18. Fejezet

Sziasztok! Itt van a rész ahogy megígértem! Az igazság az, hogy nem nagyon vagyok vele megelégedve. Szerintem elég unalmas lett. De azért ha elolvassátok pipáljatok és ne felejtsetek el kommentelni sem. Jó olvasást!
*Liz szemszöge*

-Tudod Anne a tegnap ránk nyitott, amikor épp.....melltartóban voltam és Harryvel.....Érted!
- Oh.....Az elég ciki lehetett!
- Ja! Gondolhatod!
- És mondott rá valamit?
- Nem!
- Na jó! Gyere! Menjünk be!
- Oké!- indultunk el befele!
Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Amm......Még egyszer  ne haragudjatok a tegnapiért!- néztem a többiekre
- Nem haragszunk!- ült mellém Eleanor
- Köszi! Nagyon bunkó voltam?
- Az az igazság, hogy nem is beszélgettünk. Csak amikor mentél felfele megszólítottunk de nem vettél minket észre!- magyarázta Louis
- Ja! Ez jellemző is rám!- mosolyodtam el- Úgyhogy bocs!
- Legalább most mosolyogsz!- kacagott Eleanor
- Igen!
- Srácok! Nekem be kéne mennem a városba!- állt fel Louis- Valaki még jön?
- Amm....Véletlen nem mész majd a Grace hotel fele?- kérdeztem
- De! Mehetek arra is!
- Nem vinnél be engem oda?- kértem meg
- De! Gyere!
- Oké! Harry! Nem gond ha megyek?- néztem rá
- Nem csak legyen nálad telefon és ha lehet ne legyen lemerülve!- mosolygott rám
- Ha- ha- ha! Nagyon vicces vagy!- pusziltam meg!
- Tudom!- Harry
- akkor Louis fellépek és átöltözök.- indultam el.
- Oké! Siess!
Felszaladtam a szobánkba és  magamra kaptam egy farmert meg egy fehér trikót. Kinéztem az ablakon és úgy láttam, hogy nincs valami meleg ezért egy felsőt is magamhoz vettem és leszaladtam.

- Megvagyok!- húztam fel a cipőmet
- Oké! Én is!- Louis
- De minek akarsz te oda a hotelhez menni?- kérdezte Harry
- Mert meg akarom köszönni Zaynnek, hogy a tegnap segített.- vettem el a táskám
- Zaynnek?- nyitotta nagyra a szemeit- Akkor jövök én is!- állt fel
- Ne Harry! Nem kell bébicsősz!
- De kicsim!.......- erre én szúrósan néztem rá- Na jó! Legyen! De vigyázz magadra!- puszilt meg
- Oké! Vigyázok!- mentem ki az ajtón
- Sziasztok!- köszöntek  Harryék
- Sziasztok!- válaszoltunk majd  beszálltunk az autóba
Louis egészen a hotelig vitt majd ott leparkolt.
- Köszi!- szálltam ki
- Jövök egy óra múlva!- nézett ki a lehúzott ablakon
- Oké! Szia!- csuktam be az ajtót
- Szia!- és már el is hajtott
Bementem az épületbe és egyből a recepcióra siettem.
- Szia!- köszöntem az ott lévő fiatal lánynak- Zayn Malikhoz jöttem!- mosolyogtam rá
Erre ő rám nézett és röhögni kezdett.
- Ja persze! És és meg a mikulás felesége vagyok!- röhögött még mindig.
- Te most gúnyolódsz?- kérdeztem
- Szivi....Jobb lenne ha elhúznál innen! Nem kellenek ide kíváncsiskodó Directionerek. - mondta flegmán
- Te miről beszélsz?- néztem rá értetlenkedve
- Arról, hogy húzzál el innen!- kiabált rám
- Dehogy is!
A csaj már hívni akarta a biztonságiakat, mikor Zayn jött oda hozzánk.
- Liz! Szia! Hát te?- puszilt meg
- Épp beszélgettem a mikulás feleségével!- röhögtem szembe a csajt
- Mi?- röhögött Zayn is
- Nem akart felengedni hozzád!- meséltem el Zaynnek
- Hogy imádom az ilyen gyenge elméjű nőket!- grimaszkodott a recepciós csajnak- Tudod drága! Azt mondtam, hogy csak a "srácok" meg a "csajok" jöhetnek fel.- mondta a csajnak lassan és tagoltan
- Igen Zayn! És ezért nem engedtem fel őt sem!- magyarázkodott a csaj
- Húúúú! Te tényleg ennyire szőke vagy?- csapott Zayn a homlokára- Ő Harry Styles barátnője! Rémlik valami?
- Ja.....Bocsánat!
- Na gyere Liz!- karolt át Zayn és elindultunk felfele
Én még vetettem a csajra egy csábos mosolyt, hogy igazoljam neki, hogy nekem volt igazam.
- És? Mi járatban?- kérdezte Zayn a liftben
- Hát....Csak a tegnapról akarok beszélni!
- Akkor inkább bent beszéljük meg!- nyitott ajtót
- Oké!- ültem le
- Na! Hallgatlak!
- Hát...Csak meg akartam neked köszönni azt amit értem tettél! Tudom, hogy ha te nem lettél volna a ott a kocsmánál akkor az a barom.....- hallgattam el
- Nem kell megköszönnöd! Még így is rengeteggel jövök neked Liz!- fogta meg a kezem
- És nem voltam túl bunkó veled?- kérdeztem
- Áh! Nem! Csak beszélgettünk! elmondtad, hogy mi volt veled az nap és miért ittad le magad.
- Mert a nagymamám.....- néztem Zaynre de a könnyek már gyűlni kezdtek a szememben.
- Igen....
- Hu!- gondolkodtam hangosan- De nem mondtam semmi mást igaz?- lettem kicsit idegesebb mert nem emlékeztem, hogy elmondtam- e neki a Louisos dolgot vagy sem.
- Liz! Tudom, hogy mire gondolsz! De nem kell félned mert nem fogja tőlem senki megtudni.
Szóval elmondtam. Elmondtam neki a legféltettebb titkomat. Oh! istenem! Egy marha vagyok!
- Én....Elmondtam Louist???
- Igen! De ne aggódj! Ígérem senki sem fogja tőlem megtudni.
- Jó! Köszönöm! Igazából semmi sem történt csak szinte!- mondtam
- Ajj! Valaki kopog! Vajon a szőke nem értette, mikor azt mondtam, hogy ne engedjen fel az embereket!- ment az ajtó fele
- Nem tudom!- kacagtam
- Szia Liz!- jött be Louis
- Szia Louis! Hogy - hogy ilyen hamar jöttél?- kérdeztem
- Hamarabb végeztem a banknál!- mondta
- Ja.
- És? Miről dumáltok?- ült le
- Louis! Az a helyzet, hogy tegnap amikor részeg voltam......kikotyogtam Zaynnek, hogy mi....tudod....- mondtam csendesen
- Mi?- állt fel
- De nem kell aggódnod mert nem beszélek senkinek róla!- mondta Zayn
- Basszus Zan! Kérlek! Az egy félreértés volt. És nem akarom egy ilyen hülyeség miatt elveszíteni Eleanort! - idegeskedett
- Mondom! Nem aggódj mert senki sem figja megtudni! Tőlem bjztos nem!
- Köszi!- Louis
- Nincs mit!
- Louis! Szerintem mehetünk! Nem?- kérdeztem
- De, menjünk!- állt fel
- Köszi még egyszer Zayn!- öleltem meg
- Nincs mit!
- Szia!- köszöntünk el
- Sziasztok!- csukta be az ajtót
Elindultunk lefele és, amikor leértünk a recepcióhoz én meg egyet vigyorogtam a csajra majd Louis kíséretében kisétáltam az épületből. Beültünk az autóba és elindultunk "hazafele". Hamarosan megérkeztünk és bementünk a házba.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan
- Sziasztok!- hangzott el a válasz
- Oh! Szia Anne! A többiek?- néztem körül
- Elmentek sétálni!
- Ja! Biztos untak már várni!- Louis
- Lehet!

*Harry szemszöge*

Mivel Liz és Louis elmentek, már megint, arra döntöttünk Eleanorral, hogy mi is megjárjuk magunkat.
- Eleanor?! Am...Téged nem zavar, hogy....?
- Hát...Hogy őszinte legyek de! Elég furcsa, hogy én veled Louis meg Lizel van. Mostanában egyre többet. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem szeretek veled lenni csak.....
- Igen, tudom! Hasonló képen érzek én is! Különben Louisnak milyen dolga volt a városban?- kérdeztem
- Nem tudom! De gondolom valami bankos dolog!
- Ja! Várj egy perc! Csak jött egy SMS- em!- túrtam elő a telefonom
- Ki írt?
- Liz!
- És mit írt?
- Azt, hogy merre vagyunk mert ők most érkeztek meg!- mondtam
- Ja! Akkor menjünk!- indultunk el
- Oké!
Mivel nem mentünk túl messze a háztól ezért hamar haza is értünk. Köszöntem anyának és felmentem az emeletre Lizhez.
- Szia!- nyitottam be
- Szia! Merre voltatok?- puszilt meg
- A parkban! Megjártunk magunkat!
- Értem!
- Figyelj! Én azt hiszem, hogy elmegyek és letusolok. Segítesz?
- Tusolni?- nézett rám nagy szemekkel
- Azt is segíthetsz, de én most konkrétan a levetkőzésre gondoltam.- kacagtam
- Ja! Persze! Gyere!- indultunk be a tusolóba.
- Először a pólómat!- emeltem a meg a ruhadarab alját
- Elég jól megy már a mozgás!- jegyezte meg
- Igen! Meglepően jól! Anya azt szeretné, hogy vizsgálják meg az itteni orvosok is!
- Hát Harry. Lehet ha nem rossz ötlet.
- Igen! Lehet!

*Liz szemszöge*

- Na jó! Menj be! Én addig leülök ide!- mutattam a WC- re
Bement a fülkébe és becsukta az ajtót.
Gondolkodni kezdtem, ami nálam nem mindig jelent jót. Annyira lelkiismeret furdalásom volt a Louisos dolog miatt, hogy úgy éreztem el kell mondanom neki. Nem fer így vele szemben. És végül is semmi sem történt.
- Tudod Harry....Valamit el kell mondanom!....Az a helyzet, hogy amikor Louisal elmentünk fagyizni elvitt a parkban levő kis tóhoz. Nagyon jól éreztük magunkat és....majdnem...de csak majdnem....megcsókolt. Figyelj! Ez nem jelentett nekem semmit! Semmiség volt az egész! egy félreértés!- fejeztem be vallomásomat
- Tessék? Ne haragudj kicsim de egy szót sem értettem.- jött ki a fülkéből
- Ja! Nem fontos! Ne törődj vele!- adtam oda a törölközőjét
- Kösz!- terítette magára
- Mit szólnál ha most mennénk be az orvoshoz?- vetettem fel az ötletet
- Oké! Minél hamarabb lejár annál jobb!- indult ki
- Igen!
Kikerestem Harry szekrényéből egy fekete nadrágot meg egy piros pólót és hagytam, hogy felöltözzön.
- Te mit veszel fel?- nézett rám
- Nem akartam átvenni a ruhám!- mosolyogtam rá- Miért ez nem jó?- mutattam végig magamon
- De! Csak azt hittem át akarsz öltözni.
- Nem!

*1 óra múlva*

- Indulhatunk?- kérdezte Harry
- Igen!- ültem be Eleanor mellé az autóba
- Kösz, hogy elvisztek!- köszönte meg Harry a mellette ülő Louisnak.
- Igazán!
Ahogy megérkeztünk a kórházhoz egyből az orvos irodájába mentünk.
- Igen!- szólt ki az orvos kopogásunkra
- Jó napot!- köszöntünk
- Oh! Mr. Styles!- fogtak kezet- Hallottam a balesetéről.
- Igen! Hát.....
- És a hölgy?- mért végig az orvos
- A barátnőm!- ölelt át Harry
- Dr. Mexfield!- nyújtotta a kezét felém
- Liz Hawson!- mosolyogtam rá
- És? A Londoni orvosok nem vizsgálták meg?- kérdezte Harryt
- De! Csak gyanúsan jól tudok már mozogni és ezért anya szeretné ha önnel is megnézetném.- magyarázta el
- Értem! Akkor kell csinálnom egy röntgent!
- Rendben!
- Fáradjon be ide!- kísérte be Harryt a szobába
Az orvos nemsokára el is készült a képpel és már annak a kivizsgálásával dolgozott. Letette a képet az asztalra és a szemünkbe nézett komolyan.
- Figyeljenek! Nem tudom, hogy melyik szakember mondta, de ezek nem törött bordák!- jelentette ki magabíztosan
- Tessék?- néztünk össze mindannyian
- Harry! a bordái nincsenek eltörve! És nem is voltak! Nézzék! Itt egy kép egy törött bordáról! Nem is hasonlítanak!- emelte a két képet elénk
- De akkor mitől fájt annyira neki?- kérdeztem
- Attól, hogy olyan helyen ütötte meg! De ez csak zúzódás. El fog múlni egy hét alatt.- mondta az orvos
- Oh! És ez biztos?- kérdezte Eleanor
- Igen kisasszony! De ha gondolja más orvossal is kilehet vizsgáltatni.
- Csak azt nem értem, hogy ezt, hogy nem vették észre az orvosok otthon!- mérgelődtem
- Tudja...Ha nem nézik meg elég alaposan csak átfutnak rajta akkor könnyen össze lehet téveszteni. Különben meg ez egy jó kis sztorinak számít ha bele gondolnak.
- Szóval azt mondja, hogy direkt nézték el?- kérdeztem
- Lehetséges!
- Harry! Ezzel bíróságra kell mennünk!- álltam fel idegességemben
- Oh! Nem kell! Nem akarok központba kerülni!- ellenkezett
- De hát... Mi van akkor ha azok az orvosok máskor is elnéznek egy ilyen fontos dolgot? Ezt nem lehet csak úgy annyiban hagyni!- mondtam
- Nem szeretném Liz! Egy porcikám sem kívánja a bírósági tárgyalásokat meg a lökött újságírók faggatózását! Nem szeretném! Tényleg nem!- kért meg
- Na jó! Ha nem akarod akkor tiszteletben tartom a döntésed!
- Köszönöm!- csókolt meg
- Na jó! Akkor mi most megyünk is! Köszönök mindent!- fogtak kezet az orvossal
- Igazán nincs mit és gyógyulást!
- Köszönöm! Viszlát!
Kimentünk és beültünk az autóba. Már alig vártam, hogy lássam Anne arcát mikor megtudja, hogy a fiának nincs is olyan komoly baja mint ahogy azt gondoltuk. Addig gondolkodtam, hogy azon vettem észre már meg is érkeztünk. Bementünk és Anne szembe jött velünk.
- Na??? Mit mondott az orvos? Mi van veled?- kérdezte Anne egy levegő vétellel
- Hello!- jött ki Gemma is
- Sziasztok!- köszöntünk
- Louis?- lepődött meg Gemma
- Szia!- puszilták meg egymást
- Hát ti?- kérdezte
- Jöttünk egyet!
- Ja!
- Na Harry! Mit mondtak???- aggodalmaskodott Anne
- Azt, hogy.....Nem is törött el a bordám!
- Mi?- néztek ránk
- A londoni orvos elnézte a röntgent!- mondtam mérgesen
- hogy mi?- kérdezte Gemma
- Ez nem biztos! Lehet ha csak véletlen volt!- Harry
- Oh! Harry ne beszélj zöldségeket! Biztos vagyok benne, hogy direkt volt!- én
- Hát ezzel bíróságra kell menni!- Gemma
- Nem! Nem kell!- ellenkezett most is Harry
- Hogy?- Anne
- Anya! Nem akarom, hogy bírósági ügy legyen belőle mert akkor mindenki erről beszél majd! És nincs szükségem kíváncsiskodó újságírókra sem fotósokra, sem semmire!- Harry
- Jól van Harry! Nem lesz bíróság!- én
- Hagyod, hogy megússzák?- Gemma
- Igen!- indult el Harry a lakásba
- Nem lehetsz bolond Harry! Hogy hagyhatod?- mérgelődött Gemma
- Nem......lesz....TÁRGYALÁS!- mondta hangosan és tagoltan Harry majd felment a szobánkba
- Ne haragudjatok rá! Csak most felkavarta őt ez az egész!- mondtam
- Tudjuk!- mondta Gemma
- Bocs! Csörög a telefonom!- mentem alrébb
Tom volt az és megbeszéltem vele, hogy amikor hazamegyek akkor másnap lesz a "temetés". Hogy mit ne mondja eléggé lehangolt ez a dolog de visszamentem a többiekhez. Akkor már Harry is megbékélt és lejött. Újra béke volt közte és a családja között.

*2 nap múlva*

- Sziasztok!- indultunk el az autóval
- Sziasztok!- integettek Gemmáék
- Jó volt itt!- mondtam
- Igen! Nekem is nagyon tetszett!- eleanor
- Olyan későre érünk haza!- néztem az órámra
- Igen! Kb. olyan 10 fele!- Harry
- Haza megyünk úgy- e?
- Igen! Majd holnap megyünk anyukádékhoz!- mondta
- Rendben!
- Vajon mit csinálnak Liamék?- kérdezte Louis
- Nem tudom de felhívom! Úgy is rég beszéltem vele.
Elővettem a telefonom és bepütyögtem Liam számát majd hívni kezdtem.
- Szia!- szólt bele
- Szia! Mi van veletek?- kérdeztem
- Ammm...Itt vagyunk a táncsulinál és készülődünk a nyitásra. Ti? Mi van Harryvel?- kérdezte
- Hát.....Kiderült, hogy Harrynek nem törött el a bordája....- mondtam
- Mi? Hogy? Honnan veszed?- kérdezte meglepődve
- Onna, hogy mivel Harry a kelletnél jobban gyógyult elmentünk itt is egy orvoshoz aki megnézte és megállapította, hogy nem törés! Vagyis az otthoni orvos valamit nagyon elnézett.- mondtam
- Jaj! És?
- Hát perre akartunk menni de Harry nagyon ellene van!- néztem az említett személyre
- A kis makacs! Tényleg jó lenne perre menni!
- Igen! De nem akarja!
- Na jó Liz! Muszáj itt segítenem de majd még beszélünk! Szia!
- Oké! Szia!- nyomtam ki
- Na? Kibeszéltetek mindent?- nézett rám Harry
- Igen!- kacagtam
- Akkor jó!- kacagta el magát ő is
- És mit csinálnak?- kérdezte Louis
- Készülnek a sulinyitóra!
- Ja! Akkor van mit csináljanak!
- Van!
Egy ideig  még hallgattam amit beszélgetnek de aztán belealudtam és nem emlékszem az út többi részére............