*Liz szemszöge*
Felmentünk és hamar lepakoltuk a cuccokat. Eszembe jutott egy ötlet ezért mindenkit lehívtam a konyhába...
- Arra gondoltam, hogy mivel ilyen meleg van ezért elmehetnénk fagyizni. Mit szóltok?- néztem a velem szemben ülő három emberre
- Hát....Az a helyzet, hogy nekem eléggé fáj a fejem....- Eleanor
- Az én bordáim sem kívánják a gyaloglást!- állt fel Harry
- Akkor erről ennyit!- mondta szomorúan Louis
- Ne- ne! Menjetek el nélkülünk!- Harry
- Nem! Nem hagyunk itt titeket!- mondtam
- Menjetek nyugodtan tényleg! Én segítek Harrynek ha kell valami neki.- El
- Én benne vagyok!- Louis
- Biztos?- kérdeztem rá
- Igen!- mondták egyszerre
- Na jó! Akkor megyek és öltözök. 10 perc.- indultam el felfele
Felmentem a szobánkba és felvettem egy fekete toppot egy rövidnadrággal majd a szandálomat. Kiengedtem hajam és feltettem a napszemüvegemet is. Gyorsan elvettem a táskám majd belehajigáltam egy pár csajos cuccot és már indultam is lefele.
- Na mehetünk!- léptem le az utolsó lépcsőfokon.
Harry és Louis hosszasan megbámultak majd Harry csak annyit fűzött hozzá, hogy csodásan nézek ki.
- Köszi!- adtam egy puszit a szájára
- Na gyere Liz!- hívott Louis
- Oké! Megyek.
Louis is adott egy puszit Eleanornak majd elindultunk.
- Sajnálom, hogy a többiek nem akartak jönni.- én
- Igen! De nézd a jó oldalát! Megehetjük az ők fagyi részüket is!- kacagott
- Persze! Hogy még nagyobbra nőjön a hátsóm!- röhögtem
- Nincs semmi baj a hátsórészeddel! Tökéletes!- csípett bele
- Hééé!- ugrottam meg magam
- Kérsz még?- kezdett el csipkedni
- Ne már Lou!
- Nézd! Ott egy fagyis!- fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után. szerintem aki látott mindenki bolondnak gondolt minket.
- Hova sietsz úgy?
- Előre!- nevette el magát
Megvettük a fagyikat és végül arra döntöttünk, hogy bemegyünk az egyik közeli parkba és ott fojtatjuk a sétánkat.
~***************~
- Látod azt a fotóst?- néztem az egyik bokorra
- Ja! Már egy ideje, hogy követ!
- Szuper!- fújtattam- Annyira unom már őket!
- Nekem mondod?- nevette el magát
- Ja....Asszem!
- És volt barátod? Mármint mielőtt idejöttél Londonba?- kérdezte
- Igen! Alexnek hívták!
- És azért szakítottatok mert elköltöztél?- kérdezte
- Nem! Az még a költözés előtt történt! Nem jöttünk ki túl jól.- magyaráztam
- Értem! És legalább jóképű volt?- mosolyodott el
- De bolond vagy! Persze, hogy az volt! Hanem nem jártam volna vele!- ütöttem a vállába
- Nocsak! Milyen kis válogatós valaki!
- Ez van!
- Ez!- sóhajtott
- És ha már itt tartunk...Neked Eleanor előtt volt valakid?
- Ammm...hát.....- makogott
- Gyerünk Lou! Én is elmondtam!
- Volt! Caroline a neve.
- És miért szakítottatok?- kérdeztem
- Inkább az a jó kérdés, hogy miért jöttünk össze.- nevette el magát
- Ja...Az szar ügy!
- Igen...És? Harryvel, hogy mennek a dolgok?
- Hát...Néha veszekedünk. Vagyis mostanában elég sokat. De azért megvagyunk.
Sétáltunk még egy kicsit, na jó...nagyon sokat és azon vettük észre magunkat, hogy ránk sötétedett.
- Te jó ég! Hány óra van!- vettem elő a telefonom
- Hány?
- 10 basszus! Harry 20-szor hívott Eleanor meg 6- szor!
- Nálam nincs telefon!- Louis
- Az enyém meg most merült le!- tettem vissza a zsebembe- Most nem tudjuk felhívni őket, hogy nincs bajunk.- aggodalmaskodtam
- Figyelj! Szerintem maradjunk még!- nyitotta nagyra a szemeit
- De.....- ellenkeztem
- Légyszíííí!- kérlelt
- De csak egy kicsit!- egyeztem bele
- Köszi!- ölelt át- Gyere! Tudok itt egy jó helyet!
Megfogta a kezem és elkezdtünk sétálni. Egy gyönyörű helyre érkeztünk. Volt ott egy tó amiben hattyúk úszkáltak. Annyira szép volt, és romantikus.
- Louis ez gyönyörű!- ültem le a homokba
- Igen! Tudod...Ide akartam eljönni egyszer a barátnőmmel. De még sosem jött össze.
- Biztos nagyon tetszene Eleanornak!- mondtam
- És neked tetszik?- ült le mellém majd megfogta a kezem
- Igen! Csoda szép!
- Akárcsak te!
Nem tudom mi volt velem de késztetést éreztem arra, hogy megcsókolja amit ő is észrevett és közeledni kezdett felém. Már majdnem, hogy megtörtént de egyszerre elemeltük a fejünket.
- Basszus! Mi a fenét csinálunk?- néztem körül, hogy nincs- e itt fotós
- Nem tudom Liz! De nagyon sajnálom!- állt fel
- Nem Louis! Ebben én is benne voltam!
- De nem csókolóztunk!- Louis
- Igaz! Ez nem volt csók!- nyugtattam magam
- Jobb ha megyünk!- hívott Louis
- Igen....Figyelj!Szerintem ezt nem kéne......
- Elmondani senkinek! Se Eleanornak, se Harrynek! Nyugi! Én is így gondolom.- fejezte be a mondatom
- Húúúú! Oké!- könnyebültem meg- Végül is...Nem lett semmi! Vagyis nem tudom! Én...Harryt szeretem! Ez nem lehet! Úr Isten! Mit tettem?- kezdtem el hisztérikusan beszélni
- Nyugi Liz! Nem lett semmi! Én Eleanort te meg Harryt szereted. Szóval felejtsük el ezt az egészet és menjünk haza!- indult el
- De Louis!- állítottam meg úgy, hogy megfogtam a kezét.- Úgy- e attól még barátok maradunk?- néztem rá kétségbeesett arccal
- Remélem!- ölelt át
- Köszönöm!
- Na gyere menjünk!- indultunk el
~************~
*Harry szemszöge*
Liz és Louis már órák óta, hogy elmentek. Próbáltam hívni őket de Louis itt hagyta a telefonját Liz meg nem vette fel. Most meg ki sem csörög.
- Nem írt vissza?- kérdezte Eleanor
- Nem! Már ki sem csörög!-csaptam földhöz a telefonom.
Hallottam, hogy nagy kacagás van az előszobában és valakik felfele tartanak.
- Liz?!?- mentem oda
- Hello!- köszöntek
- Hol voltatok? Nem tudtalak elérni!- aggodalmaskodtam
- Bocsi csak lemerült a telefonom....- kacagtak még mindig
- Azt látom!- mondtam flegmán
- Louis!- ugrott Eleanor Louis nyakába
- Bocsi kicsim! Nem akartunk megijeszteni.- nyugtatta Louis Eleanort
- Semmi gond! Csak tudod annyira aggódtunk!- El
- Na jó! Menjünk feküdjünk le!- indult el Louis
- Oké!- helyeselt Eleanor
- Jó éjt!- köszöntek el
* Liz szemszöge*
Mi sem vártunk sokáig és felmentünk a szobába. Láttam Harryn, hogy haragszik rám és meg is értettem őt.
- Figyelj Harry! Ne haragúdj, hogy nem hívtalak!- kértem bocsánatot
Nem mondott semmit csak lefeküdt és a fal fele fordult
- Harry!- simítottam végig a karján
Még mindig semmi! Mintha észre se venne.
- Harry! Hozzád beszélek!- mondtam kicsit mérgesen
Mikor erre sem reagált felálltam az ágyból.
- Most komolyan nem fogsz hozzám szólni? Na jó! Tudod mit? Szia!
Kimentem a szobából és hangosan bevágtam az ajtót. Lementem a konyhába és pont akkor csörrent meg a telefon.
- Haló!- szóltam bele haragosan
- Kicsim! Te vagy?- sírt anya a telefonba
- Igen! Mi lett anya?- enyhült meg a hangom
Nem tudott válaszolni csak sírt és sírt.
- Liz?- szólt bele Tom
- Igen? Mi lett?- aggodalmaskodtam
- A nagyi.....- és elhallgatott.
Tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet. Féltem. Féltem, hogy beigazolódik az amitől tartottam.
- Mond, hogy nem lett semmi baja!- kértem testvéremet könnyes szemekkel
- Meghalt!- mondta ki ami a padlóra küldött.
- Ne!!!!!- kiáltottam el magam
Ezt a szót mondtam ki utoljára mert leestem a földre és zokogni kezdtem. Körülöttem elsötétült minden.
Nem értettem, hogy történt mind ez. Nem érdekelt senki és semmi. Úgy ahogy voltam elindultam. Nem tudtam merre megyek, csak mentem és mentem.Már alig láttam a könnyeimtől és az eső is eleredt. Valahogy eltántorogtam egy kocsmáig és szinte beestem az ajtón. Mindenki csak bámult de engem ez nem érdekelt. Leültem a pulthoz egy székre és a pultos srácra néztem.
- Adj valami erőset!- követeltem
- Hééé kislány! Vagy te már 18? -mért végig
- Nem mindegy neked?- kötekedtem- Add már!
- Mi van? Szerelmi bánat?- adta ide első pohár vodkát
- Az is!- és egy húzásra megittam a pohár tartalmát
- Az szar ügy!- adott ide még egy pohárral
Nem telt el 10 perc és már a 15. vodkánál tarthattam, mikor két kezet éreztem meg a derekamon.
- Gyere táncolni babám!- emelt le a székről egy olyan 20 év körüli srác.
- Nem! Most nincs kedvem!- ellenkeztem
- Gyere na! Ha van kedved az ágyban is táncolhatunk!- húzott magával
- Nem! Hagyj békén!- löktem meg
- Azt mondta gyere!- rángatott le a székről
Annyira sok volt bennem a pia, hogy még menni is alig tudtam nem, hogy védekezni. És az a sok férfi akik ott ültek nem, hogy segítettek volna inkább röhögtek rajtam.
- Ne csináld!- kérleltem
- Gyere már te lotyó!- ráncigált ki az ajtón
- Nem! Nem megyek sehova!- ellenkeztem
- Dehogy nem!- vágott pofon
Ettől a kis ütéstől is a földre estem és csak annyit éreztem, hogy a srác maga alá tepert és csókolgatni kezdett.
- Liz!- kiáltotta valaki a nevem
Nekem nem volt erőm válaszolni. Az a valaki lekapta rólam a srácot és benyomott egyet neki. A támadó tovább állt és a megmentőm segített felállni. Mikor felemelt csak akkor ismertem meg. hogy ki is ő valójában.
- Zayn?!- néztem rá
- Te mit csináltál itt?
- Buliztam!- fogtam a fejem mivel iszonyatosan fájt.
- Te bűzlesz a piától.
- Tudom!- akadtak össze a lábaim
- Na gyere!
Felvett az ölébe és betett az autójába majd rám rakott egy pokrócot. Nem mentünk sokat az autóval és mikor megérkeztünk a hotelhoz Zayn kivett az autóból majd felvitt gondolom a szobájába.
- Mennyit ittál?- vitt felfele
- Eleget! Hidd el!
- Gondoltam!
Kinyitotta a szoba ajtaját és letett az ágyra.
- Harry tudj, hogy eljöttél otthonról?- kérdezte
- Szerintem már rájött!- röhögtem
- Hogy érted ezt? Mi lett? Megyek és felhívom, hogy itt vagy!- indult a telefonjáért
- Ne Zayn! Kérlek ne! Nem akarok oda visszamenni!- kérleltem
- De miért? Mi lett?- faggatózott
- Hát...Az úgy volt, hogy....- kezdtem bele- Most itt vannak Louisék is és mi Louisal elmentünk fagyizni és sétálni kezdtünk majd csókolóztunk......
- Mi? Louisal?- lepődött meg
- Ja...És hazamentünk...Harry haragudott rám mert nem hívtam fel, ezért nem is szólt hozzám.Felkaptam a fizet és lementem a konyhába. Csörgött a telefon. Felvettem. Anya hívott, hogy elmondja......- kezdtem el sírni.
- Mit akart elmondani?- nézett rám
- Hogy meghalt!
- Ki halt meg Liz?- fogta meg a kezeimet
- Nagyi!- zokogtam egyre hangosabban
- Jaj! Gyere ide!- ölelt át
- Azért ittam le magam, hogy el tudjam felejteni. De nem megy Zayn! Nem megy!- folytak a könnyeim
- Tudom! Megértelek!
- Utálom magam! Majdnem megcsaltam Harryt! Igaza volt annak a srácnak! Egy lotyó vagyok!
- Az a srác egy seggfej volt! Nem vagy lotyó csak ki vagy borulva. Maradj itt! Főzök egy teát!- állt fel
- Köszönöm!
- Nincs mit!- indult ki
- Zayn!- kiáltottam utána
- Igen?
- Köszönöm, hogy megvédtél attól a vadállattól!- hálálkodtam
- Ez természetes!
Zayn kiment így gondoltam kicsit körülnézek. Járkálni kezdtem és a kezembe akadt egy üveg whisky. Nem gondolkodtam sokat gyorsan felbontottam és illogatni kezdtem. Zayn nemsokára vissza is érkezett.
- Hello!-emeltem meg az üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle
- Liz! Mit csinálsz?- vette ki a kezemből
- Felejtek!
- Add ide!
- Ne Zayn! Szükségem van rá!
Nem veszekedett elvette és félrerakta majd leültetett.
- Felhívtam Harryt!- adta ide a teát.
- Ne! Miért?- álltam fel
- Halálra rémítetted!
- Kit érdekel? Úgy is leszar engem magasról! Hidd el!- mondtam
- Dehogy is! Nagyon szeret és aggódott érted!
- Ja persze!
Hallottam, hogy valaki kopog, vagy inkább dörömböl. Gondoltam, hogy csakis Harry lehet az.
- Megjött!- Zayn
- Utállak Zayn!- kiáltottam utána mivel kiment ajtót nyitaní.
- Hol van?- hallottam Harry dühös hangját
- Bent!- válaszolta Zayn
- Liz! Mi a fene......- nézett rám
- Én itt maradok!- feküdtem ki a kanapén
- Dehogy maradsz! Jössz!- Harry
- Nem megyek!- ellenkeztem
- Zayn! Segítenél?- kérte meg Harry
- Persze!
Erre Zany felkapott és levitt az autóhoz. Betettek majd rám zárták az ajtót.
- Köszönöm!- búcsúzott el Harry
- Nincs mit! Sziasztok!
- Szia Zayn!- szállt be Harry is
El is indultunk.
- Hogy gondoltad ezt?- kérdezte
- Mit?- néztem rá gúnyosan
- Azt, hogy csak úgy eltüntél! Miért mentél el?
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne! Leszarsz engem magasról. Nem értem miért vagy velem egyáltalán.-
mondtam neki annyira megbántó szavakat amiket csak tudtam.
- Miért mondod ezt? Tudod, hogy te vagy az életem!- nézett rám
- Ja persze! Ha én lennék akkor hozzám szóltál volna és megbocsájtottál volna.- ordítottam
- Nem érted, hogy csak azért kaptam fel Így a vizet mert nagyon féltelek? Hát nem érted?
- Ez nem magyarázat!
- Tudom.....És sajnálom!- állította meg a motrot.- Na gyere!- segített ki az autóból
- Hagyjál jó?- löktem el a kezét és elindultam befele
- De Liz!- kiáltott utánam
Engem nem érdekelt, hogy mit akar mondani. Csak bementem a házba és felmentem a szobába majd befeküdtem az ágyunkba.
*Harry szemszöge*
Próbáltam utol érni Lizt de törött bordával még vezetni is nehéz volt nem, hogy futni. bezártam az ajtót és elindultam befele.
- Hello!- köszöntem Louiséknak és leültem melléjük
- Látom előkerült!- Louis
- Igen!
- Merre volt?- kérdezte Eleanor
- Zayn talált rá egy kocsmában. Teljesen kész van. Be van piálva rendesen!
- Ennyire összevesztetek?- Eleanor
- Nem mondhatnám!
- Akkor? Mi akasztotta ki ennyire?- Louis
- Nem tudom. Fogalmam sincs!
- Jobb ha felmész hozzá!- Eleanor
- Oké! Akkor jó éjt és holnap találkozunk!- indultam el felfele
- Jó éjt!
Bementem a szobába és az épp síró Lizt az ágyban találtam.
- Kicsim! Mi a baj? Látom rajtad, hogy nem a veszekedésünk borított ki ennyire.
Nem válaszolt csak zokogott.
- Mi a baj?- bújtam hozzá
- Meghalt!- kiáltotta el magát
- Cssss! ki halt meg?- öleltem át
- A nagymamám!- zokogott tovább
- Jaj!- öleltem tovább
- Meghalt! Érted? Meghalt!- jött ki belőle
- Annyira sajnálom!
- Miért jöttél értem?- nézett rám kisírt szemekkel
- Mert szeretlek és aggódtam érted. Hova mentél?
- Egy bárba. És egy pasi meg akart erőszakolni. Zayn segített.- mondta el a vázlatait a történteknek
- Megerőszakolni?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! De nem lett semmi! Szerencsére!- bújt nekem
- Hálás vagyok Zanynnek. De kérlek többet ne csinálj ilyent!
- Oké!
- Na jó!Aludj jól!- pusziltam meg
- Te is!
Nem kellett sok és elaludtunk mivel mind ketten rettentően fáradtak voltunk.
*Liz szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem. Mozgolódni kezdtem amire Harry is felébredt.
- Szia!- csókoltam meg
- Mi van már nem vagy haragos?- csókolt vissza
- Miért kéne?- néztem rá értetlenkedve
- Hát......a tegnapi dolog után.....- magyrázta
- Hát... Én csak arra emlékszem, hogy nem szóltál hozzám....aztán lementem a konyhába és......Basszki! Mond, hogy a többit csak álmodtam!- torzult el az arcom.
- Attól félek, hogy nem csak álom volt.- ölelt át
- Ne4 Úgy- e él a nagymamám?- bújtam a vállának
- Sajnálom!
- Nem! Nem! Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet! Harry mond, hogy csak álom volt!- zokogtam
- Mondanám, bárcsak mondhatnám....De akkor hazudnék.- nézett rám
- Harry! A nagymamám!
- Semmi gond!- szorított magához
- Azt hiszem, hogy megyek és felhívom anyát.- álltam fel
- Oké!
Elindultam lefele és a nappaliban Louist meg Eleanort találtam.
- Sziasztok!- köszöntem könnyes szemekkel- Ne haragudjatok a tegnapiért! Annyira sajnálom! És bocsánat ha megbántottalak!
- Minket nem de szerintem Harryt igen!- Louis
- Tudom! Most megyek és felhívom anyát!- indultam a konyha fele
Bepütyögtem anya számát és vártam, hogy kicsörögjön.
- Haló? Tom?- kérdeztem
- Igen! Szia Liz! Mi lett veled a tegnap? Nagyon megijesztettél!
- Semmi! Ne aggódj értem! Inkább mond, hogy mi van anyával meg a többiekkel.- töröltem le a könnyeimet
- Anya ki van borulva és apa próbálja vigasztalni. Rob meg Gréta is itt vannak, nagyon ki van mindenki.- avatott be
- Arra gondoltam, hogy leutaznék Francia országba.- mondtam
- Ne! a nagyit már elhamvasztották!- mondta a könnyeivel küszködve
- De.......
- Nem tudtuk megvárni amíg ideérnél.
- Istenem! Akkor többet nem is láthatom?
- Sajnos nem!
- Akkor? Mikor találkozunk?- kérdeztem
- Mikor hazajössz!
- Mert? Már otthon vagytok?
- Igen! Nemrég érkeztünk meg!- Tom
- Rendben, akkor hazautazok Londonba!
- Ne! Ne! Nem éri meg hazajönnöd!
- De veletek kellene lennem!- én
- Mondom! Jobb ha ebből kimaradsz! Hidd el! Nagyon rossz itthon! Fájna neked!
- Két nap múlva így is- úgy is hazamegyek!
- Jó! Addig is pihenj!- mondta
- Oké! De kérlek nagyon vigyázz anyára!
- Megígérem!
- Oké! Köszi!
- Nincs mit! És vigyázz magadra!
- Rendben!
- Szeretlek!
- Én is Tom!
- Szia! Ha van valami hívlak!
- Okés! Szia!- tettem le
- Mi lett Liz?- jött oda Louis
- Meghalt Lou! Meghalt a nagymamám és elhamvasztották anélkül, hogy el tudtam volna tőle búcsúzni.- mpondtam neki sírva
- Jaj! Ez mikor történt?- ölelt át
- A tegnap!
- Hallottam, hogy a tegnap ittál......
- Igen! Harry mesélte?
- Aha!
- Nem emlékszem semmire!
- De beszélté Zaynel?
- Igen!
- De úgy- e nem mondta el neki, hogy mi.....?????- nézett rám
- Nem tudom! Nem emlékszem arra sem, hogy találkoztam vele. De majd valahogy megkérdem tőle. Az igazság az, hogy a tegnap estéből csak a fejfájás marad meg meg a kisírt szemek!- én
- Az szuper!
- Az! Anne tud erről?- kérdeztem
- Nem! Egy barátnőjénél volt késő estig!
- Húúúúú! azt hittem, hogy.....! Megijedtem!
- Mitől?- kérdezte
-Tudod Anne a tegnap ránk nyitott, amikor épp.....melltartóban voltam és Harryvel.....Érted!
- Oh.....Az elég ciki lehetett!
- Ja! Gondolhatod!
- És mondott rá valamit?
- Nem!
- Na jó! Gyere! Menjünk be!
- Oké!- indultunk el befele!......................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése