19. Fejezet

Hali! Köszönöm azt a rengetek kommentet nektek! Ne haragudjatok, hogy egy ideig nem volt rész de sajnos rengeteg dolgozatra kell tanulnom. Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket! Puszi!

*Harry szemszöge*

Liz már az út közepénél elaludt ezért is gondoltam, hogy majd felébred addigra mire megérkezünk, de ez nem így történt. Nem akartam megébreszteni mert féltem, hogy eszébe jut ismét a nagymamája és akkor egész éjjel nem fog aludni semmit.
- Nem kéne megébreszteni!- súgta oda Eleanor
- Igazad van kicsim! Hagyjad Harry! Majd és felviszem őt!- ajánlotta Louis
- Azt megköszönném!
- Akkor egyszer Lizt vagy a csomagokat vigyem be?- kérdezte
- Vigyed Liz és én viszem majd a csomagokat.- mondtam
- Harry! Nem kéne emelned!- ellenkezett Eleanor
- Igaza van!- helyeselt Louis- Majd én beviszem!
- Nem! Az orvos is megmondta, hogy nem törés! Segítek és kész!- emeltem meg az egyik táskát
- Bírod?- aggodalmaskodott Eleanor
- Persze!
- Akkor nyisd az ajtót!- kért meg Louis
- Oké!
Felmentünk az emeletre és egyenesen be a szobánkba.
- Hova rakjam őt?- kérdezte
- Csak ide az ágyra!- vettem le a terítőt, hogy Liz lerakhassa
- Na! Kész is vagyunk!- Louis
- Igen! Kikísérlek!- indultunk el kifele
- Köszi!
- Én köszi! Jó, hogy nem kellett megébresztenem. Nem hiszem, hogy vissza tudott volna aludni.- én
- Lehet! Ahogy láttam eléggé megviselte a dolog!
- Igen! Annyira sajnálom őt!- mondtam
- Tud a holnapi búcsúztatóról?- kérdezte Louis
- Nem! Még nem mondtam meg neki! Nem akartam még ezzel is terhelni őt!
- Megértem!
- Majd reggel elmondom neki.
- Rendben! Akkor aludjatok jól!- ölelt át
- Ti is! Szia Eleanor!- emeltem fel azt a pár lentmaratt cuccot
- Szia Harry!
Ahogy elmentek és is bementem a házba és felmentem az emeletre. Benéztem a szobába és Liz olyan békésen aludt. Boldog voltam, hogy legalább az álmaiban nem a rosszakat látja. Átmentem a másik szobába majd leraktam a táskát és én is lefeküdtem. 

 

Gondolkodni kezdtem a holnapon, hogy mennyire rossz is lesz majd azt a sok jó embert sírva látni. Főleg Lizt! Őt akartam a legkevésbé szomorúnak látni, mert amikor ő az akkor én is az vagyok. Rossz volt ezen gondolkodni így inkább megpróbáltam elaludni. Körülbelül egy órát forgolódtam de nem tudtam sehogy sem  elaludni. Végül arra döntöttem, hogy megyek és beveszek egy nyugtatót hát ha az segít. Lementem  a konyhába és keresgélni kezdtem a gyógyszer után. Eltartott egy darabig míg megtaláltam és be tudtam venni. Visszamentem a szobánkba és ismét aludni próbáltam. Mikor ismét eltelt egy óra és én még mindig nem aludtam nagyon ideges lettem. Magamra vettem egy nadrágot és lementem az előtérbe. Elvettem a kulcsaimat és beszálltam az autómba.Elindultam a városban és csak mentem. Meg sem álltam. Boldogságomra, hogy jobb legyen még az eső is elkezdett esni. Nem igazán izgatott, csak mentem tovább. Addig- addig mentem, hogy egy nagyon ismerős helyre érkeztem. Nem hittem a szememnek, hogy ez az a hely. Kiszálltam a kocsiból és elindultam gyalog.

Végigmértem az egész helyet. Tényleg az a hely volt. A hely ahol.....ahol megtörtént....Lorával.....Elkaptak az emlékek, hogy milyen is volt akkor. Már vagy 10 perce állhattam ott így bőrig áztam és fáradt is voltam. Visszaültem az autóba és elindultam hazafele. Az úton végig Lorán törtem a fejem, bár őszintén megvalva nem tudom, hogy miért. Talán az a hely az oka....Amiatt a hely miatt éreztem akkor magam ennyire furán. Ahogy hazaértem beparkoltam a garázsba és felmentem a szobánkba. Körülnéztem a sötétben nem láttam semmit ezért elindultam a mosdóba, hogy ott vegyem le a víztől áztatott ruháimat. Benyitottam de ami ott fogadott az nagyon meglepett.
- Hát te?
Liz nem válaszolt csak sírt tovább a földön.
- Mi a baj?- öleltem át így őt is eláztatva ruháimmal
- Nem tudok aludni sem Harry! A nagyival álmodtam!- nézett rám
- Cssss! Semmi gond kicsim! Nincs semmi gond!- próbáltam nyugtatni
- Nem jön vissza Harry! Soha!- sírt még mindig

Az igazság az, hogy még sosem láttam őt ilyennek. Soha. Teljesen kifordult magából és mintha nem is ő lenne. Féltem, féltem, hogy valami baja lesz.
- Hozok neked egy nyugtatót oké?- álltam fel
Bólintott és én elindultam a gyógyszerért.
- Tessék!- adtam oda egy pohár narancslével együtt
- Köszi!
- Na gyere!- vettem el a poharat- Jobb lesz ha lefekszünk!- segítettem fel
- Igen!
Bementünk és mind a ketten lefeküdtünk. Ahogy Liz elaludt és is hamar elaludtam utána.
Reggel mikor megébredtem Liz még aludt. Ránéztem az órámra és láttam, hogy a búcsúztatóig még csak egy másfél óra van ezért arra döntöttem, hogy Lizt is felébresztem.
- Szerelmem!- simítottam végig a nyakán
- Szia!- nyitotta ki a szemeit
- Hogy vagy?- nyomtam puszit a nyakán levő finom bőrre
- Rettenetesen szúr a szemem!- ült fel- Hány óra van?
- 8.
- Miért keltünk ilyen korán?- kérdezte
- A tegnap nem mondtam de ma lesz a nagymamád búcsúztatója szóval azért.
- Értem! De miért nem mondtad el?- kérdezett rá
- Nem akartalak a tegnap még ezzel is terhelni.
- Köszi!- ölelt át
- Tudod, hogy érted mindent megtennék!- súgtam a fülébe
- Tudom!
- Na jó! Akkor öltözzünk!- álltam fel
- Oké! Megyek és vasalok! Neked melyik öltönyödet vasaljam?- kérdeztem
- Amelyiket jónak gondolod!
- Oké!- indult el kifele
Én bementem a mosdóba és összeszedtem a cuccaimat amiket a tegnap bent hagytam majd kivittem és kiteregettem. Odakint nem volt rossz az idő. Sütött a nap, nem mondom, hogy meleg volt de hideg sem. Visszamentem a házba és felmentem az öltözőbe.
- Már meg is vagy?- kérdeztem Liztől
- Igen!- adta ide a ruháimat
- Köszönöm!- adtam egy köszönet csókot neki
- Nincs mit!
Gyorsan felvettem a fekete öltönyt és Liz is a ruháját majd a mosdóba mentünk. Mikor már mind ketten késznek nyilvánítottuk magunkat beültünk az autóba és elindultunk. Az úton az a fél óra elég nehezen telt de mikor megérkeztük arra gondoltam, hogy inkább utaznék mint, hogy most ezt a sok jó embert akiket mind nagyon szeretek sírni lássam.
- Sziasztok!- léptünk be a házba utolsókként.
- Sziasztok!- köszöntek a srácok
- Jövünk mindjárt csak....- mutattam Kateék fele
- Rendben!- Niall
Megfogtam Liz kezét és lassan odasétáltunk a családhoz.
- Részvétem!- öleltem át Katet
- Köszönöm Harry! Sokat jelent nekem, hogy itt vagy!- hálálkodott Kate
- Ez természetes!
- Tényleg kösz!- ölelt át Rob
- Liz!- ölelte meg Kate a barátnőmet
- Anya! Én...annyira sajnálom, hogy nem voltam veled!- kezdett el sírni
- Semmi gond kincsem! Semmi gond!
Így töltöttük el még az elkövetkezendő fél órát míg meg nem jött a pap. Volt egy kis oltár csinálva és ott prédikált. Miután lejárt a szertartás kimentünk a kertbe Liz meg a családja szétszórták a hamvakat. Ezután mindenki egy rózsát vett a kezébe és kopjafához rakta. Liz maradt a legvégére mert ő mondani is szeretett volna valamit.
- Mindenkinek nagyon hálás vagyok, hogy eljött! Szomorú ez a nap sokunk számára de.....- akadt el a hangja- De....El kell búcsúznunk. Nekem is....Én mindenkinek! Ezek a rózsák legyenek az emlékek jelképei amiket örökre a nagyinak adunk!- sírta el a végét
Én úgy éreztem kötelességem odamenni, ezért felálltam a helyemről és átöleltem őt. Még jobban sírni kezdett és mindenki erre a pár mondatra. Mikor kicsit sikerült megerősítenie magát fogta a rózsát és letette. Ezzel elengedve a nagymamáját.

Miután mindenki bement a házba az ebédlő fele mentünk. Leültünk enni de valahogy senkinek sem volt étvágya. Még Niall is csak nézte az ételt.
- Ne haragudjatok de nekem nincs étvágyam!- állt fel Liz- Egy kicsit megjárom magam ha nem gond
- Menj nyugodtan!- Kate
- Aggaszt, hogy valami baja lesz!- súgta oda nekem Rob
- Menjek utána?- kérdeztem
- Ja nem! Nem fizikailag hanem lelkileg.
- Én is ettől félek! A tegnap éjjel sírógörcsöt kapott.- mondtam el
- Nem tudom...Talán az iskola egy kicsit eltereli a gondolatait!- reménykedett
- Bízom benne!
- És milyen volt Holmes Chapelben?- kérdezte Niall tématerelés képpen
- Jó!- válaszoltam röviden
- Anya! Kimegyek Lihez!- állt fel Tom
- Ne! Hagyjuk most szerintem egy kicsit!- mondtam
Erre senki sem válaszolt csak mindenki csendben folytatta az evést

*Hétfő reggel*

*Liz szemszöge*

Már két napja, hogy elbúcsúztunk a nagymamámtól de nekem még mindig kimondhatatlanul fáj. Próbálom mindenki előtt álcázni mert nem akarom, hogy aggódjanak értem. Azon gondolkodtam, hogy ha elkezdem az iskolát az talán segít, és ehhez tartottam magam, ebben bíztam. Nem volt más reményem.
- Szia!- ébredt meg Harry is
- Szia!
- Hogy vagy?- ült fel mellém
- Jól!- mondtam de nem így éreztem
Bár bántott, hogy hazudnom kell neki de nem tehettem mást. Remélem minél hamarabb vége lesz ennek az egésznek.
- Izgulsz?
- Eléggé! Úgyhogy megyek és letusolok. Oké?- álltam fel
- Mehetek én is?- nézett rám boci szemekkel
- Hát....Na jó!- egyeztem bele végül
- Az az!- szökött fel az ágyból
Azért engedtem meg neki, hogy velem jöjjön mert abban bíztam talán ez segít abban, hogy kicsit ellazuljak.
Harry előre ment amíg én összeszedtem egy pár cuccot a sulihoz majd én is utána mentem a fürdőbe.
- Húúúú! Hát ez!- lepődtem meg- Ezt mikor csináltad?- kérdeztem

- Most!- jött oda hozzám majd megcsókolt. Nem tudtam ellenállni édesen hívogató ajkainak így visszacsókoltam. Amikor vele vagyok egy teljesen más világba visz engem. Annyira szeretem. Beültünk a kellemesen forró vízbe és beszélgetni kezdtünk. Egy kis idő elteltével Harry ismét közeledni kezdett és harapdálni kezdte a nyakamat, csókolgatott. Imádom amikor ilyen de most valahogy nem volt erőm ehhez.
- Harry!?
- Igen?- csókolt tovább és erősen megszívta a nyakamat
- Hé! Álj meg!- toltam el magamtól
Láttam, hogy nagyon meglepte a reakcióm amin nem is csodálkozom hisz engem is meglepett.
- Liz! Valami gond van?- nézett rám aggodalmasan
- Nem csak....Ezt most nem igazán szeretném!- szálltam ki a kádból
- De....Én ezt nem értem!- jött utánam mesztelenül
- Most nem.....- magyaráztam ki magam
- Hát jó!- kezdett el öltözni
Kotorászni kezdtem a szekrényemben és elővettem a mai napra szánt ruhámat és felöltöztem.
- Én kész vagyok!- mondtam
- Oké! akkor menjünk!- indult el a lépcsőn
Éreztem, hogy haragszik rám és azt nagyon nem szeretném, hogy haragban váljunk el.
Beszálltunk az autóba és elindultunk. Egy ideig sem ő sem én nem szóltunk a másikhoz amíg én meg nem elégeltem ezt.
- Figyelj! Sajnálom! Bunkó voltam a reggel!
- Tudod Liz....Nem tudom, hogy mi van mostanában velünk. Rengeteget veszekszünk, és ez nem jó. Sem neked, sem nekem.
Megijesztett amit mondott. Attól féltem, hogy szakítani akar velem.
- Úgy- e nem akarsz szakítani?- kérdeztem
- Jaj dehogy!- csak szerintem meg kéne ezt beszélnünk. Nem gondolod?- nézett rám majd vissza az útra
- De!
- Akkor? Mi a baj? Mond el kérlek!- nyúlt a kezem után
Rátapintott. Nem tudtam előle eltitkolni. De nem tudhatta meg.
- Harry! Mondtam már, hogy nincs bajom!- csattantam fel
- Nem értem mi bajod van!- mondta kicsit idegesen
- Semmi! Jól vagyok! És kérlek hagyj ezzel a baromsággal!
Az út további részén nem veszekedtünk, mivel nem is szóltunk egymáshoz. Szerencsére hamar megérkeztünk és megláttam Lolát.
- Sziasztok!- jött oda
- Szia!- öleltem meg
- Mi ez a búskomorság nálatok?- nézett Harryre majd rám
- Semmi!- mondtam egyhangúan
- Hát oké! Na akkor mehetünk?- kérdezte Lola
- Igen!- indultam el de Harry utánam nyúlt és megfogta a kezem
- Kettőre jövök!
- Oké!
Adtam egy puszit neki és elindultunk. Nem akartam vele összeveszni de jobb így neki

Bementünk az épületbe majd az osztályba. Már mindenki a helyén ült. Ahogy beléptem az osztályba rögtön a tanárnő is jött utánam.
- Jó reggelt!- köszönt mindenkinek
- Jó reggelt tanárnő!- fogattuk
- Áh! Hawson kisasszony!- indult el felém
- Igen! Én vagyok!
- Nah gyerekek! Lesz egy új osztálytársatok!- nézett az osztály fele
- Sziasztok!- köszöntem
- Kérem mutatkozzon be és mondjon valamit magáról!
- Liz Hawson vagyok. 17 éves. Am....Imádok táncolni és táncot is tanítok Danielle Pay.....az egyik barátnőmmel.- javítottam ki magam mivel nem szeretném ha már az első nap ki lennék közösítve- Nagyjából ennyi!
- Oh ez mind nagyon szép. És a szülei mivel foglalkoznak?
- Az édesapám ügyvéd és édesanyám ruhatervező.- válaszoltam
- És miért költöztetek ide!- faggatózott a tanárnő
- Mert anya cége itt is nyitott egy nagy üzletet és ezért.
- Akkor a tietek az az nagy üzlet amit most építenek?- kérdezte
- Igen!
- Akkor mindenképp bemegyek ha megnyit!- mosolygott rám
- Rendben.
- Leülhet!
- Hova ülhetek?- kérdeztem
- Oda!- mutatott egy üres székre
- Köszönöm!
- Hello! Mike vagyok!- nyújtotta kezét az újdonsült padtársam
- Szia! Liz!
- Tanárnő! Kérem! Liz nem ülhetne mellém. tudja én már elég régóta ismerem és.....- szólalt meg Lola
- Lola Green!.....Kérdeztem a tanácsát?- szídta le a tanárnő
- Nem...De.....- Lola
- Akkor ne is válaszoljon!- nyitotta ki a matek könyvet.
- És Franciaországban laktál?- súgta oda Mike
- Igen!
- És, hogy tetszik itt Londonban?
- Nagyon jó hely! szeretem itt.- én
- Mike?! Megtudná ismételni a kérdést?- szólt ránk a tanárnő
- Ammm...mmmm....- makogott Mike
- Mi a kör területe?- súgtam meg a választ
- Mi a kör területe!- mondta utánam
- És a válasz is tudja rrá?- kérdezte
- Amm....Hát....Persze! Mindjárt eszembe jut!
- (Pi)R2.- mondtam csendesen
- (Pi)R2.- mosolygott Mike
- Rendben! Kérem máskor engem figyeljen!- mondta Miss. hisztiné
- Persze! Mert minden álmom, hogy magát bámuljam!- kacagott Mike
- Mondott valamit?- kérdezte a tanárnő
- Nem- nem tanárnő! Figyelek!- Mike
- Akkor jó! Komolyságot várok önöktől ebben az évben.
- Köszi, hogy...-Mike
- Szivesen! Látom a matek nem az erősséged- kacagtam csendesen
- Hát...Így is lehet mondani!
Hamar eltelt az óra és ki is csengettek.
- Na! Megismerkedtetek?- jött oda Lola a padunkhoz
- Igen! Tudom, hogy Mike nem a legjobb matekból!- böktem meg az emlegetett személyt
Mike csak elmosolyodott és elkezdett csikizni.
- Ne!- hátráltam
- Mi van? Bolond vagy?- lökött meg az egyik csaj mivel véletlen ráléptem a lábára
- Bocsi! Nem akartam!- kértem elnézést
- Tudod...Nálunk az újak általában meghúzzák magukat!- kötött belém
- Ja...Szóval és akkor lennék jó kislány  ha ülnék és úgy tennék mintha itt se lennék. Igaz?- kérdeztem
- De! pontosan! Látod milyen okos vagy szivem!- tette a kezét a vállamra
- Tudod mit szivem?- hajoltam közelebb hozzá- Arra várhatsz!- és kimentem az osztályból
- Ez nagyon kemény volt! Nagyon szuper voltál!- jött utánam Mike
- Utálok ilyen lenni..De ő kezdte! Nem tudom mit ártottam neki.
- Oh! Ne foglalkozz vele! Viki alapból ilyen. Mindenkit ott szívat ahol csak tud! De te csajszi....bírom, hogy visszaszóltál neki. Eddig még senki sem merte.- dícsérgetett
 - Nem mert senki beszólni neki? Miért ki ez a csaj, hogy mindenki így fél tőle?- kérdeztem
- Viktoria Horan. Az apja a ROBTOMLIZ cégnél ügyvéd.- magyarázta nekem
Én csak kacagni kezdtem ezen. Szegény Mike semmit sem értett.
- Mi van? Tudod, hogy ez a világ leggazdagabb és leghíresebb cégje?- nézett rám
- Igen!- kacagtam még mindig
- Akkor? Mi olyan vicces?- értetlenkedett
- Tudod, hogy miért az a neve a cégnek, hogy ROBTOMLIZ?- kérdeztem
- Igen! A pasi a gyerekeiről nevezte el.
- Nah! Hát az a pasi az apám. A legnagyobb tesóm Rob, a középső Tom és én.- avattam be
- Basszus! Úgy- e most csak viccelsz?- nézett rám nagy szemekkel
- Nem! Ez komoly!
- Basszus!- vett egy nagy levegőt- Szóval...Ha jól értem Viktoria apja a te apád alkalmazottja. Igaz?
- Igen! Jól érted!- mosolyodtam el
- Basszus! Ezt mindenkinek meg kell tudnia!
- Miért kéne?- néztem rá
- Azért, hogy Viktoria rájöjjön nem ő az Isten!
- Miért? Úgy gondolja?
- Nem csak gondolja! El is hiszi magáról.- vigyorgott Mike
- Uh! Akkor ez súlyos probléma!- indultam el az osztályba mivel becsengettek
Ahogy mentem befele Viki épp akkor jött kifele. Úgy tettem mintha észre sem vettem volna.
- Na! Merre voltatok?- jött oda Lola
- Kimentünk a folyósora!- mondtam
- Ja...Épp most hívott Niall, hogy elhívták a One Directiont egy interjúra és.....
- Hova hívták a One Directiont?- fordult vissza Viki
- Egy interjúra!- mondtam
- És ti ezt meg honnan veszitek? Én nem tudok erről!- mondta
- Tudjuk és kész!- Lola
- De amitől te nem tudsz róla attól mi még tudhatjuk nem?- kérdeztem
- Te tudod kivel beszélsz?- kezdte megint
- Igen! Az apám alkalmazottjánaka a lányával!- adtam neki
- Ja persze! Azt sem tudod hol dolgozik az apám!- nézett rám gúnyosan
- Véletlenül nem a ROBTOMLIZ- nél?- kérdeztem hatalmas mosollyal az arcomon
- Am....De!- csendesedett el egy kicsit
- Az az apám cége! Szerinted mitől Rob, Tom és Liz a neve?- néztem rá- Egyszerű......mert ez az én meg a tesóim neve egyben.
- Ja.....de akkor sem értem mitől tudjátok ti jobban, hogy mit csinál a One Direction mint én.- hozta fel ismét a témát.
- Nem is baj!- én
- De én azt hittem én tudom meg leghamarabb a híreket. Hisz még a nevem is Horan! Mint a Niallé! Ez jel!- mondta boldogan
- De jó neked!- mondtuk egyszerre Lolával majd leültünk a helyünkre
- Na tetszett?- kérdeztem Mikeot
- Igen!Megmondtad neki a tutit!- kacagott
- Talán így kicsit leszáll a magas lóról.
- Hello új csajszi!- jött oda egy srác
- Szia!
- Frady vagyok! Figyu! Ide tudnád adni a matek füzeted? Tudod lemarattam egy kicsit. Holnapra visszahozom!- kért meg
- És miért tőlem kéred el? Én még új vagyok!
- Igen! De azt hallottam, hogy jó matekes is!- Frady
- Tessék!- adtam oda a füzetem csak, hogy menjen már el
- Kösz!
- Már kezdi!- rázta meg a fejét Mike
- Nyugi! Már megszoktam az ilyesmit! Amúgy ki ez a srác?- kérdeztem
- Hát...A suli bálványa! Minden csaj utána fut. Ja meg a One Direction után. Te is One Direction mániában szenvedsz?- kérdezte
- Nem! Én inkább Harry Styles mániában szenvedek! De maradjon köztünk oké?- kérdeztem
- Oké! De Harrynek már van barátnője ha jól tudom!
- Igen! Én!- mondtam csendesen, hogy senki se hallja
- Most komolyan?
- Igen! De senkinek se szólj róla!
- Oké!- Mike
- Uh! És Viki, hogy nem ismert meg?- kérdezte
- Nem tudom de nem is baj! Nem akartam már az nap héten úgy bemutatkozni, hogy Harry Styles barátnője. Gondold el mi mondtak volna róla a többiek.
- Ja! Meg lett volna a véleményük!
Hamar lejártakaz óráim és épp lefele tartottam mikor megláttam Harry az autójánál egy csomó emberrel körülvéve. Próbáltam odamenni de nem nagyon sikerült. Mire valahogy odaértem épp Viki fényképezkedett Harryvel.
- És? Hogy- hogy erre fele jártál?- kérdezte Viki
- Hát....- Harry
- Szia!- értem oda végre
- Liz! Nem látod, hogy most velem beszél? Várj a sorodra!- förmedt rám Viki
Harry ezzel nem foglalkozva odajött és megcsókolt.
- Szia Lit!- ölelt át
Mindenki csak nézett és nem hittek a szemüknek. Főleg Viki. Harry összekulcsolta a kezünket és úgy válaszolt Vikinek:
- Lizért jöttem!- majd beszállt az autóba
- Nocsak! Mégsem vagy akkora Directioner mint amekkorának mondod magad? Nem ismerted meg Lizt?- kacagott Mike
- Köszi mindent Mike! Holnap találkozunk! Sziasztok!- szálltam be a kocsiba én is
- Nincs mit! Sziasztok!- Mike
- Milyen volt ma?- kérdezte Harry
- Hát.....Jó! Mike....Ő a padtársam! Viki....hát ő meg egy nagyon idegesítő csaj! Ma egész nap az agyamra ment! Azt hiszi ő a minden. Aztán felvilágosítottuk, hogy mégsem. Kiderült, hogy az apja az én apum alkalmazottja.- mondtam- Ja és, hogy most veled jöttem el ez betette neki az ajtót.
- Ja! Akkor pont jókor jöttem?-
- Igen! Úgy- e nem haragszol a maiért?- kérdeztem
- Nem!Eleinte rosszul esett de aztán elkezdtél retteneteden hiányozni és azt hittem sosem lesz már két óra.
- Édes vagy! Nekem is nagyon hiányoztál.
- És? Akkor ma megyünk anyukádékhoz?- kérdezte
- Igen! Ha van kedved!
- Oké! Akkor most elviszlek Dani sulijába majd onnan anyudékhoz. Jó?
- Oké! Köszi............................

18. Fejezet

Sziasztok! Itt van a rész ahogy megígértem! Az igazság az, hogy nem nagyon vagyok vele megelégedve. Szerintem elég unalmas lett. De azért ha elolvassátok pipáljatok és ne felejtsetek el kommentelni sem. Jó olvasást!
*Liz szemszöge*

-Tudod Anne a tegnap ránk nyitott, amikor épp.....melltartóban voltam és Harryvel.....Érted!
- Oh.....Az elég ciki lehetett!
- Ja! Gondolhatod!
- És mondott rá valamit?
- Nem!
- Na jó! Gyere! Menjünk be!
- Oké!- indultunk el befele!
Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Amm......Még egyszer  ne haragudjatok a tegnapiért!- néztem a többiekre
- Nem haragszunk!- ült mellém Eleanor
- Köszi! Nagyon bunkó voltam?
- Az az igazság, hogy nem is beszélgettünk. Csak amikor mentél felfele megszólítottunk de nem vettél minket észre!- magyarázta Louis
- Ja! Ez jellemző is rám!- mosolyodtam el- Úgyhogy bocs!
- Legalább most mosolyogsz!- kacagott Eleanor
- Igen!
- Srácok! Nekem be kéne mennem a városba!- állt fel Louis- Valaki még jön?
- Amm....Véletlen nem mész majd a Grace hotel fele?- kérdeztem
- De! Mehetek arra is!
- Nem vinnél be engem oda?- kértem meg
- De! Gyere!
- Oké! Harry! Nem gond ha megyek?- néztem rá
- Nem csak legyen nálad telefon és ha lehet ne legyen lemerülve!- mosolygott rám
- Ha- ha- ha! Nagyon vicces vagy!- pusziltam meg!
- Tudom!- Harry
- akkor Louis fellépek és átöltözök.- indultam el.
- Oké! Siess!
Felszaladtam a szobánkba és  magamra kaptam egy farmert meg egy fehér trikót. Kinéztem az ablakon és úgy láttam, hogy nincs valami meleg ezért egy felsőt is magamhoz vettem és leszaladtam.

- Megvagyok!- húztam fel a cipőmet
- Oké! Én is!- Louis
- De minek akarsz te oda a hotelhez menni?- kérdezte Harry
- Mert meg akarom köszönni Zaynnek, hogy a tegnap segített.- vettem el a táskám
- Zaynnek?- nyitotta nagyra a szemeit- Akkor jövök én is!- állt fel
- Ne Harry! Nem kell bébicsősz!
- De kicsim!.......- erre én szúrósan néztem rá- Na jó! Legyen! De vigyázz magadra!- puszilt meg
- Oké! Vigyázok!- mentem ki az ajtón
- Sziasztok!- köszöntek  Harryék
- Sziasztok!- válaszoltunk majd  beszálltunk az autóba
Louis egészen a hotelig vitt majd ott leparkolt.
- Köszi!- szálltam ki
- Jövök egy óra múlva!- nézett ki a lehúzott ablakon
- Oké! Szia!- csuktam be az ajtót
- Szia!- és már el is hajtott
Bementem az épületbe és egyből a recepcióra siettem.
- Szia!- köszöntem az ott lévő fiatal lánynak- Zayn Malikhoz jöttem!- mosolyogtam rá
Erre ő rám nézett és röhögni kezdett.
- Ja persze! És és meg a mikulás felesége vagyok!- röhögött még mindig.
- Te most gúnyolódsz?- kérdeztem
- Szivi....Jobb lenne ha elhúznál innen! Nem kellenek ide kíváncsiskodó Directionerek. - mondta flegmán
- Te miről beszélsz?- néztem rá értetlenkedve
- Arról, hogy húzzál el innen!- kiabált rám
- Dehogy is!
A csaj már hívni akarta a biztonságiakat, mikor Zayn jött oda hozzánk.
- Liz! Szia! Hát te?- puszilt meg
- Épp beszélgettem a mikulás feleségével!- röhögtem szembe a csajt
- Mi?- röhögött Zayn is
- Nem akart felengedni hozzád!- meséltem el Zaynnek
- Hogy imádom az ilyen gyenge elméjű nőket!- grimaszkodott a recepciós csajnak- Tudod drága! Azt mondtam, hogy csak a "srácok" meg a "csajok" jöhetnek fel.- mondta a csajnak lassan és tagoltan
- Igen Zayn! És ezért nem engedtem fel őt sem!- magyarázkodott a csaj
- Húúúú! Te tényleg ennyire szőke vagy?- csapott Zayn a homlokára- Ő Harry Styles barátnője! Rémlik valami?
- Ja.....Bocsánat!
- Na gyere Liz!- karolt át Zayn és elindultunk felfele
Én még vetettem a csajra egy csábos mosolyt, hogy igazoljam neki, hogy nekem volt igazam.
- És? Mi járatban?- kérdezte Zayn a liftben
- Hát....Csak a tegnapról akarok beszélni!
- Akkor inkább bent beszéljük meg!- nyitott ajtót
- Oké!- ültem le
- Na! Hallgatlak!
- Hát...Csak meg akartam neked köszönni azt amit értem tettél! Tudom, hogy ha te nem lettél volna a ott a kocsmánál akkor az a barom.....- hallgattam el
- Nem kell megköszönnöd! Még így is rengeteggel jövök neked Liz!- fogta meg a kezem
- És nem voltam túl bunkó veled?- kérdeztem
- Áh! Nem! Csak beszélgettünk! elmondtad, hogy mi volt veled az nap és miért ittad le magad.
- Mert a nagymamám.....- néztem Zaynre de a könnyek már gyűlni kezdtek a szememben.
- Igen....
- Hu!- gondolkodtam hangosan- De nem mondtam semmi mást igaz?- lettem kicsit idegesebb mert nem emlékeztem, hogy elmondtam- e neki a Louisos dolgot vagy sem.
- Liz! Tudom, hogy mire gondolsz! De nem kell félned mert nem fogja tőlem senki megtudni.
Szóval elmondtam. Elmondtam neki a legféltettebb titkomat. Oh! istenem! Egy marha vagyok!
- Én....Elmondtam Louist???
- Igen! De ne aggódj! Ígérem senki sem fogja tőlem megtudni.
- Jó! Köszönöm! Igazából semmi sem történt csak szinte!- mondtam
- Ajj! Valaki kopog! Vajon a szőke nem értette, mikor azt mondtam, hogy ne engedjen fel az embereket!- ment az ajtó fele
- Nem tudom!- kacagtam
- Szia Liz!- jött be Louis
- Szia Louis! Hogy - hogy ilyen hamar jöttél?- kérdeztem
- Hamarabb végeztem a banknál!- mondta
- Ja.
- És? Miről dumáltok?- ült le
- Louis! Az a helyzet, hogy tegnap amikor részeg voltam......kikotyogtam Zaynnek, hogy mi....tudod....- mondtam csendesen
- Mi?- állt fel
- De nem kell aggódnod mert nem beszélek senkinek róla!- mondta Zayn
- Basszus Zan! Kérlek! Az egy félreértés volt. És nem akarom egy ilyen hülyeség miatt elveszíteni Eleanort! - idegeskedett
- Mondom! Nem aggódj mert senki sem figja megtudni! Tőlem bjztos nem!
- Köszi!- Louis
- Nincs mit!
- Louis! Szerintem mehetünk! Nem?- kérdeztem
- De, menjünk!- állt fel
- Köszi még egyszer Zayn!- öleltem meg
- Nincs mit!
- Szia!- köszöntünk el
- Sziasztok!- csukta be az ajtót
Elindultunk lefele és, amikor leértünk a recepcióhoz én meg egyet vigyorogtam a csajra majd Louis kíséretében kisétáltam az épületből. Beültünk az autóba és elindultunk "hazafele". Hamarosan megérkeztünk és bementünk a házba.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan
- Sziasztok!- hangzott el a válasz
- Oh! Szia Anne! A többiek?- néztem körül
- Elmentek sétálni!
- Ja! Biztos untak már várni!- Louis
- Lehet!

*Harry szemszöge*

Mivel Liz és Louis elmentek, már megint, arra döntöttünk Eleanorral, hogy mi is megjárjuk magunkat.
- Eleanor?! Am...Téged nem zavar, hogy....?
- Hát...Hogy őszinte legyek de! Elég furcsa, hogy én veled Louis meg Lizel van. Mostanában egyre többet. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem szeretek veled lenni csak.....
- Igen, tudom! Hasonló képen érzek én is! Különben Louisnak milyen dolga volt a városban?- kérdeztem
- Nem tudom! De gondolom valami bankos dolog!
- Ja! Várj egy perc! Csak jött egy SMS- em!- túrtam elő a telefonom
- Ki írt?
- Liz!
- És mit írt?
- Azt, hogy merre vagyunk mert ők most érkeztek meg!- mondtam
- Ja! Akkor menjünk!- indultunk el
- Oké!
Mivel nem mentünk túl messze a háztól ezért hamar haza is értünk. Köszöntem anyának és felmentem az emeletre Lizhez.
- Szia!- nyitottam be
- Szia! Merre voltatok?- puszilt meg
- A parkban! Megjártunk magunkat!
- Értem!
- Figyelj! Én azt hiszem, hogy elmegyek és letusolok. Segítesz?
- Tusolni?- nézett rám nagy szemekkel
- Azt is segíthetsz, de én most konkrétan a levetkőzésre gondoltam.- kacagtam
- Ja! Persze! Gyere!- indultunk be a tusolóba.
- Először a pólómat!- emeltem a meg a ruhadarab alját
- Elég jól megy már a mozgás!- jegyezte meg
- Igen! Meglepően jól! Anya azt szeretné, hogy vizsgálják meg az itteni orvosok is!
- Hát Harry. Lehet ha nem rossz ötlet.
- Igen! Lehet!

*Liz szemszöge*

- Na jó! Menj be! Én addig leülök ide!- mutattam a WC- re
Bement a fülkébe és becsukta az ajtót.
Gondolkodni kezdtem, ami nálam nem mindig jelent jót. Annyira lelkiismeret furdalásom volt a Louisos dolog miatt, hogy úgy éreztem el kell mondanom neki. Nem fer így vele szemben. És végül is semmi sem történt.
- Tudod Harry....Valamit el kell mondanom!....Az a helyzet, hogy amikor Louisal elmentünk fagyizni elvitt a parkban levő kis tóhoz. Nagyon jól éreztük magunkat és....majdnem...de csak majdnem....megcsókolt. Figyelj! Ez nem jelentett nekem semmit! Semmiség volt az egész! egy félreértés!- fejeztem be vallomásomat
- Tessék? Ne haragudj kicsim de egy szót sem értettem.- jött ki a fülkéből
- Ja! Nem fontos! Ne törődj vele!- adtam oda a törölközőjét
- Kösz!- terítette magára
- Mit szólnál ha most mennénk be az orvoshoz?- vetettem fel az ötletet
- Oké! Minél hamarabb lejár annál jobb!- indult ki
- Igen!
Kikerestem Harry szekrényéből egy fekete nadrágot meg egy piros pólót és hagytam, hogy felöltözzön.
- Te mit veszel fel?- nézett rám
- Nem akartam átvenni a ruhám!- mosolyogtam rá- Miért ez nem jó?- mutattam végig magamon
- De! Csak azt hittem át akarsz öltözni.
- Nem!

*1 óra múlva*

- Indulhatunk?- kérdezte Harry
- Igen!- ültem be Eleanor mellé az autóba
- Kösz, hogy elvisztek!- köszönte meg Harry a mellette ülő Louisnak.
- Igazán!
Ahogy megérkeztünk a kórházhoz egyből az orvos irodájába mentünk.
- Igen!- szólt ki az orvos kopogásunkra
- Jó napot!- köszöntünk
- Oh! Mr. Styles!- fogtak kezet- Hallottam a balesetéről.
- Igen! Hát.....
- És a hölgy?- mért végig az orvos
- A barátnőm!- ölelt át Harry
- Dr. Mexfield!- nyújtotta a kezét felém
- Liz Hawson!- mosolyogtam rá
- És? A Londoni orvosok nem vizsgálták meg?- kérdezte Harryt
- De! Csak gyanúsan jól tudok már mozogni és ezért anya szeretné ha önnel is megnézetném.- magyarázta el
- Értem! Akkor kell csinálnom egy röntgent!
- Rendben!
- Fáradjon be ide!- kísérte be Harryt a szobába
Az orvos nemsokára el is készült a képpel és már annak a kivizsgálásával dolgozott. Letette a képet az asztalra és a szemünkbe nézett komolyan.
- Figyeljenek! Nem tudom, hogy melyik szakember mondta, de ezek nem törött bordák!- jelentette ki magabíztosan
- Tessék?- néztünk össze mindannyian
- Harry! a bordái nincsenek eltörve! És nem is voltak! Nézzék! Itt egy kép egy törött bordáról! Nem is hasonlítanak!- emelte a két képet elénk
- De akkor mitől fájt annyira neki?- kérdeztem
- Attól, hogy olyan helyen ütötte meg! De ez csak zúzódás. El fog múlni egy hét alatt.- mondta az orvos
- Oh! És ez biztos?- kérdezte Eleanor
- Igen kisasszony! De ha gondolja más orvossal is kilehet vizsgáltatni.
- Csak azt nem értem, hogy ezt, hogy nem vették észre az orvosok otthon!- mérgelődtem
- Tudja...Ha nem nézik meg elég alaposan csak átfutnak rajta akkor könnyen össze lehet téveszteni. Különben meg ez egy jó kis sztorinak számít ha bele gondolnak.
- Szóval azt mondja, hogy direkt nézték el?- kérdeztem
- Lehetséges!
- Harry! Ezzel bíróságra kell mennünk!- álltam fel idegességemben
- Oh! Nem kell! Nem akarok központba kerülni!- ellenkezett
- De hát... Mi van akkor ha azok az orvosok máskor is elnéznek egy ilyen fontos dolgot? Ezt nem lehet csak úgy annyiban hagyni!- mondtam
- Nem szeretném Liz! Egy porcikám sem kívánja a bírósági tárgyalásokat meg a lökött újságírók faggatózását! Nem szeretném! Tényleg nem!- kért meg
- Na jó! Ha nem akarod akkor tiszteletben tartom a döntésed!
- Köszönöm!- csókolt meg
- Na jó! Akkor mi most megyünk is! Köszönök mindent!- fogtak kezet az orvossal
- Igazán nincs mit és gyógyulást!
- Köszönöm! Viszlát!
Kimentünk és beültünk az autóba. Már alig vártam, hogy lássam Anne arcát mikor megtudja, hogy a fiának nincs is olyan komoly baja mint ahogy azt gondoltuk. Addig gondolkodtam, hogy azon vettem észre már meg is érkeztünk. Bementünk és Anne szembe jött velünk.
- Na??? Mit mondott az orvos? Mi van veled?- kérdezte Anne egy levegő vétellel
- Hello!- jött ki Gemma is
- Sziasztok!- köszöntünk
- Louis?- lepődött meg Gemma
- Szia!- puszilták meg egymást
- Hát ti?- kérdezte
- Jöttünk egyet!
- Ja!
- Na Harry! Mit mondtak???- aggodalmaskodott Anne
- Azt, hogy.....Nem is törött el a bordám!
- Mi?- néztek ránk
- A londoni orvos elnézte a röntgent!- mondtam mérgesen
- hogy mi?- kérdezte Gemma
- Ez nem biztos! Lehet ha csak véletlen volt!- Harry
- Oh! Harry ne beszélj zöldségeket! Biztos vagyok benne, hogy direkt volt!- én
- Hát ezzel bíróságra kell menni!- Gemma
- Nem! Nem kell!- ellenkezett most is Harry
- Hogy?- Anne
- Anya! Nem akarom, hogy bírósági ügy legyen belőle mert akkor mindenki erről beszél majd! És nincs szükségem kíváncsiskodó újságírókra sem fotósokra, sem semmire!- Harry
- Jól van Harry! Nem lesz bíróság!- én
- Hagyod, hogy megússzák?- Gemma
- Igen!- indult el Harry a lakásba
- Nem lehetsz bolond Harry! Hogy hagyhatod?- mérgelődött Gemma
- Nem......lesz....TÁRGYALÁS!- mondta hangosan és tagoltan Harry majd felment a szobánkba
- Ne haragudjatok rá! Csak most felkavarta őt ez az egész!- mondtam
- Tudjuk!- mondta Gemma
- Bocs! Csörög a telefonom!- mentem alrébb
Tom volt az és megbeszéltem vele, hogy amikor hazamegyek akkor másnap lesz a "temetés". Hogy mit ne mondja eléggé lehangolt ez a dolog de visszamentem a többiekhez. Akkor már Harry is megbékélt és lejött. Újra béke volt közte és a családja között.

*2 nap múlva*

- Sziasztok!- indultunk el az autóval
- Sziasztok!- integettek Gemmáék
- Jó volt itt!- mondtam
- Igen! Nekem is nagyon tetszett!- eleanor
- Olyan későre érünk haza!- néztem az órámra
- Igen! Kb. olyan 10 fele!- Harry
- Haza megyünk úgy- e?
- Igen! Majd holnap megyünk anyukádékhoz!- mondta
- Rendben!
- Vajon mit csinálnak Liamék?- kérdezte Louis
- Nem tudom de felhívom! Úgy is rég beszéltem vele.
Elővettem a telefonom és bepütyögtem Liam számát majd hívni kezdtem.
- Szia!- szólt bele
- Szia! Mi van veletek?- kérdeztem
- Ammm...Itt vagyunk a táncsulinál és készülődünk a nyitásra. Ti? Mi van Harryvel?- kérdezte
- Hát.....Kiderült, hogy Harrynek nem törött el a bordája....- mondtam
- Mi? Hogy? Honnan veszed?- kérdezte meglepődve
- Onna, hogy mivel Harry a kelletnél jobban gyógyult elmentünk itt is egy orvoshoz aki megnézte és megállapította, hogy nem törés! Vagyis az otthoni orvos valamit nagyon elnézett.- mondtam
- Jaj! És?
- Hát perre akartunk menni de Harry nagyon ellene van!- néztem az említett személyre
- A kis makacs! Tényleg jó lenne perre menni!
- Igen! De nem akarja!
- Na jó Liz! Muszáj itt segítenem de majd még beszélünk! Szia!
- Oké! Szia!- nyomtam ki
- Na? Kibeszéltetek mindent?- nézett rám Harry
- Igen!- kacagtam
- Akkor jó!- kacagta el magát ő is
- És mit csinálnak?- kérdezte Louis
- Készülnek a sulinyitóra!
- Ja! Akkor van mit csináljanak!
- Van!
Egy ideig  még hallgattam amit beszélgetnek de aztán belealudtam és nem emlékszem az út többi részére............

17. Fejezet

Sziasztok! Mivel sokáig nem volt rész arra döntöttem, hogy beírok még egyet. Remélem tetszeni fog nektek. És Zsani neked külön köszönöm, hogy reklámozod a blogot! Nagyon hálás vagyok érte!:))) Jó olvasást!

*Liz szemszöge*

Felmentünk és hamar lepakoltuk a cuccokat. Eszembe jutott egy ötlet ezért mindenkit lehívtam a konyhába...
- Arra gondoltam, hogy mivel ilyen meleg van ezért elmehetnénk fagyizni. Mit szóltok?- néztem a velem szemben ülő három emberre
- Hát....Az a helyzet, hogy nekem eléggé fáj a fejem....- Eleanor
- Az én bordáim sem kívánják a gyaloglást!- állt fel Harry
- Akkor erről ennyit!- mondta szomorúan Louis
- Ne- ne! Menjetek el nélkülünk!- Harry
- Nem! Nem hagyunk itt titeket!- mondtam
- Menjetek nyugodtan tényleg! Én segítek Harrynek ha kell valami neki.- El
- Én benne vagyok!- Louis
- Biztos?- kérdeztem rá
- Igen!- mondták egyszerre
- Na jó! Akkor megyek és öltözök. 10 perc.- indultam el felfele
Felmentem a szobánkba és felvettem egy fekete toppot egy rövidnadrággal majd a szandálomat. Kiengedtem  hajam és feltettem a napszemüvegemet is. Gyorsan elvettem a táskám majd belehajigáltam egy pár csajos cuccot és már indultam is lefele.

- Na mehetünk!- léptem le az utolsó lépcsőfokon.
Harry és Louis hosszasan megbámultak majd Harry csak annyit fűzött hozzá, hogy csodásan nézek ki.
- Köszi!- adtam egy puszit a szájára
- Na gyere Liz!- hívott Louis
- Oké! Megyek.
Louis is adott egy puszit Eleanornak majd elindultunk.
- Sajnálom, hogy a többiek nem akartak jönni.- én
- Igen! De nézd a jó oldalát! Megehetjük az ők fagyi részüket is!- kacagott
- Persze! Hogy még nagyobbra nőjön a hátsóm!- röhögtem
- Nincs semmi baj a hátsórészeddel! Tökéletes!- csípett bele
- Hééé!- ugrottam meg magam
- Kérsz még?- kezdett el csipkedni
- Ne már Lou!
- Nézd! Ott egy fagyis!- fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után. szerintem aki látott mindenki bolondnak gondolt minket.
- Hova sietsz úgy?
- Előre!- nevette el magát
Megvettük a fagyikat és végül arra döntöttünk, hogy bemegyünk az egyik közeli parkba és ott fojtatjuk a sétánkat.

                                                        ~***************~

- Látod azt a fotóst?- néztem az egyik bokorra
- Ja! Már egy ideje, hogy követ!
- Szuper!- fújtattam- Annyira unom már őket!
- Nekem mondod?- nevette el magát
- Ja....Asszem!
- És volt barátod? Mármint mielőtt idejöttél Londonba?- kérdezte
- Igen! Alexnek hívták!
- És azért szakítottatok mert elköltöztél?- kérdezte
- Nem! Az még a  költözés előtt történt! Nem jöttünk ki túl jól.- magyaráztam
- Értem! És legalább jóképű volt?- mosolyodott el
- De bolond vagy! Persze, hogy az volt! Hanem nem jártam volna vele!- ütöttem a vállába
- Nocsak! Milyen kis válogatós valaki!
- Ez van!
- Ez!- sóhajtott
- És ha már itt tartunk...Neked Eleanor előtt volt valakid?
- Ammm...hát.....- makogott
- Gyerünk Lou! Én is elmondtam!
- Volt! Caroline a neve.
- És miért szakítottatok?- kérdeztem
- Inkább az a jó kérdés, hogy miért jöttünk össze.- nevette el magát
- Ja...Az szar ügy!
- Igen...És? Harryvel, hogy mennek a dolgok?
- Hát...Néha veszekedünk. Vagyis mostanában elég sokat. De azért megvagyunk.
Sétáltunk még egy kicsit, na jó...nagyon sokat és azon vettük észre magunkat, hogy ránk sötétedett.
- Te jó ég! Hány óra van!- vettem elő a telefonom
- Hány?
- 10 basszus! Harry 20-szor hívott Eleanor meg 6- szor!
- Nálam nincs telefon!- Louis
- Az enyém meg most merült le!- tettem vissza a zsebembe- Most nem tudjuk felhívni őket, hogy nincs bajunk.- aggodalmaskodtam
- Figyelj! Szerintem maradjunk még!- nyitotta nagyra a szemeit
- De.....- ellenkeztem
- Légyszíííí!- kérlelt
- De csak egy kicsit!- egyeztem bele
- Köszi!- ölelt át- Gyere! Tudok itt egy jó helyet!
Megfogta a kezem és elkezdtünk sétálni. Egy gyönyörű helyre érkeztünk. Volt ott egy tó amiben hattyúk úszkáltak. Annyira szép volt, és romantikus. 

- Louis ez gyönyörű!- ültem le a homokba
- Igen! Tudod...Ide akartam eljönni egyszer a barátnőmmel. De még sosem jött össze.
- Biztos nagyon tetszene Eleanornak!- mondtam
- És neked tetszik?- ült le mellém majd megfogta a kezem
- Igen! Csoda szép!
- Akárcsak te!
Nem tudom mi volt velem de késztetést éreztem arra, hogy megcsókolja amit ő is észrevett és közeledni kezdett felém. Már majdnem, hogy megtörtént de egyszerre elemeltük a fejünket.

- Basszus! Mi a fenét csinálunk?- néztem körül, hogy nincs- e itt fotós
- Nem tudom Liz! De nagyon sajnálom!- állt fel
- Nem Louis! Ebben én is benne voltam!
- De nem csókolóztunk!- Louis
- Igaz! Ez nem volt csók!- nyugtattam magam
- Jobb ha megyünk!- hívott Louis
- Igen....Figyelj!Szerintem ezt nem kéne......
- Elmondani senkinek! Se Eleanornak, se Harrynek! Nyugi! Én is így gondolom.- fejezte be a mondatom
- Húúúú! Oké!- könnyebültem meg- Végül is...Nem lett semmi! Vagyis nem tudom! Én...Harryt szeretem! Ez nem lehet! Úr Isten! Mit tettem?- kezdtem el hisztérikusan beszélni
- Nyugi Liz! Nem lett semmi! Én Eleanort te meg Harryt szereted. Szóval felejtsük el ezt az egészet és menjünk haza!- indult el
- De Louis!- állítottam meg úgy, hogy megfogtam a kezét.- Úgy- e attól még barátok maradunk?- néztem rá kétségbeesett arccal
- Remélem!- ölelt át
- Köszönöm!
- Na gyere menjünk!- indultunk el

                                                              ~************~

*Harry szemszöge*

Liz és Louis már órák óta, hogy elmentek. Próbáltam hívni őket de Louis itt hagyta a telefonját Liz meg nem vette fel. Most meg ki sem csörög.
- Nem írt vissza?- kérdezte Eleanor
- Nem! Már ki sem csörög!-csaptam földhöz a telefonom.
Hallottam, hogy nagy kacagás van az előszobában és valakik felfele tartanak.
- Liz?!?- mentem oda
- Hello!- köszöntek
- Hol voltatok? Nem tudtalak elérni!- aggodalmaskodtam
- Bocsi csak lemerült a telefonom....- kacagtak még mindig
- Azt látom!- mondtam flegmán
- Louis!- ugrott Eleanor Louis nyakába
- Bocsi kicsim! Nem akartunk megijeszteni.- nyugtatta Louis Eleanort
- Semmi gond! Csak tudod annyira aggódtunk!- El
- Na jó! Menjünk feküdjünk le!- indult el Louis
- Oké!- helyeselt Eleanor
- Jó éjt!- köszöntek el

* Liz szemszöge*

Mi sem vártunk sokáig és felmentünk a szobába. Láttam Harryn, hogy haragszik rám és meg is értettem őt.
- Figyelj Harry! Ne haragúdj, hogy nem hívtalak!- kértem bocsánatot
Nem mondott semmit csak lefeküdt és a fal fele fordult
- Harry!- simítottam végig a karján
Még mindig semmi! Mintha észre se venne.
- Harry! Hozzád beszélek!- mondtam kicsit mérgesen
Mikor erre sem reagált felálltam az ágyból.
-  Most komolyan nem fogsz hozzám szólni? Na jó! Tudod mit? Szia!
Kimentem a szobából és hangosan bevágtam az ajtót. Lementem a konyhába és pont akkor csörrent meg a telefon.
- Haló!- szóltam bele haragosan
- Kicsim! Te vagy?- sírt anya a telefonba
- Igen! Mi lett anya?- enyhült meg a hangom
Nem tudott válaszolni csak sírt és sírt.
- Liz?- szólt bele Tom
- Igen? Mi lett?- aggodalmaskodtam
- A nagyi.....- és elhallgatott.
Tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet. Féltem. Féltem, hogy beigazolódik az amitől tartottam.
- Mond, hogy nem lett semmi baja!- kértem testvéremet könnyes szemekkel
- Meghalt!- mondta ki ami a padlóra küldött.
- Ne!!!!!- kiáltottam el magam
Ezt a szót mondtam ki utoljára mert leestem a földre és zokogni kezdtem. Körülöttem elsötétült minden.

Nem értettem, hogy történt mind ez. Nem érdekelt senki és semmi. Úgy ahogy voltam elindultam. Nem tudtam merre megyek, csak mentem és mentem.Már alig láttam a könnyeimtől és az eső is eleredt. Valahogy eltántorogtam egy kocsmáig és szinte beestem az ajtón. Mindenki csak bámult de engem ez nem érdekelt. Leültem a pulthoz egy székre és a pultos srácra néztem.
- Adj valami erőset!- követeltem
- Hééé kislány! Vagy te már 18? -mért végig
- Nem mindegy neked?- kötekedtem- Add már!
- Mi van? Szerelmi bánat?- adta ide első pohár vodkát
- Az is!- és egy húzásra megittam a pohár tartalmát
- Az szar ügy!- adott ide még egy pohárral
Nem telt el 10 perc és már a 15. vodkánál tarthattam, mikor két kezet éreztem meg a derekamon.
- Gyere táncolni babám!- emelt le a székről egy olyan 20 év körüli srác.
- Nem! Most nincs kedvem!- ellenkeztem
- Gyere na! Ha van kedved az ágyban is táncolhatunk!- húzott magával
- Nem! Hagyj békén!- löktem meg
- Azt mondta gyere!- rángatott le a székről
Annyira sok volt bennem a pia, hogy még menni is alig tudtam nem, hogy védekezni. És az a sok férfi akik ott ültek nem, hogy segítettek volna inkább röhögtek rajtam.
- Ne csináld!- kérleltem
- Gyere már te lotyó!- ráncigált ki az ajtón
- Nem! Nem megyek  sehova!- ellenkeztem
- Dehogy nem!- vágott pofon
Ettől a kis ütéstől is a földre estem és csak annyit éreztem, hogy a srác maga alá tepert és csókolgatni kezdett.
- Liz!- kiáltotta valaki a nevem
Nekem nem volt erőm válaszolni. Az a valaki lekapta rólam a srácot és benyomott egyet neki. A támadó tovább állt és a megmentőm segített felállni. Mikor felemelt csak akkor ismertem meg. hogy ki is ő valójában.
- Zayn?!- néztem rá
- Te mit csináltál itt?
- Buliztam!- fogtam a fejem mivel iszonyatosan fájt.
- Te bűzlesz a piától.
- Tudom!- akadtak össze a lábaim
- Na gyere!
Felvett az ölébe és betett az autójába majd rám rakott egy pokrócot. Nem mentünk sokat az autóval és mikor megérkeztünk a hotelhoz Zayn kivett az autóból majd felvitt gondolom a szobájába.
- Mennyit ittál?- vitt felfele
- Eleget! Hidd el!
- Gondoltam!
Kinyitotta a szoba ajtaját és letett az ágyra.
- Harry tudj, hogy eljöttél otthonról?- kérdezte
- Szerintem már rájött!- röhögtem
- Hogy érted ezt? Mi lett? Megyek és felhívom, hogy itt vagy!- indult a telefonjáért
- Ne Zayn! Kérlek ne! Nem akarok oda visszamenni!- kérleltem
- De miért? Mi lett?- faggatózott
- Hát...Az úgy volt, hogy....- kezdtem bele- Most itt vannak Louisék is és mi Louisal elmentünk fagyizni és sétálni kezdtünk majd csókolóztunk......
- Mi? Louisal?- lepődött meg
- Ja...És hazamentünk...Harry haragudott rám mert nem hívtam fel, ezért nem is szólt hozzám.Felkaptam a fizet és lementem a konyhába. Csörgött a telefon. Felvettem. Anya hívott, hogy elmondja......- kezdtem el sírni.
- Mit akart elmondani?- nézett rám
-  Hogy meghalt!
- Ki halt meg Liz?- fogta meg a kezeimet
- Nagyi!- zokogtam egyre hangosabban
- Jaj! Gyere ide!- ölelt át
- Azért ittam le magam, hogy el tudjam felejteni. De nem megy Zayn! Nem megy!- folytak a könnyeim
- Tudom! Megértelek!
- Utálom magam! Majdnem megcsaltam Harryt! Igaza volt annak a srácnak! Egy lotyó vagyok!
- Az a srác egy seggfej volt! Nem vagy lotyó csak ki vagy borulva. Maradj itt! Főzök egy teát!- állt fel
- Köszönöm!
- Nincs mit!- indult ki
- Zayn!- kiáltottam utána
- Igen?
- Köszönöm, hogy megvédtél attól a vadállattól!- hálálkodtam
- Ez természetes!
Zayn kiment így gondoltam kicsit körülnézek. Járkálni kezdtem és a kezembe akadt egy üveg whisky. Nem gondolkodtam sokat gyorsan felbontottam és illogatni kezdtem. Zayn nemsokára vissza is érkezett.
- Hello!-emeltem meg az üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle

- Liz! Mit csinálsz?- vette ki a kezemből
- Felejtek!
- Add ide!
- Ne Zayn! Szükségem van rá!
Nem veszekedett elvette és félrerakta majd leültetett.
- Felhívtam Harryt!- adta ide a teát.
- Ne! Miért?- álltam fel
- Halálra rémítetted!
- Kit érdekel? Úgy is leszar engem magasról! Hidd el!- mondtam
- Dehogy is! Nagyon szeret és aggódott érted!
- Ja persze!
Hallottam, hogy valaki kopog, vagy inkább dörömböl. Gondoltam, hogy csakis Harry lehet az.
- Megjött!- Zayn
- Utállak Zayn!- kiáltottam utána mivel kiment ajtót nyitaní.
- Hol van?- hallottam Harry dühös hangját
- Bent!- válaszolta Zayn
- Liz! Mi a fene......- nézett rám
- Én itt maradok!- feküdtem ki a kanapén
- Dehogy maradsz! Jössz!- Harry
- Nem megyek!- ellenkeztem
- Zayn! Segítenél?- kérte meg Harry
- Persze!
Erre Zany felkapott és levitt az autóhoz. Betettek majd rám zárták az ajtót.
- Köszönöm!- búcsúzott el Harry
- Nincs mit! Sziasztok!
- Szia Zayn!- szállt be Harry is
El is indultunk.
- Hogy gondoltad ezt?- kérdezte
- Mit?- néztem rá gúnyosan
- Azt, hogy csak úgy eltüntél! Miért mentél el?
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne! Leszarsz engem magasról. Nem értem miért vagy velem egyáltalán.-
mondtam neki annyira megbántó szavakat amiket csak tudtam.
- Miért mondod ezt? Tudod, hogy te vagy az életem!- nézett rám
- Ja persze! Ha én lennék akkor hozzám szóltál volna és megbocsájtottál volna.- ordítottam
- Nem érted, hogy csak azért kaptam fel Így a vizet mert nagyon féltelek? Hát nem érted?
- Ez nem magyarázat!
- Tudom.....És sajnálom!- állította meg a motrot.- Na gyere!- segített ki az autóból
- Hagyjál jó?- löktem el a kezét és elindultam befele
- De Liz!- kiáltott utánam
Engem nem érdekelt, hogy mit akar mondani. Csak bementem a házba és felmentem a szobába majd befeküdtem az ágyunkba.

*Harry szemszöge*

Próbáltam utol érni Lizt de törött bordával még vezetni is nehéz volt nem, hogy futni. bezártam az ajtót és elindultam befele.
- Hello!- köszöntem Louiséknak és leültem melléjük
- Látom előkerült!- Louis
- Igen!
- Merre volt?- kérdezte Eleanor
- Zayn talált rá egy kocsmában. Teljesen kész van. Be van piálva rendesen!
- Ennyire összevesztetek?- Eleanor
- Nem mondhatnám!
- Akkor? Mi akasztotta ki ennyire?- Louis
- Nem tudom. Fogalmam sincs!
- Jobb ha felmész hozzá!- Eleanor
- Oké! Akkor jó éjt és holnap találkozunk!- indultam el felfele
- Jó éjt!
Bementem a szobába és az épp síró Lizt az ágyban találtam.
- Kicsim! Mi a baj? Látom rajtad, hogy nem a veszekedésünk borított ki ennyire.
Nem válaszolt csak zokogott.
- Mi a baj?- bújtam hozzá
- Meghalt!- kiáltotta el magát
- Cssss! ki halt meg?- öleltem át
- A nagymamám!- zokogott tovább
- Jaj!- öleltem tovább
- Meghalt! Érted? Meghalt!- jött ki belőle
- Annyira sajnálom!
- Miért jöttél értem?- nézett rám kisírt szemekkel
- Mert szeretlek és aggódtam érted. Hova mentél?
- Egy bárba. És egy pasi meg akart erőszakolni. Zayn segített.- mondta el a vázlatait a történteknek
- Megerőszakolni?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! De nem lett semmi! Szerencsére!- bújt nekem
- Hálás vagyok Zanynnek. De kérlek többet ne csinálj ilyent!
- Oké!
- Na jó!Aludj jól!- pusziltam meg
- Te is!
Nem kellett sok és elaludtunk mivel mind ketten rettentően fáradtak voltunk.

*Liz szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem. Mozgolódni kezdtem amire Harry is felébredt.
- Szia!- csókoltam meg
- Mi van már nem vagy haragos?- csókolt vissza
- Miért kéne?- néztem rá értetlenkedve
- Hát......a tegnapi dolog után.....- magyrázta
- Hát... Én csak arra emlékszem, hogy nem szóltál hozzám....aztán lementem a konyhába és......Basszki! Mond, hogy a többit csak álmodtam!- torzult el az arcom.

- Attól félek, hogy nem csak álom volt.- ölelt át
- Ne4 Úgy- e él a nagymamám?- bújtam a vállának
- Sajnálom!
- Nem! Nem! Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet! Harry mond, hogy csak álom volt!- zokogtam
- Mondanám, bárcsak mondhatnám....De akkor hazudnék.- nézett rám
- Harry! A nagymamám!
- Semmi gond!- szorított magához
- Azt hiszem, hogy megyek és felhívom anyát.- álltam fel










- Oké!
Elindultam lefele és a nappaliban Louist meg Eleanort találtam.
- Sziasztok!- köszöntem könnyes szemekkel-  Ne haragudjatok a tegnapiért! Annyira sajnálom! És bocsánat ha megbántottalak!
- Minket nem de szerintem Harryt igen!- Louis
- Tudom! Most megyek és felhívom anyát!- indultam a konyha fele
Bepütyögtem anya számát és vártam, hogy kicsörögjön.
- Haló? Tom?- kérdeztem
- Igen! Szia Liz! Mi lett veled a tegnap? Nagyon megijesztettél!
- Semmi! Ne aggódj értem! Inkább mond, hogy mi van anyával meg a többiekkel.- töröltem le a könnyeimet
- Anya ki van borulva és apa próbálja vigasztalni. Rob meg Gréta is itt vannak, nagyon ki van mindenki.- avatott be
- Arra gondoltam, hogy leutaznék Francia országba.- mondtam
- Ne! a nagyit már elhamvasztották!- mondta a könnyeivel küszködve
- De.......
- Nem tudtuk megvárni amíg ideérnél.
- Istenem! Akkor többet nem is láthatom?
- Sajnos nem!
- Akkor? Mikor találkozunk?- kérdeztem
- Mikor hazajössz!
- Mert? Már otthon vagytok?
- Igen! Nemrég érkeztünk meg!- Tom
- Rendben, akkor  hazautazok Londonba!
- Ne! Ne! Nem éri meg hazajönnöd!
- De veletek kellene lennem!- én
- Mondom! Jobb ha ebből kimaradsz! Hidd el! Nagyon rossz itthon! Fájna neked!
- Két nap múlva így is- úgy is hazamegyek!
- Jó! Addig is pihenj!- mondta
- Oké! De kérlek nagyon vigyázz anyára!
- Megígérem!
- Oké! Köszi!
- Nincs mit! És vigyázz magadra!
- Rendben!
- Szeretlek!
- Én is Tom!
- Szia! Ha van valami hívlak!
- Okés! Szia!- tettem le
- Mi lett Liz?- jött oda Louis
- Meghalt Lou! Meghalt a nagymamám és elhamvasztották anélkül, hogy el tudtam volna tőle búcsúzni.- mpondtam neki sírva
- Jaj! Ez mikor történt?- ölelt át
- A tegnap!
- Hallottam, hogy a tegnap ittál......
- Igen! Harry mesélte?
- Aha!
- Nem emlékszem semmire!
- De beszélté Zaynel?
- Igen!
- De úgy- e nem mondta el neki, hogy mi.....?????- nézett rám
- Nem tudom! Nem emlékszem arra sem, hogy találkoztam vele. De majd valahogy megkérdem tőle. Az igazság az, hogy a tegnap estéből csak a fejfájás marad meg meg a kisírt szemek!- én
- Az szuper!
- Az! Anne tud erről?- kérdeztem
- Nem! Egy barátnőjénél volt késő estig!
- Húúúúú! azt hittem, hogy.....! Megijedtem!
- Mitől?- kérdezte
-Tudod Anne a tegnap ránk nyitott, amikor épp.....melltartóban voltam és Harryvel.....Érted!
- Oh.....Az elég ciki lehetett!
- Ja! Gondolhatod!
- És mondott rá valamit?
- Nem!
- Na jó! Gyere! Menjünk be!
- Oké!- indultunk el befele!......................................

16. Fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam hozni a részt de új iskolában vagyok és rengeteg a dolgom. Ezért is fogok beállítani egy rendszerességet. Vagyis ezután minden Szombaton vagy vasárnap lesz egy új rész. Köszönöm megértéseteket és még most is várom a feliratkozókat!:) Jó olvasást!

*Liz szemszöge*

- Gemma gyereket vár!- mondta Austin ami mindenkit meglepett
Senki nem mondott semmit, mindenki csendben volt. Ránéztem Annera aki csak Gemmát bámulta tátott szájjal. Majd a szemem Harryre futott akinek az arcán halvány mosolyt véltem felfedezni.
- Ez remek hír gyerekek!- szólalt meg végre valaki aki Harry nagymamája volt
- De Gemma! Hogy? Nem értem ezt! Miért nem szóltatok?- Anne
- Mi is csak a tegnap jöttünk rá!- magyarázta meg Austin
- Nagybácsi leszek! Hurrá!- örvendezett Harry
- Igen Harry!- mosolygott Gemma testvérén
- És? Hányadik hétben vagy?- kérdeztem, hogy én is mondjak valamit
- Az 5. hónapban.
- Aszta!- döbben le mindenki
- És eddig, hogy hogy nem vetted észre?- kérdezte Anne
- Nem tudom! Nem voltak feltűnő jelek.
- És lehet tudni, hogy fiú vagy lány?- vigyorgott Harry
- Igen....És lány!- Gemma
- Az az!- örvendezett Harry még mindig
- És nevet már gondoltatok?- néztem Austinra
- Hát...én személy szerint Lisara gondoltam, de Gemma szeretné ha Hopenak neveznénk.- avattak be
- A Hope az nekem is nagyon tettszik!- magyarázta Harry
- Igen! Az szép név!
Kicsit belegondoltam, hogy milyen jó lesz most Gemmanak meg Austinnak. Egy közös gyerek. Ami még erősebbé teszi a kapcsolatukat. Nem olyan rég a napokban mi is beszéltünk erről Harryvel...de nem mutatott valami nagy kedvet a gyerekhez....Nem azt mondom, hogy 17 évesen gyereket akarok csak nem tudom, hogy ő mennyire szeretne a későbbiekben. Attól félek, hogy ő ezt nem szeretné. A gondolataimat hamar kiverte a fejemből Harry nagymamája egy kérdéssel.
- És az esküvő?
- Azt hiszem, hogy az elmarad a jövő nyárra nagyi!- mosolygott Gemma
- Na jó! Köszönjük a reggelit. Mi most megyünk egyet sétálunk! Megmutatom Liznek a helyet!- állt fel Harry
- Oké! Majd találkozunk!- puszílták meg egymást Gemmával
- Rendben. Sziasztok!- köszöntünk el
Kimentünk a házból és sétálni kezdtünk, elég lassan mivel Harrynek még a gyaloglás is nehezére esik. Egy kis idő múlva megfogta a kezem, megcsókolt majd a szemembe nézett.
- Tudod mire emlékeztet ez a séta?
- Nem, mire?- kérdeztem
- Hát...Az első randinkra amin összejöttünk.
- Igen.....Emlékszem, hogy az elején kicsit kételkedtem, hogy menni fog ilyen hamar de most már látom, hogy jól megy.
- Tudod mi volt a legjobb abban a napban?
- Nem! Mi?
- Az első csók! Imádtam ahogy csókoltál.- mosolygott
- Miért? Már nem csókolok olyan jól?- kacagtam
- De- de! Csak az olyan különleges volt!
- Nekem is! Életem legjobb félperces csókja volt.
- Liz! Tudod én nagyon szívesen járkálnék még veled így össze- vissza de már nagyon fáj az is ha megyek.- sóhajtott Harry
- Rendben! Akkor menjünk vissza! Amúgy mit szólsz ahhoz, hogy nagybácsi leszel?- kérdeztem
- Nagyon boldog vagyok! Tudod...Azt egyik gyengém a gyerekek!
- Igen? Mégis a tegnap, mikor felmerült a gyerek téma eléggé ellenezted.- hoztam fel
- Igen! Mert még nem érzem elég felnőttnek hozzá magam!- magyarázta meg
- Ezzel én is pont így vagyok! Azt hiszem, hogy még komolyodnom kell az anyasághoz! Ami nem azt jelenti, hogy a későbbiekben nem akrok majd gyereket csak.... most még nem!
- Akkor egy véleményen vagyunk!- Harry
- Igen!
- És amúgy várod már a sulit?
- Hát Harry....Tudod attól félek, hogy nem tudnak majd befogadni mert.....
- Mert egy híresség barátnője vagy!- fejezte be
- Igen......
- Hát.....szerintem nem lesz gond! Biztos vagyok benne, hogy nem fog mindenki imádni...de ez van! Hidd el, hogy aki valamire való ember az nem fog furán nézni rád.- csókolt meg
- Köszönöm! Sokat jelent ez nekem, hogy mellettem vagy!
- Szívesen!  Na gyere!- indult el
- Hova futsz úgy te törött bordájú?- mentem utána gyors léptekkel
- Mi van? Lemaradtál?
- Csak óvatosa Harry!- karoltam belé
                                           
                                                       ~*******************~

- Na gyere! Feküdj le!- segítettem rá a kanapéra
- Ez így olyan unalmas!- fogta meg a kezem és magára húzott
- Tudom...De ez van!- indultam el a konyha fele
- Hova mész?
- Turmixot csinálni. Kérsz?- kérdeztem
- Igen, kösz!
Elővettem a gyümölcsöket és minden hozzávalót de amire elkezdtem volna csinálni arra megszólalt a telefonom.
- Ki az?- kérdezte Harry
- Louis!- válaszoltam- Szia!
- Szia Liz! Mit csináltok?
- Hát én épp turmixot...Harry meg fekszik az ágyon.- meséltem el neki
- Ammm...Biztos jól szórakoztok!- röhögött
- Ne kacagj te! Most jöttünk haza!- büszkélkedtem el
- És hol voltatok?- kacagott még mindig
- A városban!
- Oh...Akkor kicsit nosztalgiáztatok.
- Igen. És veletek mi van?
- Hát...bulit szerveztem és itt van mindenki csak ti hiányoztok!- szívatott
- Bezzeg!- irigykedtem
- Csak szívatlak! Dög unalom van! Basszus! Mindenkinek programja van csak nekünk nincs!- és gondolom vágott hozzá valami hülye pofát
- Tudod mit? Megbeszélném itt a többiekkel és ha belemennek akkor gyertek le Eleanorral. Mit szólsz?
- Oké! De akkor most leteszem, hogy tudd megdumálni a többiekkel én meg beszélek Eleanorral. Oké?-vázolta fel a tervet
- Rendbe! kkor majd hívlak. Szia!
- Oké! Szia!- nyomta ki a telefont
- Azt hittem soha nem teszed le!- kiáltott ki Harry a szobából
Gyorsan befejeztem a turmixot és bementem.
- Harry! Tudod...Elhívtam Louisékat ha anyukád meg persze te is bele mentek.- adtam oda a turmixot
- Oké! Szerintem anya is örvendene neki! Nagyon szereti Louisékat.
- Na oké! Akkor megyek és felhívom Annet.- indultam ki
- Már megint itt hagysz?- szomorodott el
- Jövök nemsokára.
Beütöttem Anne számát és már hívtam is.
- Haló?- szólt bele Anne
- Szia! Liz vagyok!
- Szia Liz! Valami gond van?- komorodott el a hangja
- Ja nem! Csak azon gondolkodtunk Harryvel hogy ha nem lenne nagy gond akkor lehívnánk ide Louisékat.
- Jó! Remek ötlet! Addig is nem unatkoztok!
- Köszi szépen! Hát csak ennyit akartam!- mondtam
- Harry?- kérdett rá  fiára
- Pihen!
- Rendben van! Köszönöm, hogy vigyázol rá!- hálálkodott
- Ez természetes!
- Na jó! Egy óra és otthon vagyok! Szia!- köszönt el
- Oké! Szia!- nyomtam ki
- Na mi az?- kérdezte Harry
Gondoltam, hogy felhívom Louist, hogy megmondjam neki a jó hírt amit meg is tettem, majd visszamentem Harryhez.
- Na mi az?- kérdezte
- Pakolnak és jönnek!- mondtam
- Az szuper!
 - Ja és anyukád is itthon van egy óra múlva- mondtam
- Akkor...Használjuk ki azt a kevéske időt....- harapta meg alsó ajkát
- Hidd el, hogy nekem is lenne kedven hozzá de már mondtam, hogy az fájna...És nem akarom!- álltam fel
- De Liz! Egy próbát megér! És ha fáj akkor szólok! Kérlek!- nézett rám boci szemekkel
Tudtam, hogy gondban leszünk "kicsi" Harryvel de, hogy ilyen hamar?
Fújtattam egyet és visszaültem melléje. Egy óvatos csókot adott ajkaimra majd magára húzott. Egyre szenvedélyesebben kezdett el csókolni ami engem is eléggé beindított. Apró puszikat hagyott a testem minden kis részén. Annyira beleéltem magam az egészbe, hogy azt vettem észre, hogy Harry maga alá fordított és elkezdte levenni a blúzát.
- Harry!- állítottam meg
- Mi az?- kérdezte két csók között
- Állj meg! Valaki jött!
Erre ő is megállt de mivel a hangok már nem hallatszottak folytatta. Én sem hallottam semmit ezért visszacsókoltam.
- Sziasztok haza.......- jött be Anne de el is fordult
- Basszus!. mondtam csendesen
- Bocsi! Kicsit hamarabb jöttem!- magyarázta meg Anne a konyha fele menet
- Semmi gond! Mi bocsi! Megyek felöltözök!- szaladtam fel a lépcsőn
- Oké!

*Harry szemszöge*

- Ne haragudj, hogy.......- kezdett bele anya
- Figyelj anya! Semmi gond! Annyi, hogy nem gondoltuk, hogy ilyen hamar haza jössz. És egy kicsit elkapott a hév.- magyaráztam meg
- Tudom fiam...a ti korotokban ez természetes!
- Na megyek megkeresem Lizt!
- Rendben!
Felmentem a szobánkba és a síró Lizel találtam szemben magam-
- Mi a baj?- ültem le melléje
Ő nem válaszolt csak átölelt. Nem tudtam eldönteni, hogy most mi is a baj...Az, hogy anya meglátott vagy....nem tudom.
- Mond el!- kértem meg
- A nagymamám.......Szívrohamot kapott!-nézett ki az ablakon és egy könnycsepp gördült le az arcán

- Hogy hogy?- lepődtem meg
- Hát....Rosszul lett és bevitték a kórházba. Majd ott kapott szívrohamot.
- És oda akarsz menni. Gondolom!
- Nem! Nem foglak itt hagyni!
- De nyugodtam menjél! Nem kell itt maradnod.
- Azt beszéltük anyával, hogy majd csak akkor megyek ha rosszabbodik az állapota.- magyarázta el
.- Ne aggódj mert nem fog rosszabbodni! Helyre jön!- próbáltam biztatni
- Gondolod?- nézett rám

 - Nem gondolom! Tudom Liz! Tudom, hogy rendbe fog jönni
- Köszönöm!- ölelt át
- Nincs mit! Gyere! Menjünk le!- hívtam
- Gondolod, hogy most jó ötlet lenne lemenni?
- Miért ne?- kérdeztem
- Hát mert Anne.....Tudod......
- Igen tudom, hogy mire célzol de nem lesz gond! Anya nem mondott semmit csak azt, hogy ez a mi korunkban természetes, szóval nem kell aggódnod.- nyugtattam meg
- Jó! Csak most nem valami jó a hangulatom. Nagy gond lenne ha én nem mennék le.- kérdezte

 - Nem! Ha nem szeretnél akkor nem kell.
- Egy kicsit még itt maradok de aztán jövök!
- Oké!- indultam le

                                                   ~******************~

*Liz szemszöge*

Még 10 percig fent voltam de aztán arra döntöttem, hogy lemegyek. Szemeimet törölgetve indultam el lefele a lépcsőn.
- Pont most akartam felmenni hozzád!- jött szembe velem Harry a lépcsőn
-  Miért?
- Mert megjöttek Louisék és, hogy tudj róla.- fogta meg a kezem
- Oké!
- Szia Liz!- futott oda hozzám Eleanor
- Szia!- öleltem át és egy könnycsepp gördült végig az arcomon
- Mi a baj?- kérdezte Louis
- Semmi!- próbáltam visszafogni a sírást
Harry nem várta meg, hogy én mondja el csak megfogta a kezem és a többiekre nézett.
- A nagymamája kórházban van!
- Oh Liz! Én....Mi.....Nagyon...Sajnáljuk!- mondta Eleanor
- Köszönöm! Nagy gond lenne ha kicsit kimennék a kertbe?- kérdeztem
- Nem! Menj nyugodtan!- El
- Menjek veled?- kérdezte Louis
- Igen! Az jó lenne!- egyeztem bele
- Oké!
Kimentünk és sétálni kezdtünk. Louis nem szólt semmit csak mentünk és mentünk.
- Kösz, hogy kijöttél.
- Nincs mit Liz! Nem ülünk le egy kicsit?- kérdezte
- Leülhetünk!
- Hogy vagy?
- Nem a legjobban!- törtek elő a könnyeim ismét
- Gyere ide!- ölelt át
- Félek Louis! Félek, hogy lesz valami a nagyival. Nem akarom elveszíteni őt.- szorítottam magahoz
- Nem lesz semmi baja. Rendbe fog jönni! Hidd el!- bíztatott
- Gondolod?
- Biztos vagyok benne!- emelte meg az arcom az államnál fogva
Elmosolyodtam és a szemeibe néztem. Gyönyörű szemei voltak, és ahogy csillogtak. Megbabonázott.
- Mi az?- mosolyodott el
- Am semmi!- kaptam el a tekintetem
Ő lassan visszafordította a fejem, majd ajkai közelíteni kezdtek az enyémekhez. Annyira megijedtem. Féltem, hogy valami olyant fogunk csinálni amit majd később megbánunk. De végül Louis adott egy puszit és azt súgta a fülembe, hogy menjünk be mert nem akarja, hogy megfázzak. Én bólintottam és elindultunk befele. Harry és Eleanor bent ültek a kanapén egymás mellett de egy szót sem szóltak.
- Menj be hozzájuk! Én addig hozok valami innivalót.- mondta Louisnak
- Oké!- indult el befele
Én a konyha fele vettem az irányt amit később megbántam. Anne épp pakolta ki a vásárolt dolgokat.
- Szia!- köszöntem csendesen
- Szia Liz!
- Viszek a fiúknak meg El- nek valami ennivalót.
- Oké.
Gondolkodtam és úgy éreztem meg kell ezt beszélnem Anneval. Ezért fel is hoztam a témát.
- Am....tudod....- kezdtem bele
- Igen tudom, hogy mit akarsz mondani de nem kell. Figyelj Liz én nem haragszom azért a kínos pillanatért. Sőt örvendek, hogy boldoggá teszed Harryt. Az igazság az, hogy én őt még sosem láttam ennyire boldognak és szerelmesnek. És ezt te váltod ki belőle amit nagyon köszönök.
- Harry is olyanokat hoz ki belőlem, hogy nem is gondoltam volna van bennem ilyen.- mosolyogtam rá
- Ennek nagyon örvendek. Tudod attól féltem, hogy amitől tartottam az be fog következni.
- Mi?- néztem rá
- Tudod minden híres emberben megvan egyfajta nagyképűség, és ez Harryn is kezdett meglátszani. De most, hogy vagy neki teljesen más a helyzet. A régi Harry az.
- Igen. Az a helyzet, hogy én is próbálok alkalmazkodni ehhez az élethez de nagyon nehéz. Talán ezért alakul ki egyfajta nagyképűség.
- Igen, talán igazad  van. Különben hoztam haza egy magazint amit mindig megveszek és most ti vagytok a címlapján.
- Hogy- hogy mi?- értetlenkedtem
- Hát te meg Harry.
- Oh! És mit írnak?- kérdeztem
- Hát, hogy milyen romantikusak vagytok, hogy lejöttetek ide kettesben, és te vigyázol Harry bordáira.
- Ti rólam beszéltek?- jött be Harry
- Te miért nem fekszel?- mentem oda hozzá
- Mert Louis azt mondta, hogy valami üdítőt akarsz hozni és azt hittem nem találod. Na és kiről folyik a duma?
- Hát arról, hogy mi vagyunk az egyik magazin címlapján.
 És milyen hülyeséget írtak?- sóhajtott Harry
- Hát most azt, hogy mennyire romantikusak vagyunk, hogy lejöttünk ide kettesben.
- Na! Ezek tudnak jót is írni?- lepődött meg
- Ritkán összejön nekik!- kacagtam
- Na nem jöttök?- jött ki Louis meg Eleanor.
- Nem Louis! Itt akarunk éjszakázni is!- nyújtottam ki a nyelvem rá
- Bolond!- kacagta el magát Louois
- Mi? Hogy én bolond? Te bolondabb vagy!
- Nem is igaz!- Louis
- Na jó! Egyezzük meg, hogy mindketten bolondok vagytok!- El
Mi Louisal csak összenéztünk és kacagni kezdtünk! Imádom ezt a srácot, pont olyan hülye mint én.
- Szia Anne!- ölelte meg Louis Annet
- Szia!- puszilták  meg egymást Eleanorral
- Éppen kész az ebéd? Esztek úgy-e?- Anne
- Amm....Igen köszi!
- És, hogy vannak anyudék?- kérdezte Anne Louistól
- Jól! És üdvözőlnek!
- Valami rokonságban vagytok?- kérdeztem Harrytől
- Igen! Harmadik unokatesóm. Mert anya meg Louis édesanyja  második unokatesó.
- Én ezt eddig nem is tudtam!- lepődtem meg
- Na hát akkor már tudod, lökött csajszi!- bökött meg Louis
- Hülye gyerek!- vágtam vissza
- Látom bírjátok egymást!- kacagott Anne
- Igen.....legjobb barátok!- mondták egyszerre Eleanor meg Harry
- És ti nem vagytok féltékenyek?- kérdezte Anne Eleanortól meg Harrytől
- Én nem!
- Én sem!- El
- Ezt úgy is kell!- helyeselt Anne
- Nem adunk rá okot!- mondtam
Megettük az ebédet és addig még ott voltunk amíg elmosogattam.
- Én felmegyek és segítek Eleanoréknak felcuccolni.- csókoltam meg Harryt
- Oké!
Felmentünk a vendégszobába és minden csomagot leraktunk. Eszembe jutott egy ötlet ezért mindenkit lehívtam a konyhába, hogy elmondhassam.

Sziasztok!!!!

Ez most nem rész! Csak annyit szeretnék mondani, hogy örvendek a feliratkozóknak és ne haragudjatok, hogy nem hoztam részeket csak nagyon sok programom van. Arra szeretnélek megkérni titeket, hogy ha olvassátok a részeket akkor kommenteljetek vagy pipáljatok alul. Higgyétek el, hogy rengeteget jelentene számomra és több kedvem lenne írni is a részeket. Előre is köszönöm!

Roxy:)