Nagyon sok változtatás van benne, főleg a szereplőknél, nem a nevek vagy ilyesmi hanem maga a személy aki alakítja. Szóval érdemes utána nézni kicsit a szereplőknél.
Még lesznek alakítások csak lassan, nem sietek semmivel, ezért szeretnélek kérni, hogy legyetek türelemmel és segítsetek...biztassatok mert nem tudom tényleg vane igény rá. Köszönöm és puszi nektek. :*
*Liz szemszöge*
Reggel amikor megébredtem Harry még aludt.
Szorosan szorított magához. A haja fátyolként hullott az arcába. Felé fordultam, olyan volt akár egy kisgyerek aki épp a legbékésebb álmát alussza. Nyugodt volt, és békés. Amennyire csak tudtam közel bújtam hozzá, nem akartam, hogy elmenjen, de nem tehettem ellene. Azt kívántam bárcsak soha de soha ne kellene innen kikelnem,bárcsak örökre itt maradhatnánk kéz a kézben egymásnak.
Bár elég későn aludtam el mégsem tudtam sokáig ágyban maradni. Ezért gondoltam kicsit lemegyek és megjárom magam kint a friss levegőn. Harryt nem akartam megébreszteni, hogy nyugodtan kipihenhesse magát,ezért amilyen csendben csak tudtam magamra kaptam egy mintás gatyát és egy zöld blúzot majd feltettem egy barna sálat, felhúztam a cipőmet és kilopóztam a szobából.
Próbáltam minél csendesebben lemenni, senkit sem szerettem volna felébreszteni, hisz mindenkinek nehéz és kimerítő estéje volt.
Már léptem volna ki az ajtón mikor a hátam mögül egy hangot hallottam.
- Jó reggelt Liz!-köszönt rám Louis
- Szia! Hogy aludtál?
- Remekül. Csak hamar megébredtem, gondoltam lejövök és főzők egy teát. Tényleg, kérsz?-indult a konyha felé
- Igen, köszi.
- Harry alszik még?
- Igen. Ezért is jöttem le inkább, nem akartam megébreszteni.- vettem elő a cukrot
- Eleanor is aludt még mikor lejöttem.- ült le mellém
- Louis? Mi lenne ha mondjuk kint innánk meg a teát?
- Hát oké.- pattant fel és elvette a teákat az asztalról
- Köszi.
- Sétálunk egyet?- adta vissza a teli bögrét
- Aham.
- Hallottam Frady odaköltözik hozzátok.
- Igen.
- És Harry belement gond nélkül?- kérdezte
- Igen! Sőt még támogatja az ötletet. Engem is meglepett kissé. Általában...nem ilyen.
- Nem másért kérdem csak amióta történt az a Zaynes dolog....tudod, azóta úgy óv mindentől.
- Igen. És végül is ez nem gond csak...tudod...néha úgy bánik velem mint egy porcelánbabával. Legszívesebben kalitkába zárna és úgy vigyázna rám.
- Persze megértelek. De azért persze őt is meg lehet. Lehet ha átgondolta, neked és neki is jobb ha van egy férfi melletted aki vigyáz rád amíg ő távol van.
- Lehet.- sóhajtottam
- Jaj basszus! Bocsánat. Sajnálom! Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit!- nézett rám bűnbánóan
Először nem értettem miért kér bocsánatot, de egy kis gondolkodás után sikerült rájönnöm, hogy az utazás miatt volt ilyen ideges.
De mivel tudtam az egészről nem okozott nagy meglepetést.
- Nem is lepődtél meg?
- Min kellett volna meglepődnöm? Azon, hogy elmegy és itt hagy három hónapra?- fordítottam el a fejem
- Te tudsz róla?
- Igen! Tegnap hallottam ahogy beszélgetett valakivel telefonon. Akkor mondta, hogy csak azért nem mondta el eddig, hogy nem mehetünk mi lányok is mert nem akarta elrontani a születésnapomat. Aztán meg eléggé részeg is volt a tegnap így nem akartam rákérdezni.
- Elhiszem, hisz neked meg Eleanornak is nehéz, gondolom.
- Persze az, de mi már könnyen túl tesszük magunkat rajta. Már amilyen könnyen lehet az ilyesmin. És az igazat megvallva inkább titeket, Harryt és téged féltelek. Elég friss még a kapcsolatotok és....
- Ha tudnád az éjjel hányszor gondoltam erre, de szerintem menni fog, nehezen de menni fog.
- Én is tiszta szívemből kívánom ezt Liz.
- Paul mondott valami kézzel foghatóbb magyarázatot, vagy még nem?
- Még nem. De ma behívatott magához, és azt mondta mindent tisztázunk.
Egy percre mindketten csendben maradtunk.
Hírtelen rám tört a felismerés, hogy tényleg három hónapon keresztül egyedül leszek. Hiába, hogy ott lesz mellettem Fraddy, mégis egyedül leszek. És ez ellen már nem tehetek semmit.
- Nem ülünk le?- mutatott Louis a tűzhely felé
- De, de vigyünk magunkkal fát és csináljunk egy kis tüzet mert kezd igen hideg lenni.- mosolyogtam rá
Louis csak bólintott és elindult fáért.
Amíg raktuk a tüzet folyton beszélt hozzám, de én csak bólogattam. Egy örökkévalóságnak tűnt az a három hónap, és abban a pillanatban fogalmam sem volt, hogyan fogom ezt túlélni.
Miután már lángra kapott a tüzünk, mindketten leültünk és csak némán figyeltük a munkánk pislákoló eredményét, nem volt mit mondanunk egymásnak. Vagyis inkább talán Louis látta rajtam, hogy nincs velem minden rendben, de hála istennek nem is faggatott, amiért nagyon hálás is voltam neki.
- Jó reggelt!- jött ki Niall álmos szemekkel a gitárjával a kezében, megszakítva a gondolatainkat
- Szia!- fordítottam felé a tekintetem
- Te sem sokáig aludtál.- kezdeményezett beszélgetést Louis, vagyis próbált
- Igen! Nem bírtam tovább aludni. Csak forgolódtam. És veletek mi a helyzet? Hogy aludtatok?- ült le
- Én személy szerint jól.- mosolyodott el Louis
- És te Liz?- fordult felém Niall
Hallottam, hogy hozzám szólt, de mintha megdermedtem volna.
Megszólalni sem bírtam, nemhogy megmozdulni. Mintha akkor, abban a percben nem én irányítottam volna a testemet.
- Liz???- nézett rám aggodalmasan Louis
- Ja bocsi, elgondolkodtam kicsit.- magyarázkodtam
Bár tudtam, hogy felesleges, hisz Louis úgy is látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Ne haragudj Niall! Mit kérdeztél?- fordultam felé
- Csak, hogy hogy aludtál.- mosolygott rám még ezek után is
- Ja...Hát...Egész jól...Csak kicsit forgolódtam, talán az esti fáradtságtól.
- Elhiszem! Ne haragudj, hogy elrontottuk ezzel a szülinapodat.
- Miről beszélsz?
- Hát...a részegségünkről.- hajtotta le a fejét bűnbánóan
- Dehogyis Niall, nem rontottátok el, sőt feldobtátok, csak kicsit jól éreztétek magatokat, ennyi.
- Akkor minden nap ezután befogok állítani hozzátok piásan és bulizok nem másért csak, hogy feldobjam a napodat.- kacagott
- Jól van Niall. Várni foglak.- kacagtam el magam
- Nem játszol valamit?- kérdezte Louis
- De persze.
Niall elénekelte George Ezra Budapest című dalát, ami így a tűz melletti reggeli kis beszélgetésünket még varázslatosabbá tette. Nagyon jól éreztem magam velük. Kicsit megtudtam feledkezni a problémákról, és ez nagyon jól esett.
Elénekeltünk még pár számot, de ami ezek után következett arra igazán senki sem számított. Harry és Zayn röhögve és beszélgetve jöttek ki a házból. Az igazat megvallva soha nem gondoltam volna, hogy ők valaha is barátok lesznek.
- Igen! De ha azt veszed még ahhoz is kell kettő.- jött ki elsőnek Harry
- Igen, ez igaz!- helyeselt Zayn
- Jó reggelt! Szia kicsim!- ült le mellém Harry
- Sziasztok!- köszönt oda Zayn is és ő is leült
- Na mi van srácok, nektek is sikerült megébredni?- vigyorgott Louis
- Ja. De te nem voltál már mellettem.- fordult felém Harry
- Igen, kicsit korán ébredtem és nem akartalak téged is felkölteni ezért inkább lejöttem, találkoztam Louisval és kijöttünk. Aztán csatlakozott Niall is.
- Értem. Akkor a többiek még alszanak?
- Igen, azt hiszem.
- Niall ideadod egy kicsit a gitárod?- kérte el Harry a hangszert
- Persze! Tesség.
- Mit is játszak?- nézett rám
- Nem tudom! amit szeretnél.
- Oké. Akkor......Na várjatok...Melegem lett!- és egy mozdulattal lerántotta magáról a blúzát
- Harry! Meg fogsz fázni! Öltözz vissza.- szóltam rá
- Aggódj szerelmem, nem lesz semmi bajom.- csókolt meg és kezdett bele Hudson Taylor Beautiful Mistake című számába
- Ajj te! Olyan vagy mint egy gyerek.- mosolyogtam rá
Már a szám közepén mindenki énekelt, nagyon jó volt a hangulat. Mintha egy nagy család lettünk volna.
- Sziasztok!- jött ki Tom egy csésze teával meg a fényképezőgépével a kezében
- Szia.- fordultunk mind felé
- Harry várj...Csinálok egy képet!- adta a kezembe a csészéjét és bekapcsolta a gépet.-Kész!- mutatta felénk a gépet
- Köszi. Ez tök jó lett!- Harry
- Nincs mit! Hé Liz! Az az én teám.- nyúlt a csészéjért
- Igen. De én a kishúgod vagyok, szóval ami a tied az az enyém is!- mosolyogtam rá önelégülten és beleittam a fehér bögrébe
- Jó na! Tessék!
- Amúgy mikor gondoltatok hazamenni?- nézett rám Niall
- Hát....Mivel még be kell menni Paulhoz szerintem olyan négy óra fele elég ha elindulunk. Aztán meg nem is beszélve arról, hogy csomagolni kell nektek.- mondtam gondolkodás nélkül
Csak ekkor jutott eszembe, hogy Harry még abban a hitben van, hogy én nem tudok semmit arról, hogy mi nem mehetünk.
- Te tudsz erről?- nézett rám majd a többiekre
- Ömmm...igen.
- Ki mondta el? Melyikőtök volt?- nézett haragosan a társaság felé
- Ömmm...Az úgy volt, hogy...Tegnap hallottam amit beszéltél telefonon. Bár nem hallgatózásnak szántam csak véletlenül hallottam meg. Remélem nem haragszol miatta.- néztem rá
- Dehogy haragszom csillagom, inkább azt reméltem, hogy te nem fog miatta neheztelni rám. Csak azért nem mondtam el a tegnap mert nem akartam ezzel elrontani a szülinapodat. Én komolyan próbáltam megoldani de sehogy sem ment....Ne haragudj.
- Semmi baj Harry. Ez igazán nem a te hibád...De azért nagyon aranyos vagy, hogy próbáltál megóvni.
- Ez természetes. Ma még megpróbálok beszéli Paulal. Rendben?- támasztotta a homlokát az enyémnek
- Édes vagy!- pusziltam szájon
- Na jó! Elég ebből a nyáladzásból!- pattant fel Niall.Mit szólnátok ha bemennénk reggelizni?
- Nem kéne ezzel megvárni a többieket?- kérdezte Louis
- Már majdnem mindenki ébren van, csak nem jöttek ki.- mondta Tom
- Oh! Hát akkor ma mindenki nagyon korán ébredt. De ha már így van akkor menjünk be.- álltam fel
Besétáltunk a házba ahol már nagy volt a nyüzsgés. Mindenki talpon volt és vagy az asztalt terítette vagy a reggelihez segédkezett. Senki sem ült tehetetlenül.
- Jó reggelt!- néztem körül a sok sertepertélő emberen
- Nektek is! Gyertek reggelizni!- hívott Greta
- Oké! Csak még megyek és fogat mosok.- indultam a mosdó fele
- Jövök én is.- jött utánam Zayn
- Liam és én jöhetünk kezet mosni?- kérdezte Niall
- Oké. Gyertek.
Mind a négyen bementünk és mire észrevettük volna már Tom is csatlakozott hozzánk. Persze a fényképezőgép most is nála volt.
- Te Niall...Milyen a pólód?- néztem a ruhadarabra amit épp viselt
- Hát...Kicsit talán mocskos!- vonta meg a vállát
- Kicsit mi? több rajta a folt mint az üres felület. Na vedd le!
- Mi? Most?- lepődött meg
- Igen! Gyerünk!
- Oké!- vette le majd felakasztotta a nyakára
- Kérem szépen!- nyújtottam a kezem
- De minek?
- Mert ha odaadom hajlamos vagy visszavenni. Kimosom és akkor majd visszakapod! Oké?
- Na jó.- indult egy tiszta pólóért
- Várj! Csinálok képet! Zayn, Liam, álljatok ti is oda.- mondta Tom vigyorogva
A srácok be is vágták a pózt. Szuperül néztek ki. Zayn a fogát mosta, Niall póló nélkül volt és Liam ő meg csak egyszerűen Liam volt.
Miután mindenki elrendezte minden kis ügyes bajos dolgát kimentünk a mosdóból és csatlakoztuk a többiekhez.
- Akkor jó étvágyat.
- Viszont.
Mindenki csendben evett, csak a villák koccanása hallatszott.Senki sem mert mondani semmit az estéről.
- Aztán mi volt az este? Sajnos nekem fájni kezdett a fejem és le kellett feküdnöm kicsit hamarabb. Miről maradtam le?- kérdezte Eleanor
- Hát....Jobb ha nem is tudod meg.- kacagott Danielle
- Oh! A srácok kiviselték magukat mi?
- Nem! Dehogy is. Kicsit többet ittak a kelletnél de amúgy semmi. Mondjuk azt mindenkinek látni kellett volna ahogy Niall meg Harry próbálták beindítani az áramtalanított mosógépet. Az valami nagy volt!- kacagtam
- Nem vicces! Félig kómás állapotban tudod ki nézi, hogy be vane dugva.- mondta Niall mire mindenki nevetni kezdett
- Hát Frady sem volt sokkal jobb. amíg pakoltam a cuccokat a konyhában végig ott volt velem, és ami hülyeséget összehordott 10 perc alatt két kezemen nem tudom megszámolni.- mesélte Perrie
- Tudom...Tegnap nem voltam egészen százas. Olyankor próbálok imponálni.- kacagott Frady
- Szerintem a lányokon és Liamen kívül senki nem volt teljesen százas, nyugi.- nyugtatta meg Louis
- Lehet van benne valami.
A reggeli többi részében átbeszéltük a tegnap estét és, hogy ki mennyi hülyeséget csinált. Rengeteget röhögtünk egymáson.
Mikor befejeztük hamar elpakoltuk az asztalt és egy gyors mosogatás után arra döntöttünk, hogy mielőtt kezdenénk pakolászni egyet még Activityzünk. Felmentünk az emeletre és körbeültük a nagy asztalt. Felosztottuk a csapatot négy csapatra és játszani kezdtünk. Ahogy telt az idő egyre közelebb jártunk a nyeréshez. Még egy helyes válasz kellett és akkor miénk a győzelem de ha nem akkor meg Louisék nyertek volna. Harry húzott egy kártyát amit el kellett mutogatnia.
- Na akkor kezdem!- állt fel Harry és átölelte Liamet
- És ez mi akar lenni? Szeretet?- próbáltam találgatni
- Majdnem!
- Szerelem?- Zayn
- Igen!- kiáltotta el magát
- És te Liamet öleled meg mikor szerelemről van szó?- kacagott Louis
- Jó na! Ő volt a legközelebb. Akkor második szó.
Erre meg lehajolt, megfogta a térdét és kiabálni kezdett.
Fogalmam sem volt róla, hogy mi köze lehet a szerelemnek és az ordításnak.
- Ezt sehogy sem értem Harry!- kacagtam el magam
- Én sem!- mondta Zayn mivel mi hárman egy csapat voltunk
- Gyorsabban Harry mert lejár az időtök!- vigyorgott a másik csapatban levő Louis
- Szerelmes kiabálás?- vágtam rá röhögve
- Majdnem!- tapsolt Harry
- Szerelmi üvöltés?- Zayn
- Igen!- ugrotta meg magát Harry
- Nyertünk!- kezdtem tapsolni
- Ne már! Olyan közel voltunk!- szomorodott el Louis
- Ez van kicsi Louis!- simogattam meg a fejét- Majd legközelebb.
- Igen. Úgy néz ki ez a hétvége nem az én hétvégém. Egyszer a popcornos most meg ez...ahjj
- Na nem baj, majd legközelebb, ahogy Liz is mondta.- biztatta Eleanor
- Harry! Na most fekvőtámaszozzunk!- állt fel Liam
- Liam! Hagyd már!
-Miről van szó?- néztem a srácokra
- Oh csak Zayn és Niall fogattak, hogy Liam tude több fekvőtámaszt nyomni vagy Harry.- világosított fel Eleanor
- És ki kire fogadott?
- Csakis Harryre!- mondta magabiztosan Niall
- Na persze! Liam úgy is lenyomja.- erősködött Zayn
- Akkor próbáljátok ki!- mondtam
- Nem! Nincs most kedvem.- nézett rám Harry
- Gyáva! Gyáva! Gyáva!- csúfolta Liam
- Na jó! Csak fogd be!- egyezett bele Harry
Mindketten lefeküdtek a földre és egyszerre kezdték. Már kb. száznál tarthattak mikor Liam már lassabban kezdett mozogni.
- Ez az!- kiáltott fel Niall
- Ne már Liuu!- visítozott Zayn
- De! Ez van! Nem ment már úgy! És rohadtul megfájdult a karom.
- Neee!!!- tetette a sírást Zayn
- Jól van na...- fizette ki
Niallnek hirtelen igencsak jó kedve lett.
- Mit szólnátok ha játszanánk még valamit?- vetette fel az ötletet a kis szőkeség
- Mit szeretnél játszani kicsi Niall?- mosolyogtam rá
- Felelsz vagy mersz?- kacsintott rám
- Én benne vagyok.- állt fel Louis
- Én is!- egyeztek bele szerre a srácok
- Oké. Lányok?- néztek ránk
- Legyen.- bólintottunk
Tudtam, hogy ez az ártatlan kis játék át fog menni perverzségbe de még is belementem. Nem akartam elvenni a kedvüket.
- Na akkor menjünk körbe. Louis!- felelsz vagy mersz?- kérdezte Niall
- Merek.- mondta magabiztosan
- Oh! Hogy milyen kis bátrak vagyunk. Rendben...Akkor mondjuk... - gondolkodott el egy keveset majd rávágta- Játszd el azt a jelenetet, ahogy megkéred Eleanor kezét
- Te bolond vagy!- vörösödött el az emlegetett lány
- Oké.- felelte Louis és egyből bedobta magát- Eleanor drágám....Minden rendben volt ma?- vigyorgott a talpig vörös lány fele
- Ömm...Igen...- próbált ő is bekapcsolódni a színdarabba
- Tudod...Az elmúlt napokban rengeteget gondolkoztam magunkon.
- Csaknem szakítani akarsz?- jött bele Eleanor
- Nem, dehogy aranyom...pont, hogy...arra az elhatározásra jutottam, mivel, hogy nagyon jól megvagyunk és te egy csodálatos nő vagy..., hogy mi lenne ha mondjuk...Nem jönnél hozzám feleségül?- vigyorgott rá
- Hogy mi? Louis!- kiáltott fel Eleanor
- Igen! Házasodjunk össze.- mondta boldogan- Hatalmas esküvőt szeretnék!
- Ohhh!
- Na? Mit mondasz?- pillogtatott Louis
- Nem!- jelentette ki Eleanor
- Mi?- állt fel Louis
Mi csak csendben figyeltük a történetet, kivéve Niallt aki csendben kuncogott.
- Nem akarok nagy esküvőt!- nevette el magát Eleanor
Erre mindenki röhögésbe tört ki. Már kezdtük azt hinni, hogy Eleanor tényleg komolyan gondolja.
- Uhh...Megnyugodtam.- csókolta meg Louis a barátnőjét majd visszaült a helyére
- Na jó....Akkor Harry jön...- mondta Niall
- Én adok feladatot mert engem szívattatok.- mondta Louis
- Jó.
- Szóval Harry...- dörzsölgette a tenyerét Louis gonoszan
- Louis...csak okosan!- próbálta rávenni, hogy kicsit kímélje
- Oké oké...csak nyugi...szóval...El kell mondanod Tomnak, hogy sajnos kiszerettél Lizből, mire Tom megfenyeget, hogy ha összetöröd a húga szívét meg bláá bláá...tudjátok...És erre te meg beköpöd, hogy szerelmes lettél Tomba...- nevette el magát
Mindenki egyszerre tört ki röhögésbe.
- Hogy mi? Te nem vagy normális!- röhögte el magát Harry
- Ja és ez nem minden...azt is el kell neki mondanod, hogy miért szerettél belé...- fokozta Louis így is ezt a már meglévő emeletes marhaságot
- Édes istenem!- fogta a fejét Harry
Adott egy puszit a számra és leült Tom mellé.
- Szóval Tom...mondtam, hogy el akarok neked mondani valami nagyon fontos dolgot...
- Igen, mond nyugodtan.
- Figyelj, nagyon kínos nekem erről beszélnem neked...tudod Liz...Én azt hiszem valaki másba lettem szerelmes.- sóhajtott hitelesen
- Hogy mi? Harry...össze fogod törni vele Liz szívét...
- Tudom, de nem tudok mit tenni elenne...egyszerűen még egy olyan embert amilyen ő...- kezdett álmodozni
- Ki az? Tudhatom azt legalább?
- Hát...Egyszer úgy is megtudod...szóval az a valaki nem más mint...mint te, Tom.- nézett a testvéremre de láttam, hogy nem sokáig bírja már mert mindjárt elröhögi magát
- Hogy mi? Te most komolyan beszélsz vagy csak hülyéskedsz velem?- állt fel Tom
- Ez halál komoly Tom.
- Na ne...állj...várjunk egy pillanatra...Te miattam akarod elhagyni a húgomat?- kezdett el hisztizni
- Igen...- mondta lehajtott fejjel
Itt már mindenki alig bírta visszafogni magát. Én annyit kuncogtam, hogy már fájt a hasam tőle.
- Tudod, Liz egy nagyon szép lány...de te...a hajad...istenem az a gyönyörű világos haj. A szemeid, a szád...ahhj és a tested...Megőrülök érted Tom...Mindennél jobban akarlak.
Na itt kész voltam. Olyan hangosan kezdtem röhögni, hogy az egész ház tőlem vízhangzott.
- Mit mondasz?- folytatta ez a baromságot Harry
- Na ezt nem bírom tovább...Harry, amióta először megláttalak azóta szerelmes vagyok beléd...Istenem...- ült le Harry mellé
Harry olyan pofát vágott, hogy erre ismét megint mindenki röhögni kezdett. Gyakorlatilag mindenki a földön fetrengett, nem bírtunk magunkkal.
- Ezzel megleptél Thomas!- vágott hülye pofát Harry
- Te jó isten! Elég! Elég! Hagyjátok már abba!- röhögtem a hasamat szorítva- Én ezt nem bírom!- kiabáltam rájuk mert a nagy röhögéstől már így is alig hallottam őket
- Na, hogy tetszettünk?- állt fel Harry és meghajolt
- Bolondok vagytok!- mutatott rá Louid
- Te akartad Louis!
- Jó...De nem gondoltam, hogy meg is csinálod.- röhögött Louis
A további játék is pont ekkora röhögésekkel telt el. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Jó volt látni, hogy most tényleg mindenki boldog, csak engem bántott, hogy ezt nem sokáig élvezhetjük.
- Itt egy pinyata!- ugrott fel Louis a kezében egy cukorkával teli állattal
- Liz üsse szét!- ajánlotta fel Liam
- Huu...Miket ki nem találtok!- röhögtem el magam
- Kösse be valaki a szemét!- mondta Harry és erre Eleanor be is kötötte
- Ütheted Liz!- kiáltott Zayn
Nem kellett sok a kis állat már a földön volt és mindenki édességet zabált.
- Nézzétek!- kiáltott oda Harry hozzánk és ránk vigyorgott szivacscukorral telt szájjal
- Te mit csinálsz?- kacagtam
- Semmit!- vonta meg a vállát
Nem tudtam mit jelent nála a "hintáztatás" de előre féltem tőle.
- Jó!- egyezett bele Zayn majd sorban a többi srác is
- Ne csináljátok srácok!- mondta Eleanor
De sajnos nem sokat hatott mert mire reagálhattam volna arra már egy pokrócban találtam magam.
- Nehogy fel merjetek emelni!- fenyegettem meg őket
- De de!- kacagott Louis
- Louis Tomlinson! Ki foglak nyírni!
- Nem gáz! Csak nyugodtan
Ezzel a szóval befejezőleg már fel is kaptak és lóbálni kezdtek. Két perc után elfogott az erős hányinger. Már ordibálni sem tudtam.
- Srácok lehánylak!- kiabáltam ki nekik
- Erre leraktak és mind jó távol mentek tőlem, gondolom sejtették, hogy nem leszek valami kedves hozzájuk, és még meghálálom ezt nekik.
- Ti hülyegyerekek!- hajigáltam meg őket a földön lévő maradék cukorkával
- Nagyon tetszett! Majdnem elhánytam magam te süket!
- Na nem baj! Lényeg hogy már jól vagy.- kacagott Zayn
- Gonoszak vagytok.
- Semmi baj.- volt vállat Niall
- Na jó srácok! Szerintem lassan menjünk csomagolni.- mondta Dani
- Igaz is. Mindjárt indulnunk kell.- nézett az órájára Liam
- Akkor mondjuk egy fél óra múlva mindenki csomagostól az előtérben? Oké?- mondta Perrie
- Rendben.- helyeselt mindenki és elindultunk a szobáinkba
Minden cuccot összeszedtem és Harry meg levitte a két bőröndöt, majd visszajött szétnézni neme maradt valami ott.
- Oké...Úgy látom minden megvan.- mondtam és elindultam kifele de Harry megfogta a kezem.
- Figyel Liz...Még nem volt alkalmunk kettesben megbeszélni ezt az egész turnés dolgot...én tényleg nagy...
- Ne Harry! Ne kezdj magyarázkodni. Nem haragszom, ez egyszerűen nem a te hibád...így döntött Paul és kész...
- De...Én nem fogom nélküled kibírni.- bújt nekem.
- Dehogyis nem...megoldjuk valahogy...skypeolunk, meg beszélünk telefonon. Oké?
- Oké...- szorított magához
- Na gyere...Odalent biztos várnak már.
Lementünk és már mindenki ránk várt.
- Akkor most ki hol utazik?- kérdeztem
- Azt beszéltük, hogy Louis és Eleanor velünk jönnek.- mondta Harry
- Rendben.
- Én és Perrie mehetnénk veletek nem?- kérdezte Niall Robtól
- Persze.- Mondta Greta
- Akkor én megyek Tommal meg Lilivel.- indult el Zayn
- Oké...Frady meg hazavezeti az én kocsimat...s akkor azzal megy Mike meg Liamék.
- Rendben! Akkor a stúdiónál?- mondta Rob beszállva az autóba
- Igen.- mondta mindenki egyszerre és mind beszálltunk az autókba
Lassan elindult mind a négy autó. Elég lassan haladtunk mivel az út nem volt a legjobb és ettől kezdtem egyre jobban álmosodni. Gondolom ezzel nem csak én voltam így mivel mindenki nagyon csendben volt az autóban. Senki sem szólt egy szót sem. Egy óra elteltével lassan mindenki megérkezett a stúdió elé.
- Szerintem akkor mi megyünk haza.- mondta Rob- Valaki még esetleg jönne?
- Igen én igen.-mondta Perrie
- Szerintem én is jövök.- nézett rám Mike
- Jó...Akkor ti mind mentek be a stúdióba?- kérdezte Rob
- Igen...Aztán majd valamikor haza lépek. Oké?- öleltem át
- Rendben. Ahogy gondolod.- puszilt meg
- Szerintem mi is megyünk, Liz ha nem baj.- mosolygott rám Lili
- Dehogyis. Menjetek nyugodtan.
- Srácok akkor nektek jó utat, legyetek ügyesek.- ölelt át mindenkit Greta
- Igen, sok szerencsét a turnén.- búcsúztak el Robék is
- Köszi. Majd szorítsatok!- Louis
- Mindenképp!- kacagott Tom
- Na sziasztok!- ültek be az autóikba
- Frady? Kkor haza vinnéd az autót kérlek? Vagy be is jöhetsz ha gondolod.- néztem rá
- Inkább elviszem, lerakom a kert mellé valahova.
- S akkor mivel mész haza?
- Hát ott az én kocsim nálatok.
- Ja tényleg. Rendben. Akkor majd beszélünk.- öleltem meg
- Rendben. Sziasztok.- pattant be ő is az autóba
Mindenki integetett és lassan elindultak. Nekünk meg be kellett menni, oda ahova tényleg nagyon nem szerettem volna, Paul irodájába.
Harry kézen fogott és úgy sétáltunk be.
Niall bekopogott és egyszerre mind a nyolcan bementünk az irodába.
- Heló emberek. Üljetek le, nem akarok nagyon hivatalos lenni, és az időtöket sem szeretném húzni, de muszáj, hogy ezt személyesen elmondjam nektek. Mind tudjátok, hogy most miért vagyunk itt. Az ok amiért nem jöhetnek a lányok az az, hogy nemrégiben felkeresett egy fiatal lány akinek egyébként gyönyörű hangja van, azzal a céllal, hogy menegeljem őt is veletek együtt. Nem akartam elvállalni de srácok...hallanotok kéne, milyen varázslatos amikor elkezd énekelni. egyszerűen eszméletlen.- áradozott Paul
- És mi köze van ennek a mi turnénkhoz?- kérdezte Niall
- Hát nem mást mint, hogy felajánlottam neki, hogy nyugodtan jöhetne ő is erre a turnéra, mivel ez, hogy veletek jön az ő kezdő karrierjének is jót tesz meg a ti hírneveteket is javítsa azzal, hogy felpártoltok egy kezdőt. Na mit mondotok?- nézett a fiúkra remény teljes arcal
Egy pillanatra Harry felé néztem. A feszültség csak úgy sütött róla, nagyon ideges volt, majdnem felrobbant.
- Paul! Te most komolyan egy hülye csaj miatt nem akarod hagyni, hogy a lányok jöjjenek velük?! Ugye most csak ugratsz?- nézett rá Harry
- Nem Harry! Ezt komolyan mondom. Nem hülye a csaj, nagyon is aranyos meg mondom, angyali hangja van.- dicsérte folyamatosan ami most már engem is kezdett idegesíteni
- És nem lehetne megoldani, hogy a lányok valahogy jöjjenek? Akár külön busszal?- kérdezte Louis
- Nem srácok. Igazából hidjétek el, hogy nektek sem tesz jót ha ott vannak, már bocsi csajok- fordult felénk- Elvonják a figyelmeteket
- Paul, azért fogd vissza kicsit.- szólt rá Niall
- Jó, oké. Kicsit durva volt, de eldöntöttem.
- És mégis ki ez az angyali csaj?- kérdezte Zayn flegmán
- Lora, édesem! Gyere be!- kiáltott ki Paul
Abban a pillanatban ahogy Lora belépett az ajtón fülig érő szájjal a teremben a feszültséget vágni lehetett.
Nagyon meglepett ez az egész, hisz a tegnap Lora nem is említette, hogy felkereste Pault, és ő is rész venne a turnén.
Ismét Harryre pillantottam, akit kivert a víz az idegességtől. Ökölbe szorított kézzel ült a székben. Láttam rajta, hogy Paul ha csak még egy szót is szólna Harryből elő jönne az "állat".
- Meglátjátok srácok jó lesz.- mosolygott Paul
Na csak ennyi kellett. Harry állva kezdett ordibálni. Igazából meglepődtem egy kicsit, nem számítottam ennyire heves reakcióra. Tudtam, hogy bántja a dolog de, hogy ennyire azt nem is sejtettem volna.
- Paul!Te komolyan megőrültél? Azt hiszed, hogy mi vele megyünk turnézni? Mert ha igen akkor ezt nagyon elcseszted! Nincs az az isten, hogy én ezzel a nővel egy buszban utazzak.- ordított folyamatosan
- Elég Harry! Ülj le, kérlek!- álltam fel, hogy lenyugtassam
- Oh dehogyis nem Harry! Együtt fogsz vele utazni, nem is akármennyit. Én ezt már eldöntöttem.- jelentette ki Paul
Néztem, hogyha most még valamit hozzá talál fűzni, Harry abban a pillanatban leüti.
- Na tudod mit? Leszarom a sikert, a rajongókat, a népszerűséget, mindent baszki...Nem érdekelsz ember! Ne gondold azt, hogy te vagy az egyetlen ember akinek itt döntő joga van. Mert tudod mit? Kúrvára nem! Te itt nem vagy senki! Ha mi nem vagyunk akkor te sem vagy sehol!
Harry teljesen kikelt a képéből. Talán eddig csak egyszer láttam őt ilyennek, akkor amikor Zayn rámmászott, és azóta sem többet.
- Harry!- próbáltam lefogni
- Tudod mit Paul! Jó szórakozást! Legyetek jók srácok!- indult ki az iroda ajtaján
- Harry!- kiáltottam utána
Vetettem egy gyilkos tekintetet Paulra meg Lorára majd Harry után indultam.
- Állj meg Liz! Én is megyek!- állt fel Niall
Gondolom azért mert nem mert egyedül hagyni Harryvel, nehogy megüssön, mert most amilyen állapotban volt tényleg kiszámíthatatlannak tűnt.
Harry után futottunk. Kint ült a kanapén teljesen kifordulva magából.
- Harry...Édesem...- guggoltam le, hogy a szemébe nézhessek
- Liz...Sajnálom, hogy ezt látnod és hallanod kellett...én ezt igazán nem akartam.
- Harry...Semmi baj. Oké? Csak nézz rám?- emeltem meg az állát
- Szégyenlem magam.Csak...
- Tudom...Engem is nagyon de nagyon zavar...De nem tehetünk ellene.
- De...Én már tettem, és ha az az ára annak, hogy veled legyek, hogy ki kell lépnem a bandából akkor....- csuklott el a hangja
- Harry!- szólalt meg most először Niall
- Sajnálom Niall! De én nem akarom, hogy ez a felfuvalkodott alak mondja meg nekem, hogy mit csináljak. Nem vagyok rászorulva. És ti sem. Lora lehet ha igen de mi nem!!!
- Harry! Tudod, hogy Paul a legjobb ebben a szakmában. Önző meg minden de akkor is. Ez van Harry! Nem léphetsz csak úgy ki. Nem teheted ezt meg a többiekkel.- mondtam keserves tekintettel
Persze én is legszívesebben most bementem volna és lekevertem volna egy nagyot annak a nagyképűnek, de nem engedhettem meg magamnak. Nem tehetjük mindig azt amit épp szeretnénk.
- Tudod mi lesz most Harry?! Bemegyünk, és te bocsánatot kérsz. Minden oké lesz mert Paul úgy is megbocsájt neked, hisz már egy ember nélkül nem vagytok One Direction. Elmentek turnézni, mindent rendesen végig csinálsz, és majd...amikor haza jöttök akkor mindent megbeszéltek. Ha a többiek is így gondolják, hogy nem lehet vele együtt dolgozni akkor lecserélitek és kerestek egy másik jó szakembert, ha meg nem akkor eltűröd neki a sok hülyeségét már csak azért is, mert tiszteled annyira a többieket, hogy nem hagyod őket a szarban. Rendben?
Először próbált ellenkezni, de neki is rá kellett jönnie, hogy nincs más megoldás ami használna.
Így végül belement és bocsánatot kért. Persze ahogy gondoltam Paul megbocsájtott, persze kicsit kérette magát, de végül képtelen volt igent mondani, hogy Harry nélkül tényleg senki sem ment volna sehova, maximum Lora, és hát ő parádézhatott volna egyedül a senki sem ment volna koncertre miatta.
Miután a fontosabb dolgokat átbeszélték, elköszöntünk és lementünk az autókhoz.
Mindenki annyira lehangolt volt, hogy rossz volt rájuk nézni. Szörnyű, hogy a reggeli jókedvből mi lett.
- Srácok! Nem megyünk hátra egy kicsit?- vetette fel az ötletet Niall
Mindenki bólintott és elindultunk arra a kosárpályára ahol néha a srácok játszanak minden szünetben.
- Hát srácok....ez most nem úgy jött össze ahogy elterveztük.- dőlt neki Zayn a hálónak
.gif)
- Mehetnénk hozzánk.- ajánlottam fel
- Tényleg! Van kedvetek?- kérdezte Harry is
- Hát...Igazából még nincs nagyon késő...- nézett az órájára Niall
Végül mindenki beleegyezett és azt egyeztük nálunk találkozunk.
Húsz perc alatt hazaértünk. Mindenki leparkolt és bementünk a házba.
- Üljetek le! Hozok addig valamit inni és enni.- mondtam az elszontyolodott társaságnak
- Liz! Ne csinálj belőle nagy dolgot oké?- szólt utánam Dani
- Jó, oké!
Tényleg nem terveztem semmi komolyat. Arra gondoltam, hogy hozok még a maradék tortából és a sütikből meg valami piát és kész. Hamar kész voltam. Mikor visszamentem mindenki csak csendesen üldögélt, Niall és Zayn váltottak béha pár szót, de azon kívül ők sem csináltak nagy dolgot belőle.
- Na srácok! Elég legyen már, az ég szerelmére! Ne csináljátok már ezt!- ültem le közéjük
- De Liz! Minden olyan szar!- Niall
- Nekem mondod Niall?! Harry rohadtul elmegy három hónapra, és rohadtul itt fog hagyni de nem nyannyogok, ezen már úgy sem tudunk változtatni. Fogadjátok el és kész...annál egyszerűbb lesz.- akadtam ki
Mindenki csendben volt, erre senki sem mert reagálni. Látták rajtam, hogy engem is megvisel és mégis tartom magam de mégsem hisztizek egyfolytában.
- Igazad van Liz! Ne haragudj.- nézett rám Eleanor megbánó tekintettel
- Nem. Félre értetek, nem haragszom rátok csak egyszerűen szörnyű már ezt nézni.
- Igaz. Lehet már a fáradságtól van.- mentegetőzött Louis
- Tényleg jobb is ha megyünk. Még pakolni is kell, meg pihenni meg minden...- állt fel Niall
Úgy éreztem most megbántottam őket, pedig nem ez volt a szándékom csak egyszerűen utáltam már, hogy mindenki csak sajnáltatni tudja magát, de senki sem veszi észre, hogy azzal semmivel sem lesz jobb, csak rosszabb, mivel megesszük egymás idegeit. Úgy éreztem egyedül maradtam, és, hogy csak egyedül engem zavar ez az egész.
- Na azt hiszem én is most megyek.- fordult Niall fele Zayn
- Hát akkor már menjünk mind.- szólt oda Liam majd Danire nézett
Erre mindenki szedelőzni kezdett és mind elindultak kifele.
Csalódott voltam. Nagyon csalódott. Nem akartam elhinni, hogy azért mert elmondtam a véleményem most ennyire megsértettem őket. Lehet ha kicsit nyers voltam de azért, hogy ennyire felkapják rajta magukat azt nem gondoltam.
- Na sziasztok!- fogott kezet Niall Harryvel
- Niall!- néztem rá kétségbe esetten
Niall az az ember aki ha meglát egyből odajön és megpuszil, vagy ha elköszönünk is mindig megölel egy puszi kíséretében, de most még rám sem nézett. Nem akartam elhinni, hogy ezzel a rohadt mondattal ennyire tönkre tettem volna az estéjét.
Felém fordult, nyelt egy nagyot majd kiment az ajtón.
Nem hittem a szememnek. A szerethető kis emberből egy ilyen makacs lett. Nagyon rosszul esett.
Mindenki köszönés nélkül ment ki az ajtón, Dani mosolygott rám egyedül, majd intett és ő is kiment.
Már csuktam volna be az ajtót mikor Eleanor nyitott rám.
- Liz! Ne haragudj!- ölelt át
- El.- kezdtem könnyezni
- Bocsáss meg nekik! Nem tudják mit csinálnak. Holnap minden rendben lesz. Oké?- fogta két tenyere közé könnyel behintett arcomat
Erre már Harry is odajött és átkarolta a derekam. Igazán jól esett, hogy ők legalább törődnek most velem.
- Megyek! Harry...Vigyázz rá.- szólt még vissza majd ő is távozott
Ahogy kilépett az ajtón hangos sírásba törtem ki. Egyszerűen nem értettem. Nem értettem mivel tudtam nekik ekkora fájdalmat okozni, hogy így viselkedtek velem. Elhiszem, hogy talán amit mondtam és ahogy azt mondtam kicsit nem esett nekik a legjobban de azért erre nem vártam.
- Miért csinálják ezt Harry?- bújtam neki a vállának
- Csak fáradtak, és sok volt nekik a mai nap. Ne haragudj rájuk, nem akartak megbántani.
- De Harry! Szerintem Niallnek igenis ez volt vele a célja.- néztem rá könnyes szemekkel
- Én igazán nem akartam őket megbántani. De Harry....Ha kimondjuk ha nem akkor is...neki senkit sem kell itt hagynia de én itt maradok. Te elmész...és én...- kezdtem ismét sírni
- Semmi baj! Gyere ide!- szorított magához, majd megemelt, hogy megcsókolhasson
- Én tényleg nem akartam.
- Tudod kicsim, tudom. Gyere....Menjünk...
Harrynek köszönhetően valahogy sikerül kicsit lenyugodnom.
Arra döntöttünk elmegyünk tusolni hátha az segít egy kicsit ellazulni.
Elővettem két törülközőt és bementem a fürdőszobába. Harry már rám várt. Gyertyát gyújtott, rózsát szórt a földre. Édesen rám mosolygott majd elindult felém.
- Szerintem ezt vedd le.- húzta le a blúzom nyakát és egy óvatos puszit adott meztelen vállamra
Hagytam, hogy azt csináljon amit szeretne, hogy ő irányítson.
Levette a blúzom és gyengéd csókokkal hintette be az egész nyakam. Én sem tétlenkedtem sokáig, lesegítettem róla a pólóját és végigsimítottam kidolgozott felsőtestén. Kigombolta a nadrágom és sajátját is majd egy könnyed rutinmozdulattal lehúzta mindkettőnkről. Bekísért a tusoló kabinba majd becsukta az ajtót.
Úgy éreztem abban a percben csak ketten vagyunk az egész világon...csak Ő, meg Én...Mi.
Gyengéden simított végig az egész testemen majd elindította a meleg vizet. Valóságos extázisban voltam. Ismét csókokkal hintette be a testem erogén pontjait...A kezére tett egy kis tusfürdőt és gyengéden kezdte bekenni vele az egész testem.
Egy hirtelen mozdulattal felkapott és bement velem a szobánkba. Az ágyra tett...felém hajol és megcsókolt. Hosszú és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Azt kívántam bárcsak...bárcsak sose érne véget ez a pillanat...erre akarok emlékezni akkor is amikor ő már a világ másik felén lesz.
- Szerelmem...szeretnék adni neked valamit.- állt fel az ágyból
Kíváncsian felültem, és néztem ahogy kotorászik a felsője zsebében majd előkap egy kis dobozt.
- Tessék. Nyisd ki.- mosolygott rám
Elvettem az apró kis dobozt majd kinyitottam.
Egy csodálatos kis nyakék volt benne. Egyszerű, de ugyanakkor különleges. Nagyon nagyon tetszett, csodálatos ajándék volt Hary részéről.
Nem mondtam semmit csak átöleltem. Ismét folyni kezdtek a könnyeim. Nem tudtam irányítani magam.
- Sosem veszem le többet.- néztem rá
Homlokon puszil majd felsegített az ágyból.
- Na gyere. Vegyél magadra valamit mielőtt még megfázol.
- Oké.
Mindketten felöltöztünk és ágyba bújtunk.
Nem tartott sokáig elaludnunk, mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk, de rendesen. Kemény napon voltunk túl, és kellett az energia mivel holnap még sokkal erősebb lesz...
Éjjel egy óra fele lehetett mikor a telefonom csörögni kezdett. Álmosan kikeltem az ágyból és beleszóltam. Nem néztem meg, hogy ki az, igazából nem is érdekelt, nem értettem ki kereshet ilyenkor.
- Haló. Liz? Itt Niall. Ne haragudj, hogy felébresztettelek, nem akartam, de sehogy sem tudtam így elaludni...nagyon furdalt a lelkiismeret azért ahogy az este beszéltem veled. Elszállt a fejem. Igazad volt. Inkább neked kellett volna kiakadni nem nekem, nekem semmi okom sem volt rá...de annyira felidegesített Paul...És tudod én nem kifogásokat akarok találni csak izé...- hadarta el
- Niall. Oké. Semmi gond...Figyelj én is sajnálom. Tudom, hogy kicsit nyers voltam, de nem bírtam feldolgozni, hogy a reggel még mindenki tök boldog volt és estére meg olyan lett mindenkiből mint egy zombi. Tudom....tudom, hogy durván fogalmaztam de hidd el nem akartalak megbántani vele sem téged, sem senki mást.
- Oké...Megnyugodtam. Akkor már nyugodtan aludhatok. Ja és Liz...
- Igen?
- Aludj jól.- mosolygott bele a telefonba
- Te is Niall.
Ezzel letettük a telefont és visszabújtam az ágyba Harry mellé. Magához ölelt és úgy aludt tovább. Sokkal jobban éreztem magam most, hogy Niallel is tisztáztuk a dolgokat, igaz, hogy kicsit későn de a lényeg, hogy sikerül.
Nem kellett sok...hamar vissza is aludtam...aminek igazán örvendtem, hisz holnap szükség lesz az energiámra.
Egy nap szép kezdettel és szép véggel.......................................
