*Harry szemszöge*
Még sötét volt, mikor megébredtem, mert csengetett a telefonom. Gondoltam megnézem ki az mert nem hivnának ilyenkor ha nem lenne fontos. Felvettem a telefont és elindultam kifele, hogy Liz is ne ébredjen meg.
- Haló?- szólt bele egy női hang kétségbeesetten
- Igen?- kérdeztem kómásan
- Harry te vagy az?- kezdett el sirni
- Lora?- nyitottam nagyra a szemeimet
- Igen! De kérlek ne tedd le!- kérlelt- Elrabóltak!
- Hol vagy?
- Valami raktár szerűségben.
- De merre? Mit tudsz mondani róla?- kérdeztem
- Hát...Nem tudom! De van vele szemben egy elhagyott hát....
- Na jó! Tarts ki! Jövök!
Felkaptam magamra egy gatyát meg egy felsőt és kirohantam a házból. Ki nem állhatom Lolát de mégis csak egy nő! Nem tudnék tükörbe nézni ha ott hagytam volna. Kihajtottam az autóval és elindultam ahhoz a raktárhoz amire először gondoltam. Mikor megérkeztem csaknem, hogy betörtem az ajtót, de ami ott fogadott azt egyszerűen nem akartam elhinni.
- Harry!- futott oda Lora és megcsókolt
- Mi van? Nem tetszik az ágy? Csinálhatjuk a földön is!- húzta fel a pólómat
- Te komolyan azért hivtál ide, hogy lefeküdjek veled?- orditottam még mindig
- Igen Harry! Jól tudom, hogy te is akarod csak még saját magadnak se vall......
- Ne! Hallgass! Basszki mekkora marha voltam, hogy hittem neked! Én bolond! Azt hittem bajban vagy! De amint látom nem tévedtem...Te tényleg bajban vagy a fejeddel! Azt ajánlom keress fel egy orvost!- indultam el a kocsim fele sietősen
- Ne csináld ezt Harry!- jött utánam
- Te nem érted, hogy nem akarok tőled semmit! Van barátnő,! Felfogtad? És különben, hogy gondoltad, hogy hajnali 4- kor elrángatsz mellőle?- szálltam be
- Most komolyan inkább őt választod?
- Hogy mekkora marha voltam!- csaptam be az autóm ajtaját
Sikerült elindulnom de Lora még futott egy darabig, szerencsére nem sikerült utolérjen mert időben eltudtam hajtani.Siettem, hogy minél hamarabb hazaérhessek és elfeledhessem ezt az egészet, de az egyik pillanatban egy autó csapódott nekem. Többre nem emlékszem.........
*Liz szemszöge*
Arra ébredtem, hogy valaki dönget az ajtón és folyamatosan csenget a telefonom. Mire felvettem volna a csörgés leállt. Gondoltam, majd megnézem ki volt inkább először lesétálok és kinyitom az ajtót mert hanem valaki ajtóstól bejön.
- Louis!?!- nyitottam ki az ajtót
- Gyere Liz ! Majd menet közben mindent elmesélek!- húzott magával
- De Louis! Fel kell öltöznöm! Gyere be és mond el, hogy mi lett!
- Öltözz fel és majd elmondom!
Felmentem az emeletre és magamra kaptam valamit majd lesiettem Louishoz.
- Mehetünk!- indultam el
Beültünk az autóba és rettentő gyorsasággal elindultunk-
- Mi van Louis! Mondj már valamit!- kértem- De várj csak! Hol van Harry!
Az az igazság, hogy a nagy sietésben el is feledkeztem, hogy nem kell menjen dolgozni és, hogy mellette kellett volna ébrednem.
- Hát...Tudod Harry.....
- Mi van vele? Louis! Mndj már valamit!- kiabáltam
- Hát....Autóbalesete volt......- nyögte ki félve
- Mi van? Nem! Nem! Nem!- tiltakoztam- Ez nem lehet! Ez lehetetlen!
- Pedig igaz!- Louis
- De hát, hogy történt? Ugy e jól van? Louis! Mond, hogy jól van!- kezdtem el sirni
- Édesem! De mit keresett kint az úton hajnalban?- kérdeztem
- Ezt már nem tudom megmondani neked, viszont azt tudom, hogy egy részeg autós nekihajtott.- mesélte el
- Jajj! Siess kérlek, minél hamarabb vele akarok lenni!
- Rendben!
- De hogy hogy én csak most tudom ezt meg?- jutott eszembe
- Mert Harry így akarta!
Erre már meg is érkeztünk a kórházhoz. Én gyorsan felszaladtam a sűrgősségi osztályra. Mindenki ott volt....és arra várt, hogy mondjanak már valamit Harryről.
- Ne aggódj Liz! Minden rendben van vele!- ölelt át bíztatás képpen Niall
- Köszönöm, hogy itt vagytok!- hálálkodtam
- Ezt természetes! Tudod mi már az x faktor óta olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek!- Liam
- Örvendek!
Nem kellett már sokat várjunk mert az orvos kb. 20 perc múlva jött, hogy elmondja a fejleményeket.
- Jó napot! Dr.Holman vagyok!- nyújtotta a kezét
- Liz!- fogtunk kezet
- Ön Harold barátnője?- nézett rám
- Igen! Bemehetek hozzá? Mi van vele? Jól van?- zúdítottam rá kérdéseimet
- Bemehet...De azt elmondom, hogy mivel bordatörése van sokat kell pihentetni...legkevesebb 2 hetet. Kérem figyeljenek rá!- mondta mindannyiónknak
- Rendben! Akkor én most......- mutattam az ajtó felé
- Menj!- mondta Louis
Amennyire gyorsan csak tudtam elrohantam az ajtóig, de mikor megérkeztem egy percre megálltam. Nagy levegőt vettem és lassan benyitottam a terembe.
- Szia!- köszöntem csendesen
- Liz?- fordult felém- Áhhh!- jajjdult fel, gondolom a fordulat miatt
- Csak óvatosan! Simítottam végig az arcán
- Itt vagy?- nézett rám
- Igen Harry!- eredtek meg a könnyeim de próbáltam takarni őket egy mosollyal
- Ne Harry! Nem kell most megmagyaráznod! Örvendek, hogy jól vagy és kész!- öleltem át
- Szzzzz!
- Jajj bocsi!- mosolyodtam el
- Semmi gond! Örvendek, hogy velem vagy!- hajolt felém egy csókért
Én megadtam neki amit kért majd segítettem neki felülni.
- És hazamehetek? Mit mondott az orvos?- kérdezte
- Igen! Hazajöhetsz! Viszont azt mondta, hogy a bordáidnak 2 hét intenzív pihenésre van szüksége.- avattam be
- Remek!
- Kint várnak a többiek!- mondtam
- Akkor menjünk ki!
- Ne hívjak segítséget?
- Ne! Elég ha te segítesz!- mosolygott rám
- Oké! Na gyere!
Valahogy nagy nehezen felállt és elindultunk kifele. Ahogy kiléptünk az ajtón mindenki felénk emelte a tekintetét.- Harry!- kiáltott fel Eleanor
- Sziasztok!- köszönt Harry nagynehezen
- Jajj te Harry!- jött oda Louis, hogy segítsen
- Ez van Lou! Ilyen vagyok4- próbált kacagni Harry de nem nagyon ment neki
- Köszi, hogy itt voltatok!- mondtam a többiekre nézve
- Nincs mit! Harry neked meg gyógyulást!- jött oda mindenki
- Louis! Haza vinnétek minket? Kérlek!- kértem meg
- Persze! Gyertek!
Erre már megérkeztek a testőrök is akik segítettek Harrynek lemenni. Mikor kiléptünk az épületből rengeteg ember volt a kórház előtt. Gondolom hallották, hogy mi lett Harrryvel és ezért gyűltek mind ide. Mi nem is foglalkoztunk a minket körülvevő emberekkel bár amiket beorditottak azok nem voltak szép szavak. Három bíztonsági segített Harrynek. Megfogták és óvatosan próbálták berakni a kocsiba.
~*****************~
- Akkor majd anyáéknál!- búcsúztam el
- Igen!- Louis
- Harry addig is pihenj!- mondta Eleanor
- Rendben! Köszi még egyszer! Sziasztok!
- Nincs mit! Sziasztok!- és már el is hajtottak
- Na gyere Harry!- indultunk el befele
- Most komolyan úgy érzem magam mint egy kisbaba!- mondta
- Lehet azért mert az is vagy!- kacagtam
Ő csak elmosolyodott mert nem merte megkockáztatni a kacagást.
- Na de most elmondhatod, hogy hol jártál te hajnalban!- mondtam
- Áhhh---Hát....Az a helyzet, hogy nem tudtam aludni és gondoltam kicsit megjárom magam, hátha elálmosodnék....De nem jött össze!- mondta nagyokat pillogtatva
- Jajj Harry!- fektettem le az ágyba
- De azért az éjszaka az csodás volt!- csókolt meg
- Tényleg az volt! Sosem felejtem el!
- Ne már!- kézdett el csengetni a telefonja
- Én felveszem!- másztam le az ágyból
- De nem akarom, hogy a szólgám legyél!- nyavajgott
- Hallhass!- mondtam- Haló?- szóltam bele a telefonba
- Kicsi fiam! Mit csináltál?- szólt bele Anne
- Szia Anne! Liz vagyok! Harry pihen de jól van!- mondtam
- Istenem! Ide tudod egy kicsit adni Harryt?- kért meg
- Igen! Adom!
- Szia anya!...Jól vagyok!...Két törött borda!....Nem tudom!...Ezt még megbeszéljük!...Rendben!...Igen anya!....Én is!...Jó-jó!...Szia!- tette le a telefont
- Na mi az?- vettem el a telefont, hogy letegyem de amire leraktam volna már csengetett az én telefonom.
- Haló? Szia apa!
- Szia kincsem! Hallottuk, hogy mi lett Harryvel! Mond neki, hogy gyógyulást!
- Köszi, megmondom!
- Hogy van amúgy?- kérdezte
- Jól! Mostmár! De majd mikor találkozunk elmesélem! Oké?
- Rendben! Foglalkozz most Harryvel! Vigyázz rá! Puszi!
- Szia apa!
- Na?- kérdezte Harry
- Aggódnak érted a szüleim! És gyógyulást kívánnak! És Anne?
- Köszi! Amúgy meg anya azt szeretné ha.....hazaköltöznék pár napra Holmes Chapel-be.
- És? Te nem akarsz?- kérdeztem és visszamásztam mellé
- Hát ha velem jönnél akkor......talán!
- Szívesen veled megyek!
- Komolyan! Csak mi ketten! Nyugalomban! Megkérjük Boost, hogy vigyen el!- örvendezett
- Na akkor megyek és összeszedem a ruháinkat. Pakolhatok egy bőröndbe kettőnknek?
- Mennyi napot maradjunk?- válaszólt kérdéssel a kérdésemre
- Hát amennyit te szeretnél!- én
-Akkor...A suliig még van egy hét...nekem meg van egy hét szabad napom. Ebből következik, hogy talán 6 nap?
- Nekem tökéletes! Boosal elmegyünk anyáékhoz elbúcsúzni Nickéktől és onnan egyből indulhatunk.- mondtam
- Jó! Akkor felhívom anyát.- Harry
- Én megyek pakolni!- adtam neki egy puszit- Te addig pihenj!
- Rendben!
Felmentem az emeletre és összeszedtem egy bőröndnyi ruhát majd felhívtam Boost, hogy 11-re jöjjön ide. Már csak Paul volt hátra.
- Haló! Szia!- köszöntem a telefonba
- Szia Liz! Harry, hogy van?
- Jobban, most már!
- Az jó!
- Igen....Tudod mivel most Harrynek sokat kell pihennie és Anne nagyon aggódik arra döntöttünk, hogy leutaznánk Holmes Chapelbe. Mit szólsz?- kérdeztem rá
- Mennyi időre mennétek?
- 6 napra.
- Oké....Különben már beszéltem Boosal és Harry új autójával fog értetek menni.- Boos
- Új?- lepődtem meg
- Igen! Tudod a másik az totál kár!- magyarázta el
- Ja oké! Na jó akkor szia! Majd még beszélünk!- búcsúztam el
- Oké szia! És Harrynek gyógyulást!
- Megmondom!- nyomtam ki a telefont
Letettem a telefont és valahogy lecibáltam magammal a bőröndöt a földszintre, majd arra döntöttem, hogy csinálok valami reggelit. Bementem a konyhába és nekiálltam főzni egy kis tejbekását, hogy Harry könnyebben tudja lenyelni és magamnak megy egy tál almás müzlit készítettem. Ezeket feltettem egy tálcára és elindultam az emeletre a háló fele.
- Szia édes!- léptem be nagy hangzavarral de Harry aludt
- Szia!- ült fel nagy nehezen
- Ne ülj fel? Aludtál?- ültem le melléje
- Nem...Csak az orvos ajánlására pihentem.
- Hoztam kaját!- adtam oda a tál tejberizst
- Te Liz...Ezt meg kéne ennem?- nézett furán a kajájára
- Igen! Mi a baj vele?
- Nem vagyok kisbaba!
- De! Most az vagy! Úgyhogy tessék megenni!- Kacagtam
- Igenis anyuci!- kezdett el enni
- Áhhh.....Látod milyen jó anya lennék!- mondtam büszkén
- Ammmm...- nyelt félre Harry- Szeretnél gyereket?- nézett rám
- Hát.....még nem...De majd aztán igen! Miért te nem?- néztem vissza rá komolyan
- Jaj de! Csak azt hittem, hogy te.....
- Nem Harry! Még nem szándékozom anya lenni!- kacagtam el magam
- Akkor jó!- fújta ki a levegőt
Kicsit kínos volt ez a beszélgetés....talán azért mert nem beszéltünk erről a témáról ezidáig....
- Na gyere menjünk le! Úgy hallom megjött Boos!
Valahogy nagy nehezen lesétáltunk a lépcsőn és kimentünk kertbe. Boos bepakolta a cuccokat a csomagtartóba majd mi is beszálltunk az autóba.
- Szép ez az autó!- törtem meg a csendet
- Igen! Tényleg az! Kár, hogy az enyém tönkrement. Tényleg...Még nem is beszéltem a biztosítóval...-Harry
- Harry! Ez a te autód!- világosította fel Boos
- Oh...Akkor Paul már el is intézte?
- Igen!
Hamar megérkeztünk apáékhoz, Harry nem szált ki csak én és kihívtam mindenkit, hogy Harrynek ne kelljen kiszállnia az autóból.
- Harry! Jól vagy?- kérdezte anya
- Persze! Semmi bajom! Kösz Kate!- mosolygott Harry mindenkire, bár én tudtam, hogy nagyon fáj neki....
- Anya, apa! Figyeljetek...arra döntöttünk Harryvel, hogy hat napra leutaznánk Holmes Chpelbe, mert Anne nagyon aggódik Harry miatt. Persze ha csak megenge.......
- Menjetek csak nyugodtan!- egyeztek bele
- Tényleg? Köszi!- öleltem át őket
- Nah Liz! Remélem hamarosan ismét látjuk majd egymást...- ölelt át szorosan Nicole
- Én is remélem! Annyira fogtok hiányozni!
- Küldök majd képeket emailban.....- bíztatott
- Remek! És mikor jöttök még?- kérdeztem
- Nem tudom de ti is jöhetnétek.....
- Igaz! Majd még beszélünk erről!- mosolyogtam
- Sziasztok!- búcsúztak el mind
Ezután beszáltak az autóba és elindultak. Anya még pár könnycseppet is elhullasztott majd mi is autóba szálltunk.
- Sziasztok!- köszöntünk el
- Jó utat!- anya
- Köszi!- és már el is hajtottunk
- Na...Akkor irány Holmes Chapel!- mondta Harry
- Anyukád már bíztosan vár!
- Igen! minden 10 percben ír egy SMS- t, hogy merre vagyunk meg, hogy mikor jövünk....-sóhajtott
- Jaj! Csak aggódik érted!
- Tudom!
- És amúgy Gemma meg Austin mit mondtak a bordáidhoz?- kérdeztem
- Hát...Nem tudnak az egészről. Tudod ha Gemma tudná már rég erre fele tartana. Azt is alig bírta, hogy elköltöztem, nem, hogy ezt.....Szóval csak annyit tudnak, hogy megyünk.- avatott be Harry
- Értem!
~*********************~
Mikor megérkeztünk a ház elé Boos dudált egyet, hogy tudják itt vagyunk. Nem telt el két perc Anne már rohant felénk.
- Sziasztok!- ölelt át boldogan majd fájó szemekkel Harryre nézett
- Jaj Harry! Édes fiam! Mit csináltál magaddal?
- Hát...Egy kicsit ütköztem....- szált ki Harry is Boos segítségével
- Azt hittem már sosem értek ide!- ölelte át Anne Harryt
- Anya a bordáim!- szisszent fel Harry
- Jaj ne haragudj! Gyertek! Menjünk be!- nyitotta ki Anne az ajtót
- A csomagok?- kérdezte Boos
- Csak hozd be kérlek és aztán mi elintézzük.- fordultam Boos felé
- Rendben! Itt vannak! Kellek én még vagy?- kérdezte
- Nem nem! Nyugodtan mehetsz!- öleltem át
- Oké! Akkor gyógyulást Harry és sziasztok!
- Köszi!- mondtuk egyszerre Harryvel
Kicsit vártunk amíg Boos elment majd bementünk a konyhába.
- Na akkor Harry te mész a szobádba Liz te meg a vendégszobába. Jó lesz Így?- kérdezte
- De anya! Liz velem lesz!- mondta Harry
- Jaj! Igazatok van! Csak mindig elfelejtem, hogy most Liz a család......
- Jó anya.....hanyagoljuk!- kacagott Harry
- Harry!- jött be az ajtón Gemma meg Austin
- Gemma állj!- mondtam mire ő rám nézett
- Mi a baj?- értetlenkedett
- Tudod...Harrynek autóbalesete lett és eltörött két bordája. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem ölelheted meg csak azt, hogy óvatosan!- mondtam el
Gemma csak csodálkozva figyelte amiket mondok majd könnyes szemekkel csak annyit tudott mondani:
- Anya! Te ezt tudtad?
- Igen! Ezért hívtam haza!- Anne
- De én....azt hittem, hogy....Oh Harry!- ölelte át testvérét
- Tudtuk, hogy nem viseled jól az ilyesmit...Ezért nem mondtuk meg!- magyarázta meg neki a göndörkém
- De, hogy történt ez az egész?- Gemma
- Hát...Egy részeg autós belém jött!
- És, mikor történt mindez?- törölte meg szemeit
- Hát...olyan 5 óra fele!
- Hajnalban?- lepődött meg Gemma
- Igen..Nem tudtam aludni és ezért.....megjártam magam.
- Jaj Istenem!
- Gyertek! Menjünk be az ebédlőbe! Biztos éhesek vagytok!- hívott Anne
- Köszi!
Miután megettük a vacsorát arra hivatkozva, hogy nagyon fáradtak elindultunk felfele a lépcsőn.
Nagyon lassan haladtunk mivel én cipeltem a csomagot.
- Olyan rossz nézni, hogy te cipelsz helyettem!- nézett rám Harry
- Ez van! Na várj!- értünk be a szobába
Leemeltem a takarót az ágyról, hogy lefeküdhessen majd elrendeztem a böröndöket.
- Köszönöm!
Lefeküdt és szép óvatosan átöltözött.
*Harry szemszöge*
Alig, hogy lefeküdtem eszembe jutott, hogy beszélni akarok Gemmával. Ezért a fejembe ettem, hogy megkeresem-
- Kicsim! Kimegyek egy kicsit! Oké!- próbáltam felállni
Odajött és felsegített majd csak egy annyit mondott, hogy vigyázzak. Imádom ezt a csajt. Annyira megértjük egymást. Nála jobb barátnőt el sem tudok képzelni magamnak.
Kimentem és pont Gemmával találkoztam.
- Te nem vagy még lefeküdve?- kérdezte
- Gemma! Beszélni szeretnék veled!- mondtam komolyan
- Igen?! Hallgatlak!
- Inkább....Menjünk menjünk be a vendég szobába.
- Rendben! Na mi az?- kérdezte kíváncsian
- Tudod.....mondtam, hogy nem tudtam elaludni és azért furikáztam a városban.....
- Igen.....És??
- Igazából nem azért mert nem tudtam aludni hanem mert......- és nem hagyta, hogy befejezzem mert közbevágott
- Harry! Ugy e nem csalod meg Lizt?- nézett rám kétségbeesetten
- Ja...Dehogy is! Akkor hajnalban felhívott Lora, hogy elrabolták és, hogy segítsek neki.- mondtam csendesen
- Mi? Milyen Lora?- lepődött meg
- Az a Lora!
- Mi? Te megint találkozgatsz vele? Mi ez az egész? És, hogy tudott felhívni? Harry! Mond, hogy nem kezdesz megint.....- szomorodott el
- Nem dehogyis! Nem leszek ismét egy szörnyeteg! Nem kell ettől félned! Csak csupán annyi, hogy ha ott hagytam volna a raktárba és nem segítek neki akkor ugyanolyan szörnyeteg lennék.....Érted?- néztem rá
- Akkor megtaláltad?
- Igen.....De nem rabólták el hanem ott várt rám egy aggyal.
- Mi? Vagyis csak oda akart csalogatni?- idegeskedett Gemma
- Igen!
- Harry! Hol vagy?- jött ki Liz a szobánkból
- Itt vagyunk! Bocsi csak találkoztunk Gemmával és egy kicsit beszélgettünk.
- Ja...Semmi gond! Csak aggódtam, hogy valami baj lett.- mosolygott
- Nem, rendben vagyok! Na jó! Gemma jó éjt! Holnap majd beszélünk!- pusziltam meg testvéremet
- Rendben! Aludjatok jól!- indult le a lépcsőn
- Ti is!- Liz
- Kicsim......- kezdtem bele
- Igen?!?
- Tudod.....Azt mondta az orvos, hogy sokat kell pihennem...És, hogy sokat kell velem foglalkozni.....
- Igen...- nézett rám sokat sejtően
- Mit szólnál ha ma éjjel jól éreznénk magunkat? És csak egymásra koncentrálnánk?- léptem közelebb hozzá és megcsókoltam
Ő egy röpke percre visszacsókolt majd rám nézett.
- Harry! Úgy e nem gondoltam, hogy ilyen állapotban...- mutatott rám- ...lefekszem veled!
- Miért? Milyen állapotban vagyok?- kérdeztem
- El van törve két bordád!
- És?
- Így nem lehet Harry! Fájna! És azt nem akarom, hogy fájjon!
- De érted eltűrném!- néztem gyönyörű, barna szemeibe
- Pihenned kell! És nem megerőltetni!- fejezte be
Nem válaszóltam. Inkább csak figyeltem a mozdulatait.
- De nagyon köszönöm, hogy értem ezt a fájdalmat is eltűrnéd.- szólalt meg ismét
- Szeretlek!- csókoltam meg ismét
- Én is! Mindennél jobban!
Erre Liz beleugrott az ágyneműbe és kifeküdt. Nem tudtam mire véljem ezt az egészet ezért csak leültem az ágy szélére és vártam, hogy megszólaljon.
- Milyen lehetett itt felnőni?- nézett végig a szobámon
Én erre elmosolyodtam és melléje feküdtem. Hosszasan bámultuk a mennyezetet majd Liz fele fordultam.
- Tudod min gondolkodtam?
- Min?- fordult ő is felém
- Azon, hogy ha te kimaradnál a suliból a turné miatt akkor az nem befolyásolná az évvégi vizsgád eredményét?
- Hát...Nem volt eddig problémám...És remélem, hogy nem is lesz!
- Úgy legyen!- adtam neki egy jó éjt puszit
- Szép álmokat Harry!
- Neked is szerelmem!
~******************~
Reggel arra ébredtem, hogy valaki, gondolom, hogy Liz simogatja a hátamat.
- Jó reggelt!- lehet könnyű csókot ajkaimra
- Szia! Hogy aludtál?
- Én jól....De te elég sokat forgolódtál...- húzta el a száját
- Tudom...Nem kaptam olyan pózt amiben kényelmesen aludhatnék....
- Fel kellett volna ébresztened, hogy találjunk megoldást.- Liz
- Nem akartam, hogy te se tudj aludni....
- Arra gondoltam, hogy anyukádnak igaza volt és én átmehetnék a vendégszobába és akkor neked kényelmesebb lenne.
- Ne Liz! Nem akarok nélküled aludni! Kell, hogy érezzelek magam mellett.- mondtam
- De ha.......
- Nem! Eszedbe se jusson!- mondtam ellent nem tűrő hangon majd arcánál fogva megemeltem a fejét és megcsókoltam
- Jó! Ha szenvedni akarsz akkor csináld! De én nem vagyok hajlandó ezt végignézni!- állt fel és kiment a szobából
Alig, hogy kiment Gemma jött be.
- Mondhatom gyönyörűen indult a reggelünk!- mosolyogtam keservesen Gemmára
- Mi a baj?
- Hát....Át akar menni a vendégszobába mert nem aludtam jól az éjjel. Én meg nem akarok nélküle aludni.- magyaráztam el
- Jaj Harry! Ezért volt olyan ideges Liz?
- Igen! Mostanában elég sokat veszekedünk! Tudod....Attól félek, hogy meggondolja magát és visszaköltözik.- mondtam el legnagyobb félelmemet
- Ne aggódj mert nem fogja meggondolni magát. Látom, hogy szeretitek egymást csak tudod...ha az emberek összeköltöznek akár a szerelmükkel, akár a barátjukkal, akárkivel...először össze kell szokniuk. És ez nem rövid idő. Valószínű ti is ebben az időszakban vagytok!
- Gondolod?
- Nem gondolom Harry hanem tudom!
- Tudod mennyire szeretlek?- öleltem át testvéremet
- Én is nagyon! Olyan kár, hogy már nem laksz itt velünk! Nem akarod fontolóra venni a költözést?- kért meg
- Gemma! Tudod, hogy szeretek itt lenni mert ide köt a múltam.....De most Londonban van az életem. Minden ott van!
- Tudom!- hajtotta le a fejét
- Mennyünk le!- fogtam meg a kezét
- Rendben.
Lassan lesétáltunk a lépcsőn és elindultunk az ebédlő fele.
- Sziasztok!- léptünk be
- Harry! Kicsi bogaram!- mosolygott rám a nagymamám
- Szia!- öleltem át óvatosan
- Hogy vagy kis unokám?- kezdett el sírni
- Jól vagyok nagyi! Ne sírj!
- De olyan ritkán látlak!- mosolygott rám
- Tudom, de most itt vagyok!- öleltem át ismét
- A barátnődet már megismertem és nagyon aranyos lány!- súgta oda amire és csak elmosolyodtam majd leültem Liz mellé
- Szia kicsim!- megfogtam a kezét és odasúgtam neki, hogy bocsi.
Liz erre mosolygott egyet és adott egy puszit.
- És kicsi Gemma! Nem akarjátok tervezgetni az esküvőt?- kérdezte a nygi
- Hát....De....csak az e helyzet, hogy.....- és Austinra nézett
- Gemma gyereket vár!- fejezte be Austin.....................................
