23. Fejez

Sziasztok! Itt van még egy rész...Kicsit bűntudatom volt, hogy olyan hosszú ideig nem volt rész ezért siettem nektek egy kicsit. A részről meg csak annyit, hogy egyik kedvenc részeim közé tartozik, és az elkövetkező három rész is. Jó olvasást nektek és ne féljetek kommentelni. Nektek nem telik sokba de nekem rengeteget jelent. Előre is köszi!:))) Puszi nektek.

*Harry szemszöge*

Reggel mikor megébredtem Liz már nem volt mellettem. Gondoltam, hogy kimehetett a mosdóba ezért én is felkeltem.
- Kicsim? Itt vagy?- néztem be az említett helyiségbe
- Lent vagyok!- kiáltott vissza
Lementem és Liz már készem volt csak a füzetét bújta.
- Miért nem költöttél fel engem is?- csókoltam meg
- Hát mert még korán van és egy kicsit akartam tanulni.- magyarázta meg
- Értem!  És? Hogy megy a tanulás?- kérdeztem
- Hát...Nem akarok panaszkodni...De ez egy kicsit sok tudod a fotózás, suli és még a tánc is hát.......- hajtotta le a fejét
- Elhiszem! Engem nem kell meggyőznöd. És van valami terved, hogy jobb legyen?
- Gondolkodtam egy magán tanáron. Mit gondolsz?- nézett rám
-Szerintem tök jó ötlet. Talán így még több időnk lenne egymásra. Amúgy nagyon szexisen áll ez a szemüveg!- mosolyogtam rá
- Oh! Köszi!- vette le









- Most már csak az a kérdés, hogy anyudék mit szolnak majd az ötlethez.
- Nem tudom! De szerintem belemennek.- állt fel
- Igen! Hát ahogy apudat ismerem biztos.
- Ja. Figyelj Harry! Ma nem kell menjek táncot tanítani. Nem csinálunk valami közös programot?- nézett rám nagy szemekkel és ez nem jó mert nem mondhatok neki igent a szülinap szervezése miatt, pedig nagyon szívesen lennék vele.
- Hát...Az a helyzet, hogy ma is rengeteget kell dolgoznunk. Nem tudok eljönni.- mondtam szomorúan
- Oh! Már megint?- szomorodott el ő is
- Igen! Tudod most ez a turné plusz munkát igényel.- füllentettem
- Na nem baj! Akkor meg felhívom Eleanort, hogy jöjjön át, hogy ő se meg én se unjuk magunkat.- mondta
Valamit tennem kellett. Nem akartam, hogy Eleanor megint lerázza őt mert az egy kicsit feltűnő lenne így gondoltam gyorsan kitalálok valamit.
- Louis a tegnap azt mondta, hogy El valami régi barátnőjét látogatja meg ma. Ja meg Dani dolgozni fog és Perri ő...ő az anyukájánál lesz!- találtam ki valamit
- Oh! Ammm...Figyelj! Zavarnék ha én is bemennék a stúdióba?- kérdezte
Annyira sajnáltam, hogy megint lerázom, de nem tehettem mást.
- Ammm......Annyira szarul jön ki ez ez egész de tudod tényleg rengeteg dolgunk van ma és semmi időm nem lenne rád. Annyira rossz így de már nem tart sokáig. Ígérem!- öleltem át
- Akkor....Oké! Azt hiszem átmegyek anyáékhoz..- mondta de láttam rajta, hogy nagyon rosszul esett neki
- Tényleg sajnálom!
- Semmi gond! Megértem! Ez a munkád része!- mosolygott rám egy erőltetettet
- Köszönöm!- adtam a homlokára egy puszit.
Örvendtem, hogy nem haragudott meg emiatt mert akkor el kellett volna mondanom neki mindent. De szerencsére ez nem történt meg
- Na akkor mehetünk?- indult el
- Persze!

                                                           ~****************~

Már Louisék fele tartottam mikor Liam hívott.
- Szia! Mondjad!- szóltam bele
- Szia Harry! Már itt vagyunk a háznál, de elfelejtettük kihozni a reflektorokat.....Nem hoznátok el légyszí?- kért meg
- De, persze! Honnan kell elhozni?
- Tudod! Ott a Juice mellett van az az elektronikus üzlet....Na onnan.- magyarázta el
- Oké! Akkor jövünk mi is nemsokára!
- Oké! Helló!
- Szia!- kanyarodtam be Louisék utcájába
Kiszálltam az autóból és elindultam befele. Kopogtam de nem nyitottak ajtót. Csengettem is de semmi. Végül arra döntöttem, hogy felhívom Louist. Nem kellet sok Louis márt bele is szólt.
- Merre vagytok?- kérdeztem
- Bocsi, csak Paul felhívott, hogy beszélni akar velünk és mondtam, hogy sok a dolog így velem is megelégedett. Most jöttünk ki az irodából.- magyarázta
- És mit akart?- szálltam vissza a kocsiba
- Hát...Semmi jót! A turnéval kapcsolatban, de majd elmondom kint! Te merre vagy?- kérdezte
- Nállatok! Voltam! Most indultam el! Kint találkozunk!- tettem le
Gyorsan elvettem a reflektorokat és elindultam ki a házhoz. Nem kellet most csak egy háromnegyed óra és megérkeztem.
- Sziasztok!- vettem ki a reflektorokat a kocsimból
- Helló! Várj! Segítek!- jött oda Louis
- Kösz! Hogy álltok?- néztem körül
- Remekül! Hamarosan megvagyunk a naggyával.
- Na az szuper! És Louis, mit beszéltél Paulal?- kérdeztem
Láttam, hogy erre a kérdésemre mindenki nagyon szomorú lett. Nem tudom mit mondhatott Paul de nem lehet valami jó ha mindenki ilyen savanyú tőle.
- Hát...Elmondta, hogy két hét múlva lesz a turné.
- És addig kell egy úja dal!- Zayn
- Igen!
- Na ez nem olyan rossz hír! Vagy van még valami?- kérdeztem félve
- Hát....Ne legyél túl dühös de....Sajnos Paul nem tudta megoldani, hogy........hogy a lányok jöhessenek velünk a turnéra
- Mi?...De hát!....Azt mondta, hogy.....- lepődtem meg
- Én is így vagyok Harry! Hidd el!- mondta Louis szomorúan
- Ezt én sem értem. Azt mondta el tudja intézni!- háborodott fel Liam is
- Nyugi!- csillapította le Dani
- Komolyan! Hogy a fenébe mondom és meg Liznek, hogy fél évet külön kell lennünk!?- temettem a tenyerembe az arcomat

- Hát..Nem tudom Harry! De 4 hónap még nekünk is rengeteg, és a ti kapcsolatotok még elég friss!- mondta Louis
- Valahogy muszáj lesz megoldanulnk!- Liam
- Sajnálom srácok!- mondta halkan de hallhatóan Zayn
- Köszi!- néztem rá- Figyeljetek! Arra kérlek, hogy Liznek ne mondjatok semmit a szülinapjáig. Oké?
- Ez természetes! Tartjuk a szánkat.
- Köszönöm! Na akkor....Folytassuk!- néztem rájuk

                                                     ~*********************~

*Liz szemszöge*

Ma nem tartott túl sokáig a suli. Sőt. Kifejezetten rövid volt a mai nap.Pedig most amikor nincs mit csinálnom délután...tarthatott volna tovább is. Az igazság az, hogy az utóbbi 3-4 napban eléggé egyedül éreztem magam mert Harry dolgozik, Eleanor nincs soha otthon, Danninek is programja van, Perrie meg a szüleinél van. Szóval egyedül vagyok hagyva, és ez egy kicsit kezd gyanús lenni. Olyan mintha kerülnének.
Végül aztán nem mentem át anyáékhoz mert eluntam, így arra döntöttem, hogy hazamegyek és fagyit fogok zabálni egy sírós filmet nézve így egy magányomban, mivel mindenki egyedül hagyott teljesen elment a kedvem mindentől, hogy így egyedül hagyott mindenki. Még azt is eluntam, hogy Tacit hívjak, végül aztán gyalog mentem haza, ami beletelt 2 órába, így már 6 óra volt. Hulla fáradtan estem be a házba és magamra zártam az ajtót. Elővettem egy doboz fagyit, beraktam egy DVD- t és ledobtam magam az ágyra. Úgy a film felénél tarthattam, mikor valaki csengetett. Gyorsan cipőt húztam és kiszaladtam. Mikor megláttam, hogy ki az még gyorsabban szaladni kezdtem a kapu fele. Gyorsan kinyitottam és se szó, se beszéd gyorsan a vendégem nyakába ugrottam.

- Liz!- szorított magához
- Lili? Te meg mit keresel itt?- toltam el magamtól, hogy végigmérhessem
- Gondoltam meglátogatlak!- mosolygott rám
- És miért nem szóltál? És honnan tudtad, hogy itt lakom és nem anyáékkal? Hm???- zúdítottam feléje a kérdéseimet
- Azért nem szóltam mert meglepetésnek szántam, és onnan tudtam, hogy otthon minden újság a One Directionről szól.- mosolygott rám- És így többekközt rólad is.
- Ja...Igaz!- csaptam a homlokamra.- És, hogy vagy? Ne haragudj, hogy olyan ritkán írtam de itt rengeteg a program és most aztán főleg.- mondtam el mindent egyszerre
- Semmi gond! És amúgy szuperül vagyok köszi! És ti? Hogy vagytok Harryvel?- kérdezte
- Nagyon jól! Nagyon szeretem. Már értem miért rajongtatok értük annyira. rohadt jók!
- Hát igen! Otthon mindenki irigy rád!- mosolyogta el magát
- Na! Gyere menjünk be!- hívtam magammal
- Oké!
Ahogy bementünk a házba kb 10 perc csak azzal telt el, hogy Lili nézelődött.
- Mi van?- néztem rá egy kis idő után
- Ja bocsi, csak még mindig nem tudom elhinni, hogy Harry Styles lakásában vagyok, ami persze mostmár a tied is.- ámuldozott
- Igen! Nagyon szerencsés vagyok! Gyere!- hívtam a konyha fele
- És Tom? Mi van vele?- kérdezte
- Hát...Nagyon nehezen tudott túllépni rajtad. Sokáig maga alatt volt.
-  Szegény! Vajon mit szól hozzá ha megtudja, hogy itt vagyok?- nézett rám
- Hát...Nem tudom!- mosolyodtam el - De szerintem örvendeni fog

- És ha elmondom neki, hogy ide akarok költözni?- lepett meg engem is
- Hogy mi? Ide akarsz költözni?- néztem rá nagy szemekkel
- Hát....Igen....Meg van a ház csak még nem tudok beköltözni mert most pakolják a cuccokat. Ezért is kérlek meg téged, hogy hadd aludjak itt nálatok.- mesélte el
- Ez természetes!- mondtam boldogan- És mi van a sulival?
- Hát beiratkoztam már.....
- Hova?
- Ahova te is jársz! Ismét egy suliban leszünk!- ölelt át
- Jaj de szuper! El sem tudom mondani mennyire örvendek.
- ÉS is nagyon!
- Amúgy Tomnak még nincs barátnője.- kacsintottam rá
- Hát...Nem hinném, hogy.....- erőltetett egy mosolyt
- Most mi bajod van!? Ideköltözöl és szingli vagy, ő is szingli...Ebből következik, hogy nektek össze kell jönnötök.- mosolyogtam rá
- De szerintem Tom már túllépett rajtam.
- Hát azt nem hinném mivel sokat emleget.- én
- Igen?
- Aha!
- Kicsim! Megjöttem!- hallottam Harry hangját lentről
- Ez Harry lesz!- mosolyogtam Lilire
- Oké!- vett nagy levegőt és várta, hogy Harry felérjen
- Bocsi, hogy ké.....- hagyta abba a mondanivalóját és Lilire nézett- Szi-szia!- köszönt majd felém fordult
- Harry! Ő itt Lili, egy régi barátnőm! Lili, Harry!- mutattam be őket egymásnak

- Szia!- Lili
- Az a Lili?!- kérdezte Harry
- Igen! A legjobb barátnőm Franciaországból és Tom exe is.- magyaráztam
- Ja. És látogatóba jöttél?- nézett Lilire
- Hát...Nem igazán. Az az igazság, hogy ideköltözöm Londonba.
- Oh! Hát az remek! Ne haragudjatok de én felmegyek és gyorsan letusolok. Még találkozunk!- csókolt meg, majd adott egy puszit  Lilinek is.
- Ja Harry! Lili ma itt alszik oké?- szóltam utána
- Oké!- és bement a tusolóba.
Én leültem de Lili csak úgy állt mintha kővé vált volna.
- Valami gond van?- kérdeztem rá
- Ja nem- nem! Csak most kaptam egy puszit Harry stylestől, a csaja a legjobb barátnőm és ömmm......ma itt alszok a házában....Szóval...Ennél már csak az lenne a durvább ha az egész One Directionos srácot megismerném....- ült le velem szemben
- Ne aggódj! Majd holnap bemutatlak nekik is.- mosolyogtam rá
Erre már nem válaszolt mert Harry egy száll törölközőben kijött a tusolóból és odajött hozzánk.
- Kicsim! Ez az én szappanom?- vigyorgott ránk

- Ömmm.....Igen!- kacagtam el magam
- Most mi van? Ne nézzetek így rám! Nem akartam már visszaöltözni.
- Jó jó! Menj már!- kacagtam még mindig
- Olyan tök jó életed lehet. Lányok ezrei bármikor helyet cserélnének veled.- mosolygott Lili
- Oh! Hát...Én is szeretem az életem!
- És az a legvitcesebb, hogy te nem is nagyon kedvelted a One Directiont.
- Igen! De már nagyon is.
- Azt el is hiszem!
- Na jó...Gyere menjünk vessünk ágyat.- hívtam
- Oké!
Kicsit féltem ettől a dologtól mert Lolát is így sikerült elveszítenem, és ezt Lilivel már nem szeretném.

                                                       ~*********************~

- Na jó éjt!- köszönt el Lili
- Neked is!- csuktam be a vendégszoba ajtaját
Bementem a hálószobánkba és befeküdtem Harry mellé
- Na! Sikerült eljönnöd?- simított végig a nyakamon
- Igen! Tudod most milyen boldog? Nagy rajongótok. Főleg a tied.
- Uh! Hát akkor most tényleg boldog lehet. De úgy- e megbízhatunk benne? Úgy értem, hogy a sajtó nem fog majd megtudni olyanokat amiket nem kéne?- nézett rám
- Nem! Teljesen megbízok benne. Különben aztán azt kacagtam a legjobban amikor mepusziltad. Utána 10 percig meg sem mozdult.- kacagtam el a végét
- Oh! Akkor majd holnap is megpuszilom!- nevetett velem ő is
- Dilis! Amúgy holnap jön velem suliba.
- Megnézi az óráidat?
- Ő is ezt a sulit választotta. Osztálytársak leszünk.
- Ez tök jó!
- Igen! Tényleg az! Na aludj jól!- pusziltam meg
- Te is szerelmem!- adott egy hosszú csókot
Lekapcsoltuk a lámpát és megpróbáltunk elaludni................................................

22. Fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy már rég óta nem volt rész de tudjátok, hogy itt voltak az ünnepek és külföldön is voltam, szóval mind egy nem magyarázkodom. Itt a rész és remélem, hogy tetszeni fog majd nektek. Jó olvasást.:D

*Liz szemszöge*

Reggel elég fáradtan ébredtem. Az igazság az, hogy nem túl sokat aludtam. Folyamatosan Lolán járt a fejem és ez nem hagyott nyugodni.
- Szia!- ült fel mellém Harry is.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?- pusziltam meg
- Jól! Nagyon jól! És te?- húzott közel magához
- Hát....nem mondhatni, hogy sokat aludtam volna.
- Lola miatt úgy- e?
- Igen! Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy hogyan tudtam ennyire félreismerni.- magyaráztam
- Hát...Tényleg nem ilyennek ismertük meg. Azt hittem jó fej csajszi.- Harry
- Na jó! Megyek lezuhanyzom.- álltam fel
- Rendben addig én meg felöltözöm.- mászott ki ő is
Bementem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Folyatni kezdtem magamra a meleg vizet amitől még álmosabb lettem. Már vagy 15 perce, hogy ott álltam amikor valaki kopogott aj ajtón.
- Ki vagy?- kiabáltam ki
- Harry! Ki más lehetnék?- kacagta el magát
- Igaz! Mindjárt megvagyok!- mondtam mivel gondolom azért jött, hogy ezt megkérdezze
- Oké! De különben hívott Mike!
- Mike? Jó! Itt vagyok!- léptem ki az ajtón
- Tessék!- adta ide a telefonomat- Menj öltözz fel! Én addig lemegyek és csinálok kávét. Oké?- indult el
- Oké!
Bementem a szobámba és kutatni kezdtem valami jó ruha után. Miután késznek nyilvánítottam magam elvettem a sulis cuccaimat és elindultam lefele.
- Na, itt a kávéd!- nyújtotta felém a bögrémet Harry
- Köszi!
Megittuk a kávéinkat és elindultunk. Gyorsan bezártam az ajtót míg Harry kiállt az autóval és már itt sem voltunk. Hamar odaértünk a suli elé és Mike már ott várt rám.
- Ma mit csinálsz?- búcsúztam el Harrytől
- Stúdió!
- Oké! Na akkor 5 kor.- pusziltam meg
- Ja tényleg!- szomorodott el
- Nyugi. Frady rendes srác.
- Ajánlom is neki!
- Na szia!- csuktam be az ajtót
- Szia!- és már el is hajtott
Elindultam Mike fele nagy mosollyal a számon mert rájöttem, hogy elfelejtettem visszahívni.

- Szia csajszi!- ölelt át Mike
- Szia! Mondta Harry, hogy hívtál csak tusoltam és elfelejtettelek visszahívni. Bocsi.- vigyorogtam rá
- Semmi gond! Különben csak annyit akartam megkérdezni, hogy mi van Lolával. Ma reggel találkoztam vele de szóba sem állt velem, ja meg egyedül is jött suliba, nem azzal a Naill gyerekkel!- magyarázta
- Niall!- javítottam ki- És azért nem vele jött mert szakítottak.
- Na!
- Ja meg mi sem vagyunk már jóban Lolácskával.
- Mi? Összevesztetek?- nézett rám
- Igen! A tegnap este nagy sírva átjött, hogy Niall megcsalja meg minden. Erre én meg Harry beengedjük, ágyat vetünk meg minden és képzeld el, hogy megpróbálta megcsókolni Harryt. Erre én kiakadtam, ordítani kezdtem meg kirakattam Harryvel. Na hát röviden ennyi.- meséltem el
- Azta! Hát ezt ki nem néztem volna Lolából.

- Hát én sem! De mondok neked egy jobb dolgot. Képzeld a tegnap táncon.....- és nem tudtam befejezni mert valaki a hátam mögé lopakodott, megfogta a kezem és megpörgetett.
- Frady!- fordultam feléje
- Szia csajszi! Akkor ma megyünk úgy- e?
- Persze! Viszel igaz?
- Igen! Ja és nálam van a füzeted is. Majd bent odaadom!
- Oké!
- Na akkor bent!- indultak el a "menő" kis haverjaival
- Neked nem elég, hogy Harry Sty.....- jött oda Viki de félbeszakítottam
- Ne Vik! Hagyj most! Fáradt vagyok ehhez! Mielőtt mégis mondanál valamit elmondom, hogy Frady csak barát.- mondtam unottan ,mert  tudtam, hogy ebbe akar belekötni
- Hát......Jó!- vágott lepődött pofát és elment
- Ez meg mi volt? Én már nem értelek se téged sem Lolát!- nézett rám zavarodottan
- Ha most Vikire gondolsz akkor csak fáradt vagyok és nincs kedvem vele kekeckedni. Ennyi!- magyaráztam meg
- Nem- nem! Viki rendben van! De Frady?
- Ja...Ezt akartam elmondani csak...Na mindegy. Fradyvel tanítok táncot és ennyi!- léptünk be a osztályba
- Ez most komoly?- nézett rám meglepetten
- Igen! És nagyon jó fel!
- Tessék! Itt a füzeted!- adta ide Frady ahogy megígérte
- Köszi!
- Én kösz!
- Liz! Tényleg a te barátod Harry Styles?- jött oda két lány osztálytársam
- Igen!- ültem le a helyemre
- És Lolának Niall?- kérdezősködtek
- Nem! Ők már nincsenek együtt!- mosolyogtam Lola fele
- Ja! Te olyan mázlista vagy!
- Igen!
- És milyenek a srácok valójában?
- Lányok bocsi de ez már olyan dolog amit sajnos nem mondhatok el!- mosolyogtam rájuk
- Nem gond! Akkor legyetek boldogok!
- Köszi!
- Hogy bírod?- fordult felém Mike
- Nehezen! Tudod megfordult a fejemben a magántanár.
- Lehet ha úgy tényleg könnyebb lenne neked.
- Ja! Mindenkinek szívességet teszel azzal ha lelépsz.- fordult hátra Lola
- Fogd be te......- förmedtem rá
- Na mi van? Nem mered kimondani?!- nézett rám lesajnálóan
- Kitudom! De nem vagyok olyan mint te! Én inkább a te helyedben behúznám fülem, farkam azok után ahogy Harry kidobott a lakásunkból.
- Magamtól is elmentem volna!
- Örvendhet Niall, hogy megszabadult tőled. Nem is értem, hogy miért biztattam egyáltalán, hogy találkozzatok.
- Ne aggódj! Ez után nem kell majd biztatnod!
- Szerencsére!
- Jó reggelt!- jött be a tanárnő
Én még vetettem egy utolsó szúró pillantást Lolára majd leültem.

                                                                 ~************~

- Akkor mehetünk?- nézett a órájára Frady
- Igen! Szia Mike, ja és nézd át a matekot!- mosolyogtam rá
- Oké! Sziasztok! És jó riszálást!
- Köszi!- mentünk ki
Beszálltunk Frady autójába és hamar oda is értünk a táncsulihoz. Ahogy bementünk Danielle jött velünk szembe.
- Sziasztok!
- Hello!- öleltem meg barátnőmet.
- Tudjátok, hogy holnap nem kell jönnötök mert a szerda mindig szabad igaz?- kérdezte
- Igen!
- Remek! Akkor most mehettek cipőt cserélni!- mosolygott ránk
- Oké! És amúgy mi van veletek?- kérdeztem cipőcsere közben
- Semmi extra, de viszont Niall mondta Liamnek, hogy szakítottak Lolával. Tudtál róla?- kérdezte Dani
- Igen tudtam. Képzeld el, hogy az éjszaka közepén Lola kisírt szemekkel beállított, hogy Niall megcsalta és mi amilyen kedvesek vagyunk beengedtük. Kicsit később Harry kitalálta, hogy Lola féltékennyé kéne tegye Niallt. Erre a csajszi kapott az ötleten és rámászott Harryre. Aztán én kicsit kiakadtam és Harryvel kirakattam őt a házból.- magyaráztam el
- Ez komoly? Tudtam, hogy van valami ebbe a csajban de ez...Szegény te! Mondjuk nekem az is fura, hogy min vesztek össze Niallal.
- Ja. Ne is mond. Hogy Niall féltékenykedni kezdjen? Hát nem is tudom.....
- Mi? Ezt Lola mondta?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! Miért?- kérdeztem
- Hát...Mert Niall nem ezt mondta.
- Hát mit?
- Hát...Niall azt mondta, hogy látta Őt egy pasival nyalni és erre rákérdett Lola meg letagadta. Erre Niall elmondta neki, hogy látta őket és erre Ő meg csak annyit mondott, hogy Niallnek ehhez nincs semmi köze és elviharzott. Na mit szólsz?!
Lesokkoltaz amit hallottam. Nem hittem, hogy Lola képes lenne erre.
- Azta....Nekünk Lola azt mondta, hogy sokat mesélt Niallnel az egyik osztálytársunkról és ezért vesztek össze. Már akkor furcsa volt nekem ez az egész stori, de így......
- így egy kicsit a Niall sztorija hihetőbb. Nem?
- De! Sokkal hihetőbb!
- Liz! Jössz már?- jött oda Frady
- De- de! Jövök!
Adtam egy puszit Daninek és én is bementem a táncterembe.
- Helló mindenki!- köszöntem a többieknek
- Szia!
- Akkor...Kezdjünk bele!- fogott meg Frady
Már vagy 40 perce folyamatosan táncoltunk, mikor arra döntöttem, hogy már igazán jöhet egy kis szünet.
- Na emberek! Szuperek voltatok! 10 perc szünet!- mondtam ki a mondatot amit szerintem mindenki várt
Kimentem az öltözőbe és megnéztem a mobilomat. Láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom Harrytől ezért gondoltam visszahívom.
- Szia!- szolt bele a telefonba
- Szia! Miért hívtál?
- Azért hívtalak, hogy nagy baj lenne ha ma nem tudnék érted menni? Az igazság az, hogy rengeteg munkánk van és ha sietünk is csak estére érek haza.- magyarázta
- Nem gond! Megoldom! Akkor otthon találkozunk. Szia és jó munkát!- köszöntem el
- Nektek is! Szia!- tette le a telefont
Elraktam a telefonomat és elidultam a terembe.
- Kérsz?- nyújtott felém egy flakon vizet Frady
- Igen, köszi.- vettem el
- Nincs mit!
- Frady?! Meg szeretnélek kérni valamire!- kezdtem bele
- Igen???
- Az a helyzet, hogy Harrynek ma elég sok a dolga és nem tud értem jönni. Nem vinnél haz........ ??- de nem hagyta, hogy befejezzem
- De! Hazaviszlek!- mosolygott rám
- Köszi!

                                                          ~*******************~

Hamar lejárt még az az egy óra és már indultunk is haza. Frady lerakott a házunk előtt és már ment is tovább. Bementem és annyira fáradt voltam, hogy levetettem magam a kanapéra.

*Harry szemszöge*

Muszáj volt kicsit füllentenem Liznek, mert nem mondhattam azt, hogy megyünk megnézni azt a házat ahol majd a szülinapját tartjuk, ezért annyit mondtam, hogy egész estig dolgozunk.
- Akkor ki rendezi majd a meghívókat? Mert gondolom, hogy Lola nem!- kérdezte Eleanor a kocsiban ülve
- Hát...Én nem tudom!- szállt be Louis isa
- Van egy srác...Talán ő tudna segíteni.- én
- És ki?- Zayn
- Liz padtársa! Mike! Jó fej srácnak tűnt.- mondtam
- De honnan szerezzük meg a számát?- Dani
- Hát...Liztől nem kérdezhetem meg mert az feltűnő lenne és nem akarok lebukni. Viszont Lizen kívül még csak egy embertől kérdezhetjük....- néztem a többiekre
- Lola! Akkor fel kell hívnunk Lolát!- mondta Niall
- Felhívom!- vettem elő a mobilom
- Ne Harry! Majd én!- nézett rám komolyan
- Tényleg ezt...?- kérdeztem
- Igen! Ezt most nekem kell csinálnom!- ment alrébb
Amíg Niall elment telefonálni mi addig bepakoltuk az autóba a cuccokat amiket Eleanor vett, hogy kivigyük a házhoz.
- Bocs, telefont!- ment alrébb Eleanor- Szia Liz!- a Liz névre mindenki felkapta a fejét- Nem, az a gond, hogy nem vagyok otthon! Hát...majd holnap. Oké.- tette le a telefont
- Na mi az? Mit akart?- kérdezősködtem
- Hát..Csak át akart hívni mert unja magát.- mondta ami egy kicsit elszomorított
- Szegénykém! Ez után valami programot kell kitaláljak neki. - mosolyodtam el
- Na itt a szám!- jött vissza Niall is
- Mit mondott Lola? -vettem el a cetlit
- Semmit! Megadta a számot és kész.- mondta de láttam rajta, hogy elég szomorú volt
- Köszi!- veregettem meg a vállát
- Nincs mit Harry! Barátok vagyunk!- mosolygott rám majd ismét lehajtotta a fejét
Nagyon szerethette azt a lányt. És én még Lolát biztattam, hogy...vak voltam.
- Igen!- mosolyogtam vissza rá majd elindultam, hogy felhívjam Mikeot.
- Haló?- szolt bele a srác
- Helló! Harry vagyok! Liz barátja!- mutatkoztam be
- Igen! Miben segíthetek? Lizel lett valami?- kérdezte
- Ja nem! Meg szeretnélek kérni valamire.
- Hallgatom!
- Van most időd?- kárdeztem
- Igen?
- Ide tudnál jönni?- kértem meg
- Igen! De hova?
- Tudod hol van a Directioner ház igaz?
- Persze. Oda menjek?- kérdezett vissza
- Igen! Ammm....van jogsid?
- Persze! Akkor indulok!
- Remek! Köszönöm!
- Nincs mit!- tette le a telefont
Alig telt el 10 perc és Mike már meg is érkezett. Mindent elmeséltünk neki, többek közt azt is, hogy neki kéne összeírnia az embereket Lola helyett amit el is vállalt. Miután mindent megbeszéltünk beültünk az autókba és elindultunk a ház fele. Mike az én autómmal a jött és a többiek mind külön. Egy órát kellett utaznunk amíg odaértünk a házhoz így már 7 óra volt, ezért sietnünk kellett. Kivettük a cuccokat az autóból és elkezdtük felkötni a lufikat meg a díszeket. Mire mindennel végeztünk már besötétedett és 9 óra volt.
- Jobb ha sietek mert hanem Liz keresni fog és még így is egy óra amíg hazaérünk!- zártam be a ház ajatját
- Igaz! Siess! De azért figyelj az úton!- ölelt meg Eleanor
- Oké! Körülnéztek egy kicsit még, hogy nem- e maradt valami idekint?- kértem meg őket
- Persze! Menj nyugodtan Harry!- Liam
- Köszönöm! Sziasztok!- szálltam be az autómba
- Szia!
Elindultam amilyen hamar csak tudtam. Siettem is mert nem akartam, hogy Liz meglepetésből besétáljon a stúdióba és ne találjon ott mert azt akkor magyarázhatnám, ezért inkább még gyorsabban mentem.

*Liz szemszöge*

Hamar meguntam a kanapén való henyélést így arra döntöttem felhívom Eleanort mert ő is biztos unja magát Louis nélkül. De tévedtem. Eleanor még otthon sem volt. Kicsit mérges lettem de hamar elmúlott mert neki álltam főzni, hogy legyen itthon kaja amire jön Harry. Egy óra elteltével már megvolt a kaja de Harry sehol. Megint kezdtem unatkozni ezért arra döntöttem, hogy kimegyek és egyet sétálok a kertben. Egy fél óra alatt azt is eléggé kimerítettem és megint ott voltam ahol elkezdtem. Ránéztem az órára és láttam hogy már 9 óra van. Végül arra döntöttem, hogy bemegyek és megnézek egy filmet. Elővettem egy lemezt és betettem. Nézni kezdtem filmet és hallottam, hogy jön valaki felfele. Azt gondoltam, hogy Harry az, de nem ő volt. Ha ő jött volna akkor már lentről kiáltott volna, hogy itthon van. Hangos léptek hallatszottak. Nagyon megijedtem. Nem értettem, hogy hogyan tudott bejönni egy idegen zárt kapun meg ajtón keresztül. Ijedtemben bebújtam az ágy alá és csendben figyeltem, hogy ki jött fel. Járkálni kezdett a nappaliban, mintha keresett volna valamit. Annyira féltem. A telefonom meg ott maradt az ágyon. Az az valaki épp bement a másik szobába így kaptam az alkalmon és gyorsan kimásztam az ágy alól, elvettem a telefonom és lerohantam a lépcsőn. Kiszaladtam a házból és gyors léptekkel elindultam a Belváros fele. Nem akartam Harryt hívni mert gondoltam, hogy úgy sem venné fel a próba miatt így inkább Robot hívtam.
- Szia Rob! Nagy baj van!- kezdtem el sírni
- Liz! Hol vagy? Mi a baj? Itt vagyok nállatok!
- Hogy mi? Te vagy a.....?????- halkultam el
- Mi vagyok én?- kérdezte
- Nem lényeg! Maradj ott! Megyek!- indultam el visszafele.
Visszamentem a házunkba és egyből felmentem az emeletre.
- Rob!- öleltem át testvéremet- Annyira féltem! Nem tudtam elképzelni, hogy tudott bejönni akárki is mert zárva volt a kapu meg az ajtó is.
- Én hívtalak a mobilodon de nem vetted fel. Aztán csengettem, kiabáltam. Végül azt hittem, hogy valami bajod lett, ezért azokkal a kulcsokkal jöttem be amiket még Harry adott annó.- magyarázta
- Kicsim! Megjöttem!- jött fel Harry- Rob! Helló!- fogtak kezet
- Szia!- pusziltam meg
-Te Rob?- Harry
- Hát....Az úgy volt, hogy.....
- Bocsi, hogy félbeszakítalak de lemegyek és főzök egy teát. Oké?- álltam fel
- Rendben!- mosolygott rám Harry
Lementem és megfőztem a teákat. Később Harryék is lejöttek és ők is megitták a teáikat. Rob nem maradt már sokat mert is mert késő volt. Mi sem beszélgetünk sokat mert Harry is meg én is eléggé fáradtak voltunk így letusoltunk és le is feküdtünk...............................................