19. Fejezet

Hali! Köszönöm azt a rengetek kommentet nektek! Ne haragudjatok, hogy egy ideig nem volt rész de sajnos rengeteg dolgozatra kell tanulnom. Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket! Puszi!

*Harry szemszöge*

Liz már az út közepénél elaludt ezért is gondoltam, hogy majd felébred addigra mire megérkezünk, de ez nem így történt. Nem akartam megébreszteni mert féltem, hogy eszébe jut ismét a nagymamája és akkor egész éjjel nem fog aludni semmit.
- Nem kéne megébreszteni!- súgta oda Eleanor
- Igazad van kicsim! Hagyjad Harry! Majd és felviszem őt!- ajánlotta Louis
- Azt megköszönném!
- Akkor egyszer Lizt vagy a csomagokat vigyem be?- kérdezte
- Vigyed Liz és én viszem majd a csomagokat.- mondtam
- Harry! Nem kéne emelned!- ellenkezett Eleanor
- Igaza van!- helyeselt Louis- Majd én beviszem!
- Nem! Az orvos is megmondta, hogy nem törés! Segítek és kész!- emeltem meg az egyik táskát
- Bírod?- aggodalmaskodott Eleanor
- Persze!
- Akkor nyisd az ajtót!- kért meg Louis
- Oké!
Felmentünk az emeletre és egyenesen be a szobánkba.
- Hova rakjam őt?- kérdezte
- Csak ide az ágyra!- vettem le a terítőt, hogy Liz lerakhassa
- Na! Kész is vagyunk!- Louis
- Igen! Kikísérlek!- indultunk el kifele
- Köszi!
- Én köszi! Jó, hogy nem kellett megébresztenem. Nem hiszem, hogy vissza tudott volna aludni.- én
- Lehet! Ahogy láttam eléggé megviselte a dolog!
- Igen! Annyira sajnálom őt!- mondtam
- Tud a holnapi búcsúztatóról?- kérdezte Louis
- Nem! Még nem mondtam meg neki! Nem akartam még ezzel is terhelni őt!
- Megértem!
- Majd reggel elmondom neki.
- Rendben! Akkor aludjatok jól!- ölelt át
- Ti is! Szia Eleanor!- emeltem fel azt a pár lentmaratt cuccot
- Szia Harry!
Ahogy elmentek és is bementem a házba és felmentem az emeletre. Benéztem a szobába és Liz olyan békésen aludt. Boldog voltam, hogy legalább az álmaiban nem a rosszakat látja. Átmentem a másik szobába majd leraktam a táskát és én is lefeküdtem. 

 

Gondolkodni kezdtem a holnapon, hogy mennyire rossz is lesz majd azt a sok jó embert sírva látni. Főleg Lizt! Őt akartam a legkevésbé szomorúnak látni, mert amikor ő az akkor én is az vagyok. Rossz volt ezen gondolkodni így inkább megpróbáltam elaludni. Körülbelül egy órát forgolódtam de nem tudtam sehogy sem  elaludni. Végül arra döntöttem, hogy megyek és beveszek egy nyugtatót hát ha az segít. Lementem  a konyhába és keresgélni kezdtem a gyógyszer után. Eltartott egy darabig míg megtaláltam és be tudtam venni. Visszamentem a szobánkba és ismét aludni próbáltam. Mikor ismét eltelt egy óra és én még mindig nem aludtam nagyon ideges lettem. Magamra vettem egy nadrágot és lementem az előtérbe. Elvettem a kulcsaimat és beszálltam az autómba.Elindultam a városban és csak mentem. Meg sem álltam. Boldogságomra, hogy jobb legyen még az eső is elkezdett esni. Nem igazán izgatott, csak mentem tovább. Addig- addig mentem, hogy egy nagyon ismerős helyre érkeztem. Nem hittem a szememnek, hogy ez az a hely. Kiszálltam a kocsiból és elindultam gyalog.

Végigmértem az egész helyet. Tényleg az a hely volt. A hely ahol.....ahol megtörtént....Lorával.....Elkaptak az emlékek, hogy milyen is volt akkor. Már vagy 10 perce állhattam ott így bőrig áztam és fáradt is voltam. Visszaültem az autóba és elindultam hazafele. Az úton végig Lorán törtem a fejem, bár őszintén megvalva nem tudom, hogy miért. Talán az a hely az oka....Amiatt a hely miatt éreztem akkor magam ennyire furán. Ahogy hazaértem beparkoltam a garázsba és felmentem a szobánkba. Körülnéztem a sötétben nem láttam semmit ezért elindultam a mosdóba, hogy ott vegyem le a víztől áztatott ruháimat. Benyitottam de ami ott fogadott az nagyon meglepett.
- Hát te?
Liz nem válaszolt csak sírt tovább a földön.
- Mi a baj?- öleltem át így őt is eláztatva ruháimmal
- Nem tudok aludni sem Harry! A nagyival álmodtam!- nézett rám
- Cssss! Semmi gond kicsim! Nincs semmi gond!- próbáltam nyugtatni
- Nem jön vissza Harry! Soha!- sírt még mindig

Az igazság az, hogy még sosem láttam őt ilyennek. Soha. Teljesen kifordult magából és mintha nem is ő lenne. Féltem, féltem, hogy valami baja lesz.
- Hozok neked egy nyugtatót oké?- álltam fel
Bólintott és én elindultam a gyógyszerért.
- Tessék!- adtam oda egy pohár narancslével együtt
- Köszi!
- Na gyere!- vettem el a poharat- Jobb lesz ha lefekszünk!- segítettem fel
- Igen!
Bementünk és mind a ketten lefeküdtünk. Ahogy Liz elaludt és is hamar elaludtam utána.
Reggel mikor megébredtem Liz még aludt. Ránéztem az órámra és láttam, hogy a búcsúztatóig még csak egy másfél óra van ezért arra döntöttem, hogy Lizt is felébresztem.
- Szerelmem!- simítottam végig a nyakán
- Szia!- nyitotta ki a szemeit
- Hogy vagy?- nyomtam puszit a nyakán levő finom bőrre
- Rettenetesen szúr a szemem!- ült fel- Hány óra van?
- 8.
- Miért keltünk ilyen korán?- kérdezte
- A tegnap nem mondtam de ma lesz a nagymamád búcsúztatója szóval azért.
- Értem! De miért nem mondtad el?- kérdezett rá
- Nem akartalak a tegnap még ezzel is terhelni.
- Köszi!- ölelt át
- Tudod, hogy érted mindent megtennék!- súgtam a fülébe
- Tudom!
- Na jó! Akkor öltözzünk!- álltam fel
- Oké! Megyek és vasalok! Neked melyik öltönyödet vasaljam?- kérdeztem
- Amelyiket jónak gondolod!
- Oké!- indult el kifele
Én bementem a mosdóba és összeszedtem a cuccaimat amiket a tegnap bent hagytam majd kivittem és kiteregettem. Odakint nem volt rossz az idő. Sütött a nap, nem mondom, hogy meleg volt de hideg sem. Visszamentem a házba és felmentem az öltözőbe.
- Már meg is vagy?- kérdeztem Liztől
- Igen!- adta ide a ruháimat
- Köszönöm!- adtam egy köszönet csókot neki
- Nincs mit!
Gyorsan felvettem a fekete öltönyt és Liz is a ruháját majd a mosdóba mentünk. Mikor már mind ketten késznek nyilvánítottuk magunkat beültünk az autóba és elindultunk. Az úton az a fél óra elég nehezen telt de mikor megérkeztük arra gondoltam, hogy inkább utaznék mint, hogy most ezt a sok jó embert akiket mind nagyon szeretek sírni lássam.
- Sziasztok!- léptünk be a házba utolsókként.
- Sziasztok!- köszöntek a srácok
- Jövünk mindjárt csak....- mutattam Kateék fele
- Rendben!- Niall
Megfogtam Liz kezét és lassan odasétáltunk a családhoz.
- Részvétem!- öleltem át Katet
- Köszönöm Harry! Sokat jelent nekem, hogy itt vagy!- hálálkodott Kate
- Ez természetes!
- Tényleg kösz!- ölelt át Rob
- Liz!- ölelte meg Kate a barátnőmet
- Anya! Én...annyira sajnálom, hogy nem voltam veled!- kezdett el sírni
- Semmi gond kincsem! Semmi gond!
Így töltöttük el még az elkövetkezendő fél órát míg meg nem jött a pap. Volt egy kis oltár csinálva és ott prédikált. Miután lejárt a szertartás kimentünk a kertbe Liz meg a családja szétszórták a hamvakat. Ezután mindenki egy rózsát vett a kezébe és kopjafához rakta. Liz maradt a legvégére mert ő mondani is szeretett volna valamit.
- Mindenkinek nagyon hálás vagyok, hogy eljött! Szomorú ez a nap sokunk számára de.....- akadt el a hangja- De....El kell búcsúznunk. Nekem is....Én mindenkinek! Ezek a rózsák legyenek az emlékek jelképei amiket örökre a nagyinak adunk!- sírta el a végét
Én úgy éreztem kötelességem odamenni, ezért felálltam a helyemről és átöleltem őt. Még jobban sírni kezdett és mindenki erre a pár mondatra. Mikor kicsit sikerült megerősítenie magát fogta a rózsát és letette. Ezzel elengedve a nagymamáját.

Miután mindenki bement a házba az ebédlő fele mentünk. Leültünk enni de valahogy senkinek sem volt étvágya. Még Niall is csak nézte az ételt.
- Ne haragudjatok de nekem nincs étvágyam!- állt fel Liz- Egy kicsit megjárom magam ha nem gond
- Menj nyugodtan!- Kate
- Aggaszt, hogy valami baja lesz!- súgta oda nekem Rob
- Menjek utána?- kérdeztem
- Ja nem! Nem fizikailag hanem lelkileg.
- Én is ettől félek! A tegnap éjjel sírógörcsöt kapott.- mondtam el
- Nem tudom...Talán az iskola egy kicsit eltereli a gondolatait!- reménykedett
- Bízom benne!
- És milyen volt Holmes Chapelben?- kérdezte Niall tématerelés képpen
- Jó!- válaszoltam röviden
- Anya! Kimegyek Lihez!- állt fel Tom
- Ne! Hagyjuk most szerintem egy kicsit!- mondtam
Erre senki sem válaszolt csak mindenki csendben folytatta az evést

*Hétfő reggel*

*Liz szemszöge*

Már két napja, hogy elbúcsúztunk a nagymamámtól de nekem még mindig kimondhatatlanul fáj. Próbálom mindenki előtt álcázni mert nem akarom, hogy aggódjanak értem. Azon gondolkodtam, hogy ha elkezdem az iskolát az talán segít, és ehhez tartottam magam, ebben bíztam. Nem volt más reményem.
- Szia!- ébredt meg Harry is
- Szia!
- Hogy vagy?- ült fel mellém
- Jól!- mondtam de nem így éreztem
Bár bántott, hogy hazudnom kell neki de nem tehettem mást. Remélem minél hamarabb vége lesz ennek az egésznek.
- Izgulsz?
- Eléggé! Úgyhogy megyek és letusolok. Oké?- álltam fel
- Mehetek én is?- nézett rám boci szemekkel
- Hát....Na jó!- egyeztem bele végül
- Az az!- szökött fel az ágyból
Azért engedtem meg neki, hogy velem jöjjön mert abban bíztam talán ez segít abban, hogy kicsit ellazuljak.
Harry előre ment amíg én összeszedtem egy pár cuccot a sulihoz majd én is utána mentem a fürdőbe.
- Húúúú! Hát ez!- lepődtem meg- Ezt mikor csináltad?- kérdeztem

- Most!- jött oda hozzám majd megcsókolt. Nem tudtam ellenállni édesen hívogató ajkainak így visszacsókoltam. Amikor vele vagyok egy teljesen más világba visz engem. Annyira szeretem. Beültünk a kellemesen forró vízbe és beszélgetni kezdtünk. Egy kis idő elteltével Harry ismét közeledni kezdett és harapdálni kezdte a nyakamat, csókolgatott. Imádom amikor ilyen de most valahogy nem volt erőm ehhez.
- Harry!?
- Igen?- csókolt tovább és erősen megszívta a nyakamat
- Hé! Álj meg!- toltam el magamtól
Láttam, hogy nagyon meglepte a reakcióm amin nem is csodálkozom hisz engem is meglepett.
- Liz! Valami gond van?- nézett rám aggodalmasan
- Nem csak....Ezt most nem igazán szeretném!- szálltam ki a kádból
- De....Én ezt nem értem!- jött utánam mesztelenül
- Most nem.....- magyaráztam ki magam
- Hát jó!- kezdett el öltözni
Kotorászni kezdtem a szekrényemben és elővettem a mai napra szánt ruhámat és felöltöztem.
- Én kész vagyok!- mondtam
- Oké! akkor menjünk!- indult el a lépcsőn
Éreztem, hogy haragszik rám és azt nagyon nem szeretném, hogy haragban váljunk el.
Beszálltunk az autóba és elindultunk. Egy ideig sem ő sem én nem szóltunk a másikhoz amíg én meg nem elégeltem ezt.
- Figyelj! Sajnálom! Bunkó voltam a reggel!
- Tudod Liz....Nem tudom, hogy mi van mostanában velünk. Rengeteget veszekszünk, és ez nem jó. Sem neked, sem nekem.
Megijesztett amit mondott. Attól féltem, hogy szakítani akar velem.
- Úgy- e nem akarsz szakítani?- kérdeztem
- Jaj dehogy!- csak szerintem meg kéne ezt beszélnünk. Nem gondolod?- nézett rám majd vissza az útra
- De!
- Akkor? Mi a baj? Mond el kérlek!- nyúlt a kezem után
Rátapintott. Nem tudtam előle eltitkolni. De nem tudhatta meg.
- Harry! Mondtam már, hogy nincs bajom!- csattantam fel
- Nem értem mi bajod van!- mondta kicsit idegesen
- Semmi! Jól vagyok! És kérlek hagyj ezzel a baromsággal!
Az út további részén nem veszekedtünk, mivel nem is szóltunk egymáshoz. Szerencsére hamar megérkeztünk és megláttam Lolát.
- Sziasztok!- jött oda
- Szia!- öleltem meg
- Mi ez a búskomorság nálatok?- nézett Harryre majd rám
- Semmi!- mondtam egyhangúan
- Hát oké! Na akkor mehetünk?- kérdezte Lola
- Igen!- indultam el de Harry utánam nyúlt és megfogta a kezem
- Kettőre jövök!
- Oké!
Adtam egy puszit neki és elindultunk. Nem akartam vele összeveszni de jobb így neki

Bementünk az épületbe majd az osztályba. Már mindenki a helyén ült. Ahogy beléptem az osztályba rögtön a tanárnő is jött utánam.
- Jó reggelt!- köszönt mindenkinek
- Jó reggelt tanárnő!- fogattuk
- Áh! Hawson kisasszony!- indult el felém
- Igen! Én vagyok!
- Nah gyerekek! Lesz egy új osztálytársatok!- nézett az osztály fele
- Sziasztok!- köszöntem
- Kérem mutatkozzon be és mondjon valamit magáról!
- Liz Hawson vagyok. 17 éves. Am....Imádok táncolni és táncot is tanítok Danielle Pay.....az egyik barátnőmmel.- javítottam ki magam mivel nem szeretném ha már az első nap ki lennék közösítve- Nagyjából ennyi!
- Oh ez mind nagyon szép. És a szülei mivel foglalkoznak?
- Az édesapám ügyvéd és édesanyám ruhatervező.- válaszoltam
- És miért költöztetek ide!- faggatózott a tanárnő
- Mert anya cége itt is nyitott egy nagy üzletet és ezért.
- Akkor a tietek az az nagy üzlet amit most építenek?- kérdezte
- Igen!
- Akkor mindenképp bemegyek ha megnyit!- mosolygott rám
- Rendben.
- Leülhet!
- Hova ülhetek?- kérdeztem
- Oda!- mutatott egy üres székre
- Köszönöm!
- Hello! Mike vagyok!- nyújtotta kezét az újdonsült padtársam
- Szia! Liz!
- Tanárnő! Kérem! Liz nem ülhetne mellém. tudja én már elég régóta ismerem és.....- szólalt meg Lola
- Lola Green!.....Kérdeztem a tanácsát?- szídta le a tanárnő
- Nem...De.....- Lola
- Akkor ne is válaszoljon!- nyitotta ki a matek könyvet.
- És Franciaországban laktál?- súgta oda Mike
- Igen!
- És, hogy tetszik itt Londonban?
- Nagyon jó hely! szeretem itt.- én
- Mike?! Megtudná ismételni a kérdést?- szólt ránk a tanárnő
- Ammm...mmmm....- makogott Mike
- Mi a kör területe?- súgtam meg a választ
- Mi a kör területe!- mondta utánam
- És a válasz is tudja rrá?- kérdezte
- Amm....Hát....Persze! Mindjárt eszembe jut!
- (Pi)R2.- mondtam csendesen
- (Pi)R2.- mosolygott Mike
- Rendben! Kérem máskor engem figyeljen!- mondta Miss. hisztiné
- Persze! Mert minden álmom, hogy magát bámuljam!- kacagott Mike
- Mondott valamit?- kérdezte a tanárnő
- Nem- nem tanárnő! Figyelek!- Mike
- Akkor jó! Komolyságot várok önöktől ebben az évben.
- Köszi, hogy...-Mike
- Szivesen! Látom a matek nem az erősséged- kacagtam csendesen
- Hát...Így is lehet mondani!
Hamar eltelt az óra és ki is csengettek.
- Na! Megismerkedtetek?- jött oda Lola a padunkhoz
- Igen! Tudom, hogy Mike nem a legjobb matekból!- böktem meg az emlegetett személyt
Mike csak elmosolyodott és elkezdett csikizni.
- Ne!- hátráltam
- Mi van? Bolond vagy?- lökött meg az egyik csaj mivel véletlen ráléptem a lábára
- Bocsi! Nem akartam!- kértem elnézést
- Tudod...Nálunk az újak általában meghúzzák magukat!- kötött belém
- Ja...Szóval és akkor lennék jó kislány  ha ülnék és úgy tennék mintha itt se lennék. Igaz?- kérdeztem
- De! pontosan! Látod milyen okos vagy szivem!- tette a kezét a vállamra
- Tudod mit szivem?- hajoltam közelebb hozzá- Arra várhatsz!- és kimentem az osztályból
- Ez nagyon kemény volt! Nagyon szuper voltál!- jött utánam Mike
- Utálok ilyen lenni..De ő kezdte! Nem tudom mit ártottam neki.
- Oh! Ne foglalkozz vele! Viki alapból ilyen. Mindenkit ott szívat ahol csak tud! De te csajszi....bírom, hogy visszaszóltál neki. Eddig még senki sem merte.- dícsérgetett
 - Nem mert senki beszólni neki? Miért ki ez a csaj, hogy mindenki így fél tőle?- kérdeztem
- Viktoria Horan. Az apja a ROBTOMLIZ cégnél ügyvéd.- magyarázta nekem
Én csak kacagni kezdtem ezen. Szegény Mike semmit sem értett.
- Mi van? Tudod, hogy ez a világ leggazdagabb és leghíresebb cégje?- nézett rám
- Igen!- kacagtam még mindig
- Akkor? Mi olyan vicces?- értetlenkedett
- Tudod, hogy miért az a neve a cégnek, hogy ROBTOMLIZ?- kérdeztem
- Igen! A pasi a gyerekeiről nevezte el.
- Nah! Hát az a pasi az apám. A legnagyobb tesóm Rob, a középső Tom és én.- avattam be
- Basszus! Úgy- e most csak viccelsz?- nézett rám nagy szemekkel
- Nem! Ez komoly!
- Basszus!- vett egy nagy levegőt- Szóval...Ha jól értem Viktoria apja a te apád alkalmazottja. Igaz?
- Igen! Jól érted!- mosolyodtam el
- Basszus! Ezt mindenkinek meg kell tudnia!
- Miért kéne?- néztem rá
- Azért, hogy Viktoria rájöjjön nem ő az Isten!
- Miért? Úgy gondolja?
- Nem csak gondolja! El is hiszi magáról.- vigyorgott Mike
- Uh! Akkor ez súlyos probléma!- indultam el az osztályba mivel becsengettek
Ahogy mentem befele Viki épp akkor jött kifele. Úgy tettem mintha észre sem vettem volna.
- Na! Merre voltatok?- jött oda Lola
- Kimentünk a folyósora!- mondtam
- Ja...Épp most hívott Niall, hogy elhívták a One Directiont egy interjúra és.....
- Hova hívták a One Directiont?- fordult vissza Viki
- Egy interjúra!- mondtam
- És ti ezt meg honnan veszitek? Én nem tudok erről!- mondta
- Tudjuk és kész!- Lola
- De amitől te nem tudsz róla attól mi még tudhatjuk nem?- kérdeztem
- Te tudod kivel beszélsz?- kezdte megint
- Igen! Az apám alkalmazottjánaka a lányával!- adtam neki
- Ja persze! Azt sem tudod hol dolgozik az apám!- nézett rám gúnyosan
- Véletlenül nem a ROBTOMLIZ- nél?- kérdeztem hatalmas mosollyal az arcomon
- Am....De!- csendesedett el egy kicsit
- Az az apám cége! Szerinted mitől Rob, Tom és Liz a neve?- néztem rá- Egyszerű......mert ez az én meg a tesóim neve egyben.
- Ja.....de akkor sem értem mitől tudjátok ti jobban, hogy mit csinál a One Direction mint én.- hozta fel ismét a témát.
- Nem is baj!- én
- De én azt hittem én tudom meg leghamarabb a híreket. Hisz még a nevem is Horan! Mint a Niallé! Ez jel!- mondta boldogan
- De jó neked!- mondtuk egyszerre Lolával majd leültünk a helyünkre
- Na tetszett?- kérdeztem Mikeot
- Igen!Megmondtad neki a tutit!- kacagott
- Talán így kicsit leszáll a magas lóról.
- Hello új csajszi!- jött oda egy srác
- Szia!
- Frady vagyok! Figyu! Ide tudnád adni a matek füzeted? Tudod lemarattam egy kicsit. Holnapra visszahozom!- kért meg
- És miért tőlem kéred el? Én még új vagyok!
- Igen! De azt hallottam, hogy jó matekes is!- Frady
- Tessék!- adtam oda a füzetem csak, hogy menjen már el
- Kösz!
- Már kezdi!- rázta meg a fejét Mike
- Nyugi! Már megszoktam az ilyesmit! Amúgy ki ez a srác?- kérdeztem
- Hát...A suli bálványa! Minden csaj utána fut. Ja meg a One Direction után. Te is One Direction mániában szenvedsz?- kérdezte
- Nem! Én inkább Harry Styles mániában szenvedek! De maradjon köztünk oké?- kérdeztem
- Oké! De Harrynek már van barátnője ha jól tudom!
- Igen! Én!- mondtam csendesen, hogy senki se hallja
- Most komolyan?
- Igen! De senkinek se szólj róla!
- Oké!- Mike
- Uh! És Viki, hogy nem ismert meg?- kérdezte
- Nem tudom de nem is baj! Nem akartam már az nap héten úgy bemutatkozni, hogy Harry Styles barátnője. Gondold el mi mondtak volna róla a többiek.
- Ja! Meg lett volna a véleményük!
Hamar lejártakaz óráim és épp lefele tartottam mikor megláttam Harry az autójánál egy csomó emberrel körülvéve. Próbáltam odamenni de nem nagyon sikerült. Mire valahogy odaértem épp Viki fényképezkedett Harryvel.
- És? Hogy- hogy erre fele jártál?- kérdezte Viki
- Hát....- Harry
- Szia!- értem oda végre
- Liz! Nem látod, hogy most velem beszél? Várj a sorodra!- förmedt rám Viki
Harry ezzel nem foglalkozva odajött és megcsókolt.
- Szia Lit!- ölelt át
Mindenki csak nézett és nem hittek a szemüknek. Főleg Viki. Harry összekulcsolta a kezünket és úgy válaszolt Vikinek:
- Lizért jöttem!- majd beszállt az autóba
- Nocsak! Mégsem vagy akkora Directioner mint amekkorának mondod magad? Nem ismerted meg Lizt?- kacagott Mike
- Köszi mindent Mike! Holnap találkozunk! Sziasztok!- szálltam be a kocsiba én is
- Nincs mit! Sziasztok!- Mike
- Milyen volt ma?- kérdezte Harry
- Hát.....Jó! Mike....Ő a padtársam! Viki....hát ő meg egy nagyon idegesítő csaj! Ma egész nap az agyamra ment! Azt hiszi ő a minden. Aztán felvilágosítottuk, hogy mégsem. Kiderült, hogy az apja az én apum alkalmazottja.- mondtam- Ja és, hogy most veled jöttem el ez betette neki az ajtót.
- Ja! Akkor pont jókor jöttem?-
- Igen! Úgy- e nem haragszol a maiért?- kérdeztem
- Nem!Eleinte rosszul esett de aztán elkezdtél retteneteden hiányozni és azt hittem sosem lesz már két óra.
- Édes vagy! Nekem is nagyon hiányoztál.
- És? Akkor ma megyünk anyukádékhoz?- kérdezte
- Igen! Ha van kedved!
- Oké! Akkor most elviszlek Dani sulijába majd onnan anyudékhoz. Jó?
- Oké! Köszi............................