14. Fejezet

Sziasztok! Látom csökkent az olvasók száma. Nem tudom, hogy ez annak tudható, hogy megkezdődött a suli vagy már meguntátok a történetet. Hát...Azon gondolkodom, hogy abbahagyom a történetet. Lehet nem vagyok elég jó iró. Ha szeretnétek, hogy folytassam akkor kommenteljetek, pipáljatok vagy akár iratkozzatok fel. Lehet, hogy ez az utolsó rész!

*Harry szemszöge*


Reggel, amikor megébredtem nagyon izgatott voltam az interjú miatt. Kicsit forgolódtam még az ágyban de arra döntöttem, hogy lemegyek és megnézem, hogy Rose lent van e. Lesétáltam a konyhába de ami fogadott az belém fojtotta a szót.
- Jó reggelt Rose! Beszélnünk ké.........- álltam ott lefagyva
- Jó reggelt Harry! A hölgy önt kereste!- mutatott a kint álló lányra, aki mihelyt észrevett már el is indult befele.
- Ammm....Köszönöm Rose! Akkor bemegyünk a dolgozószobámba.
- Rendeben!- Rose
Bementünk a szobába és becsuktam az ajtót.
- Hello Harry!- köszönt
- Te meg mi a fenét keresel itt?- ordibáltam csendesen
- Mi van? Igy kell üdvözőlni egy régi barátot?- mászott rám
- Te nem vagy régi barát...Szóval nem vagy kivánatos személy. Mond miért jöttél és utána menj el!- mondtam határozottan
- Most miért vagy ilyen hideg hozzám?
- Csak!...Mond már! Mit akarsz?- piritottam rá
- Téged! Kellesz Harry!
- Bocs de ebben nem tudok segiteni, szóval....Mehetsz is!- mutattam az ajtó fele
- Harry! Jajj bocsi! Zavarok?- nyitott be Liz
Pont ez volt az amit nem akartam.Nagyon nem akartam,  hogy ők találkozzanak.
- Semmi gond kicsim!- csókoltam meg direkt Lora fele fordulva, hogy lássa neki itt nincs helye.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak hamarosan mennünk kéne!- Liz
- Hello! Lora vagyok!- fogtak kezet
- Szia! Liz! Honnan ismeritek egymást?- mosolygott ránk

- Meséld el neki Harry!- mondta önelégülten Lora
Nem engedhettem, hogy Liz rájöjjön! Az egyszerűen nem következhet be!
- Majd elmesélem! De Lora! Te nem menni készültél?- tessékeltem ki az ajtón
- De!- mutatott felém egy lenéző mosolyt majd elindult kifele- Szia Liz! Találkozunk még!
- Szia! Biztos!- válaszólt Liz

*Liz szemszöge*


Miután kikisértük Lorát, elindultunk a szobánk fele. Nem tudom, valahogy nem volt szimpatikus nekem ez a csaj. Ahogy vigyorgott, mintha lenéző lett volna. Mivel már csak ketten voltunk Harryvel gondoltam rákérdek, hogy ki is volt ez a lány.
- Ki volt ez?
- Ammm...Csak....Egy lány....- makogott
Nem ismerem túl rég Harryt, de annyira igen, hogy tudjam most nem mond igazat.
- Harry! Csak az igazat!
- Azt hiszem egy bekattan rajongó- mondta elég határozottan
Nem todom, hogy miért érzem igy, de szerintem Harry titkol valamit. Attól félek, hogy a sokat emlegetett múltjával kapcsolatos.
- Értem! Na jó. Gyere menjünk öltözni!- indultam el
- Liz!?!
- Igen?!?- fordultam vissza
- Gyere ide!- tárta szét a karjait
- Mi a baj?- öleltem át
- Tudod ugy e, hogy mindennél jobban szeretlek?- nézett le rám
- Persze! És én is! De miért mondod most ezeket?
- Csak úgy! Mert SZERETLEK!
- Na gyere!- fogtam meg a kezét
Felmentünk a szobánkba és vettünk magunkra valamit. Nem nagyon foglalkoztunk az öltözködéssel, mert tudtuk, hogy az interjú előtt úgy is átöltöztetnek.

                                                    ~**************~

- Na akkor mehetünk?- nézett ránk Boos
- Igen! Csak Harry Zárja be az ajtót.
- Na itt vagyok!- ült be mellém
- Hello!- fogtak kezet
- Szevasz! Egyből az arénához vigyelek?
- Igen!
- Oké! Úgy tudom ott vannak a ruháitok is!
- Akkor menjünk! Mert most irt Louis, hogy Paul akar mondani valamit, szóval siessünk!- mondtam
- Én tudom mit akar Paul!- legyintett Harry
- És mit?
- Hát...Amit minden nyár végén elmond! Hogy idézem:- váltott mélyebb hangra- " Vége a nyárnak srácok! Most már belekedünk a kemény munkába. Koncertek, interjúk, új dalok!" Mindig ezt mondja!- röhögte el magát Harry
- Hmm....De bolond vagy!- löktem meg- Azért igyekezzünk!
15 perc alatt odaértünk. Kézen fogva sétáltunk be az arénába, úgy, hogy közben 1000 fotós kattogtatta a vakuját. Rengeteg sok rajongó állt ott, hogy bemehessen az arénába. Mikor meglátták Harryt akkora sikitás tört ki, hogy nem hallottam a saját hangom. Kis idő elteltével észrevették, hogy kéz a kézben sétálunk ezért nagy csend lett, majd kis idő múlva megint nagy sikitás. Nem értettem. Most azért sikitottak mert utálnak vagy azért mert örvendenek nekünk.
Nem foglalkozva velük bementünk és egy fotós megkért hadd csinálhasson rólunk egy képet. Mi belementünk és beálltuk a fotóhoz.

- Sziasztok!- mentünk oda a többiekhez
- Hello!- köszönt mindenki
- Sokan vannak?- kérdezte Eleanor
- Vannak elegen!
- A fenébe! Nem biroma tömeget!- El
- Semmi baj! Nem lesz gond!- ölelte meg Louis barátnőjét
- Remélem is!
- Perrie nem jön igaz?- néztem Zaynre
- De igen! Azt mondta nem akarja kihagyni!
- Akkor hol van?- kérdeztem
- Azt mondta most jön befele.
- Sziasztok!- jött oda Perrie
- Perrie! Miért nem szóltál?- öleltem át
- Mert nem tartottam fontosnak!- Perrie
- Az nem fontos, hogy az anyukád beteg?- vontam kérdőre
- De fontos csak....- és nem tudta befejezni mert jött Paul
- Na itt van mindenki?- Paul
 - Igen!- Louis
- Hát akkor először is: Sziasztok!- kezdett bele
- Hello!- köszöntünk mind
- Na....Hát vége van a nyárnak fiúk, lányok! Most már bele kell kezdenünk a kemény munkába. Kezdődnek a koncertek, interjúk, új dalok, sőt még fotózások is! Úgyhogy megkérlek teljes munkaerővel dolgozzatok, és vegyétek úgy, hogy ez az interjú a munkátok kezdete.
Mi ezután a szöveg után összenéztünk Harryvel és elmosolyodtunk. Paul pont azt mondta amit Harry parodizált a kocsiban.
- Ja! És srácok! Valószinű hamarosan lesz egy 5 hónapos turnétok is!- tette még hozzá Paul
- És a lányok jöhetnek?- kérdezte Harry
- Hát...Nem tudom! De megpróbálom megoldani.
- Köszönjük!
- Na! Most menjetek, öltözzetek át! Fiúk itt, lányok meg ott!- mutatta- Itt találkozunk!
Bementünk az öltözőbe ahol már Emma meg Taylor már vártak.
- Sziasztok!- köszöntem nekik
- Liz! Már megint nőtt a hajad!- emelte meg Emma az egyik fürtömet
- Na jó lányok! Gyertek!- hivott Tay
- Elvettük a ruháinkat és már mentünk is felöltözni.
- Akkor ma megyünk ugy e?- kérdezte Eleanor
- Vásárolni?Ja persze! Az nem maradhat el!
- Akkor oké!
- Lányok! Megvagytok?- kérdezte kintről Tay
- Igen!- jöttünk ki teljesen egyszerre.
- Csodásak vagytok!- mért végig Tay
- Köszi!
- Liz! Ez ruha fantasztikusan áll rajtad!- Eleanor
- Köszi! Viszont te is nagyon csini vagy, vagyis mind azok vagytok!- mondtam Perrienek meg Lolának
- Akkor jöhetnek a fodrászok?- kérdezte Emma
- Igen! Én itt végeztem!- indult ki Tay
Mindegyikőnknek volt külön fodrász aki olyanra csinálta a hajunkat amilyenre csak akartuk.
- Akkor? Egy kis göndörités?- kérdezte Emma
- Rendben! Az szuper lenne!
Elég hamar elkészültünk és már az utolsó simitáson is túlestünk.
- Köszi szépen!- mentünk ki
- Nincs mit! Sziasztok!
Bementünk a szobába ahova a találkozót szerveztük. A fiúk és Paul már ott vártak ránk.
- Azt hittük már sosem lesztek meg!- mondta Louis Eleanornak
- Hadd Louis! Nőből vannak. Vagy nem?- szólt bele Harry- Csodálatosan néztek ki kincsem!- jött oda hozzám
- Köszi! Taynak és Emmának köszönhető.
- Ja! Meg a szüleidnek!- kacagott
- De bolond vagy!- csaptam nyakon játékosan
- Miért? Nem?
- De!- kacagtam el magam
- Látod- látod! Nekem lett igazam. Már megint!
- Hát neked hogyne! Te kis egoista!
- Egoista? Én? Nem!!!- rázta meg a fejét
- Na jó! Ha mind itt vagytok akkor mehetünk!- mondta Paul
Ez a mondat hallatán hatalmasat dobban a szivem és olyan nehéz lett mintha egy kiló valamit ráakasztottak volna. Nagyon féltem a bejelentéstől de ugyanakkor vártam is.
- Remélem el tudnak majd fogadni!- mondtam Harrynek a kezét szorongatva
- Muszáj lesz nekik!- puszilt meg
Elindultunk befele és a műsor már el volt kezdődve.
- Jó napot kedves nézőink! Ma a One Direction lesz itt velünk barátnőstől, hogy válaszóljon az önök által feltett kérdésekre. - kezdett el beszélni a műsorvezető
Ez a mondat után nagy sikitás keletkezett és mindenki az kiabálta, hogy One Direction.
- Akkor üdvőzlöm a stúdióban: A One Directiont, Perriet, Eleanort, Lolát és Lizt! - kiáltotta el magát ismét a músorvezető
Bementünk és elfoglaltuk a helyünket.
- Sziasztok! Sam Parker vagyok!- mutatkozott be
- Hello!- köszöntünk mind
- Lányok! Titeket ismerlek! De Lola...téged még nem! De majd visszatérünk még erre! Hogy telt a vakáció?
- Jól! Elég sok minden történ a nyár alatt!- Niall
- És? Kipihentétek magatokat?- nézett most Harry fele
- Hát...Megpróbáltuk...De azért  és eltudnám viselni ezt még egy hétig.- nevette el magát
- Nah! Hát akkor! Itt van egy pár kérdés!
- Renben!  A rajongókért mindent!- Louis
- Az első kérdés: -  már előre féltem ettől, de most még jobban.- Niall! Igaz, hogy együtt vagytok Lolával?
- Ammm.....Igen!- jelentette ki Niall
- Nah lányok! Akkor mostmár Niall is foglalt!- nézett a közönség fele Sam- Na...A következő: Liam és Danielle! Igaz, hogy venni akartok egy kutyát?
- Hát igaz! De még nem tudjuk, hogy, mikor!- Liam
- Ja! Zayn! Hallottunk valami olyansmit, hogy az eljegyzésen töröd a fejed! Igaz?- nézett rá Sam
- Am...Hát....Az a helyzet, hogy mi Perrievel.....
- Szakitottunk!- fejezte be Perrie
Erre a válaszra mindenki elhallgatott.
- Am...Ne haragúdjatok! Nem akarok tolakodó lenni...Viszont most mondják, hogy jött egy olyan kérdés....
igaz e, hogy Liz miatt szakitottatok?
Azt hittem, hogy elsüllyedek szégyenebmen. Hogy tudnak az emberek ilyent kérdezni? Láttam, hogy nem csak én hanem Harry is meglepődött. Nem volt mit tennünk, csak vártuk, hogy Zayn mit válaszól.
- Ja! És itt van egy kép rólatok!

Mikor megláttam a képet enyhén kifejezve rosszul lettem. Előjött a légszomjam és gyakorlatilag fúldokólni kezdtem.
- Liz! Jól vagy?- kérdezte Harry
- Persze! Igen!- vettem nagy levegőt
- Figyeljetek! Ez a kép nem igazi!- kezdte el Zayn- Nem tudom kinek érdeke, hogy ilyeneket kitaláljon, de senki ne higgyen neki! Nem mintha  el akartuk volna mondani de Lizt nem akarjuk ebbe belekavarni. Perrievel azért mentünk külön mert túl sokat veszekedtünk. Szóval...Liznek ehhez semmi köze!- ült le Zayn
- Rendben Zayn! Na de viszont van itt egy másik kérdés amit több százan feltettek. A kérdés a következő: Harry és Liz! Igaz, hogy összejötetek vagy csak barátok vagytok?
Eljött a várva várt kérdés. Mostmár csak az volt hátra, hogy mit válaszolunk. Nagy csend volt. Mindenki kiváncsian várta a választ. Harry felém fordult majd Sam fele.

- Igen! Együtt vagyunk!- mondta ki Harry majd megcsókolt
Mindenki sikitani, kiabálni és éljenezni kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy ez  most jó vagy rossz, ezért Sam fele nézve vártam a következő kérdést.
- Oh! Akkor ez most mindenkit meglepett. És mióta vagytok együtt?
- Hát....Egy ideje!- mondtam
- Rendben...Akkor most jön az, hogy felálltok és aki feláll annak kérdéseket tesznek fel a közönségből. Rendben?- nézett ránk
- Igen!
Már mindenki felállt csak én voltam még hátra.
- Liz! Te következel!- Sam
Felálltam és vátam a kérdéseket.

- Liz! Miért titkóltátok a kapcsolatotokat?
- Hát...Mert nem álltam még készen arra, hogy elmondjuk!- mosolyogtam a kérdezőmre
- Tényleg Taylor Lautner a stylistod?
- Ammm....Igen!
- És nem fúrcsa, hogy egy sztár öltöztet?
- Nem! Tudjátok, mikor egy sztár a pasid akkor nem tűnik fel!- nevettem el magam
- És te is suliba jársz?
- Igen! Még egy évet.
- És nem gondolod, hogy problémáid lesznek majd?
- Nem tudom! Lehet!
- Láttunk egy idegen férfivel. És úgy gondoljuk, hogy megcsalod Harryt!- mondta az egyik lány
- Nem! Szeretem Harryt!
- De akkor ki volt az a pasas?
- Meg van tiltva, hogy nem járhatok számotokra idegen pasassal?- néztem a kérdezőmre flegmán

- De járhatsz! Csak elég fura!
- Na ne! Az, hogy beszélgetek az unokatesóm barátjával? Nagyon fura! Igazad van!- gúnyoskodtam
- Rendben! Nincs több kérdésem!- ült le a kérdezőm.
- Nah lányok! Akkor már Harry is foglalt!- Sam
Megint kaptunk egy nagy sikitást. Harry elvette a mikrofon majd csak annyit mondott:
- Köszönöm!
Aztán felém fordul és megcsókolt. Mindenki csak tapsólt és éljenezett.
- Köszönjük a figyelmet! Holnap ismét jövünk, és velünk lesz Justin Bieber! Viszont látásra!- köszönt el Sam
A kamerák leálltak és szabadon beszélgedhettünk.
- Köszönünk mindent srácok!- állt fel Sam
- Mi is köszönjük!- Harry
- Gyertek!- hivott Paul
Mind kezetfogtak Samel és mentünk is kifele. Bementünk az öltözőbe, átvettük a ruháinkat és mentünk a kisasztalhoz ahol aláirást adtunk mindenkinek.

Kb. még egy fél órát voltunk ott majd elindultunk az autók fele.
- Ezt meg kell ünnepelni!- emelt meg Harry
- Mikor hazamegyek! Oké?
- Miért? Hova mész?
- Eleanorral azt beszéltük, hogy elmegyünk egyet vásárólni mert már rég nem volt időnk egymásra.- mndtam
- Értem! És 8 óra fele visszakaplak?- ölelt át
- Igen! Addigra biztos, hogy hazaérek!- kacagtam.
- Na jó! Van nálad pénz? Adjak?- kérdezte
- Nem! Van nállam! Akkor este fele jövök!- pusziltam meg
- Boosal mész?- Harry
- Igen! De idehozattam a kocsidat, hogy legyen amivel hazamenj!
- Köszönöm! Nagyon édes vagy!
- Akkor mehetünk?- jött oda Eleanor
- Igen! Szia Harry!- pusziltam meg megint
- Szia Harry!- köszönt Eleanor is
- Sziasztok!
Beszálltunk az autóba és az első pláza fele vettük az irányt.
- Akkor itt leszek a parkolóban!- Boos
- Oké! Jövünk majd!
- Nah! Cipő vagy ruha részlegre először?- kérdezte El
- Cipő!- mondtam határozottan
- Oké!
Bementünk, és te jó ég, mennyi jó cipő volt.
- Na mit szól ehhez?- próbáltam fel egy kék cipőt

- Ez nagyon vagány! De nézd, szerintem ez is jól állna.
- Azt mondod?
- Igen!- El
- Akkor a kék jön és ezt meg felpróbálom!
- Én is igy gondoltam!- mondta Eleanor
- Ez is kell! Igazad volt! Nagyon szép!- tettem be a kosárba- Te mit találtál?
- Egy szandált, egy edzőcipőt meg egy magassarkút.- mutatta meg a lábbeliket
- Az igen! Nézd ott még van egy cipős üzlet!
- Menjünk be!- fogta meg a kezem és húzni kezdett
- Jövök már!
Bementünk és még azon kivül kb. 6 üzletbe, ezért nem igazán kezdtük birni a cuccainkat.
- Menjünk tegyük le a cuccokat a kocsiba és utána meg jöjjünk vissza! Mit szólsz?- vetettem fel az ötletet
- Remek ötlet!
Kimentünk de sehol nem láttuk az autót.
- Felhivom Boost!
- Oké!- El
- Szia! Merre vagy?.....Oké!- tettem is le
- Na mit mondott?
- Azt, hogy átküldték a hirességek parkolójába.
- Ja! Akkor menjünk oda!
Átmentünk és megkerestük Boost.
- Te jó ég! És még vissza akartok menni?- kacagott Boos
- Mersze! És még kb. 5 plázába!- kacagtam
- Na gyere Liz!- hivott El
Visszamentünk de most a ruharészlegre. Mikor már 10 szatyor volt mindkettőnknél arra döntöttünk, hogy mehetünk. El is indultunk kifele de egy fotós megállitott.
- Bocsi! Csinálhatok egy képet?- kért meg
- Mivel szépen kértél igen!- mondtam
- Köszönöm!
Letettem a cuccokat és bevágtam a pózt.

- Nagyon szépen köszönöm Liz! És sok boldog évet kivánok neked és Harrynek is.
- Köszönjük!
- De kedves pali volt!- Eleanor
- Igen! Tényleg!
 Kimentünk és beszálltunk az autóba. Átmentünk még egy pár plázába majd arra döntöttünk, hogy bemegyünk egy kávézóba és kipihenjük a sok járkálást.
- Boss! Te nem jössz be?
- Nem! Nem! Menjetek csak nyugodtan!
Be is mentünk és megrendeltük a kávékat majd leültünk.
- Te Eleanor! Azok az öltönyös pasasok már az első pláza óta követnek!- mondtam
- Azok az öltönyös pasasok a testőreink.- mosolygott
- És én erről nem is tudtam!
- Ja! Ezt akkor mondta Paul, mikor még nem voltatok ott.
- Akkor azért!
- Igen!
- Itt van a kávéjuk!- hozta ki a pincér csaj
- Köszi!- fizettem ki
- Fura, hogy még nem szólitott le senki!- Eleanor
- Csodálkozol? Két ilyen pasi mellett én se mernék megszólalni!- néztem a testőrök fele.
- Igaz!
Hamar megittuk a kávénkat majd kértem egy elvihetőset Boosnak, hogy ő se maradjon ki a jóból. Kimentünk, beszálltunk az autóba és elindultunk Eleanorék fele.

                                                 ~****************~

- Köszi a mai napot!- öleltem meg
- Én is!- indult el befele- Sziasztok!
- Szia!
Elindultunk mi is és pont azon gondolkodtam, hogy de szuper lesz pont 8-ra hazaérek ahogy megigértem Harrynek, de szerentlencségemre lerobbant a kocsi.
- Boos! Én felhivom Harryt, hogy jöjjön értünk és vitesse el a kocsit a javitóba!
- Nem kell! Hadjad! Mindjárt megjavitom!- ellenkezett
Ránéztem az órámra és már fél 9 volt.
- Boos! Ne haragudj de én tényleg felhivom Harryt! Már fél 9 van.- vettem elő a telefonom
- Fél 9? Oh! Nézd! Beindult a kocsi!- mondta boldogan
Kezdett kicsit fúrcsa lenni a dolog, hogy ahogy megmondta mennyi az idő egyből beindult a motor. Túl fáradt voltam ezzel foglalkozni igy inkább csak hagytam az egészet és vártam, hogy hazaérjek. Kb. 9- re értünk haza.
- Köszi Boos! Azért szerintem nézesd meg a kocsit!
- Rendben! És ne haragudj! Szia!
- Szia!

Bementem a házba de senki sem volt bent. Gondoltam, hogy Harry megunt várni és elaludt ezért felmentem a szobánkba de nem volt ott. Elindultam lefele és a konyhában megláttam egy gyönyörű kék ruhát rajta  egy levéllel.

Ez állt a levélben: " Vedd fel ezt a ruhát és gyere ki a kertbe! Szeretlek! Harry."
Igy is tettem. Felvettem a ruhát és kimentem a kertbe. A látvány ami ott fogadott csodálatos volt. A medence mellett egy asztal volt teritve és a fákon kis mécsesekben égett a gyertya és halk zene szólt. Lágyan fújdogált a szél és néha belekapaszkodott göndör tincseimbe és játszott velük.

Harry elindult felém és mikor odaért megcsókolt.
- Szia kicsim!- ölelt meg szorosan
-Szia! Annyira édes vagy! Köszönöm!
- Ennyi a minimum amit megérdemelsz! Na gyere!- hivott az asztal fele
Kihúzta az egyik széket, hogy leülhessek aztán betólta majd ő is leült.
- Milyen volt a vásárlás Eleanorral?
- Nagyon jó! Van vagy 20 zacsim!- mosolyogtam
- Nem gond! Örvendek, hogy boldog vagy!
- Jó estét!- hozta ki gondolom a pincér az ételt.
- Na de azt mond meg, hogy ezt mivel érdemeltem ki?- néztem körül
- Hát...Több oka is van! 1. Imádlak! 2. Ünnepelnünk kell a maiért! 3. Mert vagy nekem!
- Köszönöm! Annyira szeretlek Harry!
- Szivesen!
- Tudod! Hivott Nicole, hogy holnap 12 fele indulnak, szóval jó lenne ha bemennénk búcsúzni.
- Jó! Átmegyünk!
- És azon gondolkodtam, hogy holnap csinálhatnánk egy olyan semmittevős napot. Mit szólsz?
- Remek lenne! Még csak 5 napot vagy szabad! Aztán suli!- Harry
- Igen! Meg a táncórák Daniellevel!- sóhajtottam
- De hamarosan itt a szülinapod is!- mosolygott rám
- Még 3 hét!
- Majd rendezünk egy jó nagy bulit!- Harry
- A családdal!- javitottam ki
- Meg az osztálytársaiddal!- mondta ellent nem tűrő hangon
- Meg az osztálytársaimmal!- egyeztem bele- De hamarosan mentek túrnézni is!
- Igen! És Paul el tudta intézni, hogy ti is jöhessetek.
- Oh...Ez csodás!- örvendeztem
- Tényleg az!
- Ja amúgy meg bocsi, hogy késtem csk tudod lerobbant Boos kocsija és kellett várjunk egy fél órát.- meséltem el a történetet
Harry nem mondott semmit csak nevetni kezdett. Nem értettem mi olyan vicces ezen.
- Mi ilyen vicces?- néztem rá
-  Hát...Az a helyzet, hogy én kértem meg Boost kicsit késsetek, mert nem tudtam befejezni a meglepetést. De nem gondoltam volna, hogy ezt fogja kitalálni.- nevetett még mindig
- Szóval azt mondod, hogy nem romlott el az autó?- néztem rá
- Igen! Azt!
- Teeee!- kacagtam én is
- Na gyere!- fogta meg a kezem
- Hova megyünk?- lepődtem meg
- Fürdeni!
- De hát nincs rajtam fürdőruha!- aggodalmaskodtam
- Nem gond! Rajtam sincs!
- Akkor?- néztem Harryre
De már nem válaszólt mert mesytelenre vetkőzve állt a medence közepében.
- Na? Nem jössz?- tárta szét karjait
Valahogy nagynehezen én is megszabadultam a ruháimtól és bementem a medencébe.
- Nem tudom miért mentem ebbe bele!- makogtam
Harry erre vadul csókolni kezdett. Visszacsókoltam majd gyönyörű, zöld szemeibe nézdem.
- Szeretlek Harry! Mindennél jobban!
- Én is!
Még 10 percig ott voltunk a medencében, mikor arra döntöttünk, hogy bent talán kényelmesebb lesz. Harry felemelt és az ölében vitt be a házba. Bementünk a szobába és mivel mindketten vizesek voltunk arra döntöttünk, hogy ma a földön alszunk. Leraktam egy lepedőt, párnákat, takarót és már csak mi hiányoztunk. Harry nem tétlenkedett és ismét rám vetette magát. Nagyon jól telt az éjszakánk, és ha tehetném minden napomat igy fejezném be.......................

13. Fejezet

Sziasztok! Hoztam még egy rész....olyan szuper lenne ha kommentelnétek is....Előre is köszi:)


*Liz szemszöge*

Reggel elég korán megébredtem és nem tudtam visszaaludni. Ránéztem Harryre és olyan édesen aludt....valahogy kimásztam az ágyból és arra döntöttem, hogy bepakolom a szekrénybe a maradék cuccaimat is. Hamar befejeztem és a bőröndöket is beraktam a raktárba. Már mindent elintéztem de csak 8 óra volt. Gondoltam, hogy megyek és végignézek a házon, nem tudom miért de eddig még sosem jártam körbe. A földszinten kezdtem ahol már majdnem mindent láttam, ezért felmentem az emeletre és minden kis szobába benyitottam. Már csak a folyosó végén maradt egy kis szoba ahol még sosem jártam. Megfogtam a kilincset és megpróbáltam benyítani, de az ajtó zárva volt...Nem értettem miért, de gondoltam majd ha Harry felébred akkor megkérdezem. Elindultam a szobánk fele.Benyitottam és láttam, hogy Harry még mindig alszik. Nem akartam felébreszteni ezért visszafeküdtem melléje és hosszasan nézni kezdtem. Olyan szépen aludt. Mély és hosszú levegővételeit hallgattam. Merengésemet Harry telefonja zavarta meg. Gyorsan elvettem a telefont a szekrényről és kimentem a szobából nehogy megébredjen a beszélgetéstől. Felvettem a telefont és halkan beleszóltam.
- Haló?
- Szia! Louis vagyok! Bocsi, hogy megébresztettelek de valamit meg kell beszélnünk!
- Szia Louis! Liz vagyok! Harry még alszik!
- Oh! Semmi gond! Ezt neked is eltudom mondani! Na az a helyzet, hogy az interjút áttették holnapra.- mondta el az új hírt
- Am....Ez szuper! Akkor holnap közőljük a nagyvilággal, hogy együtt vagyunk! Szuper!- lettem izgatott
- Elmondjátok? Amúgy Paul kérdi, hogy lemondjuk vagy tudtok jönni?!
- Tudunk jönni! Ne mondjátok le!- ellenkeztem
- De tudod, hogy ez olyan interjú lesz, hogy a lányok is mind ott kell legyenek!- mondta
- Igen, tudom! És Zaynék?
- Most fogják bejelenteni, hogy szakítottak....Szóval lesz egy jó meg egy rossz hirünk!- Louis
- Nem tudom, de nekem van egy olyan érzésem, hogy ez egy haragos interjú lesz.- aggodalmaskodtam
- Lehet...Na jó Liz! Akkor egy óra múlva nálatok! Szia!- köszönt el
- Szia!
Visszamentem a szobába és visszadőltem Harry mellé. Óvatosan simogatni kezdtem a hátát és vártam, hogy megébredjen. Lassan kinyitotta gyönyörű, zöld szemeit és rám nézett.

- Szia!- pusziltam meg
- Szia!- mormogta rekedtes hangján
- Ideje felkelni!
- Hány óra?- kérdezte
- Fél 10.
- És hánykor van a találka?- nyújtózkodott
- 10- kor!
- Akkor tényleg kelnünk kell!
- Hívott Louis!
- És mit akart? Vagy beszéltél vele?- kelt fel
- Igen beszéltem. És azt akarta elmondani, hogy áttették az interjút holnapra. Vagyis holnap jelentsük be, hogy együtt vagyunk.- meséltem el
- Mi? Holnapra?- lepődött meg
- Igen!- vettem nagy levegőt izgalmamban
- Na jó! És te mondod el vagy inkább én?- kérdezte
- Hát...Szerintem jobb lesz ha te mondod! Mégis csak a te rajongóid!
- Igazad van! Talán jobb ha én mondom!- egyezett bele- Amúgy mióta vagy ébren?
- Hát...Megébredtem 5- kor és nem tudtam visszaaludni. Ezért befejeztem a pakolást!
- Édesem! Te 5 órája ébren vagy?- nézett rám meglepődve
- Igen! És, mikor befejeztem a pakolást úgy döntöttem kicsit körülnézek a házban. Így minden szobát körbejártam. Remélem nem baj?- néztem rá
- Nem! Vagy várj! Minden szobát?- lett kicsit nyugtalan
- Nem! Egy szoba be volt zárva! Gondolom Rose zárta be!
- Oh! Akkor oda nem mentél be. Igaz?- nyelt nagyot
- Igaz! Valami baj van?- kérdeztem rá
- Ja nem+ Semmi! Csak tudod azt az ajtót én zártam be! Ott vannak aaaa........- gondolkodott, hogy mit mondjon- Csak tele van régi, kidobni való cuccokkal.- erőltetett egy mosolyt
- Ah. Értem!- néztem rá gyanakvóan
Tudtam, hogy valamit nem mond el nekem. Az az igazság, hogy jobbnak éreztem nem rákérdezni mert az ilyesmin hajlamos hamar felhúzni magát. így inkább arra döntöttem, hogy majd kiderítem én valahogy.
- És amúgy tetszettek a szobák?- terelte a témát
- Igen. Amíg járkáltam azon gondolkodtam, hogy.....Szeretném...ha csak mi lennénk a házban.
- Hogy érted? Ketten lakunk!- nézett rám
- Igen, tudom! De azt szeretném ha én takaríthatnék, meg főzhetnék....Tudod....ha már így együtt lakunk.
- Egyszóval azt szeretnéd ha Rose nem dolgozna itt!- nézett rám
- Én szeretem Roset csak...
- Akkor, hogy legyen?- kérdezte
- Nem tudom!
- Akkor...Szólok Rosenak, hogy ettől a hónaptól többet nem kell jöjjön.- mondta egy mosollyal az arcán de látszott, hogy nem igazán tettszik neki az ötlet
- Valami gond van?
- Nem csak....Tudod én nem azért akartam, hogy ideköltözz, hogy rabszolga legyél....- és nem hagytam, hogy befejezze mert ajkaimat az övéire tapasztottam és hosszasan megcsókoltam.
- Tudom, hogy nem azért hívtál....és hidd el nem érzem szolgának magam. Csak annyi az egész, hogy jobban szeretek a saját cuccaim közt én rendet rakni.
- Szeretlek!- csókolt meg most ő
- Én is!
Miután mindent elrendeztünk és készen álltunk a 3 órás útra, úgy döntöttünk, hogy kicsit kimegyünk a kertbe.
- Hol vannak már?- néztem az órámra
- Nem tudom...De felhívom Liamat.
- Nem kell!- néztem hátra és megláttam 4 ismerős autót leparkolni a házunk előtt.
- Sziasztok!- szállt ki Louis
- Hello!- köszöntünk mindenkinek- Mindenki külön kocsival megy?
- Igen!- tudatta velünk
- Rendben! Akkor kiállok!- Harry
- Valahol megállunk?- hajolt ki Zayn az ablakon
- Igen....Anyáéknál mert jönnek Nicoleék is- válaszoltam
- Rendben!
Beszálltunk az autókba és anyáék fele vettük az irányt. Felvettük Nicoleékat is és elindultunk a tengerpart fele.
- Harry? Perrie Zaynel megy?- kérdeztem meglepődve
- Igen! Azt hiszem! Tudod még csaj holnap erősítik meg.
- Ja. Igazad van!
- Hallgassunk valami zenét.
- Ne már! Ez a Rock me!- örvendeztem, mert imádom ezt a számukat. Azóta amióta csak meghallottam.
Harry végigénekelte a számot nekem és én meg feltettem a napszemüvegem és úgy buliztam.

 Mikor lejárt a szám arra lettem figyelmes, hogy a bemondó az én nevemet mondja.
" Egy Zayn nevezetű srác küldi ezt a számot Liz Hawsonnak, hogy bocsássa meg amiért hülye volt. Hát Liz, nem tudjuk mit követett el Zayn de reméljük egy ilyen dal után neked is megenyhül majd a szíved!"- hangzott el a rádióban
Harry csak tátott szájjal figyelte végig a szöveget majd idegesen kikapcsolta a rádiót. Tudtam, hogy mi a baja de azért nekem jól esett, hogy Zayn megjegyezte mi a kedvenc számom.
- Azt hiszi, hogy ezzel el van intézve?- morgolódott Harry
- Jajj Harry! Csak próbál a kedvemben járni!
- Ne tegye!
- Kérlek! Ne kezd!- szomorodtam el
- De egyszerűen nem bírom ha valami köze van hozzád! Idegesit!
- Figyelj Harry! Megértem, hogy nem bizol Zaynben, de kérlek, bennem bízz meg.
- Megpróbálom!- nézett előre komolyan
- Köszönöm!
Annyira jól haladtunk, hogy két és fél óra alatt leértünk a partra. Kerestünk parkolóhelyet és letettük az autókat.
- Nem ott kel bemenni?- mutattam a bejáratra
- Liz! Ha oda mennénk, akkor az egész napot azzal töltenénk el, hogy autógrammot osztogatunk!- nevetett ki Louis
- Igaz! De akkor hova megyünk?
- Van a partnak egy olyan része ahova hírességek meg nagyon gazdag emberek járnak. Na...oda megyünk mi!- fogta meg a kezem Harry
- Harry! Csak holnap....- néztem az összekulcsolt kezünkre
- Tudom! De ha azt akarjuk, hogy rákérdezzenek akkor tennünk kell valamit érte. Úgyhogy....- és megcsókolt
- Harry! Mi van veled?- kacagtam
- Semmi! Csak boldog vagyok, hogy egy ilyen csodás barátnőm van!
- Ti mindig olyan édesek vagytok!- nézett ránk Louis hatalmas mosollyal a száján
- Te meg minden romantikus percünket elrontod!- röhögött Harry
- Bocsi na!
- Jó napot! Itt vannak a karszalagok! Ez meg a teraszhoz a belépő!- adta ide a biztonsági nekem a tárgykat
- Köszönjük!
- Na hova terítjük le?- kérdezte tőlem Danielle
- Szerintem oda!- mutattam az egyik helyre
- Perrie hol van?- kérdeztem Zayntől
 - Nem tudott jönni!
- Mi? Hogy- hogy nem?- lepődtem meg
- Elutazott a szüleihez mert beteg lett az anyukája.
- Oh..Szegény! De semmi komoly igaz?- kérdezte Eleanor
- Tüdőgyulladás!- Zayn
- De miért nem szólt nekünk? Akkor talán segíthettünk volna Perrienek.- idegeskedtem
- Pont ezért nem akarta Perrie....Nem akarta, hogy elmaradjon a szórakozás.
- Ezért még számolok vele!- mérgelődtem még mindig.

*Harry szemszöge*

- Harry! Elmegyek átöltözni!- jött ide Liz
- Rendben! Menjek veled?
- Nem, nem kell! Majd elhívom valamelyik csajszit.
- Oké!- csókoltam meg
Leültem a homokba és úgy figyeltem Lizt. Észrevette, hogy figyelem ezért visszanézett rám és mosolyogni kezdett. Én is rámosolyogtam majd gondolkodni kezdtem.

Az járt a fejemben, hogy megkeresem Zayn és beszélek vele. Tudom, hogy megígértem Liznek nem rendezek féltékenységi jelenetet de a mai húzását nem bírtam szó nélkül hagyni. Felálltam és megkerestem Zayn. Épp telefonált. Megvártam míg letette majd odamentem.
- Harry!- nézett rám
- Zayn! Ezt direkt csinálod? Tudod tűrök- tűrök, de azért nálam is vannak határok!
- Harry, figyelj! Tudom már 1000- szer mondtam de most elmondom újból, hogy nagyon sajnálom amit tettem. Nem tudok változtatni az érzéseimen amit nagyon sajnálok. Hidd el megpróbáltam...megpróbáltam kiverni Lizt a fejemből de nem ment.....Mivel tudom, hogy szeretitek egymást én nem akarok közétek állni. Csupán csak annyit kérek, hogy bocsássatok meg kérlek!- mondta el a szövegét
- Zayn! Ez nem ilyen egyszerű. Azt hiszed, hogy egy ennyivel el lehet intézni mindent? Tudod...Te azt szeretnéd, hogy bocsásunk meg, én meg azt, hogy szállj le Lizről. Sőt...Én nem szeretném...Hanem követelem! Megmondtam, hogy nem akarlak a közelében látni!
- Ezt nem te fogod eldönteni! Hanem ő!- kezdett el cukkolni
- Hát-...Azt hiszem, hogy egyenlőre még én vagyok a pasija és nem te!- mondtam kicsit hangosabban
- De az még nem azt jelenti, hogy megmondhatod neki mit és hogyan csináljon!
- Igazad van! Tényleg nem mondhatom meg neki. De azt én tudom, hogy, mikor megcsináltad a hülyeségedet mennyire fájt neki....és én nem akarom ezt még egyszer!
- Megértem, hogy véded, hisz ez a dolgod! De kérlek hadd, hogy elnyerjem a bocsánatát!- kérlelt
- Mi az srácok? Miről beszélgettek?- jött oda Liz
- Am....- néztem Zaynre- Megegyeztük, hogy megpróbálunk jóban lenni.- mondtam
- Tényleg? Ez szuper!- örvendezett Liz
- Liz! Elhívnálak valamerre beszélgetni....De nem tudom, hogy Harry megengedné- e?- nézett rám a mondata végén
- Menjetek!- mondtam ki, de nagyon nehezemre esett beleegyezni abba, hogy ők ketten maradjanak
- Köszönöm Harry!- csókolt majd ölelt meg Liz
El is mentek és én csaj nélkül maradtam. Kezdtem rájönni, hogy elég szar érzés lehet Zaynnek egyedül lenni. Átfutott egy hirtelen gondolat az agyamon, hogy kéne valaki Zaynnek, de ne tudtam sokáig ezen gondolkodni mert valaki hátulról rám ugrott.
- Szia Harry!- mosolygott rám a csaj
- Lora?!- nyitottam nagyra a szemeimet
- Mi van? Nem számítottál rám?
- Am....- és megcsókolt.

*Liz szemszöge*

Alig, hogy visszajöttem az öltözőtől Zaynnel meg Harryvel találkoztam. Az első gondolat ami átfutott az agyamon az az volt, hogy veszekednek, de meglepetésemre pont az ellenkezőjéről volt szó. Zayn megkért, hogy menjek el vele sétálni amibe Harry is beleegyezett, így most itt sétálunk a parton kettesben.
- Tudod...Liz...Én tényleg nagyon sajnálom! Akkor, abban a percben nem tudom mi volt velem. Beszélgettünk és egy késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljalak...aztán meg is történt....Úr Isten! Akkora egy marha vagyok! Azt kívánom bárcsak visszapörgethetném az időt.
- Elhiszem Zayn, hogy sajnálod! Csak akkor nekem annyira rosszul esett, hogy....Nem! Tudod mit tényleg kicsit túl reagáltam!- változtattam meg a véleményem.- Az a helyzet, hogy akkor még nagyon friss volt Harryvel a kapcsolatunk és.....
- Tudom!És különben teljesen megértem a viselkedésed!
- Köszönöm! Akkor szent a béke?- tártam szét karjaimat
- Igen!- felemelt és megpörgetett- Köszönöm!
- Sétálunk még?- én
- Igen! De gyere igyunk meg valamit!- hívott
- Oké!
Odamentünk az egyik butikhoz és megrendeltük a koktéljainkat majd leültünk.
- És amúgy minden rendben van veled? Veletek?- kezdett bele a beszélgetésbe Zayn
- Igen! Rendben vagyunk! És eléggé kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a suli.
- Várod?
- Igen! Nagyon! Viszont Harry nem nagyon mert szerinte ha sulizok akkor már nem lesz annyi időnk egymásra. Ilyenkor mindig azt mondom neki, hogy neki is sok a programja és én addig nem akarok unatkozni így inkább lekötöm magam valamivel....
- Igazad van! Viszont amit ő mond abban is van valami. Nem?
- De...Talán! Azért igyekszem!- én
- Csak aztán nehogy.....- és elhallgatott
- Mi nehogy?- kérdeztem rá
- Am....Csak nehogy.....A kapcsolatotok rovására menjen!- rögtönözött valamit
- Remélem nem megy!- tetettem a hülyét
Nem értem miért célozgat mindenki. Elképzelésem sincs, hogy mit csinálhatott Harry de kiderítem az biztos!
- Liz?!? Itt vagy?- lebegtette meg a tenyerét előttem
- Igen- igen! Csak elgondolkodtam!- magyarázkodtam
- És mégis min? Ha szabad tudnom?- ivott egyet a koktéljából
- Ohh! Semmin!- legyintettem- Nem fontos!
- Ja! Oké! Akkor szerintem menjünk, nehogy elkezdjenek aggódni, hogy eltűntünk.- mosolygott
- Igazad van! Menjünk!
Visszasétáltunk a többiekhez de Harry sehol nem volt. Az első dolgom az volt, hogy megnézzem Eleanor itt van e vagy Harry ezért nincs itt, de meglepve tapasztaltam, hogy El itt van Louisal a vízben. De akkor hol van Harry?- tettem fel magamban a kérdést.
- Sziasztok!- köszöntünk a parton levőknek
- Hello!
- Nem tudjátok hol van Harry?- kérdeztem meg Adamet
- Azt hittük veled van!
- Hát nem! Megyek megkérdem Louist is!- indultam el a vízbe
- Szia!- köszöntek
- Sziasztok! Nem tudjátok merre van Harry?
- Nem! Miért? Nem találod?- El
- Nem! De majd előkerül!
- Igen! Valószínű sétálni ment!- Louis
- Na jó! Megyek napozni!- indultam el kifele
- Oké!- El
- Dehogy oké! Nem mész te sehova! Élvezd a vizet ember!- húzott vissza Louis a vizbe
- Na jó na!- egyeztem bele
- Srácok! Gyertek be ti is!- hívtam a többieket
Már mindenki a vizben volt és szórakozott. Csak én gondolkodtam hülyeségeken. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Nem értettem mi a bajuk ezért rákérdeztem.
- Mi van?- néztem végig mindenkin
De már nem tudtak válaszolni mert valaki a víz alá nyomott. Nem tartott sokáig ott, hamar kikapott és az ölében végeztem.Mikor valahogy kinyitottam a szemem és szembenézhetem vele egyszerre lettem boldog és mérges is.
- Harry!- öleltem át
- Na mi a baj? Ennyire hiányoztam?- szorított magához
- Hol voltál?
- Hát....Mikor elmentetek Zaynel gondoltam én is kicsit megjárom magam és közben találkoztam egy régi ismerősömmel.
- Ja.
- Srácok! Nem akartok labdázni?- kérdezte Louis már a partról
- Liz! Van kedved?- kérdezte Harry
- Hát persze! Louis! Dobd ide!- kiáltottam

- Megy!- kiáltott vissza Louis
Elkaptam a labdát majd lepasszoltam Nicolenak. Egy darabig még ott labdáztunk de aztán elhatároztam, hogy kimegyek és csinálok képeket. Annyi boldogtalan kép lett. Louis megpróbált szörfözni, ami persze nem igazán jött össze neki. Első menetnél, ahogy felállt a deszkára beleborult a vízbe. Valahogy kimászott a partra amit sikerült is lekapnom.

Mindenki rajta röhögött. Akkor egy kis idő után az öt srác eldöntötte, hogy ők hullámot fognak ugrani. Ami abból áll, hogy, mikor jön a hullám beleugranak és egész a partig sodródnak. Ahogy bementek a hullám már jött is. De egyik sem volt olyan bátor, hogy beleugorjon, ezért inkább kimenekültek.

Már vagy egy órája, hogy a vízben lehettek, mikor elhatározták, hogy kijönnek kicsit melegedni. Én még mindig ott álltam a viz szélén és röhögtem őket, hogy kivannak fáradva. Egy kis idő múlva Nicole jött oda hozzám.
- Na milyenek lettek a képek?- kacagott
- Hát...Ne is kérdezd! Nézd meg inkább!

- Ez a legjobb!- mutattam meg azt, amikor a fiúk elmenekülnek a hullám elől
- Ez tényleg jó! De ez! Ezen napokig tudnék röhögni! Komolyan! Ennyi hülye gyereket!- röhögött
- Igen!
- Csajok! Jöttök röbbizni?- kérdezte Niall
- Megyünk?- Nicole
- Hát persze!- válaszoltam- Csak előtte felveszek egy gatyát mert kicsit fázok!- mondtam
- Jó! Menj!- Niall
- Én is jövök!- szólt Nicole
- Oké! Harry....Vedd el légyszi a fényképezőt. - indultam el feléjé
- Liz! Dobom!- Liam
- Várj! Itt a gép!- intettem a kezemmel

- Nem gond!- és már dobta is a labdát
Sikerült úgy elkapnom a labdát, hogy a gépnek sem lett semmi baja és nekem sem.
- Megyünk felveszünk egy gatyát!- adtam oda Harrynek a gépet
- Oké! De vidd ezt is!- adta vissza
- Rakd le! Mert röbbizni nem fog kelleni!
- Igaz!
Felmentünk a teraszra és felvettünk magunkra egy pár cuccot. Gondoltuk csinálunk magunkról valami jó kis képet ezért bevágtuk a pózt rendesen.

- Nézzem!- kérte el Nic a gépet
- Tessék!- adtam oda
- Aszta!- kapott röhögőgörcsöt
- Nem semmi mi?
- Hát nem....- röhögött még mindig
- Na gyere menjünk vissza!- hívtam
- Oké!
Levettem magamról a felesleges cuccokat, csak egy nadrágot vettem rá a fürdőruhámra majd elindultunk vissza a többiekhez.
- Kezdhetjük!- én
- Na jó! Akkor a csapatok, hogy legyenek?- kérdezte Dani
- Hát...az egyikben Liz, Harry, Eleanor, Louis, Danielle meg Liam. A másikban meg Lola, Niall, Nicole, Adam és én. Ez így jó?- kérdezte Zayn
- De igy mi kevesebben vagyunk!- Niall
- Igen! De nem baj!- Zayn
- Tudjátok mit? Niallt kétszer kell kidobni. Oké?- vetettem fel az ötletet
- Oké!- mondta boldogan Niall
- Akkor kezdjük!- indultunk el

*Harry szemszöge*

Felálltunk csapatokba és játszani kezdtünk! Egy darabig ment is, de azt hiszem pont Niall volt az aki kidobta Louist és Louisról átpattant rám így mind a ketten kiestünk. Leültünk a homokba és onnan figyeltük, hogy a többiek hogyan játszanak. Csak Lizt bámultam és azon gondolkodtam, hogy lehetek én ilyen szerencsés. Ahogy visszaütötte a labdát és amilyen boldog volt. Jó volt ilyennek látni.

- Mi az haver?- bökött meg Louis
- Semmi! Csak gondolkodom!
- Értem!- nézte a többieket és bólogatott.
Tudja, hogy így ki lehet szedni belőlem a dolgokat.
- Louis! Nagy baj van!- mondtam
- Mi az a nagy baj?- kérdezett rá
- Itt van!
- Ki? Ki van itt?- nézett rám úgy mintha bolond lennék.
- Lora!- mondtam csendesen
Ez a név hallatán "lefagyott". Nem tudott válaszolni semmit. Csak ült mellettem és elszörnyedt arccal rákérdezett.
- Hogy a francba került ő ide?
- Nem tudom! De azt igen, hogy megcsókolt. Bassza meg! És és hülye...Elveszítettem a fejem és visszacsókoltam. Azt hittem, hogy.....Hogy nem most vagyunk!
- Ne Harry! Tudod, hogy neked ott van Liz! Ne engedj annak a ribancnak!. Louis
- Tudom Louis, hogy nem szabadott volna. De értsd meg, hogy elveszítettem a fejem. Nem emlékszem, hogy történt.- mondtam kétségbeesetten.
- Elhiszem4 De ne engedj neki. Emlékezz, hogy akkor mi volt. Nem akarod ismét azt. Igaz?
- Persze, hogy nem! Szeretem Lizt és épp ezért is küldtem el.
- Akkor hol voltál annyi ideig? Ugye nem vele?- kérdezte
- Nem! Csak muszáj volt megjárnom magam.
- Ezt jól tetted!- helyeselt
- Na mi van?- jött oda Niall
- Semmi! Csak dumáltunk!- válaszoltam- Inkább azt mond meg, hogy hogyan kerültél te ide a kiesőkhöz?- böktem meg
- Hát....Az úgy történt, hogy.......izé.....Eleanor egymás után kétszer kidobott!- hajtotta le a fejét
- Pont egy csaj volt az aki kidobott? És ráadásul kétszer?- kacagott Louis
- Igen....Jól tud a csaj!- védte Niall az egoját
- Tudom! Ő az én kis ügyesem!- Louis
- Na mi van? Mind kiestetek?- néztem a felénk jövő embertömegre
- Igen! Már csak Liz meg Zayn maradtak!- mondta Liam
- Hajrá Liz!- kiáltottam
- Hajrá Zayn!- mondta Niall is
Egy utolsó dobással Liz elkapta Zayn és igy a mi csapatunk nyert.
- Nyertünk!- futott felém Liz
- Igen!- pörgettem meg
- Jó voltál Zayn!- mondta Liz
- De te ezek szerint még ügyesebb.- Zayn
-  Na srácok! Most 5 óra van! Szerintem 6 fele indulni kéne!- szóltam a többieknek.
- Oké!- egyeztek bele
- Mi elmegyünk Lizel sétáni egyet a parton! Hatra itt vagyunk!- fogtam meg Liz kezét
- Oké! Hatkor itt!

Elkezdtünk sétálni. Kicsit bennébb mentünk így a víz óvatosan simította végig a lábunkat. Gondoltam egyet és leültem a homokba. Liz mellém feküdt, kaptam az alkalmon és felé hajoltam majd megcsókoltam.

Csókunk közben a víz simogatta a hátunkat és mi csak feküdtünk ott. Kettesben. Ott feküdtünk és beszélgettünk még egy fél órát, mikor Liz felállt
- Szerintem most már mennünk kéne!
- Nem akarok még!- húztam vissza
- Pedig muszáj lesz!- puszilt meg
- Na jó! De csak lassan! Ne siess!- fogtam meg ismét a kezét

*Liz szemszöge*

Visszamentünk és a srácok még fürödtek. Ahogy megláttak minket kijöttek a vízből. Mindenkinek odaadtuk a törölközőjét  és nekiláttak törölközni.
- Na várjatok! Olyan édesek vagytok így! Csinálok egy fotót!- vettem elő a gépet
- Oké!- válaszoltak
- Kész is!- mondtam

- Na jó! Akkor szedelőzködjünk!- mondta Danielle
- Eleanor?!- hívtam kicsit félre
- Igen?!
- Tudod...Azon gondolkodtam, hogy mostanában nem igazán volt időnk csajos programokra. És ha van kedved meg időd, mi lenne ha interjú után elmennénk egyet vásárolni?!- vetettem fel az ötletet
- Szuper lenne! Hívjuk a többieket is?- kérdezte
- Hát...Én úgy gondoltam, hogy csak ketten megyünk. De ha szeretnéd.
- Nem! Megyünk ketten!
- Oké!- indultam el Harry fele
- Liz! Várj egy kicsit!- kiáltott utánam
- Mondjad!
- Ne haragudj, hogy rákérdek de....Te haragudtál rám valamiért? Kicsit furán éreztem magam....
- Hát....Az a helyzet, hogy egy kicsit talán féltékeny voltam. De már tudom, hogy nincs miért.
- Tényleg nincs Liz! Én Louist, Harry meg téged szeret. - El
- Igen! Tudom!
- Liz! Gyere! Kész vagyunk!- hívott Harry
- Oké! Na El akkor még találkozunk.
- Igen!
- Akkor már csak holnap találkozunk?- kérdezte Niall
- Igen! Szerintem!- Liam
- Hát mi elmegyünk anyáékhoz,  hazakísérjük Nicoleékat de veletek szerintem csak holnap az interjúnál találkozunk.- mondtam
- Na jó! Akkor sziasztok!
Mindenki elbúcsúzott mindenkitől és elindultunk hazafele.
- Mi volt ma Zaynel?- kérdezte Harry
- Semmi nagy! Csak megbocsájtottam neki.
- Értem.
Az út maga nem volt hosszú de így is Kilencre értünk anyáékhoz. Kiszálltunk de nem akartunk sokat maradni mert elég fáradtak voltunk.
- Sziasztok!- mentünk be
- Sziasztok!- jött oda anya- Na milyen volt?
- Szuper!- Nicole
- Elfáradtatok?- kérdezte apa
- Igen!
- Na menjetek! Üljetek le! Addig és hozok valami innivalót.- anya
- Oké! Köszi!- mondtam- Nic! Gyere menjünk ki!- hívtam magammal
- Jó! Adam? Harry? Nem jössztök?- kérdezte Nic
- Én inkább bent maradnék!- Adam
- Én is!- Harry
- Na jó! Akkor gyere!
Kimentünk a kertbe és leültünk a padra. Elővettem a fotógépet és nézni kezdtük a képeket. Annyira jók lettek.
- Ehhez mit szólsz?- kérdeztem Nicolet

- Olyan bolondok! Nagyon jó kép!- kacagtunk
- Igen!
Végignéztük az összes fotót majd elindultunk befele.
- Mikor mentek?- kérdeztem
- Haza? Hát....Holnapután- mondta szomorúan
- Ne! Már ilyen hamar?
- Igen!
- Oh! Az a kár, hogy holnap nem hiszem, hogy tudunk találkozni mert tudod...interjú és utána Eleanorra programom van. De azért megpróbálunk átjönni.
- Na oké!- értünk be
- Tessék!- adta ide anya az italokat
- Köszi!
- Na milyen volt? Meséljetek kicsit!- Tom
- Szia! Elvagy-e fáradva?- pusziltam meg testvéremet
- Elfáradtam de megvagyok! És ti?
- Hát...Nagyon csúcs volt. Annyit bolondkottunk. Nézzétek meg a képeket.- adtam oda a gépet
- Lehozom a vetítőt.- mondta Tom
- Oké!
Lehozta és úgy néztük meg a képeket. Már többször is láttam de most is annyit kacagtunk, hogy már a hasunk is fájt tőle. Még ott voltunk egy fél órát amíg minden elmeséltünk majd elbúcsúztunk és elindultunk hazafele. Otthon nem húztuk az időt, együtt tusoltunk, hogy rövidebb legyen és hamar ágyba is bújtunk. Fáradtak voltunk így arra döntöttünk eltesszük magunkat a holnapi interjúra.........................................

12. Fejezet

Hali! Köszi azt az egy kommentet. El kell mondjam, hogy nagyon örvendtem neki. Még mindig arra kérlek benneteket, hogy ha itt jártok akkor iratkozzatok fel vagy kommenteljetek akár pipáljatok alul. Nagyon sokat jelentene nekem. Jó olvasást!


*Liz szemszöge*


Reggel, amikor Harrynek akartam bújni, meglepődve állapítottam, meg, hogy egyedül fekszem az ágyban. Kicsit körülnéztem de nem láttam. Gondoltam megnézem lent.
- Jó reggelt Rose!- én
- Jó reggelt!- nézett rám az épp mosogató Rose!
- Nem látta Harryt?
- Nem! Csak most jöttem! Sajnálom!
- Áhhh...Semmi gond!- legyintettem a kezemmel
- De hát nincs itt?- nézett rám
- Hát...Eddig még ma nem láttam!
- Jó reggelt!- jött be Harry az ajtón
- Szia! Merre voltál?- indultam el feléje
- Péksütiért!- csókolt meg
- Oh! De rendes vagy!- mondtam mivel imádom a péksütit
- Tudom!- mondta önelégülten- Ja és Rose! Ma ne főzzön mert ebédre vagyunk hivva.
- Jó, rendben. Akkor nekilátok a takarításnak!- indult el
- Jó! Köszönöm!- Harry
- Na mi van a zacsíban?- kiváncsískodtam
- Hát...valami almás meg... pizzás....- emelte el az orrom előtt.
- Ne szívass már! Inkább add ide!- nyúltam a zacsi után
- És mit kapok érte?- emelgette meg a szemöldökét
- Hát....Mit szeretnél?- kacérkodtam
- Azt, hogy gyere fel velem a szobába....- tért a lényegre
- Igen?!?- közeledtem ajkaihoz és megcsókoltam.
Visszacsókolt. Én kihasználtam az alkalmat  és, amikor nem figyelt kikaptam a kezéből a zacsit.
- Megvan!- futottam el
- Na várj csak!- futott utánam
Felfutottam az emeletre ahol épp Rose portalanított. Szegény biztos teljesen hülyének nézett minket ahogy rohangáltunk a folyósokon. Benyitottam Harry szobájába de nem tudtam már becsukni az ajtót mert valaki nekem rontott és az ágyra döntött.
- Na megvagy!- csókolt meg
- Igen! De már nem sokáig!- próbáltam kibújni alóla
- hát....Ez nem fog menni!- röhögött
- A fenébe!
- Mit szólnál ha feldobnánk egy kicsit ezt a reggelt?- kezdte el lehúzni a pólómat
- Ne Harry! Két óra múlva anyáéknál kell lennünk!
- Már 12 óra van?- nézett csuklójára
- Igen! Úgyhogy gyere!- álltam fel
- A fenébe!- mérgelődött
- Nyugi! Nem örökre megyünk oda!
- Igazad van! Úgyis holnaptól már itt fogsz lakni.- mondta el örvendezve
- Ammm...hát...Izé!- makogtam
- Mi a baj? Nem akarsz már?
- Jajj dehogyis nem...csak tudod még nem vagyok 18 és nem tudom anyáék mit szólnának hozzá.- biggyesztettem le a számat
- Basszus! Látod...Ezen még nem is gondolkodtam.- fújtatott egy nagyot
- Hát majd meglátjuk mit mondanak!

                                               ~****************~

- Sziasztok!-nyitott ajtót Tom
- Szia!- öleltem meg
- Hello!- fogtak kezet Harryvel
- Nicole? Anyáék?- néztem Tomra
- Bent vannak!- mutatott az ebédlő fele
-Oké!- indultunk el feléjük
- Sziasztok!- köszöntünk
- Hello!- jött oda Nicole meg Adam
- Na? Hogy aludtatok?- én
- Szuperül!- Ad
- És mióta vagytok együtt Harryvel?- nézett rám Nicole
- Most van két hónapja.- ölelt át Harry
- Gratula!- Ad
- Köszi!- Harry
- Tudom, hogy már találkoztatok de azért elmondom, hogy ő Nicole az unokatesóm, vagyis apa testvérének a lánya és ő meg Ad, a jegyese...Most már. Ha nem tévedek!
- Ad...Elmondtad, hogy....???- nézett Nicole Adre
- Miért? Titok volt?- én
- Hát Liz....Szerinted anyáék mégis mit szólnának ha megtudnák, hogy a 17 éves lányukat egy 24 éves pasi jegyezte el. Kicsit sem akadnának ki...Igaz???- mosolygott rám Nicole
- Uhhh....Basszus igaz! Különben megértem mert Képzeld...anya még  Harryt is ellenezte.....Pedig ő csak 19.- sóhajtottam
- De végül látom megbékélt!- mosolygott Ad
- Ja! De most meg azzal álltunk elő, hogy Harryhez akarok költözni...Jobban mondva meg akarjuk kérdezni...Jó mi?- kacagtam
- Ez merész vállalkozás lesz! Ahogy Katet ismerem.- nézett rám ferde mosollyal Nicole
- Az! De szeretnénk megpróbálni, hogy milyen az élet egy fedél alatt.- Harry
- Hát...Sok szerencsét hozzá!
- Köszi!
- Liz! Különben hallottuk, hogy táncot tanítassz meg modellkedsz is mellette.- Ad
- Igen.....Az előző az Harrynek az utóbbi meg Tomnak köszönhető....
- Hééé....Van egy szuper ötletem!- kezdett bele Harry
- És mi?- néztünk rá kíváncsian
- Mit szólnátok ha elmennénk holnap valahová??? Mondjuk egy tengerpartra?- vetette fel az ötletet
- Nekünk oké!- néztek össze Nicoleék
- Szerintem is jó ötlet!- helyeseltem
- Hívhatnánk Eleanorékat is magunkkal!- Harry
- Hát...Ha van kedvük! De akkor már a többieket is!- én
- Rendben!- Nicole- Jó fejnek tűnnek!
- Azok is!
- Kislányom! Már nem is jössz be a házunkba?- kacagott apa
- De! Itt vagyok!- pusziltam meg apát
 - El vagy veszve kicsim! Már alig látlak itthon!- kezdett bele apa
- Beszélj vele!- súgta oda Harry és kettesben hagytak apával
- Jut is eszembe apa....Az a helyzet, hogy....!- túrtam bele a hajamba
- Na! Bökd már ki!- nézett rám
- Hát...tudod....Azt beszéltük Harryvel, hogy.....Vagyis az a lényeg, hogy el szeretnék kől....- de nem tudtam befejezni mert Rob jött oda
- Liz! Szia, hogy vagy?- puszilt meg
- Köszi...Csak kicsit fáradt vagyok a tegnapi buli után....Amúgy te?
- Én is jól köszi! Na jó! Az az igazság, hogy extra jól!- örvendezett
- Annak örvendek!
- És Harry? Nem jött???
- Ja de! Itt van, beszélget Nicolékkal. Azt hiszem....
- Na megyek, elszaladok a mosdóba......Aztán még beszélünk!
- Oké!

- Na...  Hol is tartottunk?- kérdezte apa
 - Ohhh! Már nem fontos!- tereltem a témát
- De igen! Mond el kérlek!
- De tényleg nem fontos!- én
- Én akkor is hallani akarom!- akaratoskodott
- De nem hiszem, hogy örvendenél neki....
- Nem gond! Ha elkezdted azért mond el...
- Hát tudod....Harryvel azt beszéltük, hogy odaköltöznék ha megengednétek!......- csuktam be a szemem és úgy vártam apa reakcióját

- És ezt nem merted elmondani nekem?- mosolygott rám apa majd megemelte a fejem
- Attól félek nem mentek bele!- néztem rá
- Hmmm!- sóhajtott mosolyogva
- Mi az?
- Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is...De, hogy ilyen hamar....- hajtotta le a fejét
- Akkor ez azt jelenti, hogy...???- néztem rá reménykedve
- Igen! Én elengedlek!
Annyira boldog lettem, mikor ezt kimondta. Nem hittem a fülemnek. Az apám aki eddig mindentől óvni próbált most elengedett. Elengedett végre. Örömömben a nyakába ugrottam és sirni kezdtem.
- De azért meglátogatsz még igaz?- törölte le a könnyeit, hogy ne lássam ő is elérzékenyült
- Persze! Nagyon köszönöm! Imádlak!- pusziltam meg könnyektől áztatott arcát
- Én is szeretlek! Te jó ég! Az én kislányom is felnőtt lett!
- De azért mindig is a kislányod maradok!- mosolyogtam fel rá
- Reméltem is!- szorított meg
- Most már csak anyát kell meggyőznöm! Kicsit tartok tőle, hogy nem fog belemenni....
- Hidd el ha elmagyarázod neki is, hogy mennyire szeretnétek akkor ő is belemegy.... Higgy nekem!- biztatott
- Köszönöm! Remélem, hogy igazad lesz. Harry is azt mondta.
- Na jó! Menj már! Közöld Harryvel a jó hirt !- ölelt meg még egyszer
- Oké! Köszi még egyszer!- indultam el Harryék fele
- Rendben!
- Na merre mész?- jött szembe velem Rob
- Hát...gondoltam megkeresem Harryt!- mentem is tovább
- De Harry elment!
- Mi? Hova ment?- lepődtem meg
- Nem tudom csak annyit hallottam, hogy köszönt és kiviharzott az  ajtón.- magyarázta el
Ezek a szavak hallatán lebiggyesztett szájjal indultam el a szoba fele. Elszomorított, hogy Harry most is pont akkor ment el, mikor szükségem lenne rá.
- Valami gond van köztetek?- lépett utánam Rob
- Semmi! Csak valahogy mindig akkor megy el, amikor szükségem lenne rá....- szomorodtam el
- Beszéljek vele?- nézett rám
- Ja, ne! Nem kell köszi!- beszéltem le róla
- Jó! De ha  bármi gond van kérlek szólj!- kötötte a lelkemre
- Ígérem!- indultam el Nicoleék keresésére
- Rendben!
- Szia Liz! Merre mész?- jött szembe most Adam
- Titeket kerestelek!
- Ja! Nicole a mosdóban van!
- Értem! Nem tudod hova ment Harry?- kérdeztem rá az engem nagyon foglalkoztató kérdésre
- Hát...Azt hiszem, hogy Eleanor megkérte, hogy menjen utána!
- Most úgy-e csak viccelsz?- lettem kicsit idegesebb
- Nem! Miért tenném?- nézett rám meglepődve
- Komolyan mondom, hogy ezt nem hiszem el!- kezdtem el idegesen árkálni
- Mi a baj?- jött ki Nicole
- Semmi! Igazán semmi! Csak.....Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet az, hogy ha Eleanor füttyent Harry azonnal ugrik! Ez nem igaz!- nedvesedett be a szemem
- Jajj Liz! Ne sírj! Gyere ide!-  ölelt át Nicole
- Kérlek ne szóljatok senkinek, hogy sírtam!- töröltem le a könnyeimet- Ha anya ezt megtudja akkor nem engedi meg, hogy elköltözzek.












- De miért akarsz odaköltözni Harryhez ha nem bízol meg benne? - kérdezett rá Ad
- Ez egy jó kérdés! Azért mert szerelmes vagyok belé!
- És azt mondod, hogy féltékeny vagy a legjobb barátnődre?- nézett rám Nic
- Nem tudom...Talán.
Ebben a pillanatban jött be Harry és Eleanor az ajtón.
- Sziasztok! Szia kincsem!- próbált megcsókolni de nem engedtem neki
Nagyon nehéz volt ellenállnom de megtettem!
- Valami baj van?- nézett rám majd Nicolera Harry
- Mi inkább ebből kimaradnánk!- hagytak kettesben minket
- Kicsim! Megbántottalak valamivel?- fordította maga felé az arcom
Nem mondtam semmit csak csendben küszködtem a  könnyeimmel.
- Mondj valamit kérlek!
- Igen! Tudod én megbeszéltem apával, hogy költözhessek ő belement. Elakartam mondani neked a jóhirt és te sehol sem voltál. Adamtől kellett megtudnom, hogy megint Eleanort furikáztatod. Nem mintha neki nem lenne aki furikáztassa! De tudod mit? Már megszoktam!- néztem másfele

- Ne már Liz! Most komolyan a legjobb barátnődre lettél féltékeny?
- Igen! Nem akarok, hidd el! De nem megy! Annyira zavar, hogy egyet csettint és te már ugrassz is!
- Liz! Figyelj...Sajnálom! Igazad van! Tényleg ez van! De ezután nem ez lesz! Ígérem!- ölelt át
- Sajnálom! Tudom, hogy azt egyeztük megbízunk egymásban de...ez annyira nehéz....
- Tudom kicsim! Tudom!- sóhajtott
- De egy jó hír! Apa belement a költözésbe.- mosolyogtam fel rá
- Annyira örvendek neki!
- Én is! Anyával mikor beszélünk?
- Hát akár most!- Harry
- Rendben akkor menjünk és keressük meg!
- Oké!- indultunk el
Egyből a konyhába mentünk mert gondoltuk, hogy anya csak is ott lehet.
- Szia Kate!- köszönt Harry
- Sziasztok!
- Szia anya!- öleltem meg
- Jajj gyerekek!- kezdett bele anya
- Igen?!?- néztünk rá kíváncsian
- Meg kell kérdeznem....Összevesztetek?- nézett ránk
- Ammm....Honnan veszed ezt anya?- lepődtem meg és szerintem Harry is
- Hát...a torta....- és nem hagytam, hogy befejezzem, mert tudtam, hogy mire céloz.
- Anya...Louis csak a barátom, és az, hogy megölelt az nem jelent semmit!- magyaráztam meg
- Ezt Harry is így gondolja?- nézett az emlitett személyre
- Nem tudom, hogy Harry, hogy gondolja de nem hiszem, hogy ezt veled kéne megbeszélnünk!- lettem kicsit komolyabb
- Nyugi kicsim! Igazából csak azért jöttünk, hogy megkérdezzünk valamit. Nem igaz Liz?- nézett rám Harry
- De...Engedélyt szeretnék kérni, hogy odaköltözhessek Harryhez!- mondtam ki konkrétan
Nem mondott semmit csak sírni kezdett. Sem én sem Harry nem értettük, hogy mi a baja.
- Anya? Valami rosszat mondtam?- tettem a vállára a kezem
Most sem mondott semmit csak szorosan megölelt.
- Tudtam!- mondta ki végre az első szót
- Mit?- néztem rá
- Azt, hogy egyszer majd te is elköltözöl de azt hittem, hogy te leszel az utolsó.
- El fogok költözni? Szóval megengeded?- nyitottam nagyra a szemeimet
- Igen! Ha apád is belemegy!- fejezte be a mondandóját
- Apa már megengedte!- mondtam izgatottan
- Akkor már csak az van hátra, hogy megkérem Harryt, mindig vigyázzon rád!- törölte le a könnyeit
- Ez természetes!- Harry- Mindig is vigyázni fogok a lányotokra mert szeretem, teljes szívemből.- csókolt meg
- Én is nagyon szeretlek!
- Köszönöm Kate!- hálálkodott Harry
- Én köszönöm, hogy boldoggá teszed a lányomat!
- Köszi anya!- öleltem meg ismét, majd rámosolyogtam

- Igazán nincs mit! Az a lényeg, hogy ti boldogok legyetek!
- Amúgy a többiek merre vannak?- én
- Hát Louis azt mondta, hogy 10 perc és itt vannak Niallékkal együtt.- Harry
- A többiek meg szerintem most jöttek meg! Úgy hallom!- mondtam
- Tényleg!- nézett ki Harry az ablakon
- Sziasztok!- jött be Liam és Danielle
Köszöntünk mi is és a konyha fele vettük az irányt. Nem kellet sok már a többiek is megjöttek és Niall kedvéjért nekifogtunk enni.
- Nagyon jó lett!- nézett a csirkére majd rám Niall- Te csináltad?
- Nem én voltam, hanem anya meg Gréta.
- De azért köszi a "finom csirke" jelzőt!- kacagott Gréta
- Ohh Szívesen! Amúgy Lola...Te is tudsz ilyent sütni???- mosolygott Niall
- Nem....Én sajna nem tudok főzni!- Lola
- Sebaj! Ez van! Majd jövök Lizékhez!- kacagott
- Ja! Az szuper lesz!- kacagtam
- Na ha már igy mind itt vagyunk! Arra gondoltunk egy páran, hogy lemennénk a tengerpartra, és ha van kedvetek akkor gyertek.....- vetettem fel Harry ötletét
Mindenki beleegyezett. Láttam, hogy Zayn elég furán néz rám. Gondolom nem tudta eldönteni, hogy ez a meghívás neki szól-e, ezért egyet bólintottam azzal jelezve, hogy igen.
- És, mikor mennénk?- nézett ránk Liam
- szerintem 10 óra fele. Holnap.- én
- Rendben...Akkor tudunk jönni!- Liam
- Jó.
Megegyeztük, hogy akkor holnap találkozunk 10- kor Harrynél vagyis már nállunk fogunk találkozni.
Már majdnem befejeztük az evést, mikor Zayn felállt. Gondoltam, hogy mondani akar valamit.
- Bocsi! Egy kis figyelmet légyszi!- kezdett bele
- Igen? Hallgatunk!- mondta anya
- Lenne egy bejelenteni valónk! Az a helyzet, hogy már nem vagyunk együtt Perrievel.- monda ki
- Mi? Hogy?- lepődött meg anya
- Hát...Sok volt a veszekedés.....Ezért úgy döntöttünk talán jobb lenne nekünk külön!- füllentett Perrie
Láttam, hogy anyáéknak feltűnt mi nem lepődtünk meg annyira, ezért ezt nem is hagyták szó nélkül.....
- Srácok! Mióta tudjátok?- kérdezett rá Rob és Gréta
- Hát...Egy ideje!- Louis
- Nem akartuk, hogy elrontsa a kedveteket az esküvőn...- magyarázta meg El
- De azért barátok maradtatok?- Gréta
- Hát...Fogjuk rá!- Perrie
- Elég eseménydús lett ez az ebéd!- terelte a témát anya
- Igen...De azért mi is be szeretnénk jelenteni valamit.- állt fel Harry
- Na ne! Úgy-e nem vagy terhes Liz?- nézett rám Rob
Én egy kicsit elvörösödtem de azért bátran álltam fel Harry mellé.
- Nem Rom!- nyugtattam meg mindenkit.
- Amit elakarunk mondani!- Harry
- Az az, hogy úgy döntöttünk Harryvel...összeköltözünk!- fejeztem be
- Na végre! Valami jó hír is!- jegyezte meg Eleanor
- Ne már! Itt hagysz engem egyedül?- kérdezte Tom
- Igen tesókám! De szerintem megleszel te egyedül is! nem gondolod?- kacagtam
- Nehéz lesz! De majd valahogy megszokom!- tetette a sírást
-Ohhh Harry! Akkor ezután nálad is vagyis nálatok is fogunk tartani csajos estéket!- kacagott Lola
- Jajj! Mi lesz akkor velem?- vágott hülye pofát Harry
- Hát vagy elmész, vagy kicsit kiszépítünk! kacagott Dani
- Jujj Louis! Menekülnünk kell!- Harry
- Üdvözöllek a csajok által kísértett pasik klubbjában!- grímaszkodott Louis

- Ilyen is van?- kacagott Harry
- Most már van!
- Na jó! Köszi mindent!- álltunk fel az asztaltól Harryvel
- Szívesen!- anya
- Azt hiszem megyek és összeszedem a cuccaim nagyrészét!- indultam el
- Segítsek?- kiáltott utánam Eleanor
Nem igazán akartam vele kettesben maradni de azért most jól jönne a segítség.
- Ha van kedved!- én
- Jövünk mi is!- indultak el mind a lányok
- Oké! Köszi! Ja...és srácok! Lehordanátok majd a cuccokat?- néztem rájuk
- Igen! szólj mikor kell!- Louis
- Rendben!
- Nagyon szép ez a szoba!- Lola
- Köszi! Próbáltam kicsit az ízlésem szerint alakítani.
- Na...Akkor hol kezdjük?- nézett rám eleanor tanácstalanul
- A ruháimmal.
Már vagy két órája pakoltunk mind a haton, mikor rájöttünk, hogy nyolc bőröndöt teljesen megtöltöttünk. Úgy döntöttünk, hogy megkérjük a srácokat hordják le Harry kocsijához.
- Ez mind a te ruhád?- nézett körül Louis
- Igen! Köszi srácok!- én
- Nincs mit!
 A srácok hamar lehordták a cuccokat és már eléggé késő is volt.
- Anya! Apa! Mi mennénk ha nem lenne nagy gond!- öleltem meg őket
- Rendben! Akkor majd beszélünk!- apa
- Szerintem most már mindannyian megyünk mert nyolc óra van. Köszi mindent!- Eleanor
- Nincs mit! Mi köszi, hogy jöttetek!- apa
Mindenki elbúcsúzott. Mi hazamentünk, és felhordtuk az összes bőröndöt. Nekiálltam kipakolni a cuccokat de hamar elfáradtam ezért inkább máskorra hagytam. Bementem a szobánkba és végigdőltem az ágyon.
- Na... Már meg is vagy?- kérdezte Harry
- Nem, dehogy! Csak elfáradtam!
- Azt hittem, hogy te nem szoktál elfáradni!- mosolygott Harra
- És ezt mégis miből gondoltad?- könyököltem fel

- Hát.....Nem tudom!- Harry
- Kb. fele van meg! De holnapra összecsomagoltam!- pusziltam meg
- Az remek! Nekem is?
- Igen!- én
- De édes vagy!
- Köszi! Na de gyere! Aludjunk mert holnap nyolckor költlek!
- Ne! Olyan korán?- nyavajgott Harry
- Igen! Na jó éjt!
- Jó éjt!- csókolt meg majd lekapcsolta a lámpát..................................