*Liz szemszöge*
Reggel elég fáradtan ébredtem. Az igazság az, hogy nem túl sokat aludtam. Folyamatosan Lolán járt a fejem és ez nem hagyott nyugodni.
- Szia!- ült fel mellém Harry is.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?- pusziltam meg
- Jól! Nagyon jól! És te?- húzott közel magához
- Hát....nem mondhatni, hogy sokat aludtam volna.
- Lola miatt úgy- e?
- Igen! Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy hogyan tudtam ennyire félreismerni.- magyaráztam
- Hát...Tényleg nem ilyennek ismertük meg. Azt hittem jó fej csajszi.- Harry
- Na jó! Megyek lezuhanyzom.- álltam fel
- Rendben addig én meg felöltözöm.- mászott ki ő is
Bementem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Folyatni kezdtem magamra a meleg vizet amitől még álmosabb lettem. Már vagy 15 perce, hogy ott álltam amikor valaki kopogott aj ajtón.
- Ki vagy?- kiabáltam ki
- Harry! Ki más lehetnék?- kacagta el magát
- Igaz! Mindjárt megvagyok!- mondtam mivel gondolom azért jött, hogy ezt megkérdezze
- Oké! De különben hívott Mike!
- Mike? Jó! Itt vagyok!- léptem ki az ajtón
- Tessék!- adta ide a telefonomat- Menj öltözz fel! Én addig lemegyek és csinálok kávét. Oké?- indult el
- Oké!
Bementem a szobámba és kutatni kezdtem valami jó ruha után. Miután késznek nyilvánítottam magam elvettem a sulis cuccaimat és elindultam lefele.
- Na, itt a kávéd!- nyújtotta felém a bögrémet Harry
- Köszi!
Megittuk a kávéinkat és elindultunk. Gyorsan bezártam az ajtót míg Harry kiállt az autóval és már itt sem voltunk. Hamar odaértünk a suli elé és Mike már ott várt rám.
- Ma mit csinálsz?- búcsúztam el Harrytől
- Stúdió!
- Oké! Na akkor 5 kor.- pusziltam meg
- Ja tényleg!- szomorodott el
- Nyugi. Frady rendes srác.
- Ajánlom is neki!
- Na szia!- csuktam be az ajtót
- Szia!- és már el is hajtott
Elindultam Mike fele nagy mosollyal a számon mert rájöttem, hogy elfelejtettem visszahívni.
- Szia csajszi!- ölelt át Mike
- Szia! Mondta Harry, hogy hívtál csak tusoltam és elfelejtettelek visszahívni. Bocsi.- vigyorogtam rá
- Semmi gond! Különben csak annyit akartam megkérdezni, hogy mi van Lolával. Ma reggel találkoztam vele de szóba sem állt velem, ja meg egyedül is jött suliba, nem azzal a Naill gyerekkel!- magyarázta
- Niall!- javítottam ki- És azért nem vele jött mert szakítottak.
- Na!
- Ja meg mi sem vagyunk már jóban Lolácskával.
- Mi? Összevesztetek?- nézett rám
- Igen! A tegnap este nagy sírva átjött, hogy Niall megcsalja meg minden. Erre én meg Harry beengedjük, ágyat vetünk meg minden és képzeld el, hogy megpróbálta megcsókolni Harryt. Erre én kiakadtam, ordítani kezdtem meg kirakattam Harryvel. Na hát röviden ennyi.- meséltem el
- Azta! Hát ezt ki nem néztem volna Lolából.
- Hát én sem! De mondok neked egy jobb dolgot. Képzeld a tegnap táncon.....- és nem tudtam befejezni mert valaki a hátam mögé lopakodott, megfogta a kezem és megpörgetett.
- Frady!- fordultam feléje
- Szia csajszi! Akkor ma megyünk úgy- e?
- Persze! Viszel igaz?
- Igen! Ja és nálam van a füzeted is. Majd bent odaadom!
- Oké!
- Na akkor bent!- indultak el a "menő" kis haverjaival
- Neked nem elég, hogy Harry Sty.....- jött oda Viki de félbeszakítottam
- Ne Vik! Hagyj most! Fáradt vagyok ehhez! Mielőtt mégis mondanál valamit elmondom, hogy Frady csak barát.- mondtam unottan ,mert tudtam, hogy ebbe akar belekötni
- Hát......Jó!- vágott lepődött pofát és elment
- Ez meg mi volt? Én már nem értelek se téged sem Lolát!- nézett rám zavarodottan
- Ha most Vikire gondolsz akkor csak fáradt vagyok és nincs kedvem vele kekeckedni. Ennyi!- magyaráztam meg
- Nem- nem! Viki rendben van! De Frady?
- Ja...Ezt akartam elmondani csak...Na mindegy. Fradyvel tanítok táncot és ennyi!- léptünk be a osztályba
- Ez most komoly?- nézett rám meglepetten
- Igen! És nagyon jó fel!
- Tessék! Itt a füzeted!- adta ide Frady ahogy megígérte
- Köszi!
- Én kösz!
- Liz! Tényleg a te barátod Harry Styles?- jött oda két lány osztálytársam
- Igen!- ültem le a helyemre
- És Lolának Niall?- kérdezősködtek
- Nem! Ők már nincsenek együtt!- mosolyogtam Lola fele
- Ja! Te olyan mázlista vagy!
- Igen!
- És milyenek a srácok valójában?
- Lányok bocsi de ez már olyan dolog amit sajnos nem mondhatok el!- mosolyogtam rájuk
- Nem gond! Akkor legyetek boldogok!
- Köszi!
- Hogy bírod?- fordult felém Mike
- Nehezen! Tudod megfordult a fejemben a magántanár.
- Lehet ha úgy tényleg könnyebb lenne neked.
- Ja! Mindenkinek szívességet teszel azzal ha lelépsz.- fordult hátra Lola
- Fogd be te......- förmedtem rá
- Na mi van? Nem mered kimondani?!- nézett rám lesajnálóan
- Kitudom! De nem vagyok olyan mint te! Én inkább a te helyedben behúznám fülem, farkam azok után ahogy Harry kidobott a lakásunkból.
- Magamtól is elmentem volna!
- Örvendhet Niall, hogy megszabadult tőled. Nem is értem, hogy miért biztattam egyáltalán, hogy találkozzatok.
- Ne aggódj! Ez után nem kell majd biztatnod!
- Szerencsére!
- Jó reggelt!- jött be a tanárnő
Én még vetettem egy utolsó szúró pillantást Lolára majd leültem.
~************~
- Akkor mehetünk?- nézett a órájára Frady
- Igen! Szia Mike, ja és nézd át a matekot!- mosolyogtam rá
- Oké! Sziasztok! És jó riszálást!
- Köszi!- mentünk ki
Beszálltunk Frady autójába és hamar oda is értünk a táncsulihoz. Ahogy bementünk Danielle jött velünk szembe.
- Sziasztok!
- Hello!- öleltem meg barátnőmet.
- Tudjátok, hogy holnap nem kell jönnötök mert a szerda mindig szabad igaz?- kérdezte
- Igen!
- Remek! Akkor most mehettek cipőt cserélni!- mosolygott ránk
- Oké! És amúgy mi van veletek?- kérdeztem cipőcsere közben
- Semmi extra, de viszont Niall mondta Liamnek, hogy szakítottak Lolával. Tudtál róla?- kérdezte Dani
- Igen tudtam. Képzeld el, hogy az éjszaka közepén Lola kisírt szemekkel beállított, hogy Niall megcsalta és mi amilyen kedvesek vagyunk beengedtük. Kicsit később Harry kitalálta, hogy Lola féltékennyé kéne tegye Niallt. Erre a csajszi kapott az ötleten és rámászott Harryre. Aztán én kicsit kiakadtam és Harryvel kirakattam őt a házból.- magyaráztam el
- Ez komoly? Tudtam, hogy van valami ebbe a csajban de ez...Szegény te! Mondjuk nekem az is fura, hogy min vesztek össze Niallal.
- Ja. Ne is mond. Hogy Niall féltékenykedni kezdjen? Hát nem is tudom.....
- Mi? Ezt Lola mondta?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! Miért?- kérdeztem
- Hát...Mert Niall nem ezt mondta.
- Hát mit?
- Hát...Niall azt mondta, hogy látta Őt egy pasival nyalni és erre rákérdett Lola meg letagadta. Erre Niall elmondta neki, hogy látta őket és erre Ő meg csak annyit mondott, hogy Niallnek ehhez nincs semmi köze és elviharzott. Na mit szólsz?!
Lesokkoltaz amit hallottam. Nem hittem, hogy Lola képes lenne erre.
- Azta....Nekünk Lola azt mondta, hogy sokat mesélt Niallnel az egyik osztálytársunkról és ezért vesztek össze. Már akkor furcsa volt nekem ez az egész stori, de így......
- így egy kicsit a Niall sztorija hihetőbb. Nem?
- De! Sokkal hihetőbb!
- Liz! Jössz már?- jött oda Frady
- De- de! Jövök!
Adtam egy puszit Daninek és én is bementem a táncterembe.
- Helló mindenki!- köszöntem a többieknek
- Szia!
- Akkor...Kezdjünk bele!- fogott meg Frady
Már vagy 40 perce folyamatosan táncoltunk, mikor arra döntöttem, hogy már igazán jöhet egy kis szünet.
- Na emberek! Szuperek voltatok! 10 perc szünet!- mondtam ki a mondatot amit szerintem mindenki várt
Kimentem az öltözőbe és megnéztem a mobilomat. Láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom Harrytől ezért gondoltam visszahívom.
- Szia!- szolt bele a telefonba
- Szia! Miért hívtál?
- Azért hívtalak, hogy nagy baj lenne ha ma nem tudnék érted menni? Az igazság az, hogy rengeteg munkánk van és ha sietünk is csak estére érek haza.- magyarázta
- Nem gond! Megoldom! Akkor otthon találkozunk. Szia és jó munkát!- köszöntem el
- Nektek is! Szia!- tette le a telefont
Elraktam a telefonomat és elidultam a terembe.
- Kérsz?- nyújtott felém egy flakon vizet Frady
- Igen, köszi.- vettem el
- Nincs mit!
- Frady?! Meg szeretnélek kérni valamire!- kezdtem bele
- Igen???
- Az a helyzet, hogy Harrynek ma elég sok a dolga és nem tud értem jönni. Nem vinnél haz........ ??- de nem hagyta, hogy befejezzem
- De! Hazaviszlek!- mosolygott rám
- Köszi!
~*******************~
Hamar lejárt még az az egy óra és már indultunk is haza. Frady lerakott a házunk előtt és már ment is tovább. Bementem és annyira fáradt voltam, hogy levetettem magam a kanapéra.
*Harry szemszöge*
Muszáj volt kicsit füllentenem Liznek, mert nem mondhattam azt, hogy megyünk megnézni azt a házat ahol majd a szülinapját tartjuk, ezért annyit mondtam, hogy egész estig dolgozunk.
- Akkor ki rendezi majd a meghívókat? Mert gondolom, hogy Lola nem!- kérdezte Eleanor a kocsiban ülve
- Hát...Én nem tudom!- szállt be Louis isa
- Van egy srác...Talán ő tudna segíteni.- én
- És ki?- Zayn
- Liz padtársa! Mike! Jó fej srácnak tűnt.- mondtam
- De honnan szerezzük meg a számát?- Dani
- Hát...Liztől nem kérdezhetem meg mert az feltűnő lenne és nem akarok lebukni. Viszont Lizen kívül még csak egy embertől kérdezhetjük....- néztem a többiekre
- Lola! Akkor fel kell hívnunk Lolát!- mondta Niall
- Felhívom!- vettem elő a mobilom
- Ne Harry! Majd én!- nézett rám komolyan
- Tényleg ezt...?- kérdeztem
- Igen! Ezt most nekem kell csinálnom!- ment alrébb
Amíg Niall elment telefonálni mi addig bepakoltuk az autóba a cuccokat amiket Eleanor vett, hogy kivigyük a házhoz.
- Bocs, telefont!- ment alrébb Eleanor- Szia Liz!- a Liz névre mindenki felkapta a fejét- Nem, az a gond, hogy nem vagyok otthon! Hát...majd holnap. Oké.- tette le a telefont
- Na mi az? Mit akart?- kérdezősködtem
- Hát..Csak át akart hívni mert unja magát.- mondta ami egy kicsit elszomorított
- Szegénykém! Ez után valami programot kell kitaláljak neki. - mosolyodtam el
- Na itt a szám!- jött vissza Niall is
- Mit mondott Lola? -vettem el a cetlit
- Semmit! Megadta a számot és kész.- mondta de láttam rajta, hogy elég szomorú volt
- Köszi!- veregettem meg a vállát
- Nincs mit Harry! Barátok vagyunk!- mosolygott rám majd ismét lehajtotta a fejét
Nagyon szerethette azt a lányt. És én még Lolát biztattam, hogy...vak voltam.
- Igen!- mosolyogtam vissza rá majd elindultam, hogy felhívjam Mikeot.
- Haló?- szolt bele a srác
- Helló! Harry vagyok! Liz barátja!- mutatkoztam be
- Igen! Miben segíthetek? Lizel lett valami?- kérdezte
- Ja nem! Meg szeretnélek kérni valamire.
- Hallgatom!
- Van most időd?- kárdeztem
- Igen?
- Ide tudnál jönni?- kértem meg
- Igen! De hova?
- Tudod hol van a Directioner ház igaz?
- Persze. Oda menjek?- kérdezett vissza
- Igen! Ammm....van jogsid?
- Persze! Akkor indulok!
- Remek! Köszönöm!
- Nincs mit!- tette le a telefont
Alig telt el 10 perc és Mike már meg is érkezett. Mindent elmeséltünk neki, többek közt azt is, hogy neki kéne összeírnia az embereket Lola helyett amit el is vállalt. Miután mindent megbeszéltünk beültünk az autókba és elindultunk a ház fele. Mike az én autómmal a jött és a többiek mind külön. Egy órát kellett utaznunk amíg odaértünk a házhoz így már 7 óra volt, ezért sietnünk kellett. Kivettük a cuccokat az autóból és elkezdtük felkötni a lufikat meg a díszeket. Mire mindennel végeztünk már besötétedett és 9 óra volt.
- Jobb ha sietek mert hanem Liz keresni fog és még így is egy óra amíg hazaérünk!- zártam be a ház ajatját
- Igaz! Siess! De azért figyelj az úton!- ölelt meg Eleanor
- Oké! Körülnéztek egy kicsit még, hogy nem- e maradt valami idekint?- kértem meg őket
- Persze! Menj nyugodtan Harry!- Liam
- Köszönöm! Sziasztok!- szálltam be az autómba
- Szia!
Elindultam amilyen hamar csak tudtam. Siettem is mert nem akartam, hogy Liz meglepetésből besétáljon a stúdióba és ne találjon ott mert azt akkor magyarázhatnám, ezért inkább még gyorsabban mentem.
*Liz szemszöge*
Hamar meguntam a kanapén való henyélést így arra döntöttem felhívom Eleanort mert ő is biztos unja magát Louis nélkül. De tévedtem. Eleanor még otthon sem volt. Kicsit mérges lettem de hamar elmúlott mert neki álltam főzni, hogy legyen itthon kaja amire jön Harry. Egy óra elteltével már megvolt a kaja de Harry sehol. Megint kezdtem unatkozni ezért arra döntöttem, hogy kimegyek és egyet sétálok a kertben. Egy fél óra alatt azt is eléggé kimerítettem és megint ott voltam ahol elkezdtem. Ránéztem az órára és láttam hogy már 9 óra van. Végül arra döntöttem, hogy bemegyek és megnézek egy filmet. Elővettem egy lemezt és betettem. Nézni kezdtem filmet és hallottam, hogy jön valaki felfele. Azt gondoltam, hogy Harry az, de nem ő volt. Ha ő jött volna akkor már lentről kiáltott volna, hogy itthon van. Hangos léptek hallatszottak. Nagyon megijedtem. Nem értettem, hogy hogyan tudott bejönni egy idegen zárt kapun meg ajtón keresztül. Ijedtemben bebújtam az ágy alá és csendben figyeltem, hogy ki jött fel. Járkálni kezdett a nappaliban, mintha keresett volna valamit. Annyira féltem. A telefonom meg ott maradt az ágyon. Az az valaki épp bement a másik szobába így kaptam az alkalmon és gyorsan kimásztam az ágy alól, elvettem a telefonom és lerohantam a lépcsőn. Kiszaladtam a házból és gyors léptekkel elindultam a Belváros fele. Nem akartam Harryt hívni mert gondoltam, hogy úgy sem venné fel a próba miatt így inkább Robot hívtam.
- Szia Rob! Nagy baj van!- kezdtem el sírni
- Liz! Hol vagy? Mi a baj? Itt vagyok nállatok!
- Hogy mi? Te vagy a.....?????- halkultam el
- Mi vagyok én?- kérdezte
- Nem lényeg! Maradj ott! Megyek!- indultam el visszafele.
Visszamentem a házunkba és egyből felmentem az emeletre.
- Rob!- öleltem át testvéremet- Annyira féltem! Nem tudtam elképzelni, hogy tudott bejönni akárki is mert zárva volt a kapu meg az ajtó is.
- Én hívtalak a mobilodon de nem vetted fel. Aztán csengettem, kiabáltam. Végül azt hittem, hogy valami bajod lett, ezért azokkal a kulcsokkal jöttem be amiket még Harry adott annó.- magyarázta
- Kicsim! Megjöttem!- jött fel Harry- Rob! Helló!- fogtak kezet
- Szia!- pusziltam meg
-Te Rob?- Harry
- Hát....Az úgy volt, hogy.....
- Bocsi, hogy félbeszakítalak de lemegyek és főzök egy teát. Oké?- álltam fel
- Rendben!- mosolygott rám Harry
Lementem és megfőztem a teákat. Később Harryék is lejöttek és ők is megitták a teáikat. Rob nem maradt már sokat mert is mert késő volt. Mi sem beszélgetünk sokat mert Harry is meg én is eléggé fáradtak voltunk így letusoltunk és le is feküdtünk...............................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése