2014. augusztus 9., szombat
Sziasztok
Tudom, hogy nem voltam és nagyon sajnálom. Lenne egy kérdésem. Érdekel titeket ez a blog vagy felfüggeszthetem? Van aki még olvassa? Mert őszintén szólva szerintem senk nem olvassa már és akkor meg semmi értelme. So ha van még itt valaki akkor pls írjon kommentet vagy valami mert nincs így ami ösztönözzön. Előre is köszi:)
2014. június 21., szombat
26. Fejezet
Sziasztok! Ismét hoztam egy részt. Rengeteget dolgoztam vele, hogy jó legyen benne az animáció meg minden és úgy érzem meg is érte a rengeteg munka. Remélem, hogy nektek is annyira fog tetszeni majd ez a rész amennyire nekem tetszik és kapok hozzá kommentet is. Jó olvasást!
Miután elénekelte Niall is a dalt mind odajöttek hozzám a tortával és szorosan átöleltek.
- Köszönöm.- nem győztem hálálkodni
- Akkor....Háromszoros hurrá Liznek!- kiáltotta el magát Louis
- Hipp- hipp!
- Hurrá!
- Hipp- hipp!
- Hurrá!
- Hipp- hipp!
- Hurrá!
- Boldog szülinapot Liz!- csókolt meg Harry
- Köszönöm szépen, hogy megszervezted Harry. Ennél jobb 18. születésnapja még senkinek sem volt.- mosolyogtam rá
- Megérdemelted.- ölelt át
- Ne most romantikázzatok! Gyertek bulizni!- húzott magával Louis
- Hogy te mindig a legjobbkor jössz!- kacagtam el magam
- Hát Liz. Tudod, hogy én már csak ilyen vagyok. Nem is tudom mi lenne a világgal nélkülem.
- Nem tudom Louis. Lehet nem is lenne világ nélküled.- mondtam komolyan
- Van benne valami.
- Itt a torta.- jött ki Eleanor és Greta egy hatalmas tortával
- Jaj de szép.- mosolyogtam rájuk- Mikor tudtátok mind ezt megszervezni?
- Hát...A múlt hét folyamán sikerült létrehozni úgy, hogy mindenki valamiben besegített.- magyarázta Harry
- Itt a torta! Tessék!- adták a kezembe
- Na..Akkor mosolyt!- utasított Tom, hogy csinálhasson egy fotót az új gépemmel
A kép végül elég pocsék lett de végül is nem ez számított.
- Na ki kér belőle?- emeltem meg a kezemben levő tortát
Mindenki igennel válaszolt így felvágtam a tortát és megpróbáltam elosztani, hogy mindenki bőségesen ehessen belőle. Ahogy körülnéztem mindenhol boldog és vidám embereket láttam, és ez engem is igazán boldoggá tett.
Ebben a percben kopogott valaki az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett, attól kezdtem félni, hogy megint valami meglepetés félét találtak ki de szerencsére nem volt igazam.
- Sziasztok!- jött be egy szőke lány
Ismerős volt, mintha már láttam volna valahol ezt a lányt.
Ahogy belépett mintha megfagyott volna a levegő. Mindenki csak állt és meg sem szólalt, senki sem fogadta a köszönését és szegény lány csak állt ott az ajtóban. Nem értettem, hogy mi van a többiekkel, általában mindig kedvesek a rajongókkal. Harryt mintha kiverte volna a víz és elég idegesnek is látszott, ezek után még sejtelmem sem volt, hogy mi van. Nagyon úgy tűnt mintha senki sem hívta volna őt.
- Szia Liz! Boldog születésnapot!- vágodott át az előttem álló tömegen és megpuszilt
- Kö...szönöm.....- erőltettem magamra egy halvány mosolyt
- Ne mond, hogy nem emlékszel rám!- nézett úgy mintha amnéziás lennék
- Ne haragudj de nem ugrik be.
- Oh! Semmi gond!- legyintett- Tudod...Harrynél találkoztunk. Tudod...Régi barátja vagyok.-biccentett Harry fele
- Ja persze. Már emlékszem! Ha jól emlékszem Lora! Igaz?- kérdeztem
- Igen! Ja nézd, mindjárt elfelejtem odaadni!- nyújtott felém egy borítékot
- Oh! Nem kellett volna.- köszöntem meg
- Semmiség. De csak akkor bontsd ki ha egyedül vagy.- súgta a fülembe
- Oké. Tényleg köszi. És Harry hívott? Vagy honnan tudtál a születésnapomról?- mosolyogtam rá
- Igen! Ő hívott. Igaz Harold?
-Ja. Egy ilyen jó barátot nem lehet kihagyni az ilyensmiből. Csak az a kár, hogy nem tudsz maradni.- sajnálkozott Harry
Nem tudom, hogy csak nekem tűnte úgy mintha Harry irónikusan beszélt volna Lorával.
- Ja. Sajnos csak egy órát maradhatok.- fordult felém
- Oh! Akkor gyere. Addig is érezd jól magad.- hívtam
- Köszi.- jött utánam
Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy mi van a többiekkel, mindenki állt és csak engem, Lorát meg Harryt figyelték. Mintha attól féltek volna, hogy összeverekedünk vagy nem is tudom.
- Biztos jóban voltatok Harryvel ha még most is tartjátok a kapcsolatot.- indult el bennem a nyomozó ösztön
Hátha megtudhatnék valamit Harry múltjáról amit mindenki annyira titokban akar tartani előttem.
- Igen. Most is elég jóban vagyunk.
- És milyen régóta ismered őt?- kíváncsiskodtam
- Már vagy öt éve.
- Oh. Azután egy évvel indultak az X faktorban.
- Igen!
- És milyen volt akkor? Nagyon más?
- Hát eléggé.- bólogatott
- És miben volt más?- ültünk le
- Oh! Hát akkoriban Harry igazi kis telhetetlen volt. Nem volt elég neki egy csa.....
- Miről beszélgettek?- szakított félbe Harry
- Oh! Csak csajos dolgokról!- mosolyogtam rá
- Meg, hogy mióta ismerlek meg ilyenek. Tudod...A múltról.- mondta Lora
- Liz! Nem haragszol? Szeretnék beszélni Lorával négyszemközt.- fogta meg a kezem
- Nem persze. Hagylak is.- mentem oda Perrieékhez
- Köszi!- siettek ki
Elég fura volt Harry. De azzal nyugtattam magam, hogy majd az este folyamán kiderítem mi folyik a hátam mögött.
*Harry szemszöge*
- Te mi a fenét képzeltél?- próbáltam csendesen ordibálni
- Miért? Nem örülsz nekem?- vigyorgott rám
- Te tényleg elmebeteg vagy! Neked semmi sem szent? Tudom, hogy utálsz mert elhagytalak és rengetegszer megcsaltalak, és tudod mit...igazad is van de ebből hagyd ki Lizt. Ő nem érdemli ezt. És kérlek fogd fel, hogy megváltoztam! Már nem az a Harry vagyok aki régen voltam!- mondtam neki határozottam
- Szegény Liz! Igazán sajnálom!
- Komolyan hagyd ezt a hülye játékot abba!
- Oh Louis! Te is itt vagy!- kacagott Lora
- Te meg mi a francot keresel itt?- kérdezte flegmán
- Csak szórakozok! Rajtatok. Szánalmas ahogy próbáljátok rejtegetni Harry múltját Liz elől. Azt hiszitek nem fog rájönni? Előbb vagy utóbb úgyis megtudja. Ami megtörtént az megtörtént drágáim.
- Hallgass! Komolyan...Neked van képed idejönni még azok után, hogy Harry miattad szenvedett egy autóbalesetet és amiket csinálsz Lora az nem normális!
- Az nem az én hibám volt! Harry nem miattam került kórházba, hanem egy részeg sofőr miatt.- mondta lesajnálóan
- De ha te nem hívod fel, hogy bajban vagy akkor nem lett volna semmi baja te ribanc!- mondta Harry haraggal teli hangal
- Igen de....- akart visszavágni Lora de nem hagyhattam, hogy ezt így folytassák
- Elég volt! Fejezzétek be! Megmondom most mi lesz! Lora te elhúzol innen a büdös francba és mi pedig Louisal próbáljuk élvezni tovább a bulit. Nélküled!- néztem az utolsó szónál Lorára
- Oké! Most elmegyek! De megígérhetem nektek, hogy nem most hallottatok utoljára rólam.- mosolygott ránk és kiviharzott
- Jaj Louis! Már sosem lesz ennek vége?- fogtam a fejem
- Hát Harry! Egyszer biztos vége lesz csak azt nem tudom mikor.
- Lora?!- jött felém Liz egy szelet tortával
- Muszáj volt elmennie.- csukta be Louis az ajtót
- Oh! Pedig tök jót beszélgettünk.- sajnálkozott Liz
- Hát....Ez van!
Alig indultam el, hogy kicsit kikapcsolódjak és elfeledjem Lorát már megint kopogtak az ajtón. Komolyan már attól tartottam, hogy megint az a hülye jött vissza de szerencsére most csak Paul volt Boos kíséretében.
- Sziasztok! Boldog születésnapot!- mentek oda Lizhez
- Köszönöm! De örvendek, hogy ti is eljöttetek.- puszilta meg őket
- Hát...Nem maradunk sokat. Nem akarjuk zavarni a fiatalokat.- mondta Paul
- Igen! csak hoztuk Totot.- adta oda a pórázt Robnak
- Jaj. Toto. Hogy vagy?- simogatta meg Liz Robék tőlünk kapott ajándékát
- Miért nem maradtok?- kérdeztem
- Mondtam! Nem akarjuk zavarnia fiatalságot a partizásban.
- Jaj Paul. Úgy csinálsz mintha valami vénember lennél.- kacagtam
- Hát nálatok vénebb az biztos!- röhögött ő is
- De tényleg nem zavarnátok!- mondta Liz
- Nem mellesleg most a kamutervünkben épp veled vagyunk Paul!- mondta Louis
- Oh! Akkor én voltam a rosszfiú aki ellopta a hercegnőtől a hercegét.- nézett Lizre majd rám
- Hát igen! Közelítessz a valósághoz.- kacagott Liz
- Na hát azért odaadjuk az ajándékot! Hátha kicsit megbékélsz!- puszilta meg Paul
- Na jó! Talán!- kacagott
- Tényleg! Liz? Itt van a kulcs amit adtam igaz?- kérdeztem
- Persze! Miért?
- Hát mert most adom oda az igazi ajándékot amibe az a kulcs jár.
- Akkor menjünk ki!- indult ki Louis
Ahogy kiértünk Lili abban a percben szállt ki a Liznek szánt autóból
- Te jó Isten! Harry!- simított végig a fekete BMW- n- Ez....Valami csodálatos!- nézett rám
- Tetszik?- kérdeztem
- Nagyon! Köszönöm! bár nem tudok vezetni de....Majd megtanulok!- ölelt át
- Majd segítek!- mondtam a fekete autóra nézve
- Az szuper lesz! Tényleg nagyon köszönöm!- csókolt meg
- Na jó. Akkor én is elmondom az ajándékom!- jött oda Tom
- Oké! Hallgatom!- mosolygott Liz
- Remélem, hogy megszeretted ezt a házat mert....én....izé...Rád írattam!- nyögte ki valahogy
- Hogy mit csináltál?- nézett rá Liz
- Rád írattam a házat.- mondta Tom kissé ijedten
- Te olyan bolond vagy! Megvetted nekem a házat?- kacagott Liz
- Hát....Valami olyansmi.
- Hát....El kell mondanom, hogy nem igazán az én világom ez a ház Tom. Szóval....- de a végébe már belemosolyodott
- Akkor sajnálom! Hülye ötlet volt!- hajtotta le a fejét
- Olyan bolond vagy te! Imádom ezt a házat!- kacagta el magát
- Te megszívattál?- kacagott Tom
- Meg! Tényleg nagyon szeretem! Csodás hely! Köszönöm! Komolyan lassan nem tudom, hogy hogyan tudjam nektek megköszönni ezt a sok mindent amit kaptam. Elfogok nektek adósodni, aztán mehetek hozzátok mosogatni.- kacagott
- Ja persze. Nem tartozol semmivel.- legyintett Eleanor
- Hé srácok! van egy oltári király ötletem!- szólalt meg Niall
- Igen? És mi lenne az?- kérdezte Liz
- Játszunk pop corn dobálósat!- vetette fel az ötletet
- Jó! Az tényleg egy remek játék.- Tom
- Én nem tudom, hogy azt hogyan kell!- mondta Liz
- Az a lényeg, hogy párossával kell lenni és az egyik mondjuk én hajítom a pop cort úgy, hogy az a másik mondjuk a te szájadba essen. Neked persze hátratett kézzel kell térdelned a földön.- magyarázta el Niall
- Jó! Akkor ki kivel lesz?- kérdeztem
- Nekem van egy javaslatom! Szerintem fiú lánnyal legyen. Lehet úgy is, hogy mindenki a barátnőjével és akinek meg nincs azok nem tudom....- mondta Zayn
- Akkor mit szóltok? Itt vannak a párok: Liam és Danielle, Louis és Eleanor, Zayn és Perrie ha nincs ellenvetésetek- amire bólintottak, hogy nincs- Oké, akkor a további párok: Niall és Lili, Rob és Greta, Harry meg én...Na és itt elfogytak a lányok...ezért arra gondoltam, hogy lesznek lányok akik kétszer lennének például úgy, hogy: Tom és én, Frady meg Lili és akkor Mike meg Eleanor. Na? Mit gondoltok?- nézett ránk
- Nekem okés!- fogtam meg a kezét
- Mindenkinek jó nem?- kérdezte Niall
Senki sem válaszolt nemlegesen ezért bele is kezdtünk a játékba
- Jó akkor legyenek egyszer a One Direction srácok aztán mi!- mondta Frady
- Oké! Gyere Liz!- indultam, hogy hátraköthessem a kezét- Ez így nem fáj igaz?- kérdeztem
- Nem! Kössed nyugodtan!- mosolygott rám
- Kész!- álltam fel
- Itt is!- válaszoltak a többiek
- Akkor itt vannak a pop cornok!- adta ide Mike a pop cornos dobozokat
- És akkor 1-2-3!- kiáltotta el magát Rob
Abban a percben hajigálni kezdtük a pici fehér kukoricaszemeket. Nem tudom, hogy a többiek, hogy haladhattak de mi elég jó. Nem is tudtam, hogy tudok célozni.
- Kész! Vége!- állította le a játékot Frady
- Mi tízet dobtunk!- mondtam boldogan
- Mi nyolcat!- kacagott Perrie
- Mi is nyolcat!- szólt oda Liam
- Négy!- mondta szomorúan Louis
- Semmi gond Louis! Majd legközelebb!- kacagott Eleanor
- Héj! Akkor mi nyertünk!- vigyorgott Niall
- Tényleg! Ez az!- ölelte át Lili
- Mennyit dobtatok?- kérdeztem
- Tizenkettőt!- ugrándozott Niall örömében
- Hát ti nagyon kemények vagytok!- kacagott Zayn
- Na mi jövünk!- jött oda Frady
- Rendben. Akkor, hogy is van? Tom és Liz, Rob és Greta, Frady és Lili majd végül Mike meg Eleanor.- adtam oda a srácoknak a dobozokat
- 3-2-1! Dobás!- kiáltotta el magát Niall
- Szerintem Lizék nyernek!- jött oda Louis
- Igen! Szerintem is.
- Vége!- állítottam le a játékot
- Kinek mennyi van?- kérdezte Liam
- Nekünk tíz!- kacagott Frady- Mi fogunk nyerni!
- Na persze! Nekünk meg tizenegy!- röhögte ki Mike
- Ne már! Csak mi csináltuk négyet?- nézett rám Rob
- Ezek szerint! Mivel nekünk tizenöt van!- örvendezett Tom
- Azta rohadt! Hogy francba?- mérgelődött Louis
- Hát remek volt a dobó!- kacagott Liz
- Nem én voltam aki elkapta!- emelte a magasba a kezét Tom
- Na akkor szedjük össze ezt a sok szarságot!- állt fel Louis
- Remek!
~*******************~
*Liz szemszöge*
Ami hülyeség létezik szerintem ezalatt a pár óra alatt nekünk sikerült összehozni. Rengeteget röhögtünk és buliztunk, egész addig míg be nem sötétedett mert akkor arra döntöttünk, hogy kicsit megpróbálunk lekomolyodni és kimegyünk énekelni a tűzhöz. Persze nem hiszem, hogy ezt valaki komolyan gondolta volna mivel a társaság fele tök részeg volt. Beleértve még Harryt is amit azzal indokolt, hogy csak megünnepelte a születésnapomat, amiért persze nem neheztelek rá csak még fura őt így látnom.
Mindenki kint volt a tűznél csak Tom meg Lili üldögéltek a háznál, ezért gondoltam odamegyek hozzájuk és őket is odahívom a tűzhöz "énekelni."
- Ti nem jöttök énekelni?- ültem fel az egyik gerendára
- Hát Liz, nem tudom de az amit ti ott folytattok az nem hasonlít az éneklésre!- röhögött Tom
- Tudom! A srácok egytől egyig megvannak csattanva, szóval nem is csodálkozom, hogy nem megy nekik.
- Amúgy, hogy neked mondjuk el először...Megbeszéltük a dolgot kettőnk közt és arra döntöttük folytatjuk a kapcsolatunkat.- mondta Lili hatalmas mosollyal a száján
- Ez komoly? Annyira örvendek!- öleltem meg őket
De ebben a percben jutott eszembe amit a tegnap mondott Frady. Szegénynek biztos nehéz lesz még ezt is elviselni.
- Valami gond van?- nézett rám Tom
- Ja nem. Semmi baj. Csak...elgondolkodtam.
- Értem.
- Na megyek visszaülök a többikhez. Nem zavarlak titeket.- indultam a többiek fele
Visszamentem a tűzhöz és leültem Harry meg Frady közé akik vidáman énekeltek, vagyis próbáltak.
- Szia kicsim!- hajolt felém, hogy megcsókolhasson
- Harry! Mennyit ittál?- néztem rá
- Nem sokat! csak mint a többiek.
- Ja. Mint a többiek.- néztem körül a sok tök részeg srácon
- Aha.
- Srácok! Szerintem folytassuk odabent a bulit! Oké?- fordultam a többiek fele
- Irány a buli!- kiáltotta el magát Louis
Mind bementünk a házba de ezek a dilisek nem tudtak lenyugodni.
- Zayn! Adj nekem is!- vette el Harry Zayntől a piásüveget
- Harry! Elég volt! Ne igyál többet.- vettem el tőle
- Ne már Liz! Üzletet ajánlok!- kérlelt
- És pedig?- mosolyogtam rá
- Ömmm....Iszom még pár kortyot és aztán....- vigyorgott rám- Felmegyünk a szobába és...- húzott közel magához és lassan nyúlni kezdett a piásüveg felé
- Azt már nem!- kaptam el a kezem de arra ő is megfogta az üveg végét így az felrepült és a nagy része Harry pólóján landolt.
- Oh! Kár volt érte!- szomorodott el Zayn
- Gyere Harry! Most felmegyünk és átvesszük a pólód. Oké?- fogtam meg a karját
- Nem! Nem akarok még felmenni
- De nem maradhatsz így!- néztemrá
- Oké.- és ezzel lekapta magáról a piás pólót
- Harry ne baromkodj! Meg fogsz fázni!- tettem csípőre a kezem
- Nem fogok! Gyerünk Louis tegyél zenét!- kiáltotta el magát
Louis mint egy jó kisfiú szófogadóan elindította a zenelejátszót és ezek a hülyék táncolni kezdtek.
- Hary, Zayn és Louis! Elég legyen!- kiáltottam el magam
- Nyugi van kicsim! Gyere...Lazíts egy kicsit. Még az ölembe is ülhetsz.....- próbált leülni a kanapéra ami nem nagyon ment neki
- Harry. Te most amilyen állapotban vagy nem is bírnál el. Szóval gyere már!- kérleltem
- Ne izélj Liz! Bulizz velünk!- hívott Zayn
- Nem Zayn! Most nem lehet.
- Gyere Harry!- szóltam oda
- Kicsim! Elbírlak! Gyere! Hidd el elég erős vagyok hozzá!- állt fel, hogy megmutathassa az izmait
- Elhiszem Harry! Csak gyere már!
- Inkább nem hozol egy másik pólót?- kérdezett rá
- Nehéz eset vagy részegen! Maradjatok itt és akkor hozok.- indultam el felfele
- Rendben!- bólogatott Louis aki még valamennyire józannak is tűnt
*Louis szemszöge*
Mivel Liz elment ezért arra döntöttünk, hogy folytassuk a bulit. Ismét táncolni kezdtünk. Minden szuper volt míg meg nem hallottam Eleanor hangját az emeletről. Ezelőtt egy órával lefeküdt mert nem érezte jól magát és most a jelek szerint megébredt.
- Louis! Merre vagy?- kiáltott le
- Nem láthat meg ilyen állapotban!- mondta Harrynek meg Zaynnek
- Én bemegyek a mosókonyhába, ti meg menjetek oda!- mutatott a mosdó fele
Amilyen gyorsan csak tudtunk elbújtunk és magunkra zártuk az ajtót.
- Louis?- szólított Eleanor
- Nem kéne szólnunk, hogy itt vagyunk?- nézett rám Zayn kómás fejjel
- Nem azért bújtunk el, hogy megtaláljon Zayn!- tettem a számra az ujjam
- De hát keres!- értetlenkedett- Elean....- próbált szólni de szerencsére időben befogtam a száját
- Úgy hallom kiment! Gyere!- indultam ki
- Hol voltatok?- jött felém Liz
- Csak a mosdóban.- mondtam
- És Harry hol van?- kérdezte
- Nem tudom!- emeltem védekező tartásba a kezem
- Zayn?- vonta őt is kérdőre
- Fogalmam sincs!- vonta meg a vállát
- Ha valami hülyeséget csinált én nem tudom mit csinálok veletek!- fenyegetett meg és elment
*Harry szemszöge*
Mivel el kellett bújnom Eleanor elől ezért arra döntöttem, hogy magammal viszem a blúzomat és megpróbálom kimosni a mosógépben.
Bementem a mosókonyhába és behajítottam a pólót a gépbe. Ami gomb létezett én mindent összenyomogattam de valahogy semmi kép sem kart elindulni.
- Harry! Mi a fenét csinálsz?- jött oda Niall
- Hát...izé...Próbálom elindítani ezt a szart de sehogy sem akar beindulni.- panaszoltam el
- Várj! Engem megtanított az anyukám, hogy ezt hogyan kell.- magyarázta, de a mosógép meg sem mozdult.
- Hát...Ennek semmi értelme!- mondtam
- Nem értem! Pedig így kell
Mondjuk nem is értem mit vártam tőle. Talán ő még egy fokkal részegebb volt mint én, ezért nem is csodáltam, hogy nem tudtuk elindítani.
*Liz szemszöge*
Az egész házat felforgattam Harry után de sehol sem találtam, míg végül eszembe jutott, hogy talán a mosókonyhában van. És a feltevésem be is igazolódott.
- Ti meg mit csináltok?- néztem rájuk
- Oh Liz! Sehogy sem tudjuk elindítani azt a gépet.- jött oda Harry
- Istenem!- csaptam a homokamra- Még jó, hogy nem tudjátok mikor ki van húzva a dugaszból!
- Oh! Tudtam én, hogy jól megtanultam én. Csak a dugasszal volt baj.- motyogott Niall
- Oké. De minek akartátok beindítani?- kérdeztem
- Hát, hogy kimossuk a pólómat.- magyarázta Harry
- Nem kell! Én majd otthon kimosom! Inkább gyertek ki innen.- kísértem ki onnan
- Én nem akarok még lefeküdni Liz!- mondta Harry rámakaszkodva
- Nem is fogsz még lefeküdni. Először letusolunk és csak utána.
- Ne!- kérlelt
- Erről nem fogok vitát nyitni Harry!
- Oké.- egyezett bele
- Niall. Ami pedig téged illet te is menj lefeküdni.- mondtam a kis szőkének
- Jó.- indult el a lépcsőn
- Te is Harry! Indulás!- mutattam felfele
- Értettem.
Valahogy nagy nehezen sikerült Niallt lerakni a szobájánál majd bevittem Harryt a miénkbe.
- Vedd le a nadrágod!- mondtam
- De minek?- hajtotta le a fejét
- Annak, hogy az is ne legyen csurom víz te!
- Nem vennéd le nekem?- kért meg
- Jaj gyere már!- kapcsoltam ki az övét, hogy levehessem róla a szűk farmerjét
- Köszi.
- Na...állj be a tus alá.
- Oké!
Valahogy nagy nehezen sikerült lemosnom róla a büdös piaszagot amit az este folyamán sikerült magára szednie.
- Nézd!- szólított meg
Mire megfordultam a szájában levő vizet mind rám fröcskölte.
- Harry!- kiáltottam rá
- Szökőkút vagyok! Nem Harry!- vigyorgott rám
- Aj! Gyere te kis szökőkút!- húztam ki a tus alól
- Fáradt vagyok Liz!- nézett rám
- Látom! Várj itt amíg hozom a ruhádat. Oké?- néztem rá
- Oké.- bólogatott
Elmentem, hogy kiválasszam a ruháit de kár volt otthagynom. Gondolhattam volna, hogy nem bírja ki ha nem csinálhat valami hülyeséget.
- Harry mi a fenét csinálsz?- mentem oda hozzá
- Semmit csak jövök kifele.- csukta be az ajtót
- Jobban tetted volna ha bent maradsz! De akkor már gyere!
Valahogy nagy nehezen sikerült leültetnem, hogy megtörőlhessem.
- A lábam között is megtörlöd?- vigyorgott rám
- Hülye!- dobtam meg a törölközővel
- Mi van? Én csak megkérdeztem.
- Nem! Töröld meg te magadnak!- álltam fel a blúzáért
- Oké!- állt fel
Feladtam rá a blúzát meg a nadrágját és betessékeltem az ágyba. Elindultam kifele, hogy megnézzem lent minden rendben vane de Harry visszahívott.
- Nem adsz puszit?- nézett rám
- De!- adtam egy puszit a szájára majd lekapcsoltam a villanyt
- Te mikor fekszel le?- kérdezte
- Hamarosan Harry, hamarosan.- válaszoltam és kimentem a szobából
Lesétáltam a lépcsőn és hát mit láttam. Liam és Louis a tortát nyalogatták.
- Szia Liz!- nyalta le az ujját Louis
- Ti is mi a fenét csináltok?- néztem rájuk
- Finom a torta.- válaszolt Louis
- Hol vannak Eleanorék?- kérdeztem
- Hát...Eleanor tusol, Perrie pakol a konyhában, Danielle odakint pakol Tom, Lili, Rom és Greta meg már lefeküdtek!- mondta Liam
- Nem is csodálom, hogy lefeküdtek, hajnali négy óra van.....Na jó....Én megyek és megnézem a többieket. Ami pedig titeket illet tessék azonnal lefeküdni!- parancsoltam rájuk
- Oké. Megyünk!
- Na azért!
Bementem a konyhába ahol Perrie próbált kicsit rendet rakni Frady társaságában.
- Hogy haladsz?- kérdeztem Perriet
- Jól! Már be is fejeztem!- indultunk el kifele
- Frady! Menj te is feküdj le!- küldtem fel őt is az emeletre
- Oké! Jó éjt!- ölelt meg
- Szia!
- Totál káosz a srác!- röhögött Perrie
- Ja. Hogy ő totál káosz? Láttad volna, hogy fektettem le Harryt.- kacagtam- Aztán a többi srácról nem is beszélve
- Szegény! eléggé elrontották a szülinapodat ezzel a piálással!
- Dehogy! Jó volt úgy ahogy volt.
- Na jó, ha nem haragszol én is visszavonulok mert engem viszont nagyon lefárasztottak a srácok! Szia! Aludj jól!
- Te is! Köszi mindent!
Miután Perrie is felment kimentem a tűzhöz ahol Zayn meg Mike ültek egy farönkön Daniellet bámulva ahogy pakolászik.
- Mi van itt kint is?- néztem körül
- Semmi! Már befejeztem. Most már csak a tüzet kell eloltani.- nézett a srácokra majd rám
Erre Zayn vett egy nagy vödör vizet és mind ráöntötte az égő parázsra.
- Köszönöm!
- Akkor jó éjt!- puszilt meg Mike majd elindult befele
- Neked is!
- Várj Mike! Jövök én is!- szólt utána Zayn- Jó éjt!- köszönt el tőlünk majd követte ő is Mikeot
- Na mi is menjünk be.- indult el Danielle
- Menj nyugodtan! Még kell egyet telefonálnom.- mondtam
- Oké! Jó éjt!
- Szia!
Ahogy elment Danielle felvettem a telefont.
- Szia! Boldog szülinapot!- kiáltott bele Nicole meg Adam
- Sziasztok! Köszönöm.
- Remélem nem rosszkor hívtunk.
- Nem dehogy is. Hogy vagytok? Mi van veletek?- kérdeztem
- Hát semmi nagy. Amúgy ha minden jól megy akkor odamegyünk a nagykorúsításidra.- mondta boldogan
- Komolyan?- értem oda a házhoz
- Igen! Már alig várom!
- Én is! Tényleg.
- És mi van Harryvel? Nagy buli volt?
- Igen nagy buli volt. Képzeljétek szerveztek nekem egy meglepetésbulit és aztán azon le is részegedtek, szóval nem rég fektettem le Harryt.- kacagtam
- Oh! Akkor jót buliztatok.
- Igen. De majd hívlak csak most muszáj lefeküdnöm mrt hulla fáradt vagyok.
- Rendben. Még egyszer boldog születésnapot és akkor beszélünk még.
- Oké! Sziasztok!- tettem le a telefont
Bementem a házba és bezártam az ajtót majd felmentem az emeletre. Már mindenki le volt feküdve ezért gondoltam jobb ha én is így teszek. Bementem a szobába és amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam majd befeküdtem a békésen alvó Harry mellé.
- Megjöttél?- fordult felém
- Igen! Volt lent egy kis dolgom.- magyaráztam
- Hiányoztál!- ölelt át
- Jó éjt Harry!- bújtam hozzá
- Neked is!................................................................
Miután elénekelte Niall is a dalt mind odajöttek hozzám a tortával és szorosan átöleltek.
- Köszönöm.- nem győztem hálálkodni
- Akkor....Háromszoros hurrá Liznek!- kiáltotta el magát Louis
- Hipp- hipp!
- Hurrá!
- Hipp- hipp!
- Hurrá!
- Hipp- hipp!
- Hurrá!
- Boldog szülinapot Liz!- csókolt meg Harry
- Köszönöm szépen, hogy megszervezted Harry. Ennél jobb 18. születésnapja még senkinek sem volt.- mosolyogtam rá
- Megérdemelted.- ölelt át
- Ne most romantikázzatok! Gyertek bulizni!- húzott magával Louis
- Hogy te mindig a legjobbkor jössz!- kacagtam el magam
- Hát Liz. Tudod, hogy én már csak ilyen vagyok. Nem is tudom mi lenne a világgal nélkülem.
- Nem tudom Louis. Lehet nem is lenne világ nélküled.- mondtam komolyan
- Van benne valami.
- Itt a torta.- jött ki Eleanor és Greta egy hatalmas tortával
- Jaj de szép.- mosolyogtam rájuk- Mikor tudtátok mind ezt megszervezni?
- Hát...A múlt hét folyamán sikerült létrehozni úgy, hogy mindenki valamiben besegített.- magyarázta Harry
- Itt a torta! Tessék!- adták a kezembe
- Na..Akkor mosolyt!- utasított Tom, hogy csinálhasson egy fotót az új gépemmel
A kép végül elég pocsék lett de végül is nem ez számított.
- Na ki kér belőle?- emeltem meg a kezemben levő tortát
Mindenki igennel válaszolt így felvágtam a tortát és megpróbáltam elosztani, hogy mindenki bőségesen ehessen belőle. Ahogy körülnéztem mindenhol boldog és vidám embereket láttam, és ez engem is igazán boldoggá tett.
Ebben a percben kopogott valaki az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett, attól kezdtem félni, hogy megint valami meglepetés félét találtak ki de szerencsére nem volt igazam.
- Sziasztok!- jött be egy szőke lány
Ismerős volt, mintha már láttam volna valahol ezt a lányt.
Ahogy belépett mintha megfagyott volna a levegő. Mindenki csak állt és meg sem szólalt, senki sem fogadta a köszönését és szegény lány csak állt ott az ajtóban. Nem értettem, hogy mi van a többiekkel, általában mindig kedvesek a rajongókkal. Harryt mintha kiverte volna a víz és elég idegesnek is látszott, ezek után még sejtelmem sem volt, hogy mi van. Nagyon úgy tűnt mintha senki sem hívta volna őt.
- Szia Liz! Boldog születésnapot!- vágodott át az előttem álló tömegen és megpuszilt
- Kö...szönöm.....- erőltettem magamra egy halvány mosolyt
- Ne mond, hogy nem emlékszel rám!- nézett úgy mintha amnéziás lennék
- Ne haragudj de nem ugrik be.
- Oh! Semmi gond!- legyintett- Tudod...Harrynél találkoztunk. Tudod...Régi barátja vagyok.-biccentett Harry fele
- Ja persze. Már emlékszem! Ha jól emlékszem Lora! Igaz?- kérdeztem
- Igen! Ja nézd, mindjárt elfelejtem odaadni!- nyújtott felém egy borítékot
- Oh! Nem kellett volna.- köszöntem meg
- Semmiség. De csak akkor bontsd ki ha egyedül vagy.- súgta a fülembe
- Oké. Tényleg köszi. És Harry hívott? Vagy honnan tudtál a születésnapomról?- mosolyogtam rá
- Igen! Ő hívott. Igaz Harold?
-Ja. Egy ilyen jó barátot nem lehet kihagyni az ilyensmiből. Csak az a kár, hogy nem tudsz maradni.- sajnálkozott Harry
Nem tudom, hogy csak nekem tűnte úgy mintha Harry irónikusan beszélt volna Lorával.
- Ja. Sajnos csak egy órát maradhatok.- fordult felém
- Oh! Akkor gyere. Addig is érezd jól magad.- hívtam
- Köszi.- jött utánam
Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy mi van a többiekkel, mindenki állt és csak engem, Lorát meg Harryt figyelték. Mintha attól féltek volna, hogy összeverekedünk vagy nem is tudom.
- Biztos jóban voltatok Harryvel ha még most is tartjátok a kapcsolatot.- indult el bennem a nyomozó ösztön
Hátha megtudhatnék valamit Harry múltjáról amit mindenki annyira titokban akar tartani előttem.
- Igen. Most is elég jóban vagyunk.
- És milyen régóta ismered őt?- kíváncsiskodtam
- Már vagy öt éve.
- Oh. Azután egy évvel indultak az X faktorban.
- Igen!
- És milyen volt akkor? Nagyon más?
- Hát eléggé.- bólogatott
- És miben volt más?- ültünk le
- Oh! Hát akkoriban Harry igazi kis telhetetlen volt. Nem volt elég neki egy csa.....
- Miről beszélgettek?- szakított félbe Harry
- Oh! Csak csajos dolgokról!- mosolyogtam rá
- Meg, hogy mióta ismerlek meg ilyenek. Tudod...A múltról.- mondta Lora
- Liz! Nem haragszol? Szeretnék beszélni Lorával négyszemközt.- fogta meg a kezem
- Nem persze. Hagylak is.- mentem oda Perrieékhez
- Köszi!- siettek ki
Elég fura volt Harry. De azzal nyugtattam magam, hogy majd az este folyamán kiderítem mi folyik a hátam mögött.
*Harry szemszöge*
- Te mi a fenét képzeltél?- próbáltam csendesen ordibálni
- Miért? Nem örülsz nekem?- vigyorgott rám
- Te tényleg elmebeteg vagy! Neked semmi sem szent? Tudom, hogy utálsz mert elhagytalak és rengetegszer megcsaltalak, és tudod mit...igazad is van de ebből hagyd ki Lizt. Ő nem érdemli ezt. És kérlek fogd fel, hogy megváltoztam! Már nem az a Harry vagyok aki régen voltam!- mondtam neki határozottam
- Szegény Liz! Igazán sajnálom!
- Komolyan hagyd ezt a hülye játékot abba!
- Oh Louis! Te is itt vagy!- kacagott Lora
- Te meg mi a francot keresel itt?- kérdezte flegmán
- Csak szórakozok! Rajtatok. Szánalmas ahogy próbáljátok rejtegetni Harry múltját Liz elől. Azt hiszitek nem fog rájönni? Előbb vagy utóbb úgyis megtudja. Ami megtörtént az megtörtént drágáim.
- Hallgass! Komolyan...Neked van képed idejönni még azok után, hogy Harry miattad szenvedett egy autóbalesetet és amiket csinálsz Lora az nem normális!
- Az nem az én hibám volt! Harry nem miattam került kórházba, hanem egy részeg sofőr miatt.- mondta lesajnálóan
- De ha te nem hívod fel, hogy bajban vagy akkor nem lett volna semmi baja te ribanc!- mondta Harry haraggal teli hangal
- Igen de....- akart visszavágni Lora de nem hagyhattam, hogy ezt így folytassák
- Elég volt! Fejezzétek be! Megmondom most mi lesz! Lora te elhúzol innen a büdös francba és mi pedig Louisal próbáljuk élvezni tovább a bulit. Nélküled!- néztem az utolsó szónál Lorára
- Oké! Most elmegyek! De megígérhetem nektek, hogy nem most hallottatok utoljára rólam.- mosolygott ránk és kiviharzott
- Jaj Louis! Már sosem lesz ennek vége?- fogtam a fejem
- Hát Harry! Egyszer biztos vége lesz csak azt nem tudom mikor.
- Lora?!- jött felém Liz egy szelet tortával
- Muszáj volt elmennie.- csukta be Louis az ajtót
- Oh! Pedig tök jót beszélgettünk.- sajnálkozott Liz
- Hát....Ez van!
Alig indultam el, hogy kicsit kikapcsolódjak és elfeledjem Lorát már megint kopogtak az ajtón. Komolyan már attól tartottam, hogy megint az a hülye jött vissza de szerencsére most csak Paul volt Boos kíséretében.
- Sziasztok! Boldog születésnapot!- mentek oda Lizhez
- Köszönöm! De örvendek, hogy ti is eljöttetek.- puszilta meg őket
- Hát...Nem maradunk sokat. Nem akarjuk zavarni a fiatalokat.- mondta Paul
- Igen! csak hoztuk Totot.- adta oda a pórázt Robnak
- Jaj. Toto. Hogy vagy?- simogatta meg Liz Robék tőlünk kapott ajándékát
- Miért nem maradtok?- kérdeztem
- Mondtam! Nem akarjuk zavarnia fiatalságot a partizásban.
- Jaj Paul. Úgy csinálsz mintha valami vénember lennél.- kacagtam
- Hát nálatok vénebb az biztos!- röhögött ő is
- De tényleg nem zavarnátok!- mondta Liz
- Nem mellesleg most a kamutervünkben épp veled vagyunk Paul!- mondta Louis
- Oh! Akkor én voltam a rosszfiú aki ellopta a hercegnőtől a hercegét.- nézett Lizre majd rám
- Hát igen! Közelítessz a valósághoz.- kacagott Liz
- Na hát azért odaadjuk az ajándékot! Hátha kicsit megbékélsz!- puszilta meg Paul
- Na jó! Talán!- kacagott
- Tényleg! Liz? Itt van a kulcs amit adtam igaz?- kérdeztem
- Persze! Miért?
- Hát mert most adom oda az igazi ajándékot amibe az a kulcs jár.
- Akkor menjünk ki!- indult ki Louis
Ahogy kiértünk Lili abban a percben szállt ki a Liznek szánt autóból
- Te jó Isten! Harry!- simított végig a fekete BMW- n- Ez....Valami csodálatos!- nézett rám
- Tetszik?- kérdeztem
- Nagyon! Köszönöm! bár nem tudok vezetni de....Majd megtanulok!- ölelt át
- Majd segítek!- mondtam a fekete autóra nézve
- Az szuper lesz! Tényleg nagyon köszönöm!- csókolt meg
- Na jó. Akkor én is elmondom az ajándékom!- jött oda Tom
- Oké! Hallgatom!- mosolygott Liz
- Remélem, hogy megszeretted ezt a házat mert....én....izé...Rád írattam!- nyögte ki valahogy
- Hogy mit csináltál?- nézett rá Liz
- Rád írattam a házat.- mondta Tom kissé ijedten
- Te olyan bolond vagy! Megvetted nekem a házat?- kacagott Liz
- Hát....Valami olyansmi.
- Hát....El kell mondanom, hogy nem igazán az én világom ez a ház Tom. Szóval....- de a végébe már belemosolyodott
- Akkor sajnálom! Hülye ötlet volt!- hajtotta le a fejét
- Olyan bolond vagy te! Imádom ezt a házat!- kacagta el magát
- Te megszívattál?- kacagott Tom
- Meg! Tényleg nagyon szeretem! Csodás hely! Köszönöm! Komolyan lassan nem tudom, hogy hogyan tudjam nektek megköszönni ezt a sok mindent amit kaptam. Elfogok nektek adósodni, aztán mehetek hozzátok mosogatni.- kacagott
- Ja persze. Nem tartozol semmivel.- legyintett Eleanor
- Hé srácok! van egy oltári király ötletem!- szólalt meg Niall
- Igen? És mi lenne az?- kérdezte Liz
- Játszunk pop corn dobálósat!- vetette fel az ötletet
- Jó! Az tényleg egy remek játék.- Tom
- Én nem tudom, hogy azt hogyan kell!- mondta Liz
- Az a lényeg, hogy párossával kell lenni és az egyik mondjuk én hajítom a pop cort úgy, hogy az a másik mondjuk a te szájadba essen. Neked persze hátratett kézzel kell térdelned a földön.- magyarázta el Niall
- Jó! Akkor ki kivel lesz?- kérdeztem
- Nekem van egy javaslatom! Szerintem fiú lánnyal legyen. Lehet úgy is, hogy mindenki a barátnőjével és akinek meg nincs azok nem tudom....- mondta Zayn
- Akkor mit szóltok? Itt vannak a párok: Liam és Danielle, Louis és Eleanor, Zayn és Perrie ha nincs ellenvetésetek- amire bólintottak, hogy nincs- Oké, akkor a további párok: Niall és Lili, Rob és Greta, Harry meg én...Na és itt elfogytak a lányok...ezért arra gondoltam, hogy lesznek lányok akik kétszer lennének például úgy, hogy: Tom és én, Frady meg Lili és akkor Mike meg Eleanor. Na? Mit gondoltok?- nézett ránk
- Nekem okés!- fogtam meg a kezét
- Mindenkinek jó nem?- kérdezte Niall
Senki sem válaszolt nemlegesen ezért bele is kezdtünk a játékba
- Jó akkor legyenek egyszer a One Direction srácok aztán mi!- mondta Frady
- Oké! Gyere Liz!- indultam, hogy hátraköthessem a kezét- Ez így nem fáj igaz?- kérdeztem
- Nem! Kössed nyugodtan!- mosolygott rám
- Kész!- álltam fel
- Itt is!- válaszoltak a többiek
- Akkor itt vannak a pop cornok!- adta ide Mike a pop cornos dobozokat
- És akkor 1-2-3!- kiáltotta el magát Rob
Abban a percben hajigálni kezdtük a pici fehér kukoricaszemeket. Nem tudom, hogy a többiek, hogy haladhattak de mi elég jó. Nem is tudtam, hogy tudok célozni.
- Kész! Vége!- állította le a játékot Frady
- Mi tízet dobtunk!- mondtam boldogan
- Mi nyolcat!- kacagott Perrie
- Mi is nyolcat!- szólt oda Liam
- Négy!- mondta szomorúan Louis
- Semmi gond Louis! Majd legközelebb!- kacagott Eleanor
- Héj! Akkor mi nyertünk!- vigyorgott Niall
- Tényleg! Ez az!- ölelte át Lili
- Mennyit dobtatok?- kérdeztem
- Tizenkettőt!- ugrándozott Niall örömében
- Hát ti nagyon kemények vagytok!- kacagott Zayn
- Na mi jövünk!- jött oda Frady
- Rendben. Akkor, hogy is van? Tom és Liz, Rob és Greta, Frady és Lili majd végül Mike meg Eleanor.- adtam oda a srácoknak a dobozokat
- 3-2-1! Dobás!- kiáltotta el magát Niall
- Szerintem Lizék nyernek!- jött oda Louis
- Igen! Szerintem is.
- Vége!- állítottam le a játékot
- Kinek mennyi van?- kérdezte Liam
- Nekünk tíz!- kacagott Frady- Mi fogunk nyerni!
- Na persze! Nekünk meg tizenegy!- röhögte ki Mike
- Ne már! Csak mi csináltuk négyet?- nézett rám Rob
- Ezek szerint! Mivel nekünk tizenöt van!- örvendezett Tom
- Azta rohadt! Hogy francba?- mérgelődött Louis
- Hát remek volt a dobó!- kacagott Liz
- Nem én voltam aki elkapta!- emelte a magasba a kezét Tom
- Na akkor szedjük össze ezt a sok szarságot!- állt fel Louis
- Remek!
~*******************~
*Liz szemszöge*
Ami hülyeség létezik szerintem ezalatt a pár óra alatt nekünk sikerült összehozni. Rengeteget röhögtünk és buliztunk, egész addig míg be nem sötétedett mert akkor arra döntöttünk, hogy kicsit megpróbálunk lekomolyodni és kimegyünk énekelni a tűzhöz. Persze nem hiszem, hogy ezt valaki komolyan gondolta volna mivel a társaság fele tök részeg volt. Beleértve még Harryt is amit azzal indokolt, hogy csak megünnepelte a születésnapomat, amiért persze nem neheztelek rá csak még fura őt így látnom.
Mindenki kint volt a tűznél csak Tom meg Lili üldögéltek a háznál, ezért gondoltam odamegyek hozzájuk és őket is odahívom a tűzhöz "énekelni."
- Ti nem jöttök énekelni?- ültem fel az egyik gerendára
- Hát Liz, nem tudom de az amit ti ott folytattok az nem hasonlít az éneklésre!- röhögött Tom
- Tudom! A srácok egytől egyig megvannak csattanva, szóval nem is csodálkozom, hogy nem megy nekik.
- Amúgy, hogy neked mondjuk el először...Megbeszéltük a dolgot kettőnk közt és arra döntöttük folytatjuk a kapcsolatunkat.- mondta Lili hatalmas mosollyal a száján
- Ez komoly? Annyira örvendek!- öleltem meg őket
De ebben a percben jutott eszembe amit a tegnap mondott Frady. Szegénynek biztos nehéz lesz még ezt is elviselni.
- Valami gond van?- nézett rám Tom
- Ja nem. Semmi baj. Csak...elgondolkodtam.
- Értem.
- Na megyek visszaülök a többikhez. Nem zavarlak titeket.- indultam a többiek fele
Visszamentem a tűzhöz és leültem Harry meg Frady közé akik vidáman énekeltek, vagyis próbáltak.
- Szia kicsim!- hajolt felém, hogy megcsókolhasson
- Harry! Mennyit ittál?- néztem rá
- Nem sokat! csak mint a többiek.
- Ja. Mint a többiek.- néztem körül a sok tök részeg srácon
- Aha.
- Srácok! Szerintem folytassuk odabent a bulit! Oké?- fordultam a többiek fele
- Irány a buli!- kiáltotta el magát Louis
Mind bementünk a házba de ezek a dilisek nem tudtak lenyugodni.
- Zayn! Adj nekem is!- vette el Harry Zayntől a piásüveget
- Harry! Elég volt! Ne igyál többet.- vettem el tőle
- Ne már Liz! Üzletet ajánlok!- kérlelt
- És pedig?- mosolyogtam rá
- Ömmm....Iszom még pár kortyot és aztán....- vigyorgott rám- Felmegyünk a szobába és...- húzott közel magához és lassan nyúlni kezdett a piásüveg felé
- Azt már nem!- kaptam el a kezem de arra ő is megfogta az üveg végét így az felrepült és a nagy része Harry pólóján landolt.
- Oh! Kár volt érte!- szomorodott el Zayn
- Gyere Harry! Most felmegyünk és átvesszük a pólód. Oké?- fogtam meg a karját
- Nem! Nem akarok még felmenni
- De nem maradhatsz így!- néztemrá
- Oké.- és ezzel lekapta magáról a piás pólót
- Harry ne baromkodj! Meg fogsz fázni!- tettem csípőre a kezem
- Nem fogok! Gyerünk Louis tegyél zenét!- kiáltotta el magát
Louis mint egy jó kisfiú szófogadóan elindította a zenelejátszót és ezek a hülyék táncolni kezdtek.
- Hary, Zayn és Louis! Elég legyen!- kiáltottam el magam
- Nyugi van kicsim! Gyere...Lazíts egy kicsit. Még az ölembe is ülhetsz.....- próbált leülni a kanapéra ami nem nagyon ment neki
- Ne izélj Liz! Bulizz velünk!- hívott Zayn
- Nem Zayn! Most nem lehet.
- Gyere Harry!- szóltam oda
- Kicsim! Elbírlak! Gyere! Hidd el elég erős vagyok hozzá!- állt fel, hogy megmutathassa az izmait
- Elhiszem Harry! Csak gyere már!
- Inkább nem hozol egy másik pólót?- kérdezett rá
- Nehéz eset vagy részegen! Maradjatok itt és akkor hozok.- indultam el felfele
- Rendben!- bólogatott Louis aki még valamennyire józannak is tűnt
*Louis szemszöge*
Mivel Liz elment ezért arra döntöttünk, hogy folytassuk a bulit. Ismét táncolni kezdtünk. Minden szuper volt míg meg nem hallottam Eleanor hangját az emeletről. Ezelőtt egy órával lefeküdt mert nem érezte jól magát és most a jelek szerint megébredt.
- Louis! Merre vagy?- kiáltott le
- Nem láthat meg ilyen állapotban!- mondta Harrynek meg Zaynnek
- Én bemegyek a mosókonyhába, ti meg menjetek oda!- mutatott a mosdó fele
Amilyen gyorsan csak tudtunk elbújtunk és magunkra zártuk az ajtót.
- Louis?- szólított Eleanor
- Nem kéne szólnunk, hogy itt vagyunk?- nézett rám Zayn kómás fejjel
- Nem azért bújtunk el, hogy megtaláljon Zayn!- tettem a számra az ujjam
- De hát keres!- értetlenkedett- Elean....- próbált szólni de szerencsére időben befogtam a száját
- Úgy hallom kiment! Gyere!- indultam ki
- Hol voltatok?- jött felém Liz
- Csak a mosdóban.- mondtam
- És Harry hol van?- kérdezte
- Nem tudom!- emeltem védekező tartásba a kezem
- Zayn?- vonta őt is kérdőre
- Fogalmam sincs!- vonta meg a vállát
- Ha valami hülyeséget csinált én nem tudom mit csinálok veletek!- fenyegetett meg és elment
*Harry szemszöge*
Mivel el kellett bújnom Eleanor elől ezért arra döntöttem, hogy magammal viszem a blúzomat és megpróbálom kimosni a mosógépben.
Bementem a mosókonyhába és behajítottam a pólót a gépbe. Ami gomb létezett én mindent összenyomogattam de valahogy semmi kép sem kart elindulni.
- Harry! Mi a fenét csinálsz?- jött oda Niall
- Hát...izé...Próbálom elindítani ezt a szart de sehogy sem akar beindulni.- panaszoltam el
- Várj! Engem megtanított az anyukám, hogy ezt hogyan kell.- magyarázta, de a mosógép meg sem mozdult.
- Hát...Ennek semmi értelme!- mondtam
- Nem értem! Pedig így kell
*Liz szemszöge*
Az egész házat felforgattam Harry után de sehol sem találtam, míg végül eszembe jutott, hogy talán a mosókonyhában van. És a feltevésem be is igazolódott.
- Ti meg mit csináltok?- néztem rájuk
- Oh Liz! Sehogy sem tudjuk elindítani azt a gépet.- jött oda Harry
- Istenem!- csaptam a homokamra- Még jó, hogy nem tudjátok mikor ki van húzva a dugaszból!
- Oh! Tudtam én, hogy jól megtanultam én. Csak a dugasszal volt baj.- motyogott Niall
- Oké. De minek akartátok beindítani?- kérdeztem
- Hát, hogy kimossuk a pólómat.- magyarázta Harry
- Nem kell! Én majd otthon kimosom! Inkább gyertek ki innen.- kísértem ki onnan
- Én nem akarok még lefeküdni Liz!- mondta Harry rámakaszkodva
- Nem is fogsz még lefeküdni. Először letusolunk és csak utána.
- Ne!- kérlelt
- Erről nem fogok vitát nyitni Harry!
- Oké.- egyezett bele
- Niall. Ami pedig téged illet te is menj lefeküdni.- mondtam a kis szőkének
- Jó.- indult el a lépcsőn
- Te is Harry! Indulás!- mutattam felfele
- Értettem.
Valahogy nagy nehezen sikerült Niallt lerakni a szobájánál majd bevittem Harryt a miénkbe.
- Vedd le a nadrágod!- mondtam
- De minek?- hajtotta le a fejét
- Annak, hogy az is ne legyen csurom víz te!
- Nem vennéd le nekem?- kért meg
- Jaj gyere már!- kapcsoltam ki az övét, hogy levehessem róla a szűk farmerjét
- Köszi.
- Na...állj be a tus alá.
- Oké!
Valahogy nagy nehezen sikerült lemosnom róla a büdös piaszagot amit az este folyamán sikerült magára szednie.
- Nézd!- szólított meg
Mire megfordultam a szájában levő vizet mind rám fröcskölte.
- Harry!- kiáltottam rá
- Szökőkút vagyok! Nem Harry!- vigyorgott rám
- Aj! Gyere te kis szökőkút!- húztam ki a tus alól
- Fáradt vagyok Liz!- nézett rám
- Látom! Várj itt amíg hozom a ruhádat. Oké?- néztem rá
- Oké.- bólogatott
Elmentem, hogy kiválasszam a ruháit de kár volt otthagynom. Gondolhattam volna, hogy nem bírja ki ha nem csinálhat valami hülyeséget.
- Harry mi a fenét csinálsz?- mentem oda hozzá
- Semmit csak jövök kifele.- csukta be az ajtót
- Jobban tetted volna ha bent maradsz! De akkor már gyere!
Valahogy nagy nehezen sikerült leültetnem, hogy megtörőlhessem.
- A lábam között is megtörlöd?- vigyorgott rám
- Hülye!- dobtam meg a törölközővel
- Mi van? Én csak megkérdeztem.
- Nem! Töröld meg te magadnak!- álltam fel a blúzáért
- Oké!- állt fel
Feladtam rá a blúzát meg a nadrágját és betessékeltem az ágyba. Elindultam kifele, hogy megnézzem lent minden rendben vane de Harry visszahívott.
- Nem adsz puszit?- nézett rám
- De!- adtam egy puszit a szájára majd lekapcsoltam a villanyt
- Te mikor fekszel le?- kérdezte
- Hamarosan Harry, hamarosan.- válaszoltam és kimentem a szobából
Lesétáltam a lépcsőn és hát mit láttam. Liam és Louis a tortát nyalogatták.
- Szia Liz!- nyalta le az ujját Louis
- Ti is mi a fenét csináltok?- néztem rájuk
- Finom a torta.- válaszolt Louis
- Hol vannak Eleanorék?- kérdeztem
- Hát...Eleanor tusol, Perrie pakol a konyhában, Danielle odakint pakol Tom, Lili, Rom és Greta meg már lefeküdtek!- mondta Liam
- Nem is csodálom, hogy lefeküdtek, hajnali négy óra van.....Na jó....Én megyek és megnézem a többieket. Ami pedig titeket illet tessék azonnal lefeküdni!- parancsoltam rájuk
- Oké. Megyünk!
- Na azért!
Bementem a konyhába ahol Perrie próbált kicsit rendet rakni Frady társaságában.
- Hogy haladsz?- kérdeztem Perriet
- Jól! Már be is fejeztem!- indultunk el kifele
- Frady! Menj te is feküdj le!- küldtem fel őt is az emeletre
- Oké! Jó éjt!- ölelt meg
- Szia!
- Totál káosz a srác!- röhögött Perrie
- Ja. Hogy ő totál káosz? Láttad volna, hogy fektettem le Harryt.- kacagtam- Aztán a többi srácról nem is beszélve
- Szegény! eléggé elrontották a szülinapodat ezzel a piálással!
- Dehogy! Jó volt úgy ahogy volt.
- Na jó, ha nem haragszol én is visszavonulok mert engem viszont nagyon lefárasztottak a srácok! Szia! Aludj jól!
- Te is! Köszi mindent!
Miután Perrie is felment kimentem a tűzhöz ahol Zayn meg Mike ültek egy farönkön Daniellet bámulva ahogy pakolászik.
- Mi van itt kint is?- néztem körül
- Semmi! Már befejeztem. Most már csak a tüzet kell eloltani.- nézett a srácokra majd rám
Erre Zayn vett egy nagy vödör vizet és mind ráöntötte az égő parázsra.
- Köszönöm!
- Akkor jó éjt!- puszilt meg Mike majd elindult befele
- Neked is!
- Várj Mike! Jövök én is!- szólt utána Zayn- Jó éjt!- köszönt el tőlünk majd követte ő is Mikeot
- Na mi is menjünk be.- indult el Danielle
- Menj nyugodtan! Még kell egyet telefonálnom.- mondtam
- Oké! Jó éjt!
- Szia!
Ahogy elment Danielle felvettem a telefont.
- Szia! Boldog szülinapot!- kiáltott bele Nicole meg Adam
- Sziasztok! Köszönöm.
- Remélem nem rosszkor hívtunk.
- Nem dehogy is. Hogy vagytok? Mi van veletek?- kérdeztem
- Hát semmi nagy. Amúgy ha minden jól megy akkor odamegyünk a nagykorúsításidra.- mondta boldogan
- Komolyan?- értem oda a házhoz
- Igen! Már alig várom!
- Én is! Tényleg.
- És mi van Harryvel? Nagy buli volt?
- Igen nagy buli volt. Képzeljétek szerveztek nekem egy meglepetésbulit és aztán azon le is részegedtek, szóval nem rég fektettem le Harryt.- kacagtam
- Oh! Akkor jót buliztatok.
- Igen. De majd hívlak csak most muszáj lefeküdnöm mrt hulla fáradt vagyok.
- Rendben. Még egyszer boldog születésnapot és akkor beszélünk még.
- Oké! Sziasztok!- tettem le a telefont
Bementem a házba és bezártam az ajtót majd felmentem az emeletre. Már mindenki le volt feküdve ezért gondoltam jobb ha én is így teszek. Bementem a szobába és amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam majd befeküdtem a békésen alvó Harry mellé.
- Megjöttél?- fordult felém
- Igen! Volt lent egy kis dolgom.- magyaráztam
- Hiányoztál!- ölelt át
- Jó éjt Harry!- bújtam hozzá
- Neked is!................................................................
2014. június 14., szombat
25. Fejezet
Sziasztok. Megint érkeztem egy résszel. Nem tudom mennyire fog nektek tetszeni mert elég furi de sok benne a zene amit megkérlek, hogy hallgassatok ameddig egy új dalhoz nem értek mert úgy sokkal jobb. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket. Még annyira szeretnélek megkérni benneteket, hogy ahol tudjátok osszátok meg a blogot mert az "eltűnésem" miatt kicsit csappant a blog nézettsége és újra szeretném úgymond "jövedelmeztetni". Előre is köszönöm. Sok puszi nektek és jó olvasást.
*Szombat reggel*
*Harry szemszöge*
Reggel hét óra volt, amikor csengetett az óra. Gyorsan leállítottam, hogy Liz ne ébredjen még meg majd felkeltem és felöltöztem. Amilyen csendben csak tudtam kimentem a szobánkból és megpróbáltam összeszedni a cuccokat a hétvégi bulira. Az én ruháimat öt perc alatt elrendeztem de a Lizétől valósággal rettegtem. Nem igazán tudtam, hogy mit lehet ilyenkor összepakolni egy lánynak, ezért pár ruhát összeraktam és arra döntöttem, hogy biztosabb ha felhívom Lilit és megkérdem tőle. Letettem a kis táskát amibe Liz ruhái voltak és elővettem a telefonom, hogy felhívhassam Lilit.
- Szia Harry! Mi van?- szólt bele morrogva
Csak ekkor vettem észre, hogy még csak hét óra.
- Sajnálom, hogy megébresztettelek, hidd el nem tettem volna ha nem lett volna ilyen fontos.
- Jól van Harry. Mondjad!- kacagott bele az ásításába
- Hát...arról lenne szó, hogy összepakoltam Liznek a hétvégére de nem tudom, hogy valami fontosat kihagytame. Segítenél kérlek?- kértem meg
- Ömmm....Oké...Ha 10 perc múlva ott leszek akkor az megfelel?
- Persze. Imádlak Lili.- tettem le a telefont
Még 10 percet sem kellett várnom már Lili meg is érkezett
- Na szia!- nyitottam ajtót
- Szia. Liz?- nézett körül
- Alszik.- hívtam be
- Oh. Akkor csendesen!
- Igen! Gyere!- kísértem fel az emeletre
- Hol van a táska?- nézett körül a gardróbba
- Ott!- mutattam a földön levő kis táskára
- Mi? Hogy fért bele abba minden?- nézett rám
- Hogy- hogy? Hát rendesen!- vontam meg a vállam mire ő odasétált a félig megpakolt táskához
- Egy nadrágot raktál?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! Mert? Nem elég?
- Ezt most komolyan kérdezted?- mosolygott fel rám
- Igen! Miért?
- Harry! Egy egész hétvégéről van szó, nem csak egy napról vagy pár óráról.
- Oké. Felfogtam. Akkor rakj be neki még cuccokat.
- Akkor meg hozz egy másik táskát.- adta ide az elsőt
- Oké.
Átmentem a kacatos szobába és elvettem onnan egy kicsit méretetsebb táskát. Nem gondoltam, hogy Lilinek sikerülhet ezt is telepakolnia.
- Ez megfelel?- adtam oda
- Tökéletes. Na akkor kell ez, ez, ez, ez, ezek, ez, ez és még ez a pár.- tette bele a táskába
- Te jó ég! Ez mind?- néztem bele
- Ez a minimum. Most még arra lennék kíváncsi, hogy merre vannak a sminkes cuccok meg ilyenek?
- Ömmm....Talán a mosdóban.- kísértem el oda is
- Remek! Akkor innen pár cucc és minden kész.
Miután késznek nyílvánította az óriási csomagot megfogtam a táskát és kivittem a kocsiba, majd hamar visszamentem és leültem Lili mellé a kanapéra
- Köszi, hogy segítettél. Tényleg.
- Igazán. Semmiség volt.
- Mennyi az idő?- kérdeztem
- Ha minden igaz akkor 9 óra.- nézett a csuklójára
- Oh...Akkor már elég késő van.
- Hahó.- jött le Liz az emeletről- Lili?- lepődött meg
- Szia.- pusziltam meg- Boldog szülinapot szerelmem.
- Köszönöm. Aranyos vagy.
- Boldog szülinapot!- ölelte meg Lili is
- Köszi szépen. Hát te, hogy kerülsz ide?- ült le mellém
- Ömmm...izé....- makogott
- Lili átjött, hogy menjünk együtt anyudékhoz és amíg vártuk, hogy felkelj addig meghívtam egy kávéra.- füllentettem egyet
- Ja...De a találkozóig még van két óra.- nézett ránk kíváncsian
- Ömmm....igen. Én hívtam, hogy jöjjön át, hogy kicsit tudjunk beszélgetni. Csak elfelejtettem szólni. Bocsi.- mosolyogtam rá
- Oké. Akkor én is iszom egy kis kávét. Ti kértek még?- indult a konyha fele
- Én nem köszi.- Lili
- Oké? Harry?
- Nem köszi. Felszaladok az emeletre. Pár perc és jövök.
- Oké.
Ahogy felértem egyből hívni kezdtem Louist.
- Na szia.- szólt bele
- Heló. Akkor minden rendben van?- kérdeztem
- Persze, hogy igen. Kateéknél találkozunk ugye?
- Igen. Úgy lesz, hogy z ebéd vége fele fel fog hívni minket Paul, hogy valami fontosat mondjon és mi mind az ötön lelépünk. Aztán arra gondoltam, hogy Eleanor felveti az ötletet, hogy menjenek ki valamerre egyet és Rob meg Tom kihoznák a házhoz őket ahol mi már rég várjuk és mindent elkészítettünk. Mit szólsz?- meséltem el a tervet
- Szuper ötlet. Így csodás lesz.
- Remek, akkor két óra múlva találkozunk.
- Oké. Heló!- tette le a telefont.
Arra döntöttem, hogy felhívom Fradyt ő mindennel kész vane.
- Mondjad Harry!- lihegett a telefonba
- Mi van? Miben fáradtál így el?
- Most szedtem össze a hiányzó lufikat és az üzletből futok.
- Ja oké. Akkor minden rendben van?
- Igen persze.
- Jó. Akkor hamarosan találkozunk.- köszöntem el
- Heló.
Mivel már fent voltam arra döntöttem, hogy előveszem a cuccaimat amibe megyek Kateékhez, ezért bementem a gardróbba de sehogy sem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel.
- Liz? feljönnél egy percre?- kiáltottam le
Nem válaszolt csak Lili érkezett meg két perc múlva.
- Ömmm....Liz, lehet ha mégis jobb lett volna ha te jöttél volna fel.- nézett végig a meztelen felsőtestemen
- Mi a baj?- jött fel ő is- Harry?! Mit csinálsz?- nézett rám
- Nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. Ez? Vagy ez?- mutattam fel két ruhadarabot
- Hát...Szerintem szinte tök egyforma a kettő.- mosolygott rám
- Nem...Nem az.
- Tényleg nem az Liz. Harry, szerintem vedd a jobb kezedben levőt.- mondta Lili
- Oké. Azt jobban is szeretem.
- Látod, hogy mégis jobb, hogy te jöttél fel. - kacagott Liz
- Ja...- pirult bele Lili
- Na jó. Akkor ha kész vagyok lemegyek.- mondtam
- Jó. Ahogy gondolod.- indultak el lefele
*Liz szemszöge*
Visszamentünk a földszintre és megittuk még a maradék kávénkat. Nemsokára Harry is megérkezett és csatlakozott hozzánk. Addig beszélgettünk, hogy azon kaptam magam még csak egy fél óra van az indulásig és még tusolnom is kellett. Ezért hamar felmentem az emeletre és beálltam a tus alá. 10 perc alatt kész is voltam és indultam a gardróbhoz, hogy kiválaszthassam a ruhámat. Sokat gondolkodtam, hogy mit vehetnék fel mert nem akartam túl elegáns sem lenni és túl sportos sem lenni és mivel Harry inget vett ezért én is egy lenge virágos ruha mellett döntöttem egy kis sarúval.
Miután felvettem a ruhát bementem a mosdóba és feltettem egy enyhe, natúr sminket és megszárítottam a hajam ami autómatikusan begöndörödött. De sehol sem találtam az egyik szempillaspirálomat, szerencsémre többet is tartottam itthon.
- Harry? Nem tudod merre van a zöld tubuzsos szempillaspirálom?- kiáltottam le
- Az amelyiken kék írás van?- kérdezett vissza
- Igen! Láttad valahol?
- Persze. Ott a tásk....- de nem fejezte be
- Hol? Nem értettem.
- Bocsi. Nem emlékszem. Azt hiszem a múltkor mikor ideadtad, hogy elrakjam ott hagytam anyukádéknál. Ne haragudj.- kért bocsánatot
- Oké. Semmi gond. Megoldom.
Befejeztem a sminkem és én is lementem Harryékhez.
- Kész vagyok.
- De szép vagy!- állt fel Harry
- Köszi.
- Annyira aranyos, hogy mindig megdícséred.- mondta Lili
- Igen. Tényleg aranyos.- pusziltam meg Harryt
- Mehetünk?- fogta meg a kezem Harry
- Igen. Ti menjetek. Én addig bezárok.- mondtam
- Oké.
Bezártam az ajtót és én is kimentem az udvarra. Szeptember volt de még most is erőssen sütött a nap, eléggé meleg volt.- Gyere Liz.- hívott Harry
Beszálltam az autóba és indultunk is anyáék fele. Nem kellett sok hamar megérkeztünk. Már nyitottam volna be mikor Rob nyitotta ki az ajtót.
- Sziasztok.- puszilt meg minket és kezet fogott Harryvel- Boldog szülinapot tesókám.- puszilt meg még egyszer
- Köszi. Merre mész?- kérdeztem
- Ki. Kint süt apa és megnézem, hogy halad. De ti menjetek be mert anyáék már várnak.
- Oké. Megyünk.
- De Harry ha van kedved akkor gyere te is hátra. Liam és Niall is hátul vannak.- hívta magával
- Oké. Én akkor hátralépek.- csókolt meg
- Rendben.- mosolyogtam rá és bementem
- Liz!- kiáltott utánam Eleanor
- Sziasztok.
- Elkéstünk! Mondtam, hogy el fogunk késni!- szídta Louist- Amúgy sziasztok!- köszönt nekünk
- Nem késtetek el. Mi is csak most jöttünk.- mondtam
- Akkor jó. És Boldog szülinapot!- adott ide egy nagy csokor virágot és egy nagy ajándékcsomagot
- Köszönöm. Nagyon aranyosak vagytok. De mondtam, hogy ne csináljatok belőle nagy dolgot.
- Oh....Itt azért még van valami.- vett elő Louis egy dobozt
- Mi van benne?- néztem rá sokat sejtően
- Torta.- kacagott Eleanor
- Oh. Répatorta.- kacagtam el magam a kinyítása után
- Nagyon finom elhiheted. Én készítettem.- vigyorgott rám Louis
- Oh. Akkor nem tudom, hogy meg merjeme enni. Vajon meghalok?- kacagtam
- Nem tudom. De egy próbát megér.- vonta meg a vállát
- Na jó. Akkor menjünk be. Gyertek.- csuktam be az ajtót
- Liz.- jött oda Tom- Boldog szülinapot.- puszilt meg
- Szia Tom. Köszi. De elvennéd ezeket kérlek?- adtam oda neki az ajándékokat
- Persze. Leteszem a nappaliban. Ti menjetek be az ebédlőbe. Jövök én is két perc.
- Oké. Köszi.
- Sziasztok.- jött felénk anya
- Szia.- öleltem meg
- Boldog szülinapot kicsim.
- Köszönöm anya.
- Sziasztok. Boldog szülinapot.- jöttek oda Danielle és Perrie
- Nagyon köszönöm.- mosolyogtam rájuk
- Né ki van itt!- jött be Niall meg a többiek
- Sziasztok.
- Szia nagylány! Akkor boldogat.- ölelt át a szőkeség
- Köszönöm.
- Mit is hoztam neked? Áh...Itt van.- vett elő a zsebéből egy dobozt.
- Oh. Ez....- néztem rá majd a dobozra
- Nyisd ki.- mosolygott rám
- Ömmm legyen.
Amikor kinyitottam a dobozt egy csodálatos nyakék volt a dobozban. Lenyűgözően nézett ki és egy ilyen gyémánt kővel kirakott nyaklánc nem kevés pénzbe kerül.
- Niall ez...ez..ezt nem fogadhatom el.- makogtam össze vissza
- De. Elfogadhatod. Sőt. Kérlek, fogadd el!. -nézett rám gyönyörű kék szemeivel
- De hát ez egy...Egy méreg drága nyakék. Ez...Édes istenem Niall.- sóhajtoztam a nyakéket bámulva
Szó mi szó tényleg elragadó szépség volt az a kis nyakék.
- Megengeded, hogy feltegyem?- kért meg
Mindenki csak csodálkozva nézett minket, főleg Harry, szerintem nem esett neki jól, hogy Nialltől ilyen ajándékot kaptam. Tappintatlan lettem volna ha nem engedem meg Niallnak, hogy feltegye a tőle kapott ajándékot, de akkor is tappintatlan lettem volna ha megengedem mert akkor Harryt hoztam volna kínos helyzetbe. Így sikerült két tűz közé kerülnöm.
- Ömmm....Azt hiszem, hogy biztosabb ha a dobozban marad.- mondtam mosollyal az arcomon
- Oké. Ahogy gondolod.- tette vissza a dobozba és a kezembe adta
- Köszönöm. Nagyon szépen.- öleltem meg.
- Szivesen.
- Akkor ha már így ajándékozunk akkor mi is odaadnánk neked szerény kis ajándékunkat.- kacagott Liam Niallra nézve
- Köszönöm szépen.- pusziltam meg mindkettejüket
- Na hát én igazából nem tudtam mit vehetnék ezért csak egy bicajt hoztam, mivel eszembe jutott, hogy mondtad újat akarsz venni csak még nem volt rá időd. Na hát én vettem neked egyet. Remélem tetszeni is fog.- ölelt át Zayn
- Köszönöm Zayn. Igazán figyelmes vagy.- mosolyogtam rá
- Van az ülés alatt egy boríték. Olvasd el majd ami benne van.- súgta a fülembe
- Mindenképp elfogom olvasni.
- Mi is odaadnánk.- jött oda Mike meg Frady egy nagy csomag valamivel.
- Köszi srácok. Aranyos tőletek.
- És itt a mi ajándékunk is.- jött oda Greta.
- Oh. Basszus...Ti megvettétek ezt a ruhát meg cipőt amit már egy hete nézegetek magamnak? De szeretlek titeket. Tényleg.- pusziltam meg testvéreméket
- Mi is Liz.
- Én is boldog szülinapot kívánok.- ölelt át Lili
- Köszönöm.
- Parancsolj.- adott ide egy hatalmas dobozt.
- Istenem. Annyit költekeztetek. Szóltam, hogy ne csináljatok belőle nagy dolgot.- néztem Niallra
- Liz. Ez a 18. születésnapod, ilyenkor semmi sem lehet túlzás.- mondta Niall
- Igaza van Niallnak! Boldog szülinapot!- ölelt meg Perrie és ideadott egy dobozt
- Köszönöm. Mi ez?- néztem rá
- Bontsd ki!- mosolygott
- Oh. Egy fényképezőgép. Istenem.....köszönöm. Tom akkor azt hiszem majd órákat kell vennem tőled.- kacagtam
- Persze, neked bármikor tesókám.- puszilta meg a hajamat- Na de akkor én se maradjak ki a sorból....Én vettem neked egy...Izé....Hogy is hívják?- mosolyodott bele- Inkább nem mondom meg. Majd megtudod.- és azzal adott egy puszit
- Hát...Nem tudom, hogy mit de köszönöm.- kacagtam
- Igazán szívesen.
- Kicsim....Mi is átadnánk neked a kis ajándékunkat.- jött oda apa meg anya
- Oh. Ez egy utalvány?- néztem a kis papírra
- Igen. A sportüzletbe. Gondoltuk, hogy hagyjuk te döntsd el mit szeretnél magadnak.- puszilt meg apa
- Köszönöm. Nagyon aranyosak vagytok. Tényleg mindenkinek nagyon hálás vagyok azért, hogy itt van és velem ünnepli ezt a számomra nagyon fontos eseményt.
- Igazán nincs mit.- ölelt át Louis tettetve a sírást
- Ne szórakozz te!- löktem meg
- Megint kezdik!- sóhajtott Eleanor
- Na, amíg el nem komolytalanodnátok teljesen addig én szeretnék mondani valami.- állt fel Harry az asztal mellől- Először is Boldog 18. születésnapot szerelmem, másodszor meg köszönettel tartozom nektek Kate és Sam. Ha ti nem lettetek volna akkor ez a gyönyörű lány- fordult felém- most nem lehetne itt és nem ünnepelnénk együtt őt. Tudom, hogy mindenkit megleptünk azzal, hogy ilyen hamar összeköltöztünk és, hogy ilyen hamar kialakult köztünk valami, de ti is tudjátok, hogy van ez. A szerelmet nem lehet irányítani és én ha nem vagyok a közeledben Liz, úgy érzem mint ha egy darab hiányozna belőlem, mintha nem lennék egész ember. Szóval még egyszer köszönet nektek.- nézett anyáék fele
Ezután a mozdulata után térdre ereszkedett és felnézett rám, majd elővett egy kis doboz.
Ebben a pillanatban mindenkinek elállt a lélegzete a lepődöttségtől.
Nem tudom szavakba foglalni, hogy mit éreztem akkor. Hirtelen egy olyan érzés támad belém, hogy nem akarom azt amit most Harry csinál és, hogy én erre még nem vagyok kész. Legszívesebben elfutottam volna de azt nem tehettem meg Harry miatt. Abban a pillanatban akartam is Harryt meg nem is. Átfutott az agyamon az összes jó pillanatunk és az összes rossz is. De nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni mert Harry már nyitotta is a dobozt és én ezzel párhúzamosan csuktam a szemem. Kis idő után hallottam, hogy mindenki sóhajtott ezért kicsire nyitottam a szemem. Mikor megláttam, hogy mi van a dobozban mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Hatalmas megnyugvás volt, hogy a dobozban nem egy gyűrű ékeskedett hanem egy kulcs.Szerintem mindenki megkönnyebbült, mikor meglátta, hogy Harry nem eljegyezni akart hanem csak megviccelni.
- Egy kulcs?- néztem rá boldogan
- Igen! Egy kulcs. Majd meglátod melyik zárt nyitja.- mosolyodott el és felállt
- bolond vagy!- csókoltam meg
- Tudom Liz.- ült vissza az asztalhoz
- Ne haragudjatok de fel kell vennem!- állt fel Louis az asztaltól
- Semmi gond! Menj nyugodtan.- mosolyogtam rá
Nem kellett sok Louis hamar vissza is jött de nagyon szomorúnak tűnt. Mintha rázúdították volna az egész világot.
- Valami gond van?- kérdeztem
- Semmi!- ült le búskomoran
- Látom! Olyan vagy mint akiből kiölték a hülyeséget
- Igazad van! A helyzet az, hogy most hívott Paul, hogy siessünk be mert valami gubanc van a turnéval és ha most nem megyünk be akkor az egész évi munkák kárba megy. Persze megmondtam neki, hogy nem megyünk sehova.- nézett rám halál komolyan, még sosem volt ennyire komoly
- Nem! Hívd fel, hogy bementek. Miattam nem megy kárba egy egész év!- néztem rájuk
- Szó sem lehet róla. Komolyan ez a pali mindig akkor hív amikor épp nem kéne.- ordított Harry
- Hé Harry! Semmi gond! Bementek, és majd mikor elmondta amit akar visszajöttök.- próbáltam kicsit lenyugtatni
- Csak az a baj, hogy ez egy több órás dolog lenne.- mondta Louis
- A francba is.- háborogtak már a többiek is
- Semmi gond! Ez sokkal fontosabb mint a szülinapom srácok.- erőltettem egy mosolyt
- Nem lenne gond kicsim ha elmennénk?- ölelt át Harry
- Nem! Menjetek nyugodtan. Tényleg.- mosolyogtam rá
Bár nem esett jól, hogy itt kellett hagyjanak de tudtam, hogy ez sokkal fontosabb mint, hogy én jól érezzem magam.
- Ne haragudj!- jött oda Liam
- Semmi baj Liam. Ez van.
- Tényleg bocs!- puszilt meg Louis meg Niall
- Tényleg nem gond srácok!
- Na jó! Akkor sziasztok!- búcsúztak el
- Amint tudunk majd jövünk.- nézett vissza Harry
- Oké.- pusziltam meg és becsuktam az ajtót- Na de lányok! Azért tortát azt együnk!- mondtam hatalmas mosollyal a számon, de nem nagy kedvem volt hozzá
- Lányok! Kösz!- állt fel Mike meg Frady
- Ja.- bólogatott Tom
- És rólam nem is beszélve!- kacagott apa
- Oké. Akkor fiúk lányok. Így jobban tetszik?- kacagtam
- Sokkal.- mondta Mike
- Na jó. Akkor hozom a tortát.- állt fel anya
- Oké.
Nem sokára már jött is vissza a tortával.
- Anya. De szép.- mosolyogtam rá
- Tényleg. Gyönyörű.- nézték meg a többiek is
- Kár, hogy ezt Harryék nem láthatják.- mondta Mike ami ismét elrontotta a kedvem.
- Semmi gond Liz. Megörökítjük neked.- vette elő az új fotógépemet Tom
- Tényleg ez szuper ötlet.- mosolyogtam rá
Amilyen hamar lefotóztuk, olyan hamar meg is ettük. A srácoknak tettünk félre pár szeletet és a többi mind elfogyott.
- Tudjátok mi jutott eszembe?- nézett rám Eleanor
- Mi?- kérdeztem
- Az, hogy van egy jó kis hely a város szélén ahova elmehetnénk. Mit szóltok?- vetette fel az ötletet
- Szuper lenne!- mondta Perrie Eleanort nézve
- Nekem is tetszik az ötlet.- helyeselt Mike
- Tényleg. Menjünk.- állt fel Frady és Tom
- Liz? Te mit szólsz hozzá?- kérdezte Rob
- Hát...Nem kéne megvárni Harryéket?- kérdeztem
- Szerintem nincs értelme. Ki tudja mikorra jönnek. Az is lehet, hogy egész késő estig elhúzódik majd a dolog.- mondta Eleanor
- Igaz....Hát...akkor legyen.- egyeztem bele én is
- Na akkor szedjük le az asztalt.- állt fel Greta
- Nem! Menjetek nyugodtan, én majd ezt a felét elintézem.- mondta anya
- Miért? Ti nem jöttök?- kérdeztem
- Nem! Ez már nem a mi életterünk, hagyjuk, hogy ti élvezzétek ki magatokat.- mondta apa
- Ahogy gondoljátok.
- Na akkor, hogy utazunk?- kérdezte Tom
- Én megyek veled! Még jön valaki?- néztem a többiekre
- Én megyek!- jött oda Eleanor
- Oké! Akkor én meg megyek Robékkal.- mondta Perrie
- És akkor jöjjön még Mike és Lili velünk és veletek meg Frady. Akkor meg is vagyunk.- magyarázta Rob
- Oké!- helyeseltem
- Na akkor jó utat.- köszöntek el anyáék
- Sziasztok!- pusziltam meg őket
- Vigyázzatok magatokra.
- Oké.
- Ki megy elől?- kérdezte Tom
- Menj te mert Eleanor tudja az utat.- válaszolt Rob
- Oké. akkor ott találkozunk.- szállt be mindenki az autóba
~*******************~
Már vagy egy órája, hogy autókáztunk, mikor egy kis mezei útra tértünk. Gondoltam, hogy már nem lehetünk messze.
- Merre vagyunk? Sok vane még?- kérdeztem Eleanort
- Nem! Mindjárt megérkeztünk.
- Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy a világ vége fele haladunk.- kacagtam
- Megjöttünk.- mondta Eleanor
Ekkor befordultunk egy kicsi házhoz. Kis eldugott hely volt de gyönyörű. Mindenhol madarak röpködtek és énekeltek, csobogott a patak. Csodás hely volt.
- Istenem. De szép hely!- szálltam ki
- Akkor várj amíg meglátod a házat belülről.- indultunk el feléje
- Hát...Simán eltöltenék itt egy hétvégét, csak Harryék hiányoznak.- nyitottam én be elsőnek
Ahogy benyitottam szinte megállt a szívem.Hirtelen nem tudtam mit mondani csak álltam ott lefagyva. Meg sem tudtam szólalni. Ott volt a kis házban az egész csapat egy nagy tortával a kezükben a happy birth day- t énekelve és én még mindig csak álltam ott szó nélkül.. Annyira jól esett amit csináltak, hogy nem tudtam megmukkani sem csak pár könnycsepp nyert szabadulást a szememből.
- Jaj édesem! Gyere ide!- ölelt át Harry- Boldog igazi szülinapot!- csókolt meg
Visszacsókolni is alig tudtam úgy folytak a könnyeim.
- Akkor hallgasd meg ezt!- jött oda Niall a gátárjával és eljátszott egy dalt amit ő írt nekem kimondottan a szülinapomra
A végére már annyi könnyem elfolyt, hogy nem csak Londont hanem az egész világot el lehetett volna árasztani velük.
- Köszönöm nektek! Annyira hálás vagyok mindenért.- nyögtem ki valahogy.........................................
*Szombat reggel*
*Harry szemszöge*
Reggel hét óra volt, amikor csengetett az óra. Gyorsan leállítottam, hogy Liz ne ébredjen még meg majd felkeltem és felöltöztem. Amilyen csendben csak tudtam kimentem a szobánkból és megpróbáltam összeszedni a cuccokat a hétvégi bulira. Az én ruháimat öt perc alatt elrendeztem de a Lizétől valósággal rettegtem. Nem igazán tudtam, hogy mit lehet ilyenkor összepakolni egy lánynak, ezért pár ruhát összeraktam és arra döntöttem, hogy biztosabb ha felhívom Lilit és megkérdem tőle. Letettem a kis táskát amibe Liz ruhái voltak és elővettem a telefonom, hogy felhívhassam Lilit.
- Szia Harry! Mi van?- szólt bele morrogva
Csak ekkor vettem észre, hogy még csak hét óra.
- Sajnálom, hogy megébresztettelek, hidd el nem tettem volna ha nem lett volna ilyen fontos.
- Jól van Harry. Mondjad!- kacagott bele az ásításába
- Hát...arról lenne szó, hogy összepakoltam Liznek a hétvégére de nem tudom, hogy valami fontosat kihagytame. Segítenél kérlek?- kértem meg
- Ömmm....Oké...Ha 10 perc múlva ott leszek akkor az megfelel?
- Persze. Imádlak Lili.- tettem le a telefont
Még 10 percet sem kellett várnom már Lili meg is érkezett
- Na szia!- nyitottam ajtót
- Szia. Liz?- nézett körül
- Alszik.- hívtam be
- Oh. Akkor csendesen!
- Igen! Gyere!- kísértem fel az emeletre
- Hol van a táska?- nézett körül a gardróbba
- Ott!- mutattam a földön levő kis táskára
- Mi? Hogy fért bele abba minden?- nézett rám
- Hogy- hogy? Hát rendesen!- vontam meg a vállam mire ő odasétált a félig megpakolt táskához
- Egy nadrágot raktál?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! Mert? Nem elég?
- Ezt most komolyan kérdezted?- mosolygott fel rám
- Igen! Miért?
- Harry! Egy egész hétvégéről van szó, nem csak egy napról vagy pár óráról.
- Oké. Felfogtam. Akkor rakj be neki még cuccokat.
- Akkor meg hozz egy másik táskát.- adta ide az elsőt
- Oké.
Átmentem a kacatos szobába és elvettem onnan egy kicsit méretetsebb táskát. Nem gondoltam, hogy Lilinek sikerülhet ezt is telepakolnia.
- Ez megfelel?- adtam oda
- Tökéletes. Na akkor kell ez, ez, ez, ez, ezek, ez, ez és még ez a pár.- tette bele a táskába
- Te jó ég! Ez mind?- néztem bele
- Ez a minimum. Most még arra lennék kíváncsi, hogy merre vannak a sminkes cuccok meg ilyenek?
- Ömmm....Talán a mosdóban.- kísértem el oda is
- Remek! Akkor innen pár cucc és minden kész.
Miután késznek nyílvánította az óriási csomagot megfogtam a táskát és kivittem a kocsiba, majd hamar visszamentem és leültem Lili mellé a kanapéra
- Köszi, hogy segítettél. Tényleg.
- Igazán. Semmiség volt.
- Mennyi az idő?- kérdeztem
- Ha minden igaz akkor 9 óra.- nézett a csuklójára
- Oh...Akkor már elég késő van.
- Hahó.- jött le Liz az emeletről- Lili?- lepődött meg
- Szia.- pusziltam meg- Boldog szülinapot szerelmem.
- Köszönöm. Aranyos vagy.
- Boldog szülinapot!- ölelte meg Lili is
- Köszi szépen. Hát te, hogy kerülsz ide?- ült le mellém
- Ömmm...izé....- makogott
- Lili átjött, hogy menjünk együtt anyudékhoz és amíg vártuk, hogy felkelj addig meghívtam egy kávéra.- füllentettem egyet
- Ja...De a találkozóig még van két óra.- nézett ránk kíváncsian
- Ömmm....igen. Én hívtam, hogy jöjjön át, hogy kicsit tudjunk beszélgetni. Csak elfelejtettem szólni. Bocsi.- mosolyogtam rá
- Oké. Akkor én is iszom egy kis kávét. Ti kértek még?- indult a konyha fele
- Én nem köszi.- Lili
- Oké? Harry?
- Nem köszi. Felszaladok az emeletre. Pár perc és jövök.
- Oké.
Ahogy felértem egyből hívni kezdtem Louist.
- Na szia.- szólt bele
- Heló. Akkor minden rendben van?- kérdeztem
- Persze, hogy igen. Kateéknél találkozunk ugye?
- Igen. Úgy lesz, hogy z ebéd vége fele fel fog hívni minket Paul, hogy valami fontosat mondjon és mi mind az ötön lelépünk. Aztán arra gondoltam, hogy Eleanor felveti az ötletet, hogy menjenek ki valamerre egyet és Rob meg Tom kihoznák a házhoz őket ahol mi már rég várjuk és mindent elkészítettünk. Mit szólsz?- meséltem el a tervet
- Szuper ötlet. Így csodás lesz.
- Remek, akkor két óra múlva találkozunk.
- Oké. Heló!- tette le a telefont.
Arra döntöttem, hogy felhívom Fradyt ő mindennel kész vane.
- Mondjad Harry!- lihegett a telefonba
- Mi van? Miben fáradtál így el?
- Most szedtem össze a hiányzó lufikat és az üzletből futok.
- Ja oké. Akkor minden rendben van?
- Igen persze.
- Jó. Akkor hamarosan találkozunk.- köszöntem el
- Heló.
Mivel már fent voltam arra döntöttem, hogy előveszem a cuccaimat amibe megyek Kateékhez, ezért bementem a gardróbba de sehogy sem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel.
- Liz? feljönnél egy percre?- kiáltottam le
Nem válaszolt csak Lili érkezett meg két perc múlva.
- Ömmm....Liz, lehet ha mégis jobb lett volna ha te jöttél volna fel.- nézett végig a meztelen felsőtestemen
- Mi a baj?- jött fel ő is- Harry?! Mit csinálsz?- nézett rám
- Nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. Ez? Vagy ez?- mutattam fel két ruhadarabot
- Hát...Szerintem szinte tök egyforma a kettő.- mosolygott rám
- Nem...Nem az.
- Tényleg nem az Liz. Harry, szerintem vedd a jobb kezedben levőt.- mondta Lili
- Oké. Azt jobban is szeretem.
- Látod, hogy mégis jobb, hogy te jöttél fel. - kacagott Liz
- Ja...- pirult bele Lili
- Na jó. Akkor ha kész vagyok lemegyek.- mondtam
- Jó. Ahogy gondolod.- indultak el lefele
*Liz szemszöge*
Visszamentünk a földszintre és megittuk még a maradék kávénkat. Nemsokára Harry is megérkezett és csatlakozott hozzánk. Addig beszélgettünk, hogy azon kaptam magam még csak egy fél óra van az indulásig és még tusolnom is kellett. Ezért hamar felmentem az emeletre és beálltam a tus alá. 10 perc alatt kész is voltam és indultam a gardróbhoz, hogy kiválaszthassam a ruhámat. Sokat gondolkodtam, hogy mit vehetnék fel mert nem akartam túl elegáns sem lenni és túl sportos sem lenni és mivel Harry inget vett ezért én is egy lenge virágos ruha mellett döntöttem egy kis sarúval.
Miután felvettem a ruhát bementem a mosdóba és feltettem egy enyhe, natúr sminket és megszárítottam a hajam ami autómatikusan begöndörödött. De sehol sem találtam az egyik szempillaspirálomat, szerencsémre többet is tartottam itthon.
- Harry? Nem tudod merre van a zöld tubuzsos szempillaspirálom?- kiáltottam le
- Az amelyiken kék írás van?- kérdezett vissza
- Igen! Láttad valahol?
- Persze. Ott a tásk....- de nem fejezte be
- Hol? Nem értettem.
- Bocsi. Nem emlékszem. Azt hiszem a múltkor mikor ideadtad, hogy elrakjam ott hagytam anyukádéknál. Ne haragudj.- kért bocsánatot
- Oké. Semmi gond. Megoldom.
Befejeztem a sminkem és én is lementem Harryékhez.
- Kész vagyok.
- De szép vagy!- állt fel Harry
- Köszi.
- Annyira aranyos, hogy mindig megdícséred.- mondta Lili
- Igen. Tényleg aranyos.- pusziltam meg Harryt
- Mehetünk?- fogta meg a kezem Harry
- Igen. Ti menjetek. Én addig bezárok.- mondtam
- Oké.
Bezártam az ajtót és én is kimentem az udvarra. Szeptember volt de még most is erőssen sütött a nap, eléggé meleg volt.- Gyere Liz.- hívott Harry
Beszálltam az autóba és indultunk is anyáék fele. Nem kellett sok hamar megérkeztünk. Már nyitottam volna be mikor Rob nyitotta ki az ajtót.
- Sziasztok.- puszilt meg minket és kezet fogott Harryvel- Boldog szülinapot tesókám.- puszilt meg még egyszer
- Köszi. Merre mész?- kérdeztem
- Ki. Kint süt apa és megnézem, hogy halad. De ti menjetek be mert anyáék már várnak.
- Oké. Megyünk.
- De Harry ha van kedved akkor gyere te is hátra. Liam és Niall is hátul vannak.- hívta magával
- Oké. Én akkor hátralépek.- csókolt meg
- Rendben.- mosolyogtam rá és bementem
- Liz!- kiáltott utánam Eleanor
- Sziasztok.
- Elkéstünk! Mondtam, hogy el fogunk késni!- szídta Louist- Amúgy sziasztok!- köszönt nekünk
- Nem késtetek el. Mi is csak most jöttünk.- mondtam
- Akkor jó. És Boldog szülinapot!- adott ide egy nagy csokor virágot és egy nagy ajándékcsomagot
- Köszönöm. Nagyon aranyosak vagytok. De mondtam, hogy ne csináljatok belőle nagy dolgot.
- Oh....Itt azért még van valami.- vett elő Louis egy dobozt
- Mi van benne?- néztem rá sokat sejtően
- Torta.- kacagott Eleanor
- Oh. Répatorta.- kacagtam el magam a kinyítása után
- Nagyon finom elhiheted. Én készítettem.- vigyorgott rám Louis
- Oh. Akkor nem tudom, hogy meg merjeme enni. Vajon meghalok?- kacagtam
- Nem tudom. De egy próbát megér.- vonta meg a vállát
- Na jó. Akkor menjünk be. Gyertek.- csuktam be az ajtót
- Liz.- jött oda Tom- Boldog szülinapot.- puszilt meg
- Szia Tom. Köszi. De elvennéd ezeket kérlek?- adtam oda neki az ajándékokat
- Persze. Leteszem a nappaliban. Ti menjetek be az ebédlőbe. Jövök én is két perc.
- Oké. Köszi.
- Sziasztok.- jött felénk anya
- Szia.- öleltem meg
- Boldog szülinapot kicsim.
- Köszönöm anya.
- Sziasztok. Boldog szülinapot.- jöttek oda Danielle és Perrie
- Nagyon köszönöm.- mosolyogtam rájuk
- Né ki van itt!- jött be Niall meg a többiek
- Sziasztok.
- Szia nagylány! Akkor boldogat.- ölelt át a szőkeség
- Köszönöm.
- Mit is hoztam neked? Áh...Itt van.- vett elő a zsebéből egy dobozt.
- Oh. Ez....- néztem rá majd a dobozra
- Nyisd ki.- mosolygott rám
- Ömmm legyen.
Amikor kinyitottam a dobozt egy csodálatos nyakék volt a dobozban. Lenyűgözően nézett ki és egy ilyen gyémánt kővel kirakott nyaklánc nem kevés pénzbe kerül.
- Niall ez...ez..ezt nem fogadhatom el.- makogtam össze vissza
- De. Elfogadhatod. Sőt. Kérlek, fogadd el!. -nézett rám gyönyörű kék szemeivel
- De hát ez egy...Egy méreg drága nyakék. Ez...Édes istenem Niall.- sóhajtoztam a nyakéket bámulva
Szó mi szó tényleg elragadó szépség volt az a kis nyakék.
- Megengeded, hogy feltegyem?- kért meg
Mindenki csak csodálkozva nézett minket, főleg Harry, szerintem nem esett neki jól, hogy Nialltől ilyen ajándékot kaptam. Tappintatlan lettem volna ha nem engedem meg Niallnak, hogy feltegye a tőle kapott ajándékot, de akkor is tappintatlan lettem volna ha megengedem mert akkor Harryt hoztam volna kínos helyzetbe. Így sikerült két tűz közé kerülnöm.
- Ömmm....Azt hiszem, hogy biztosabb ha a dobozban marad.- mondtam mosollyal az arcomon
- Oké. Ahogy gondolod.- tette vissza a dobozba és a kezembe adta
- Köszönöm. Nagyon szépen.- öleltem meg.
- Szivesen.
- Akkor ha már így ajándékozunk akkor mi is odaadnánk neked szerény kis ajándékunkat.- kacagott Liam Niallra nézve
- Köszönöm szépen.- pusziltam meg mindkettejüket
- Na hát én igazából nem tudtam mit vehetnék ezért csak egy bicajt hoztam, mivel eszembe jutott, hogy mondtad újat akarsz venni csak még nem volt rá időd. Na hát én vettem neked egyet. Remélem tetszeni is fog.- ölelt át Zayn
- Köszönöm Zayn. Igazán figyelmes vagy.- mosolyogtam rá
- Van az ülés alatt egy boríték. Olvasd el majd ami benne van.- súgta a fülembe
- Mindenképp elfogom olvasni.
- Mi is odaadnánk.- jött oda Mike meg Frady egy nagy csomag valamivel.
- Köszi srácok. Aranyos tőletek.
- És itt a mi ajándékunk is.- jött oda Greta.
- Oh. Basszus...Ti megvettétek ezt a ruhát meg cipőt amit már egy hete nézegetek magamnak? De szeretlek titeket. Tényleg.- pusziltam meg testvéreméket
- Mi is Liz.
- Én is boldog szülinapot kívánok.- ölelt át Lili
- Köszönöm.
- Parancsolj.- adott ide egy hatalmas dobozt.
- Istenem. Annyit költekeztetek. Szóltam, hogy ne csináljatok belőle nagy dolgot.- néztem Niallra
- Liz. Ez a 18. születésnapod, ilyenkor semmi sem lehet túlzás.- mondta Niall
- Igaza van Niallnak! Boldog szülinapot!- ölelt meg Perrie és ideadott egy dobozt
- Köszönöm. Mi ez?- néztem rá
- Bontsd ki!- mosolygott
- Oh. Egy fényképezőgép. Istenem.....köszönöm. Tom akkor azt hiszem majd órákat kell vennem tőled.- kacagtam
- Persze, neked bármikor tesókám.- puszilta meg a hajamat- Na de akkor én se maradjak ki a sorból....Én vettem neked egy...Izé....Hogy is hívják?- mosolyodott bele- Inkább nem mondom meg. Majd megtudod.- és azzal adott egy puszit
- Hát...Nem tudom, hogy mit de köszönöm.- kacagtam
- Igazán szívesen.
- Kicsim....Mi is átadnánk neked a kis ajándékunkat.- jött oda apa meg anya
- Oh. Ez egy utalvány?- néztem a kis papírra
- Igen. A sportüzletbe. Gondoltuk, hogy hagyjuk te döntsd el mit szeretnél magadnak.- puszilt meg apa
- Köszönöm. Nagyon aranyosak vagytok. Tényleg mindenkinek nagyon hálás vagyok azért, hogy itt van és velem ünnepli ezt a számomra nagyon fontos eseményt.
- Igazán nincs mit.- ölelt át Louis tettetve a sírást
- Ne szórakozz te!- löktem meg
- Megint kezdik!- sóhajtott Eleanor
- Na, amíg el nem komolytalanodnátok teljesen addig én szeretnék mondani valami.- állt fel Harry az asztal mellől- Először is Boldog 18. születésnapot szerelmem, másodszor meg köszönettel tartozom nektek Kate és Sam. Ha ti nem lettetek volna akkor ez a gyönyörű lány- fordult felém- most nem lehetne itt és nem ünnepelnénk együtt őt. Tudom, hogy mindenkit megleptünk azzal, hogy ilyen hamar összeköltöztünk és, hogy ilyen hamar kialakult köztünk valami, de ti is tudjátok, hogy van ez. A szerelmet nem lehet irányítani és én ha nem vagyok a közeledben Liz, úgy érzem mint ha egy darab hiányozna belőlem, mintha nem lennék egész ember. Szóval még egyszer köszönet nektek.- nézett anyáék fele
Ezután a mozdulata után térdre ereszkedett és felnézett rám, majd elővett egy kis doboz.
Ebben a pillanatban mindenkinek elállt a lélegzete a lepődöttségtől.
Nem tudom szavakba foglalni, hogy mit éreztem akkor. Hirtelen egy olyan érzés támad belém, hogy nem akarom azt amit most Harry csinál és, hogy én erre még nem vagyok kész. Legszívesebben elfutottam volna de azt nem tehettem meg Harry miatt. Abban a pillanatban akartam is Harryt meg nem is. Átfutott az agyamon az összes jó pillanatunk és az összes rossz is. De nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni mert Harry már nyitotta is a dobozt és én ezzel párhúzamosan csuktam a szemem. Kis idő után hallottam, hogy mindenki sóhajtott ezért kicsire nyitottam a szemem. Mikor megláttam, hogy mi van a dobozban mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Hatalmas megnyugvás volt, hogy a dobozban nem egy gyűrű ékeskedett hanem egy kulcs.Szerintem mindenki megkönnyebbült, mikor meglátta, hogy Harry nem eljegyezni akart hanem csak megviccelni.
- Egy kulcs?- néztem rá boldogan
- Igen! Egy kulcs. Majd meglátod melyik zárt nyitja.- mosolyodott el és felállt
- bolond vagy!- csókoltam meg
- Tudom Liz.- ült vissza az asztalhoz
- Ne haragudjatok de fel kell vennem!- állt fel Louis az asztaltól
- Semmi gond! Menj nyugodtan.- mosolyogtam rá
Nem kellett sok Louis hamar vissza is jött de nagyon szomorúnak tűnt. Mintha rázúdították volna az egész világot.
- Valami gond van?- kérdeztem
- Semmi!- ült le búskomoran
- Látom! Olyan vagy mint akiből kiölték a hülyeséget
- Igazad van! A helyzet az, hogy most hívott Paul, hogy siessünk be mert valami gubanc van a turnéval és ha most nem megyünk be akkor az egész évi munkák kárba megy. Persze megmondtam neki, hogy nem megyünk sehova.- nézett rám halál komolyan, még sosem volt ennyire komoly
- Nem! Hívd fel, hogy bementek. Miattam nem megy kárba egy egész év!- néztem rájuk
- Szó sem lehet róla. Komolyan ez a pali mindig akkor hív amikor épp nem kéne.- ordított Harry
- Hé Harry! Semmi gond! Bementek, és majd mikor elmondta amit akar visszajöttök.- próbáltam kicsit lenyugtatni
- Csak az a baj, hogy ez egy több órás dolog lenne.- mondta Louis
- A francba is.- háborogtak már a többiek is
- Semmi gond! Ez sokkal fontosabb mint a szülinapom srácok.- erőltettem egy mosolyt
- Nem lenne gond kicsim ha elmennénk?- ölelt át Harry
- Nem! Menjetek nyugodtan. Tényleg.- mosolyogtam rá
Bár nem esett jól, hogy itt kellett hagyjanak de tudtam, hogy ez sokkal fontosabb mint, hogy én jól érezzem magam.
- Ne haragudj!- jött oda Liam
- Semmi baj Liam. Ez van.
- Tényleg bocs!- puszilt meg Louis meg Niall
- Tényleg nem gond srácok!
- Na jó! Akkor sziasztok!- búcsúztak el
- Amint tudunk majd jövünk.- nézett vissza Harry
- Oké.- pusziltam meg és becsuktam az ajtót- Na de lányok! Azért tortát azt együnk!- mondtam hatalmas mosollyal a számon, de nem nagy kedvem volt hozzá
- Lányok! Kösz!- állt fel Mike meg Frady
- Ja.- bólogatott Tom
- És rólam nem is beszélve!- kacagott apa
- Oké. Akkor fiúk lányok. Így jobban tetszik?- kacagtam
- Sokkal.- mondta Mike
- Na jó. Akkor hozom a tortát.- állt fel anya
- Oké.
Nem sokára már jött is vissza a tortával.
- Anya. De szép.- mosolyogtam rá
- Tényleg. Gyönyörű.- nézték meg a többiek is
- Kár, hogy ezt Harryék nem láthatják.- mondta Mike ami ismét elrontotta a kedvem.
- Semmi gond Liz. Megörökítjük neked.- vette elő az új fotógépemet Tom
- Tényleg ez szuper ötlet.- mosolyogtam rá
Amilyen hamar lefotóztuk, olyan hamar meg is ettük. A srácoknak tettünk félre pár szeletet és a többi mind elfogyott.
- Tudjátok mi jutott eszembe?- nézett rám Eleanor
- Mi?- kérdeztem
- Az, hogy van egy jó kis hely a város szélén ahova elmehetnénk. Mit szóltok?- vetette fel az ötletet
- Szuper lenne!- mondta Perrie Eleanort nézve
- Nekem is tetszik az ötlet.- helyeselt Mike
- Tényleg. Menjünk.- állt fel Frady és Tom
- Liz? Te mit szólsz hozzá?- kérdezte Rob
- Hát...Nem kéne megvárni Harryéket?- kérdeztem
- Szerintem nincs értelme. Ki tudja mikorra jönnek. Az is lehet, hogy egész késő estig elhúzódik majd a dolog.- mondta Eleanor
- Igaz....Hát...akkor legyen.- egyeztem bele én is
- Na akkor szedjük le az asztalt.- állt fel Greta
- Nem! Menjetek nyugodtan, én majd ezt a felét elintézem.- mondta anya
- Miért? Ti nem jöttök?- kérdeztem
- Nem! Ez már nem a mi életterünk, hagyjuk, hogy ti élvezzétek ki magatokat.- mondta apa
- Ahogy gondoljátok.
- Na akkor, hogy utazunk?- kérdezte Tom
- Én megyek veled! Még jön valaki?- néztem a többiekre
- Én megyek!- jött oda Eleanor
- Oké! Akkor én meg megyek Robékkal.- mondta Perrie
- És akkor jöjjön még Mike és Lili velünk és veletek meg Frady. Akkor meg is vagyunk.- magyarázta Rob
- Oké!- helyeseltem
- Na akkor jó utat.- köszöntek el anyáék
- Sziasztok!- pusziltam meg őket
- Vigyázzatok magatokra.
- Oké.
- Ki megy elől?- kérdezte Tom
- Menj te mert Eleanor tudja az utat.- válaszolt Rob
- Oké. akkor ott találkozunk.- szállt be mindenki az autóba
~*******************~
Már vagy egy órája, hogy autókáztunk, mikor egy kis mezei útra tértünk. Gondoltam, hogy már nem lehetünk messze.
- Merre vagyunk? Sok vane még?- kérdeztem Eleanort
- Nem! Mindjárt megérkeztünk.
- Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy a világ vége fele haladunk.- kacagtam
- Megjöttünk.- mondta Eleanor
Ekkor befordultunk egy kicsi házhoz. Kis eldugott hely volt de gyönyörű. Mindenhol madarak röpködtek és énekeltek, csobogott a patak. Csodás hely volt.
- Istenem. De szép hely!- szálltam ki
- Akkor várj amíg meglátod a házat belülről.- indultunk el feléje
- Hát...Simán eltöltenék itt egy hétvégét, csak Harryék hiányoznak.- nyitottam én be elsőnek
Ahogy benyitottam szinte megállt a szívem.Hirtelen nem tudtam mit mondani csak álltam ott lefagyva. Meg sem tudtam szólalni. Ott volt a kis házban az egész csapat egy nagy tortával a kezükben a happy birth day- t énekelve és én még mindig csak álltam ott szó nélkül.. Annyira jól esett amit csináltak, hogy nem tudtam megmukkani sem csak pár könnycsepp nyert szabadulást a szememből.
Visszacsókolni is alig tudtam úgy folytak a könnyeim.
- Akkor hallgasd meg ezt!- jött oda Niall a gátárjával és eljátszott egy dalt amit ő írt nekem kimondottan a szülinapomra
A végére már annyi könnyem elfolyt, hogy nem csak Londont hanem az egész világot el lehetett volna árasztani velük.
- Köszönöm nektek! Annyira hálás vagyok mindenért.- nyögtem ki valahogy.........................................
2014. június 9., hétfő
24. Fejezet
Sziasztok! Ennyi idő után ismét hoztam nektek egy részt. Nem nagyon akarok magyarázkodni, hogy miért de tényleg összegyültek a dolgok és e mellett még ott volt a suli is. Szóval végkimerülésben szenvedtem. De emberek...Újra itt vagyok és teljes erőbedobással próbálom befejezni nektek és magamnak is a blogot. Jó olvasást.
~Üdv újra. Roxi~
*Liz szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy Harry a nyakamat csókolgatja. Gondoltam egy kicsit megviccelem ezért nem reagáltam reagáltam rá.
- Liz???- szólt hozzám csendesen
Egy gyors és hirtelen mozdulattal ráugrottam és csikizni kezdtem.
- Ne! Ne! Ne!- kacagott
- Na jó na...!- szálltam le róla
- Ja nem arra mondtam! Nyugodtan maradhatsz rajtam csak ne csikizz!- mondta perverz vigyorral az arcán
- Ha- ha- ha! Na megyek és felébresztem Lilit!- indultam kifele
- Oké!
Bekopogtam az ajtón majd bementem.
- Szia! Mióta vagy ébren?- ültem le az ágy szélére
- Helló! Hát...Kb. 10 perce!
- Na....Akkor ma suli!- mosolyogtam rá
- Ja. Biztos jó fejek a többiek.
- Hát...Izé....Van egy pár hogy is mondjam...Érdekes személyiség.- kacagtam el magam
- Oh!
- De amúgy egy pár csaj kivételével tök normálisak. Ja amúgy ma suli után nekem mennem kell táncot tanítani és utána arra gondoltam, hogy átmennénk anyáékhoz mert ott náluk fogunk találkozni Harryékkel is. Mit szólsz?- kérdeztem
-Ömm...Én is kell menjek mindenhova?- nézett rám
- Igen Lili! Muszáj jönnöd anyáékhoz! Tudom, hogy csak Tom miatt nem akarsz, de úgy is fogtok találkozni....
- Igaz! Na jó....- egyezett bele
- Szuper! Na akkor megyek öltözni. Lent találkozunk.- indultam el kifele
- Rendben!
Bementem a szobánkba de Harry már nem volt bent. Gyorsan felvettem egy farmert meg egy szürke blúzot és én is lementem. Mire leértem Harry és Lili már a kávéjukat iszogatták.
- Igen! És amúgy szerintem Kanada volt a legjobb. Én nagyon élveztem.- mesélte Harry
- Szia Liz! Épp a turnékról beszéltünk Harryvel.- Lili
- Tessék! Itt a kávéd!- adta ide Harry a csészémet
- Köszi!- ültem le
Hamar megittam és is a kávémat és elindultunk a suliba. Mivel arra döntöttünk, hogy gyalog megyünk ezért Harry nem jött velünk.
- Na itt a suli!- mutattam a bejárat fele
- Tök szép...- mondta de láttam, hogy kicsit izgul
- Nyugi!- léptünk be az ajtón
Felmentünk a mi emeletünkre és egyből az osztályba indultunk. Persze egyből összefutottunk Vikivel és az ő kis csapatával.
- Na mi van? Hoztál magaddal egy kis One Direction kedvecet?- nézett flegmán Lilire
- Jaj! De ne aggódjatok mert hamar megunják őt is és akkor őt is kirakják, pont úgy mint engem.
- Lola? Velük?- néztem nagyot
- S ha igen? Zavar?- flegmáskodott
- Nem! Azt csinálsz amit akarsz!- néztem rá lesajnálóan
- Csak aztán nehogy téged is kidobjanak.- nevette el magát Lola
- Én a te helyedben hallgatnék, mivel nem engem utasított vissza Harry Styles hanem téged. Szóval....- vágtam vissza
- Menjünk lányok! Hagyjuk!- indult el Viki és utána a kis csapata
- Gyere! Bemutatlak Mikenak.- hívtam Lilit
- Oké!
- Liz! Ennyire durva?- nézett Lolára
- Igen! Azt hiszem ez az ösztön mindig benne volt csak most bontakoztatta ki. Na de hagyjuk is őt. Ő itt Lili! Lili, Mike+- mutattam be őket egymásnak.
- Helló Mike!
- Szia!- fogtak kezet
- Ja Mike! És mielőtt még megkérdeznéd, hogy hogyan került ide Lili, elmondom. Képzeld ideköltözik Franciaországból és itt fogja kijárni a végzős osztályt.- meséltem el
- Oh! Ez remek!
- Jó reggelt!- jött be a tanárnő
- Jó reggelt!- állt fel mindenki
- Oh! Akkor maga az új diák Franciaországból, mint Elizabett kisasszony.- nézett Lilire
- Igen!
- És nem ismerik egymást?- kérdezte
- De! A legjobb barátnőm!- válaszoltam
- Rendben! Kérem mutatkozzon be a többieknek is.
- Hát...Lili Brake vagyok és 17 éves. Imádok énekelni, ami persze nem azt jelenti, hogy tudk is. -nevette el magát és vele az egész osztály is- Azon kívül táncolok is....Ennyi nagyjából!- fejezte be
- Köszönjük Lili! Leülhet!
Az óra többi része hamar eltelt és kicsengettek.
- Na? Hogy tetszett az első óra?- kérdeztem kifele menet
- Egész jó! Csak Frady, az új padtársam...Elég rámenős!- mosolyogta el magát
- Az...Tényleg eléggé rámenős de jó fej! Hidd el!
~***********************~
Az összes óránk lejárt és épp kifele tartottunk az iskolából.
- Na! Akkor? Mi legyen? Nekem kell mennem táncot tanítani. Te mit szeretnél?- kérdeztem
- Hát...Én arra gondoltam, hogy te amíg táncot tanítasz addig és hazamegyek és átöltözöm majd amikor végzel szólsz és valahol találkozunk, majd onnan megyünk anyudékhoz. Mit szólsz?- nézett rám
- Oké!
- Akkor szia!- köszönt el mert odaértünk Frady autójához
- Szia!- szálltam be
- De hát...Miért nem jössz velünk?- kérdezett rá Frady
- Hát...Most inkább megnézem, hogy állnak a lakásommal.
- Hát jó!- ült be ő is
Még egy utolsót integettünk és elindultunk. Már vagy 10 perce autóztunk és azóta Fradyt hallgatom ahogy Liliről áradozik.
- És tudod ő annyira.....- de nem hagytam, hogy befejezze mert már vagy 20× elmondta
- Igen tudom Frady, hogy rendes barátnőm van! Már rengetegszer elmondtad!- mosolyogtam rá
- Ja...Ne haragudj!
- Semmi gond! Tetszik neked igaz?- néztem rá sokat sejtőn.
- Hát...Szép...De ne mondj neki semmit! Kérlek!
- Rendben! Hallgatok!- egyeztem bele
- Köszönöm!- állította meg az autót
Bementünk és Frady elindult a táncterem fele én meg Daniellet akartam megkeresni mert beszélni szerettem volna vele valamiről, de nem találtam sehol ezért bementem az irodába de ott is csak annyit tudtak mondani, hogy elment valamerre. Végül jobbnak láttam ha én is bemegyek Fradyékhez így az öltöző fele siettem. Elővettem a cuccaimat és amikor a cipőmet akartam felhúzni egy kis papírdarab akadt a kezembe. Nem tudtam hogyan kerülhetett oda és nem is nagyon érdekelt ezért kidobtam, de mikor a kukába esett írást láttam rajta. Kivettem és tényleg írás volt rajta.
" Vagy leakadsz a pasimról te kis ribanc vagy ígérem, hogy megkeserítem az életed minden egyes percét."
És a végén volt egy "L" betű is, ami gondolom a feladó monogramja volt. Nem tudtam mire vélni ezt a kis fenyegetést. Nem vagyok ráakaszkodva senki pasijára sem, ezért arra mertem következtetni, hogy egy utálkozó Harry rajongó tehette bele a táskámba, de a kérdés, hogy mikor mert egyáltalán nem lett volna senkinek alkalma rá mivel a testőreim folyamatosan a nyomomban vannak. Szóval ezt a verziót nyugodtan kizárhattam. Kis gondolkodás után jöttem rá, hogy talán Viki keze van a dologban és nem Harryre hanem Fradyre célzott a "pasimról" szóval. Végül is Frady az iskola legmenőbb sráca és Viki már szóban is célzott arra, hogy hagyjak békén Fradynek. Ránéztem az órámra és 10 perce már bent kellett volna lennem így a kis papírt betettem a táskámba, felhúztam a cipőmet és bementem a terembe.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem....- köszöntem
- Szia!
- Frady! Valamit meg kéne beszélnünk!- hívtam félre
- Most?!- nézett a srácokra majd rám
- Hát.....
- Oké! Akkor egy perc és itt vagyunk! Addig vegyétek át a lépéseket. Leo! Tied a zene!- utasította
- Oké!
- Na gyere!- fogta meg a kezem
Miután kimentünk becsuktam az ajtót és keresni kezdtem a papírt a táskámban.
- Mi az a fontos dolog?- kérdezte
- Azt keresem!
- De mégis mit???- jött oda
- Nem találom!- borítottam ki a cuccokat a táskámból
- Liz! Jól vagy?!- tette a tenyerét a homlokomra hogy megnézze nem vagyok- e beteg.
- Persze, hogy jól vagyok!- fordultam vissza a táskámhoz- Kaptam valakitől egy cetlit amin egy fenyegető szöveg volt. Méghozzá az, hogy száljak le annak a valakinek a pasijáról mert ha nem akkor megkeseríti az életemet.- mondtam idegesen
- Ammm...Talán csak egy...utálkozó. Nem gondolod?
- De persze! Gondoltam már rá. De aztán rájöttem, hogy az nem lehet mivel ma reggel még nem volt a táskámban és a délután folyamán nem találkoztam rajongókkal. Meg ha találkoztam volna sem lett volna alkalmuk ilyent csinálni mivel a testőreim!......- néztem a most is közelünkben levő fekete ruhás pasasokra
- Igaz....Akkor van még ötleted?
- Igen! Hát...Én arra gondoltam, hogy talán nem Harryre gondoltak az üzenetben hanem rád.....
- Már miért gondoltak volna rám?- lepődött meg
- Tudod...Ma Viki megállított a suliban és azt mondta hagyjalak békén. Talán....
- Hogy Viki írja???? Kizárt! Nem hinném, hogy ilyent tenne. Mi oka lenne rá! Sőt...Nem az volt írva, hogy a pasijáról szálj le?- Frady
- De.
- Na! És Viki nem a csajom!- mondta
- Tudom....De ahogy észre vettem ő ezt nem így gondolja.
- Lehet...De nem hiszem, hogy az ő keze lenne benne. Amúgy is....
- Amúgy is....Mi?- néztem rá
- Amúgy is miért gondolna bármelyik másik lány rám?- hajtotta le a fejét
- Te most csak viccelsz úgy-e?....Frady! A suli összes lánya utánad fut...és mind azt akarják, hogy te legyél a...., hogy is mondják??? "Szőke hercege"- kacagtam el a végét
- Tudom! De én nem azt akarom, hogy azért szeressenek mert az apám rohadt gazdag, vagy azért mert cuki a pofim!- vágott egy grímaszt de nem hülyéskedés beszélt belőle- Azt szeretném, hogy azért szeressenek vagy utáljanak amilyen vagyok! A rohadt életbe is!- állt fel
Nagyon furcsán viselkedett. Igazából nem értettem, hogy mi a baja.
- Én....- mentem oda hozzá
- Utálom az életem! Tudod.....Ez...Ne! Inkább hagyjuk!- hajtotta le a fejét
- Igen! Igazad van hagyjuk!- fogtam meg a kezét és visszahúztam a terembe.
Láttam, hogy meglepődött rajtam, hogy nem akarom kifaggatni de nem ismeri még a terveimet.
- Srácok! Figyeljetek! Mára végeztetek! Ne haragúdjatok, hogy most itt hagyunk benneteket de személyes problémáink akadtak, szóval...Majd találkozunk. Szép délutánt!- köszöntem el tőlük és bementem az öltözőnkbe. Kis idő múlva Frady is érkezett.
- Mi volt ez? Semmi dolgunk nincs ma....-nézett rám meglepődve
- Dehogy nem! Rengeteg dolgunk van!- húztam át a cipőmet
- Igen? És mégis mi?- kezdett öltözni ő is
- Nincs estére programod igaz?- kérdeztem
- Tudtommal nincs! Mert?
- Remek! Akkor most elmegyünk valamerre és onnan jössz velem anyáékhoz. Majd meglátjuk! Oké?- vettem fel a felsőmet
- Oké! Ezt mikor tervezted el?
- Most! Na gyere!- húztam magammal
- Jövök már!
Lementünk és beszálltunk az autóba.
- Na merre menjek?- nézett rám
- Hát tudod...Vagy nem tudod....Mindegy! Menj a házunk fele és onnan majd mondom!
- Okés!
20 perc autózás után meg is érkeztünk arra a helyre ahol Harryvel szoktunk futni.
- Mi ez a hely?- nézett körül Frady
- Itt szoktunk futni és lazítani Harryvel!- szálltunk ki az autóból
- Oh! Nagyon gyönyörű hely! De miért jöttünk ide?- nézett rám
- Mit gondolsz? Miért hoztalak egy futó pályára?- mosolyogtam rá
- Futni akarsz?- lepődött meg
- Igen! Azt is! Na gyere már! Ne lustálkodj!- kezdtem el futni
- Na várj csak!- futott utánam
10 perc futás után Frady nagyon fáradtnak tűnt ezért gondoltam jobb ha megállunk egy kicsit pihenni.
- Na mi van? Elfáradtál?- ültem le a fűbe
- Hát...Egy kicsit!- lihegte
- Ja persze...Egy kicsit!- kacagtam el magam
- Igaz! Rohadtul elfáradtam. De jól esik! Szóval köszönöm, hogy elhoztál!- nézett rám
- Nincs mit! Nekem is nagyon jót tett egy kis futás. Ha már nem volt rendes próbánk.
- Igen! De arról nem én tehetek. Te fújtad le.- nézett rám
- Igen! Ez igaz! Láttam rajtad, hogy valami nincs rendben, ezért gondoltam most a próba sem menne jól.- magyaráztam meg
- Hát...Tényleg nem voltam a legjobb passzban.- hajtotta le a fejét
Láttam rajta, hogy nem mond el valamit és ez szokás szerint idegesített, ezért arra döntöttem, hogy megbeszélem vele.
- Elkezdtél valamit az öltözőben mesélni de abbahagytad....- fordultam felé
- Ömmm.....Nem tudom miről beszélsz....- fordította el a fejét, hogy ne keljen a szemembe néznie
- Dehogyis nem! Pontosan tudod miről van szó.
- ........
- Na. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.- mosolyogtam rá
- Tudom....Csak nem olyan könnyű.
- Elhiszem. De próbáld meg.- tettem rá a kezem az övére
- Hát...Tudod...Az apám...Ő...Ő....- de nem tudta befejezni, kis könnycseppeket véltem felfedezni a szemében
- Csak nyugodtan engedd ki!- néztem rá
- Oké....Szóval....Ma beszéltem anyummal és el akar válni az apámtól.
- Oh!- csak ennyit tudtam erre mondani
- Ezzel nem lenne semmi gond, sőt.....csak....
- Várj!- szakítottam félbe- Hogy érted, hogy sőt?- néztem rá meglepődve
- Ahogy mondtam. Ez egy hosszú történet.....
Megint nem hagytam, hogy befejezze.
- Van időm....- dőltem hátra
- Oké....- sóhajtott egy nagyot- Szóval...amikor még kicsi voltam apám sokat vert, engem meg anyámat is. Egy munkamániás szemét alak volt és még most is az....- szorította ökölbe a kézfejét- Soha nem törődött velünk, soha sem kaptam egy kis apai szeretetet, soha nem mutatott nekem jó példát, mindig csak azt a kemény külsőt. De egy idővel ez belém nevelődött. Már nem volt furcsa, hogy minden este megverődök, egy idő után már nem is fájt.- csendesedett el a hangja.- De felnőttem, 16 évesen szembe álltam apámmal, nem engedtem többé, hogy megüssön és ő ezt nem tűrte......Megvárta míg betöltöm a 18- at és elküldhet a fenébe. Berakott a rohadt bentlakásba, és ezzel elzárt attól a személytől akit mindig is próbáltam megvédeni, az anyámtól. Próbáltam valahogy meggyőzni anyámat, hogy váljon el de ő nem akart belemenni, eleinte nem értettem, hogy miért akar egy ilyen emberrel élni de később rájöttem, hogy az a gazember megfenyegette és anyám nem mert lépni semmit, engem meg nem akart belekeverni. Ennyi röviden.- nézett rám majd csak a földet kémlelte
- Frady én....én nem tudom mit mondhatnék.....
- Erre nincs mit. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez természetes én....barátok vagyunk...Vagy nem?- néztem rá
- De....- ölelt át
- És akkor most az anyukád?- kérdeztem rá
- Hát....Ma felhívott, hogy el akar válni az apámtól de ő megfenyegette és....nem tud mit kezdeni......
- Olyan nincs! Valamit akkor is lehet tenni....Apád nem teheti ezt....Tudod mit? Ha gondolod beszélek Robbal meg az apámmal, hogy beszéljék át ezt az ügyet. Egy ügyvéd mégis többet ért hozzá. És hát ha tudnak mondani valami megoldás. Ha mást nem akkor bíróság elé kell vinni az ügyet.- mondtam
- Oh! Pont ez...apám azzal fenyegetőzött, hogy ha anya elválik tőle vagy ha bíróság elé talál menni megkeseríti az egész életét és nem csak az övét hanem az enyémet is.
- Ezt nem teheti meg, majd apáék kitalálnak valamit hidd el. Oké?- néztem rá
- Oké!
- Na gyere! Lili már biztos vár!- álltam fel
- Ja...Lili.- mosolyodott el
- Mi van?
- Oh semmi.
- Semmi....- néztem rá solkat sejtőn
- Tudod, hogy tetszik.....De miért is jelentenék én neki akármit is.- ült be az autóba
- Hogy érted ezt?- kérdeztem- Úgy mondod mintha semelyik lány nem nézne rád....Mert ha így gondolod akkor valamit rohadt rosszul tudsz ugyan is a suli összes lánya utánad fut.- ültem be én is
- Menj már! Azért nem!
- Igazad van...Én most kimondottan Harry után...- kacagtam el magam- De nem veszed észre, hogy amikor megölelsz a sul.iban mindenki milyen féltékenyen néz rám?
- Lehet....De ők nem azért szeretnek mert Frady vagyok, hanem mert sok a pénzem és.....
- Ne mond ezt...
- De....Ez az igazság....Soha senkit nem engedtem közel magamhoz, mindig csak a külsőmet mutattam mindenkinek és ezzel megtévesztettem őket. Nem tudtak megismerni, hogy milyen is vagyok valójában. Senki......- emelte meg a hangját
- Sajnálom!- hajtottam le a fejem
- Nem! Én sajnálom! Tudom, hogy csak jót akarsz....
- Próbállak megérteni....Bocsi de fel kell vennem!- nyúltam a csörgő telefonomért
- Oké
- Szia....Igen....Két perc és ott vagyunk. Oké???....Sietünk......- tettem le
- Ki volt? Lili?
- Igen! Már kint van a háza előtt.- mondtam
- Oké....Már meg is érkeztünk. -állt meg a ház előtt
- Sziasztok!- szállt be Lili
- Szia!- köszöntünk
- Milyen volt az edzés?
- Szuper....-néztem hátra
- Ja...Kb. 10 perc belőle. Tényleg jó volt!- kacagott Frady
- Hogy érted, hogy 10 perc? Mit csináltatok akkor eddig?- nézett ránk
- Futottunk!- mondtam
- Hát...Nem vagytok semmit az biztos.
- Hát...Ez van. Ismersz!- mosolyogtam rá
- Akkor anyukádékhoz megyünk igaz?- nézett rám Frady
- Igen.
- Oké!
- Amúgy innen mennyi idő odaérni?- kérdezte Lili
- Hát ha lassan megyünk 10 és ha gyorsan akkor 5 perc.
- Oh.
Az út többi részét Frady és Lili átbeszélték. Én nem nagyon szóltam bele mert elvoltam a saját gondolataimmal. Hogy milyen lesz ez a találka. Hogy mit mond majd Tom, mert ők igazából a távolság miatt szakítottak és nem azért mert nem egyeztek, szóval még bármi lehet köztük.
- Megérkeztünk.- szállt ki Lili és egy nagyot fújtatott
- Ideges vagy?- álltam melléje
- Kicsit.
- Nem kell. Semmi baj nem lesz. Ne aggódj.- fogtam meg a kezét és úgy sétáltunk be
Bekopogtunk és anya nyitott ajtót.
- Sziasztok!
- Szia anya.- öleltem meg
- Lili?- nézett barátnőmre
- Szia Kate.
- Te jó ég. Hát, hogy?
- Lili...- jött oda apa is
- Szia apa!- köszöntem neki
- Szia Liz. Jöttél látogatóba?- kérdezte apa
- Nem igazán. Az a helyzet, hogy Londonba költöztem mert itt kaptam egy nagyon jó egyetemet és előtte itt akarom kijárni a végzős osztályt, hogy legyek úgymond képben a dolgokkal.- mosolyodott rájuk
- Oh. Ez remek ötlet.- anya
- Anya.Tom merre van?- kérdeztem
- Fent. Tom! Lejönnél egy percre?- szólt fel anya
- Jövök!- érkezett a válasz
- Addig üljetek le.- mondta apa Lilinek meg Fradynek
- Mi a baj anya?- jött le Tom- Li- Lili?- lepődött meg
- Szia.- mosolygott rá
- Te jó ég!- ölelte meg- Hogy kerülsz te ide?
- Hát...Ideköltöztem. Mármint nem ide hanem Londonba.
- Ez komoly?
- Igen.
- Te jó ég.- ült le
- És Lizel egy suliba járok.- nézett rám
- Ja. Ha már így szóba került akkor én elmondanám, hogy arra a döntésre jutottam, hogy magántanárt fogadok és abbahagyom a sulit, mert nem bírom így a tánc mellett még azt is.- mondtam el
- Na ne! Ne! Ne! Ne!- állt fel Lili
- De tényleg elég nehéz így. Meg a másik, hogy elegem van abból, hogy a One Direction rajongók nem szállnak le rólam. Ez nekem sok.- magyaráztam el
- Mit fogunk mi csinálni nélküled?- nézett rám Frady
- Hogy érted, hogy mit? Nem fogok világgá menni.- mondtam
- Én teljes métékben támogatlak Liz.- mondta Tom
- Köszönöm.
- Mi is kicsim. Ha szerinted így jobb lesz akkor csináld ahogy jónak gondolod.- apa
- Azt hiszem mi sem tehetünk ellene.- szomorodott el Lili
- Nem. Már eldöntöttem.- mondtam határozottan
- És mióta vagytok együtt?- nézett anya Fradyre meg Lilire
- Hát...Fradyvel csak osztálytársak anya.- javítottam ki hamar de így elég kínos volt
- Oh! ne haragudjatok a kombinálásért.- kért bocsánatot
- Semmi gond!- Lili
- Ja Liz. Mivel szombaton szülinapod lesz ezért szeretnénk ha átjönnétek egy ebédre. Mit mondasz?- terelte anya a témát
- Rendben. De ne csinálj nagy dolgot belőle.- néztem rá
- Oké- oké.
- Megyek kinyítom.- indultam az ajtó fele mivel kopogtak
- Rendben.
- Heló!- emelt meg Niall az ajtóban
- Szia Niall!- tett le.-A többiek?- kérdeztem.
- Liamék meg Zayn most parkolnak, de Harry meg Louisék is jönnek hamarosan.- mondta de erre már Liamék meg Zayn is megérkezett
- Szia Liz.- puszilt meg Liam
- Sziasztok! Dani. Hol voltál ma? Kerestelek.- mondtam
- Oh...Hát gyűlés volt.- makogott
- Értem! Akkor meg gyertek már bennebb.- mosolyogtam rájuk
- Oké.
Bementünk az ebédlőbe és mindenki helyet foglalt.
- Srácok, csajok. Bemutatom nektek Lilit a legjobb barátnőmet, Franciaországból. És Lili, bemutatom neked...Ő itt Liam Payne, Danielle Payzer, Niall Horan, Zayn Malik, Perrie Edwards. A csapa többi tagja meg rejtélyes okok miatt eltűnt.- kacagtam
- Itt vagyunk!- vágódott be Louis az ajtón és utána Eleanor majd a végén Harry.- Hiányoztam csajszi?- ölelt át Louis
- Nagyon! El sem tudod képzelni, hogy mennyire.- kacagtam adtam neki egy puszit
- Jaj! Ezt visszafogod még kapni.- nézett rám
- Persze!- kezdtem el csikizni
- Na jó! Hagyjátok már abba.- kacagott Eleanor
- Ja Lili. Ő itt Eleanor Calder és Louis Toml....Hogy is hívnak?- néztem Louisra
- Ha ha!- grímaszkodott Louis
- Sziasztok! Nagyon örvendett.- fogtak kezet Lilivel
- Kezdek féltékeny lenni.- jött oda Harry és megcsókolt
- Bolond vagy!
- Oh! Lili!- puszilta meg Lilit is
- Szia Harry.
- Képzeld Harry, anya áthívott szombatra ebédelni.- mondtam
- Oh! Az szuper.- mosolygott rám, mint ha ma
már tudott volna róla
- Ja. Tényleg az.
- Éhesek vagytok e? - állt fel anya
Mindenki nemleges em válaszolt ezért végül arra döntöttünk, hogy haza megyünk mert mindenkinek elég fárasztó volt a mai nap. A srácok hazamentek, már csak mi voltunk meg Lili.
- Anya, azt hiszem, hogy mi is megyünk mert elég fáradt vagyok én és Harry is. Úgyhogy majd holnap találkozunk. - pusziltam meg
- Rendben kicsim. Ahogy gondoljátok.
-Lili merre van? - nézett körül Harry
- Itt vagyok.- jött le a lépcsőn
- Lili, jössz velünk vagy maradsz? - kérdeztem
- Hát nem is tudom. Lenne még amit megbeszéljünk.- nézett Tomra
- Igen. Maradj és ha gondolod majd hazaviszlek.- ajánlotta fel a testvérem
- Hát.....Végül is. - egyezett bele
- Na jó. Akkor mi megyünk is. Sziasztok! - indultunk ki
- Sziasztok!
Beültünk az autóba és indultunk is.
- És.....Milyen volt ma a stúdióban? - kérdeztem
- Hát... Tűrhető. Bár eléggé elfáradtunk. És még a jövő hét sem lesz jobb mert sokat kell dolgoznunk a turné miatt.- nézett rám elszomorodva
- Akkor egy újabb hét egyedül? - néztem ki az ablakon
- Úgy tudom, hogy Eleanorék szabadok lesznek.
- Úgy mint most? - kérdeztem flegmán
- Nem tudom!
- Nem azért mondom de mostanában komolyan mint ha leakarnának rázni. - mondtam sértődötten
- Hát...nem hinném, hogy direkt csinálnák.
- Lehet. Csak olyan rossz volt egyedül. Ezért arra gondoltam, hogy mi lenne ha egy kis időre Frady oda költözne hozzánk? - néztem rá
- Mi? Minek?- lepődött meg
- Tudod épp most válnak a szülei és nincs a legjobban. Arról meg nem is beszélve, hogy te egész héten elleszel foglalva a munkával. Nem szeretnék egyedül lenni. Kérlek! - néztem rá
- Oké - sóhajtott
- Komolyan beleegyezel? És nem kezdesz féltékenykedni?
- Nem! Bem mert megbízom benned.- fogta meg a kezem
- Aranyos vagy.
- Mint mindig. - vigyorgott rám
- Hmm....Holnap az utolsó nap a suliban. - gondoltam bele
- Igen. És én meg keresem neked a legjobb magán tanárt. Persze ha szeretnéd.
- Az szuper lenne.
- Na gyere! - állította meg az autót
Bementünk a házba. Összeszedük holnapra a cuccokat és lefekudtünk. Nem kellett sok hamarosan mind a ketten aludtunk....................................
~Üdv újra. Roxi~
*Liz szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy Harry a nyakamat csókolgatja. Gondoltam egy kicsit megviccelem ezért nem reagáltam reagáltam rá.
- Liz???- szólt hozzám csendesen
Egy gyors és hirtelen mozdulattal ráugrottam és csikizni kezdtem.
- Ne! Ne! Ne!- kacagott
- Na jó na...!- szálltam le róla
- Ja nem arra mondtam! Nyugodtan maradhatsz rajtam csak ne csikizz!- mondta perverz vigyorral az arcán
- Ha- ha- ha! Na megyek és felébresztem Lilit!- indultam kifele
- Oké!
Bekopogtam az ajtón majd bementem.
- Szia! Mióta vagy ébren?- ültem le az ágy szélére
- Helló! Hát...Kb. 10 perce!
- Na....Akkor ma suli!- mosolyogtam rá
- Ja. Biztos jó fejek a többiek.
- Hát...Izé....Van egy pár hogy is mondjam...Érdekes személyiség.- kacagtam el magam
- Oh!
- De amúgy egy pár csaj kivételével tök normálisak. Ja amúgy ma suli után nekem mennem kell táncot tanítani és utána arra gondoltam, hogy átmennénk anyáékhoz mert ott náluk fogunk találkozni Harryékkel is. Mit szólsz?- kérdeztem
-Ömm...Én is kell menjek mindenhova?- nézett rám
- Igen Lili! Muszáj jönnöd anyáékhoz! Tudom, hogy csak Tom miatt nem akarsz, de úgy is fogtok találkozni....
- Igaz! Na jó....- egyezett bele
- Szuper! Na akkor megyek öltözni. Lent találkozunk.- indultam el kifele
- Rendben!
Bementem a szobánkba de Harry már nem volt bent. Gyorsan felvettem egy farmert meg egy szürke blúzot és én is lementem. Mire leértem Harry és Lili már a kávéjukat iszogatták.
- Igen! És amúgy szerintem Kanada volt a legjobb. Én nagyon élveztem.- mesélte Harry
- Szia Liz! Épp a turnékról beszéltünk Harryvel.- Lili
- Tessék! Itt a kávéd!- adta ide Harry a csészémet
- Köszi!- ültem le
Hamar megittam és is a kávémat és elindultunk a suliba. Mivel arra döntöttünk, hogy gyalog megyünk ezért Harry nem jött velünk.
- Na itt a suli!- mutattam a bejárat fele
- Tök szép...- mondta de láttam, hogy kicsit izgul
- Nyugi!- léptünk be az ajtón
Felmentünk a mi emeletünkre és egyből az osztályba indultunk. Persze egyből összefutottunk Vikivel és az ő kis csapatával.
- Na mi van? Hoztál magaddal egy kis One Direction kedvecet?- nézett flegmán Lilire
- Jaj! De ne aggódjatok mert hamar megunják őt is és akkor őt is kirakják, pont úgy mint engem.
- Lola? Velük?- néztem nagyot
- S ha igen? Zavar?- flegmáskodott
- Nem! Azt csinálsz amit akarsz!- néztem rá lesajnálóan
- Csak aztán nehogy téged is kidobjanak.- nevette el magát Lola
- Én a te helyedben hallgatnék, mivel nem engem utasított vissza Harry Styles hanem téged. Szóval....- vágtam vissza
- Menjünk lányok! Hagyjuk!- indult el Viki és utána a kis csapata
- Gyere! Bemutatlak Mikenak.- hívtam Lilit
- Oké!
- Liz! Ennyire durva?- nézett Lolára
- Igen! Azt hiszem ez az ösztön mindig benne volt csak most bontakoztatta ki. Na de hagyjuk is őt. Ő itt Lili! Lili, Mike+- mutattam be őket egymásnak.
- Helló Mike!
- Szia!- fogtak kezet
- Ja Mike! És mielőtt még megkérdeznéd, hogy hogyan került ide Lili, elmondom. Képzeld ideköltözik Franciaországból és itt fogja kijárni a végzős osztályt.- meséltem el
- Oh! Ez remek!
- Jó reggelt!- jött be a tanárnő
- Jó reggelt!- állt fel mindenki
- Oh! Akkor maga az új diák Franciaországból, mint Elizabett kisasszony.- nézett Lilire
- Igen!
- És nem ismerik egymást?- kérdezte
- De! A legjobb barátnőm!- válaszoltam
- Rendben! Kérem mutatkozzon be a többieknek is.
- Hát...Lili Brake vagyok és 17 éves. Imádok énekelni, ami persze nem azt jelenti, hogy tudk is. -nevette el magát és vele az egész osztály is- Azon kívül táncolok is....Ennyi nagyjából!- fejezte be
- Köszönjük Lili! Leülhet!
Az óra többi része hamar eltelt és kicsengettek.
- Na? Hogy tetszett az első óra?- kérdeztem kifele menet
- Egész jó! Csak Frady, az új padtársam...Elég rámenős!- mosolyogta el magát
- Az...Tényleg eléggé rámenős de jó fej! Hidd el!
~***********************~
Az összes óránk lejárt és épp kifele tartottunk az iskolából.
- Na! Akkor? Mi legyen? Nekem kell mennem táncot tanítani. Te mit szeretnél?- kérdeztem
- Hát...Én arra gondoltam, hogy te amíg táncot tanítasz addig és hazamegyek és átöltözöm majd amikor végzel szólsz és valahol találkozunk, majd onnan megyünk anyudékhoz. Mit szólsz?- nézett rám
- Oké!
- Akkor szia!- köszönt el mert odaértünk Frady autójához
- Szia!- szálltam be
- De hát...Miért nem jössz velünk?- kérdezett rá Frady
- Hát...Most inkább megnézem, hogy állnak a lakásommal.
- Hát jó!- ült be ő is
Még egy utolsót integettünk és elindultunk. Már vagy 10 perce autóztunk és azóta Fradyt hallgatom ahogy Liliről áradozik.
- És tudod ő annyira.....- de nem hagytam, hogy befejezze mert már vagy 20× elmondta
- Igen tudom Frady, hogy rendes barátnőm van! Már rengetegszer elmondtad!- mosolyogtam rá
- Ja...Ne haragudj!
- Semmi gond! Tetszik neked igaz?- néztem rá sokat sejtőn.
- Hát...Szép...De ne mondj neki semmit! Kérlek!
- Rendben! Hallgatok!- egyeztem bele
- Köszönöm!- állította meg az autót
Bementünk és Frady elindult a táncterem fele én meg Daniellet akartam megkeresni mert beszélni szerettem volna vele valamiről, de nem találtam sehol ezért bementem az irodába de ott is csak annyit tudtak mondani, hogy elment valamerre. Végül jobbnak láttam ha én is bemegyek Fradyékhez így az öltöző fele siettem. Elővettem a cuccaimat és amikor a cipőmet akartam felhúzni egy kis papírdarab akadt a kezembe. Nem tudtam hogyan kerülhetett oda és nem is nagyon érdekelt ezért kidobtam, de mikor a kukába esett írást láttam rajta. Kivettem és tényleg írás volt rajta.
" Vagy leakadsz a pasimról te kis ribanc vagy ígérem, hogy megkeserítem az életed minden egyes percét."
És a végén volt egy "L" betű is, ami gondolom a feladó monogramja volt. Nem tudtam mire vélni ezt a kis fenyegetést. Nem vagyok ráakaszkodva senki pasijára sem, ezért arra mertem következtetni, hogy egy utálkozó Harry rajongó tehette bele a táskámba, de a kérdés, hogy mikor mert egyáltalán nem lett volna senkinek alkalma rá mivel a testőreim folyamatosan a nyomomban vannak. Szóval ezt a verziót nyugodtan kizárhattam. Kis gondolkodás után jöttem rá, hogy talán Viki keze van a dologban és nem Harryre hanem Fradyre célzott a "pasimról" szóval. Végül is Frady az iskola legmenőbb sráca és Viki már szóban is célzott arra, hogy hagyjak békén Fradynek. Ránéztem az órámra és 10 perce már bent kellett volna lennem így a kis papírt betettem a táskámba, felhúztam a cipőmet és bementem a terembe.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem....- köszöntem
- Szia!
- Frady! Valamit meg kéne beszélnünk!- hívtam félre
- Most?!- nézett a srácokra majd rám
- Hát.....
- Oké! Akkor egy perc és itt vagyunk! Addig vegyétek át a lépéseket. Leo! Tied a zene!- utasította
- Oké!
- Na gyere!- fogta meg a kezem
Miután kimentünk becsuktam az ajtót és keresni kezdtem a papírt a táskámban.
- Mi az a fontos dolog?- kérdezte
- Azt keresem!
- De mégis mit???- jött oda
- Nem találom!- borítottam ki a cuccokat a táskámból
- Liz! Jól vagy?!- tette a tenyerét a homlokomra hogy megnézze nem vagyok- e beteg.
- Persze, hogy jól vagyok!- fordultam vissza a táskámhoz- Kaptam valakitől egy cetlit amin egy fenyegető szöveg volt. Méghozzá az, hogy száljak le annak a valakinek a pasijáról mert ha nem akkor megkeseríti az életemet.- mondtam idegesen
- Ammm...Talán csak egy...utálkozó. Nem gondolod?
- De persze! Gondoltam már rá. De aztán rájöttem, hogy az nem lehet mivel ma reggel még nem volt a táskámban és a délután folyamán nem találkoztam rajongókkal. Meg ha találkoztam volna sem lett volna alkalmuk ilyent csinálni mivel a testőreim!......- néztem a most is közelünkben levő fekete ruhás pasasokra
- Igaz....Akkor van még ötleted?
- Igen! Hát...Én arra gondoltam, hogy talán nem Harryre gondoltak az üzenetben hanem rád.....
- Már miért gondoltak volna rám?- lepődött meg
- Tudod...Ma Viki megállított a suliban és azt mondta hagyjalak békén. Talán....
- Hogy Viki írja???? Kizárt! Nem hinném, hogy ilyent tenne. Mi oka lenne rá! Sőt...Nem az volt írva, hogy a pasijáról szálj le?- Frady
- De.
- Na! És Viki nem a csajom!- mondta
- Tudom....De ahogy észre vettem ő ezt nem így gondolja.
- Lehet...De nem hiszem, hogy az ő keze lenne benne. Amúgy is....
- Amúgy is....Mi?- néztem rá
- Amúgy is miért gondolna bármelyik másik lány rám?- hajtotta le a fejét
- Te most csak viccelsz úgy-e?....Frady! A suli összes lánya utánad fut...és mind azt akarják, hogy te legyél a...., hogy is mondják??? "Szőke hercege"- kacagtam el a végét
- Tudom! De én nem azt akarom, hogy azért szeressenek mert az apám rohadt gazdag, vagy azért mert cuki a pofim!- vágott egy grímaszt de nem hülyéskedés beszélt belőle- Azt szeretném, hogy azért szeressenek vagy utáljanak amilyen vagyok! A rohadt életbe is!- állt fel
Nagyon furcsán viselkedett. Igazából nem értettem, hogy mi a baja.
- Én....- mentem oda hozzá
- Utálom az életem! Tudod.....Ez...Ne! Inkább hagyjuk!- hajtotta le a fejét
- Igen! Igazad van hagyjuk!- fogtam meg a kezét és visszahúztam a terembe.
Láttam, hogy meglepődött rajtam, hogy nem akarom kifaggatni de nem ismeri még a terveimet.
- Srácok! Figyeljetek! Mára végeztetek! Ne haragúdjatok, hogy most itt hagyunk benneteket de személyes problémáink akadtak, szóval...Majd találkozunk. Szép délutánt!- köszöntem el tőlük és bementem az öltözőnkbe. Kis idő múlva Frady is érkezett.
- Mi volt ez? Semmi dolgunk nincs ma....-nézett rám meglepődve
- Dehogy nem! Rengeteg dolgunk van!- húztam át a cipőmet
- Igen? És mégis mi?- kezdett öltözni ő is
- Nincs estére programod igaz?- kérdeztem
- Tudtommal nincs! Mert?
- Remek! Akkor most elmegyünk valamerre és onnan jössz velem anyáékhoz. Majd meglátjuk! Oké?- vettem fel a felsőmet
- Oké! Ezt mikor tervezted el?
- Most! Na gyere!- húztam magammal
- Jövök már!
Lementünk és beszálltunk az autóba.
- Na merre menjek?- nézett rám
- Hát tudod...Vagy nem tudod....Mindegy! Menj a házunk fele és onnan majd mondom!
- Okés!
20 perc autózás után meg is érkeztünk arra a helyre ahol Harryvel szoktunk futni.
- Mi ez a hely?- nézett körül Frady
- Itt szoktunk futni és lazítani Harryvel!- szálltunk ki az autóból
- Oh! Nagyon gyönyörű hely! De miért jöttünk ide?- nézett rám
- Mit gondolsz? Miért hoztalak egy futó pályára?- mosolyogtam rá
- Futni akarsz?- lepődött meg
- Igen! Azt is! Na gyere már! Ne lustálkodj!- kezdtem el futni
- Na várj csak!- futott utánam
10 perc futás után Frady nagyon fáradtnak tűnt ezért gondoltam jobb ha megállunk egy kicsit pihenni.
- Na mi van? Elfáradtál?- ültem le a fűbe
- Hát...Egy kicsit!- lihegte
- Ja persze...Egy kicsit!- kacagtam el magam
- Igaz! Rohadtul elfáradtam. De jól esik! Szóval köszönöm, hogy elhoztál!- nézett rám
- Nincs mit! Nekem is nagyon jót tett egy kis futás. Ha már nem volt rendes próbánk.
- Igen! De arról nem én tehetek. Te fújtad le.- nézett rám
- Igen! Ez igaz! Láttam rajtad, hogy valami nincs rendben, ezért gondoltam most a próba sem menne jól.- magyaráztam meg
- Hát...Tényleg nem voltam a legjobb passzban.- hajtotta le a fejét
Láttam rajta, hogy nem mond el valamit és ez szokás szerint idegesített, ezért arra döntöttem, hogy megbeszélem vele.
- Elkezdtél valamit az öltözőben mesélni de abbahagytad....- fordultam felé
- Ömmm.....Nem tudom miről beszélsz....- fordította el a fejét, hogy ne keljen a szemembe néznie
- Dehogyis nem! Pontosan tudod miről van szó.
- ........
- Na. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.- mosolyogtam rá
- Tudom....Csak nem olyan könnyű.
- Elhiszem. De próbáld meg.- tettem rá a kezem az övére
- Hát...Tudod...Az apám...Ő...Ő....- de nem tudta befejezni, kis könnycseppeket véltem felfedezni a szemében
- Csak nyugodtan engedd ki!- néztem rá
- Oké....Szóval....Ma beszéltem anyummal és el akar válni az apámtól.
- Oh!- csak ennyit tudtam erre mondani
- Ezzel nem lenne semmi gond, sőt.....csak....
- Várj!- szakítottam félbe- Hogy érted, hogy sőt?- néztem rá meglepődve
- Ahogy mondtam. Ez egy hosszú történet.....
Megint nem hagytam, hogy befejezze.
- Van időm....- dőltem hátra
- Oké....- sóhajtott egy nagyot- Szóval...amikor még kicsi voltam apám sokat vert, engem meg anyámat is. Egy munkamániás szemét alak volt és még most is az....- szorította ökölbe a kézfejét- Soha nem törődött velünk, soha sem kaptam egy kis apai szeretetet, soha nem mutatott nekem jó példát, mindig csak azt a kemény külsőt. De egy idővel ez belém nevelődött. Már nem volt furcsa, hogy minden este megverődök, egy idő után már nem is fájt.- csendesedett el a hangja.- De felnőttem, 16 évesen szembe álltam apámmal, nem engedtem többé, hogy megüssön és ő ezt nem tűrte......Megvárta míg betöltöm a 18- at és elküldhet a fenébe. Berakott a rohadt bentlakásba, és ezzel elzárt attól a személytől akit mindig is próbáltam megvédeni, az anyámtól. Próbáltam valahogy meggyőzni anyámat, hogy váljon el de ő nem akart belemenni, eleinte nem értettem, hogy miért akar egy ilyen emberrel élni de később rájöttem, hogy az a gazember megfenyegette és anyám nem mert lépni semmit, engem meg nem akart belekeverni. Ennyi röviden.- nézett rám majd csak a földet kémlelte
- Frady én....én nem tudom mit mondhatnék.....
- Erre nincs mit. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez természetes én....barátok vagyunk...Vagy nem?- néztem rá
- De....- ölelt át
- És akkor most az anyukád?- kérdeztem rá
- Hát....Ma felhívott, hogy el akar válni az apámtól de ő megfenyegette és....nem tud mit kezdeni......
- Olyan nincs! Valamit akkor is lehet tenni....Apád nem teheti ezt....Tudod mit? Ha gondolod beszélek Robbal meg az apámmal, hogy beszéljék át ezt az ügyet. Egy ügyvéd mégis többet ért hozzá. És hát ha tudnak mondani valami megoldás. Ha mást nem akkor bíróság elé kell vinni az ügyet.- mondtam
- Oh! Pont ez...apám azzal fenyegetőzött, hogy ha anya elválik tőle vagy ha bíróság elé talál menni megkeseríti az egész életét és nem csak az övét hanem az enyémet is.
- Ezt nem teheti meg, majd apáék kitalálnak valamit hidd el. Oké?- néztem rá
- Oké!
- Na gyere! Lili már biztos vár!- álltam fel
- Ja...Lili.- mosolyodott el
- Mi van?
- Oh semmi.
- Semmi....- néztem rá solkat sejtőn
- Tudod, hogy tetszik.....De miért is jelentenék én neki akármit is.- ült be az autóba
- Hogy érted ezt?- kérdeztem- Úgy mondod mintha semelyik lány nem nézne rád....Mert ha így gondolod akkor valamit rohadt rosszul tudsz ugyan is a suli összes lánya utánad fut.- ültem be én is
- Menj már! Azért nem!
- Igazad van...Én most kimondottan Harry után...- kacagtam el magam- De nem veszed észre, hogy amikor megölelsz a sul.iban mindenki milyen féltékenyen néz rám?
- Lehet....De ők nem azért szeretnek mert Frady vagyok, hanem mert sok a pénzem és.....
- Ne mond ezt...
- De....Ez az igazság....Soha senkit nem engedtem közel magamhoz, mindig csak a külsőmet mutattam mindenkinek és ezzel megtévesztettem őket. Nem tudtak megismerni, hogy milyen is vagyok valójában. Senki......- emelte meg a hangját
- Sajnálom!- hajtottam le a fejem
- Nem! Én sajnálom! Tudom, hogy csak jót akarsz....
- Próbállak megérteni....Bocsi de fel kell vennem!- nyúltam a csörgő telefonomért
- Oké
- Szia....Igen....Két perc és ott vagyunk. Oké???....Sietünk......- tettem le
- Ki volt? Lili?
- Igen! Már kint van a háza előtt.- mondtam
- Oké....Már meg is érkeztünk. -állt meg a ház előtt
- Sziasztok!- szállt be Lili
- Szia!- köszöntünk
- Milyen volt az edzés?
- Szuper....-néztem hátra
- Ja...Kb. 10 perc belőle. Tényleg jó volt!- kacagott Frady
- Hogy érted, hogy 10 perc? Mit csináltatok akkor eddig?- nézett ránk
- Futottunk!- mondtam
- Hát...Nem vagytok semmit az biztos.
- Hát...Ez van. Ismersz!- mosolyogtam rá
- Akkor anyukádékhoz megyünk igaz?- nézett rám Frady
- Igen.
- Oké!
- Amúgy innen mennyi idő odaérni?- kérdezte Lili
- Hát ha lassan megyünk 10 és ha gyorsan akkor 5 perc.
- Oh.
Az út többi részét Frady és Lili átbeszélték. Én nem nagyon szóltam bele mert elvoltam a saját gondolataimmal. Hogy milyen lesz ez a találka. Hogy mit mond majd Tom, mert ők igazából a távolság miatt szakítottak és nem azért mert nem egyeztek, szóval még bármi lehet köztük.
- Megérkeztünk.- szállt ki Lili és egy nagyot fújtatott
- Ideges vagy?- álltam melléje
- Kicsit.
- Nem kell. Semmi baj nem lesz. Ne aggódj.- fogtam meg a kezét és úgy sétáltunk be
Bekopogtunk és anya nyitott ajtót.
- Sziasztok!
- Szia anya.- öleltem meg
- Lili?- nézett barátnőmre
- Szia Kate.
- Te jó ég. Hát, hogy?
- Lili...- jött oda apa is
- Szia apa!- köszöntem neki
- Szia Liz. Jöttél látogatóba?- kérdezte apa
- Nem igazán. Az a helyzet, hogy Londonba költöztem mert itt kaptam egy nagyon jó egyetemet és előtte itt akarom kijárni a végzős osztályt, hogy legyek úgymond képben a dolgokkal.- mosolyodott rájuk
- Oh. Ez remek ötlet.- anya
- Anya.Tom merre van?- kérdeztem
- Fent. Tom! Lejönnél egy percre?- szólt fel anya
- Jövök!- érkezett a válasz
- Addig üljetek le.- mondta apa Lilinek meg Fradynek
- Mi a baj anya?- jött le Tom- Li- Lili?- lepődött meg
- Szia.- mosolygott rá
- Te jó ég!- ölelte meg- Hogy kerülsz te ide?
- Hát...Ideköltöztem. Mármint nem ide hanem Londonba.
- Ez komoly?
- Igen.
- Te jó ég.- ült le
- És Lizel egy suliba járok.- nézett rám
- Ja. Ha már így szóba került akkor én elmondanám, hogy arra a döntésre jutottam, hogy magántanárt fogadok és abbahagyom a sulit, mert nem bírom így a tánc mellett még azt is.- mondtam el
- Na ne! Ne! Ne! Ne!- állt fel Lili
- De tényleg elég nehéz így. Meg a másik, hogy elegem van abból, hogy a One Direction rajongók nem szállnak le rólam. Ez nekem sok.- magyaráztam el
- Mit fogunk mi csinálni nélküled?- nézett rám Frady
- Hogy érted, hogy mit? Nem fogok világgá menni.- mondtam
- Én teljes métékben támogatlak Liz.- mondta Tom
- Köszönöm.
- Mi is kicsim. Ha szerinted így jobb lesz akkor csináld ahogy jónak gondolod.- apa
- Azt hiszem mi sem tehetünk ellene.- szomorodott el Lili
- Nem. Már eldöntöttem.- mondtam határozottan
- És mióta vagytok együtt?- nézett anya Fradyre meg Lilire
- Hát...Fradyvel csak osztálytársak anya.- javítottam ki hamar de így elég kínos volt
- Oh! ne haragudjatok a kombinálásért.- kért bocsánatot
- Semmi gond!- Lili
- Ja Liz. Mivel szombaton szülinapod lesz ezért szeretnénk ha átjönnétek egy ebédre. Mit mondasz?- terelte anya a témát
- Rendben. De ne csinálj nagy dolgot belőle.- néztem rá
- Oké- oké.
- Megyek kinyítom.- indultam az ajtó fele mivel kopogtak
- Rendben.
- Heló!- emelt meg Niall az ajtóban
- Szia Niall!- tett le.-A többiek?- kérdeztem.
- Liamék meg Zayn most parkolnak, de Harry meg Louisék is jönnek hamarosan.- mondta de erre már Liamék meg Zayn is megérkezett
- Szia Liz.- puszilt meg Liam
- Sziasztok! Dani. Hol voltál ma? Kerestelek.- mondtam
- Oh...Hát gyűlés volt.- makogott
- Értem! Akkor meg gyertek már bennebb.- mosolyogtam rájuk
- Oké.
Bementünk az ebédlőbe és mindenki helyet foglalt.
- Srácok, csajok. Bemutatom nektek Lilit a legjobb barátnőmet, Franciaországból. És Lili, bemutatom neked...Ő itt Liam Payne, Danielle Payzer, Niall Horan, Zayn Malik, Perrie Edwards. A csapa többi tagja meg rejtélyes okok miatt eltűnt.- kacagtam
- Itt vagyunk!- vágódott be Louis az ajtón és utána Eleanor majd a végén Harry.- Hiányoztam csajszi?- ölelt át Louis
- Nagyon! El sem tudod képzelni, hogy mennyire.- kacagtam adtam neki egy puszit
- Jaj! Ezt visszafogod még kapni.- nézett rám
- Persze!- kezdtem el csikizni
- Na jó! Hagyjátok már abba.- kacagott Eleanor
- Ja Lili. Ő itt Eleanor Calder és Louis Toml....Hogy is hívnak?- néztem Louisra
- Ha ha!- grímaszkodott Louis
- Sziasztok! Nagyon örvendett.- fogtak kezet Lilivel
- Kezdek féltékeny lenni.- jött oda Harry és megcsókolt
- Bolond vagy!
- Oh! Lili!- puszilta meg Lilit is
- Szia Harry.
- Képzeld Harry, anya áthívott szombatra ebédelni.- mondtam
- Oh! Az szuper.- mosolygott rám, mint ha ma
már tudott volna róla
- Ja. Tényleg az.
- Éhesek vagytok e? - állt fel anya
Mindenki nemleges em válaszolt ezért végül arra döntöttünk, hogy haza megyünk mert mindenkinek elég fárasztó volt a mai nap. A srácok hazamentek, már csak mi voltunk meg Lili.
- Anya, azt hiszem, hogy mi is megyünk mert elég fáradt vagyok én és Harry is. Úgyhogy majd holnap találkozunk. - pusziltam meg
- Rendben kicsim. Ahogy gondoljátok.
-Lili merre van? - nézett körül Harry
- Itt vagyok.- jött le a lépcsőn
- Lili, jössz velünk vagy maradsz? - kérdeztem
- Hát nem is tudom. Lenne még amit megbeszéljünk.- nézett Tomra
- Igen. Maradj és ha gondolod majd hazaviszlek.- ajánlotta fel a testvérem
- Hát.....Végül is. - egyezett bele
- Na jó. Akkor mi megyünk is. Sziasztok! - indultunk ki
- Sziasztok!
Beültünk az autóba és indultunk is.
- És.....Milyen volt ma a stúdióban? - kérdeztem
- Hát... Tűrhető. Bár eléggé elfáradtunk. És még a jövő hét sem lesz jobb mert sokat kell dolgoznunk a turné miatt.- nézett rám elszomorodva
- Akkor egy újabb hét egyedül? - néztem ki az ablakon
- Úgy tudom, hogy Eleanorék szabadok lesznek.
- Úgy mint most? - kérdeztem flegmán
- Nem tudom!
- Nem azért mondom de mostanában komolyan mint ha leakarnának rázni. - mondtam sértődötten
- Hát...nem hinném, hogy direkt csinálnák.
- Lehet. Csak olyan rossz volt egyedül. Ezért arra gondoltam, hogy mi lenne ha egy kis időre Frady oda költözne hozzánk? - néztem rá
- Mi? Minek?- lepődött meg
- Tudod épp most válnak a szülei és nincs a legjobban. Arról meg nem is beszélve, hogy te egész héten elleszel foglalva a munkával. Nem szeretnék egyedül lenni. Kérlek! - néztem rá
- Oké - sóhajtott
- Komolyan beleegyezel? És nem kezdesz féltékenykedni?
- Nem! Bem mert megbízom benned.- fogta meg a kezem
- Aranyos vagy.
- Mint mindig. - vigyorgott rám
- Hmm....Holnap az utolsó nap a suliban. - gondoltam bele
- Igen. És én meg keresem neked a legjobb magán tanárt. Persze ha szeretnéd.
- Az szuper lenne.
- Na gyere! - állította meg az autót
Bementünk a házba. Összeszedük holnapra a cuccokat és lefekudtünk. Nem kellett sok hamarosan mind a ketten aludtunk....................................
2014. március 21., péntek
Sajnálom!
Sziasztok! Két hónap után ismét itt vagyok! Tudom, hogy nem írtam részt és ezért bűntudatom is van. A helyzet az, hogy mostanában rendesen összegyültek a dolgok, meghalt a dédmamám és nem volt időm foglalkozni a bloggal. Valahogy mindig került valami más amit éppen csináljak. Egyszerűen kimerültem, nem bírom csinálni tovább a blogot, de nem szeretném abbahagyni sem. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy szüneteltetem. Vagyis egy ideig még nem lesznek részek de attól még járok az oldalon szóval nyugodtan kommentelhettek mert mindent elolvasok. Viszont van egy másik blog is amit írok és ha gondoljátok kukkantsatok be az oldalra. Remélem tetszeni fog az a történet is. Még egyszer ne haragudjatok rám. Majd mindent bepótolok csak kell egy kis szabadság. Köszönöm előre is a megértéseteket. Itt az új blog linkje: http://onedirectioncaraandemily.blogspot.ro/
2014. január 7., kedd
23. Fejez
Sziasztok! Itt van még egy rész...Kicsit bűntudatom volt, hogy olyan hosszú ideig nem volt rész ezért siettem nektek egy kicsit. A részről meg csak annyit, hogy egyik kedvenc részeim közé tartozik, és az elkövetkező három rész is. Jó olvasást nektek és ne féljetek kommentelni. Nektek nem telik sokba de nekem rengeteget jelent. Előre is köszi!:))) Puszi nektek.
*Harry szemszöge*
Reggel mikor megébredtem Liz már nem volt mellettem. Gondoltam, hogy kimehetett a mosdóba ezért én is felkeltem.
- Kicsim? Itt vagy?- néztem be az említett helyiségbe
- Lent vagyok!- kiáltott vissza
Lementem és Liz már készem volt csak a füzetét bújta.
- Miért nem költöttél fel engem is?- csókoltam meg
- Hát mert még korán van és egy kicsit akartam tanulni.- magyarázta meg
- Értem! És? Hogy megy a tanulás?- kérdeztem
- Hát...Nem akarok panaszkodni...De ez egy kicsit sok tudod a fotózás, suli és még a tánc is hát.......- hajtotta le a fejét
- Elhiszem! Engem nem kell meggyőznöd. És van valami terved, hogy jobb legyen?
- Gondolkodtam egy magán tanáron. Mit gondolsz?- nézett rám
-Szerintem tök jó ötlet. Talán így még több időnk lenne egymásra. Amúgy nagyon szexisen áll ez a szemüveg!- mosolyogtam rá
- Oh! Köszi!- vette le
- Most már csak az a kérdés, hogy anyudék mit szolnak majd az ötlethez.
- Nem tudom! De szerintem belemennek.- állt fel
- Igen! Hát ahogy apudat ismerem biztos.
- Ja. Figyelj Harry! Ma nem kell menjek táncot tanítani. Nem csinálunk valami közös programot?- nézett rám nagy szemekkel és ez nem jó mert nem mondhatok neki igent a szülinap szervezése miatt, pedig nagyon szívesen lennék vele.
- Hát...Az a helyzet, hogy ma is rengeteget kell dolgoznunk. Nem tudok eljönni.- mondtam szomorúan
- Oh! Már megint?- szomorodott el ő is
- Igen! Tudod most ez a turné plusz munkát igényel.- füllentettem
- Na nem baj! Akkor meg felhívom Eleanort, hogy jöjjön át, hogy ő se meg én se unjuk magunkat.- mondta
Valamit tennem kellett. Nem akartam, hogy Eleanor megint lerázza őt mert az egy kicsit feltűnő lenne így gondoltam gyorsan kitalálok valamit.
- Louis a tegnap azt mondta, hogy El valami régi barátnőjét látogatja meg ma. Ja meg Dani dolgozni fog és Perri ő...ő az anyukájánál lesz!- találtam ki valamit
- Oh! Ammm...Figyelj! Zavarnék ha én is bemennék a stúdióba?- kérdezte
Annyira sajnáltam, hogy megint lerázom, de nem tehettem mást.
- Ammm......Annyira szarul jön ki ez ez egész de tudod tényleg rengeteg dolgunk van ma és semmi időm nem lenne rád. Annyira rossz így de már nem tart sokáig. Ígérem!- öleltem át
- Akkor....Oké! Azt hiszem átmegyek anyáékhoz..- mondta de láttam rajta, hogy nagyon rosszul esett neki
- Tényleg sajnálom!
- Semmi gond! Megértem! Ez a munkád része!- mosolygott rám egy erőltetettet
- Köszönöm!- adtam a homlokára egy puszit.
Örvendtem, hogy nem haragudott meg emiatt mert akkor el kellett volna mondanom neki mindent. De szerencsére ez nem történt meg
- Na akkor mehetünk?- indult el
- Persze!
~****************~
Már Louisék fele tartottam mikor Liam hívott.
- Szia! Mondjad!- szóltam bele
- Szia Harry! Már itt vagyunk a háznál, de elfelejtettük kihozni a reflektorokat.....Nem hoznátok el légyszí?- kért meg
- De, persze! Honnan kell elhozni?
- Tudod! Ott a Juice mellett van az az elektronikus üzlet....Na onnan.- magyarázta el
- Oké! Akkor jövünk mi is nemsokára!
- Oké! Helló!
- Szia!- kanyarodtam be Louisék utcájába
Kiszálltam az autóból és elindultam befele. Kopogtam de nem nyitottak ajtót. Csengettem is de semmi. Végül arra döntöttem, hogy felhívom Louist. Nem kellet sok Louis márt bele is szólt.
- Merre vagytok?- kérdeztem
- Bocsi, csak Paul felhívott, hogy beszélni akar velünk és mondtam, hogy sok a dolog így velem is megelégedett. Most jöttünk ki az irodából.- magyarázta
- És mit akart?- szálltam vissza a kocsiba
- Hát...Semmi jót! A turnéval kapcsolatban, de majd elmondom kint! Te merre vagy?- kérdezte
- Nállatok! Voltam! Most indultam el! Kint találkozunk!- tettem le
Gyorsan elvettem a reflektorokat és elindultam ki a házhoz. Nem kellet most csak egy háromnegyed óra és megérkeztem.
- Sziasztok!- vettem ki a reflektorokat a kocsimból
- Helló! Várj! Segítek!- jött oda Louis
- Kösz! Hogy álltok?- néztem körül
- Remekül! Hamarosan megvagyunk a naggyával.
- Na az szuper! És Louis, mit beszéltél Paulal?- kérdeztem
Láttam, hogy erre a kérdésemre mindenki nagyon szomorú lett. Nem tudom mit mondhatott Paul de nem lehet valami jó ha mindenki ilyen savanyú tőle.
- Hát...Elmondta, hogy két hét múlva lesz a turné.
- És addig kell egy úja dal!- Zayn
- Igen!
- Na ez nem olyan rossz hír! Vagy van még valami?- kérdeztem félve
- Hát....Ne legyél túl dühös de....Sajnos Paul nem tudta megoldani, hogy........hogy a lányok jöhessenek velünk a turnéra
- Mi?...De hát!....Azt mondta, hogy.....- lepődtem meg
- Én is így vagyok Harry! Hidd el!- mondta Louis szomorúan
- Ezt én sem értem. Azt mondta el tudja intézni!- háborodott fel Liam is
- Nyugi!- csillapította le Dani
- Komolyan! Hogy a fenébe mondom és meg Liznek, hogy fél évet külön kell lennünk!?- temettem a tenyerembe az arcomat
- Hát..Nem tudom Harry! De 4 hónap még nekünk is rengeteg, és a ti kapcsolatotok még elég friss!- mondta Louis
- Valahogy muszáj lesz megoldanulnk!- Liam
- Sajnálom srácok!- mondta halkan de hallhatóan Zayn
- Köszi!- néztem rá- Figyeljetek! Arra kérlek, hogy Liznek ne mondjatok semmit a szülinapjáig. Oké?
- Ez természetes! Tartjuk a szánkat.
- Köszönöm! Na akkor....Folytassuk!- néztem rájuk
~*********************~
*Liz szemszöge*
Ma nem tartott túl sokáig a suli. Sőt. Kifejezetten rövid volt a mai nap.Pedig most amikor nincs mit csinálnom délután...tarthatott volna tovább is. Az igazság az, hogy az utóbbi 3-4 napban eléggé egyedül éreztem magam mert Harry dolgozik, Eleanor nincs soha otthon, Danninek is programja van, Perrie meg a szüleinél van. Szóval egyedül vagyok hagyva, és ez egy kicsit kezd gyanús lenni. Olyan mintha kerülnének.
Végül aztán nem mentem át anyáékhoz mert eluntam, így arra döntöttem, hogy hazamegyek és fagyit fogok zabálni egy sírós filmet nézve így egy magányomban, mivel mindenki egyedül hagyott teljesen elment a kedvem mindentől, hogy így egyedül hagyott mindenki. Még azt is eluntam, hogy Tacit hívjak, végül aztán gyalog mentem haza, ami beletelt 2 órába, így már 6 óra volt. Hulla fáradtan estem be a házba és magamra zártam az ajtót. Elővettem egy doboz fagyit, beraktam egy DVD- t és ledobtam magam az ágyra. Úgy a film felénél tarthattam, mikor valaki csengetett. Gyorsan cipőt húztam és kiszaladtam. Mikor megláttam, hogy ki az még gyorsabban szaladni kezdtem a kapu fele. Gyorsan kinyitottam és se szó, se beszéd gyorsan a vendégem nyakába ugrottam.
- Liz!- szorított magához
- Lili? Te meg mit keresel itt?- toltam el magamtól, hogy végigmérhessem
- Gondoltam meglátogatlak!- mosolygott rám
- És miért nem szóltál? És honnan tudtad, hogy itt lakom és nem anyáékkal? Hm???- zúdítottam feléje a kérdéseimet
- Azért nem szóltam mert meglepetésnek szántam, és onnan tudtam, hogy otthon minden újság a One Directionről szól.- mosolygott rám- És így többekközt rólad is.
- Ja...Igaz!- csaptam a homlokamra.- És, hogy vagy? Ne haragudj, hogy olyan ritkán írtam de itt rengeteg a program és most aztán főleg.- mondtam el mindent egyszerre
- Semmi gond! És amúgy szuperül vagyok köszi! És ti? Hogy vagytok Harryvel?- kérdezte
- Nagyon jól! Nagyon szeretem. Már értem miért rajongtatok értük annyira. rohadt jók!
- Hát igen! Otthon mindenki irigy rád!- mosolyogta el magát
- Na! Gyere menjünk be!- hívtam magammal
- Oké!
Ahogy bementünk a házba kb 10 perc csak azzal telt el, hogy Lili nézelődött.
- Mi van?- néztem rá egy kis idő után
- Ja bocsi, csak még mindig nem tudom elhinni, hogy Harry Styles lakásában vagyok, ami persze mostmár a tied is.- ámuldozott
- Igen! Nagyon szerencsés vagyok! Gyere!- hívtam a konyha fele
- És Tom? Mi van vele?- kérdezte
- Hát...Nagyon nehezen tudott túllépni rajtad. Sokáig maga alatt volt.
- Szegény! Vajon mit szól hozzá ha megtudja, hogy itt vagyok?- nézett rám
- Hát...Nem tudom!- mosolyodtam el - De szerintem örvendeni fog
- És ha elmondom neki, hogy ide akarok költözni?- lepett meg engem is
- Hogy mi? Ide akarsz költözni?- néztem rá nagy szemekkel
- Hát....Igen....Meg van a ház csak még nem tudok beköltözni mert most pakolják a cuccokat. Ezért is kérlek meg téged, hogy hadd aludjak itt nálatok.- mesélte el
- Ez természetes!- mondtam boldogan- És mi van a sulival?
- Hát beiratkoztam már.....
- Hova?
- Ahova te is jársz! Ismét egy suliban leszünk!- ölelt át
- Jaj de szuper! El sem tudom mondani mennyire örvendek.
- ÉS is nagyon!
- Amúgy Tomnak még nincs barátnője.- kacsintottam rá
- Hát...Nem hinném, hogy.....- erőltetett egy mosolyt
- Most mi bajod van!? Ideköltözöl és szingli vagy, ő is szingli...Ebből következik, hogy nektek össze kell jönnötök.- mosolyogtam rá
- De szerintem Tom már túllépett rajtam.
- Hát azt nem hinném mivel sokat emleget.- én
- Igen?
- Aha!
- Kicsim! Megjöttem!- hallottam Harry hangját lentről
- Ez Harry lesz!- mosolyogtam Lilire
- Oké!- vett nagy levegőt és várta, hogy Harry felérjen
- Bocsi, hogy ké.....- hagyta abba a mondanivalóját és Lilire nézett- Szi-szia!- köszönt majd felém fordult
- Harry! Ő itt Lili, egy régi barátnőm! Lili, Harry!- mutattam be őket egymásnak
- Szia!- Lili
- Az a Lili?!- kérdezte Harry
- Igen! A legjobb barátnőm Franciaországból és Tom exe is.- magyaráztam
- Ja. És látogatóba jöttél?- nézett Lilire
- Hát...Nem igazán. Az az igazság, hogy ideköltözöm Londonba.
- Oh! Hát az remek! Ne haragudjatok de én felmegyek és gyorsan letusolok. Még találkozunk!- csókolt meg, majd adott egy puszit Lilinek is.
- Ja Harry! Lili ma itt alszik oké?- szóltam utána
- Oké!- és bement a tusolóba.
Én leültem de Lili csak úgy állt mintha kővé vált volna.
- Valami gond van?- kérdeztem rá
- Ja nem- nem! Csak most kaptam egy puszit Harry stylestől, a csaja a legjobb barátnőm és ömmm......ma itt alszok a házában....Szóval...Ennél már csak az lenne a durvább ha az egész One Directionos srácot megismerném....- ült le velem szemben
- Ne aggódj! Majd holnap bemutatlak nekik is.- mosolyogtam rá
Erre már nem válaszolt mert Harry egy száll törölközőben kijött a tusolóból és odajött hozzánk.
- Kicsim! Ez az én szappanom?- vigyorgott ránk
- Ömmm.....Igen!- kacagtam el magam
- Most mi van? Ne nézzetek így rám! Nem akartam már visszaöltözni.
- Jó jó! Menj már!- kacagtam még mindig
- Olyan tök jó életed lehet. Lányok ezrei bármikor helyet cserélnének veled.- mosolygott Lili
- Oh! Hát...Én is szeretem az életem!
- És az a legvitcesebb, hogy te nem is nagyon kedvelted a One Directiont.
- Igen! De már nagyon is.
- Azt el is hiszem!
- Na jó...Gyere menjünk vessünk ágyat.- hívtam
- Oké!
Kicsit féltem ettől a dologtól mert Lolát is így sikerült elveszítenem, és ezt Lilivel már nem szeretném.
~*********************~
- Na jó éjt!- köszönt el Lili
- Neked is!- csuktam be a vendégszoba ajtaját
Bementem a hálószobánkba és befeküdtem Harry mellé
- Na! Sikerült eljönnöd?- simított végig a nyakamon
- Igen! Tudod most milyen boldog? Nagy rajongótok. Főleg a tied.
- Uh! Hát akkor most tényleg boldog lehet. De úgy- e megbízhatunk benne? Úgy értem, hogy a sajtó nem fog majd megtudni olyanokat amiket nem kéne?- nézett rám
- Nem! Teljesen megbízok benne. Különben aztán azt kacagtam a legjobban amikor mepusziltad. Utána 10 percig meg sem mozdult.- kacagtam el a végét
- Oh! Akkor majd holnap is megpuszilom!- nevetett velem ő is
- Dilis! Amúgy holnap jön velem suliba.
- Megnézi az óráidat?
- Ő is ezt a sulit választotta. Osztálytársak leszünk.
- Ez tök jó!
- Igen! Tényleg az! Na aludj jól!- pusziltam meg
- Te is szerelmem!- adott egy hosszú csókot
Lekapcsoltuk a lámpát és megpróbáltunk elaludni................................................
*Harry szemszöge*
Reggel mikor megébredtem Liz már nem volt mellettem. Gondoltam, hogy kimehetett a mosdóba ezért én is felkeltem.
- Kicsim? Itt vagy?- néztem be az említett helyiségbe
- Lent vagyok!- kiáltott vissza
Lementem és Liz már készem volt csak a füzetét bújta.
- Miért nem költöttél fel engem is?- csókoltam meg
- Hát mert még korán van és egy kicsit akartam tanulni.- magyarázta meg
- Értem! És? Hogy megy a tanulás?- kérdeztem
- Hát...Nem akarok panaszkodni...De ez egy kicsit sok tudod a fotózás, suli és még a tánc is hát.......- hajtotta le a fejét
- Elhiszem! Engem nem kell meggyőznöd. És van valami terved, hogy jobb legyen?
- Gondolkodtam egy magán tanáron. Mit gondolsz?- nézett rám
-Szerintem tök jó ötlet. Talán így még több időnk lenne egymásra. Amúgy nagyon szexisen áll ez a szemüveg!- mosolyogtam rá
- Oh! Köszi!- vette le
- Most már csak az a kérdés, hogy anyudék mit szolnak majd az ötlethez.
- Nem tudom! De szerintem belemennek.- állt fel
- Igen! Hát ahogy apudat ismerem biztos.
- Ja. Figyelj Harry! Ma nem kell menjek táncot tanítani. Nem csinálunk valami közös programot?- nézett rám nagy szemekkel és ez nem jó mert nem mondhatok neki igent a szülinap szervezése miatt, pedig nagyon szívesen lennék vele.
- Hát...Az a helyzet, hogy ma is rengeteget kell dolgoznunk. Nem tudok eljönni.- mondtam szomorúan
- Oh! Már megint?- szomorodott el ő is
- Igen! Tudod most ez a turné plusz munkát igényel.- füllentettem
- Na nem baj! Akkor meg felhívom Eleanort, hogy jöjjön át, hogy ő se meg én se unjuk magunkat.- mondta
Valamit tennem kellett. Nem akartam, hogy Eleanor megint lerázza őt mert az egy kicsit feltűnő lenne így gondoltam gyorsan kitalálok valamit.
- Louis a tegnap azt mondta, hogy El valami régi barátnőjét látogatja meg ma. Ja meg Dani dolgozni fog és Perri ő...ő az anyukájánál lesz!- találtam ki valamit
- Oh! Ammm...Figyelj! Zavarnék ha én is bemennék a stúdióba?- kérdezte
Annyira sajnáltam, hogy megint lerázom, de nem tehettem mást.
- Ammm......Annyira szarul jön ki ez ez egész de tudod tényleg rengeteg dolgunk van ma és semmi időm nem lenne rád. Annyira rossz így de már nem tart sokáig. Ígérem!- öleltem át
- Akkor....Oké! Azt hiszem átmegyek anyáékhoz..- mondta de láttam rajta, hogy nagyon rosszul esett neki
- Tényleg sajnálom!
- Semmi gond! Megértem! Ez a munkád része!- mosolygott rám egy erőltetettet
- Köszönöm!- adtam a homlokára egy puszit.
Örvendtem, hogy nem haragudott meg emiatt mert akkor el kellett volna mondanom neki mindent. De szerencsére ez nem történt meg
- Na akkor mehetünk?- indult el
- Persze!
~****************~
Már Louisék fele tartottam mikor Liam hívott.
- Szia! Mondjad!- szóltam bele
- Szia Harry! Már itt vagyunk a háznál, de elfelejtettük kihozni a reflektorokat.....Nem hoznátok el légyszí?- kért meg
- De, persze! Honnan kell elhozni?
- Tudod! Ott a Juice mellett van az az elektronikus üzlet....Na onnan.- magyarázta el
- Oké! Akkor jövünk mi is nemsokára!
- Oké! Helló!
- Szia!- kanyarodtam be Louisék utcájába
Kiszálltam az autóból és elindultam befele. Kopogtam de nem nyitottak ajtót. Csengettem is de semmi. Végül arra döntöttem, hogy felhívom Louist. Nem kellet sok Louis márt bele is szólt.
- Merre vagytok?- kérdeztem
- Bocsi, csak Paul felhívott, hogy beszélni akar velünk és mondtam, hogy sok a dolog így velem is megelégedett. Most jöttünk ki az irodából.- magyarázta
- És mit akart?- szálltam vissza a kocsiba
- Hát...Semmi jót! A turnéval kapcsolatban, de majd elmondom kint! Te merre vagy?- kérdezte
- Nállatok! Voltam! Most indultam el! Kint találkozunk!- tettem le
Gyorsan elvettem a reflektorokat és elindultam ki a házhoz. Nem kellet most csak egy háromnegyed óra és megérkeztem.
- Sziasztok!- vettem ki a reflektorokat a kocsimból
- Helló! Várj! Segítek!- jött oda Louis
- Kösz! Hogy álltok?- néztem körül
- Remekül! Hamarosan megvagyunk a naggyával.
- Na az szuper! És Louis, mit beszéltél Paulal?- kérdeztem
Láttam, hogy erre a kérdésemre mindenki nagyon szomorú lett. Nem tudom mit mondhatott Paul de nem lehet valami jó ha mindenki ilyen savanyú tőle.
- Hát...Elmondta, hogy két hét múlva lesz a turné.
- És addig kell egy úja dal!- Zayn
- Igen!
- Na ez nem olyan rossz hír! Vagy van még valami?- kérdeztem félve
- Hát....Ne legyél túl dühös de....Sajnos Paul nem tudta megoldani, hogy........hogy a lányok jöhessenek velünk a turnéra
- Mi?...De hát!....Azt mondta, hogy.....- lepődtem meg
- Én is így vagyok Harry! Hidd el!- mondta Louis szomorúan
- Ezt én sem értem. Azt mondta el tudja intézni!- háborodott fel Liam is
- Nyugi!- csillapította le Dani
- Komolyan! Hogy a fenébe mondom és meg Liznek, hogy fél évet külön kell lennünk!?- temettem a tenyerembe az arcomat
- Hát..Nem tudom Harry! De 4 hónap még nekünk is rengeteg, és a ti kapcsolatotok még elég friss!- mondta Louis
- Valahogy muszáj lesz megoldanulnk!- Liam
- Sajnálom srácok!- mondta halkan de hallhatóan Zayn
- Köszi!- néztem rá- Figyeljetek! Arra kérlek, hogy Liznek ne mondjatok semmit a szülinapjáig. Oké?
- Ez természetes! Tartjuk a szánkat.
- Köszönöm! Na akkor....Folytassuk!- néztem rájuk
~*********************~
*Liz szemszöge*
Ma nem tartott túl sokáig a suli. Sőt. Kifejezetten rövid volt a mai nap.Pedig most amikor nincs mit csinálnom délután...tarthatott volna tovább is. Az igazság az, hogy az utóbbi 3-4 napban eléggé egyedül éreztem magam mert Harry dolgozik, Eleanor nincs soha otthon, Danninek is programja van, Perrie meg a szüleinél van. Szóval egyedül vagyok hagyva, és ez egy kicsit kezd gyanús lenni. Olyan mintha kerülnének.
Végül aztán nem mentem át anyáékhoz mert eluntam, így arra döntöttem, hogy hazamegyek és fagyit fogok zabálni egy sírós filmet nézve így egy magányomban, mivel mindenki egyedül hagyott teljesen elment a kedvem mindentől, hogy így egyedül hagyott mindenki. Még azt is eluntam, hogy Tacit hívjak, végül aztán gyalog mentem haza, ami beletelt 2 órába, így már 6 óra volt. Hulla fáradtan estem be a házba és magamra zártam az ajtót. Elővettem egy doboz fagyit, beraktam egy DVD- t és ledobtam magam az ágyra. Úgy a film felénél tarthattam, mikor valaki csengetett. Gyorsan cipőt húztam és kiszaladtam. Mikor megláttam, hogy ki az még gyorsabban szaladni kezdtem a kapu fele. Gyorsan kinyitottam és se szó, se beszéd gyorsan a vendégem nyakába ugrottam.
- Liz!- szorított magához
- Lili? Te meg mit keresel itt?- toltam el magamtól, hogy végigmérhessem
- Gondoltam meglátogatlak!- mosolygott rám
- És miért nem szóltál? És honnan tudtad, hogy itt lakom és nem anyáékkal? Hm???- zúdítottam feléje a kérdéseimet
- Azért nem szóltam mert meglepetésnek szántam, és onnan tudtam, hogy otthon minden újság a One Directionről szól.- mosolygott rám- És így többekközt rólad is.
- Ja...Igaz!- csaptam a homlokamra.- És, hogy vagy? Ne haragudj, hogy olyan ritkán írtam de itt rengeteg a program és most aztán főleg.- mondtam el mindent egyszerre
- Semmi gond! És amúgy szuperül vagyok köszi! És ti? Hogy vagytok Harryvel?- kérdezte
- Nagyon jól! Nagyon szeretem. Már értem miért rajongtatok értük annyira. rohadt jók!
- Hát igen! Otthon mindenki irigy rád!- mosolyogta el magát
- Na! Gyere menjünk be!- hívtam magammal
- Oké!
Ahogy bementünk a házba kb 10 perc csak azzal telt el, hogy Lili nézelődött.
- Mi van?- néztem rá egy kis idő után
- Ja bocsi, csak még mindig nem tudom elhinni, hogy Harry Styles lakásában vagyok, ami persze mostmár a tied is.- ámuldozott
- Igen! Nagyon szerencsés vagyok! Gyere!- hívtam a konyha fele
- És Tom? Mi van vele?- kérdezte
- Hát...Nagyon nehezen tudott túllépni rajtad. Sokáig maga alatt volt.
- Szegény! Vajon mit szól hozzá ha megtudja, hogy itt vagyok?- nézett rám
- Hát...Nem tudom!- mosolyodtam el - De szerintem örvendeni fog
- Hogy mi? Ide akarsz költözni?- néztem rá nagy szemekkel
- Hát....Igen....Meg van a ház csak még nem tudok beköltözni mert most pakolják a cuccokat. Ezért is kérlek meg téged, hogy hadd aludjak itt nálatok.- mesélte el
- Ez természetes!- mondtam boldogan- És mi van a sulival?
- Hát beiratkoztam már.....
- Hova?
- Ahova te is jársz! Ismét egy suliban leszünk!- ölelt át
- Jaj de szuper! El sem tudom mondani mennyire örvendek.
- ÉS is nagyon!
- Amúgy Tomnak még nincs barátnője.- kacsintottam rá
- Hát...Nem hinném, hogy.....- erőltetett egy mosolyt
- Most mi bajod van!? Ideköltözöl és szingli vagy, ő is szingli...Ebből következik, hogy nektek össze kell jönnötök.- mosolyogtam rá
- De szerintem Tom már túllépett rajtam.
- Hát azt nem hinném mivel sokat emleget.- én
- Igen?
- Aha!
- Kicsim! Megjöttem!- hallottam Harry hangját lentről
- Ez Harry lesz!- mosolyogtam Lilire
- Oké!- vett nagy levegőt és várta, hogy Harry felérjen
- Bocsi, hogy ké.....- hagyta abba a mondanivalóját és Lilire nézett- Szi-szia!- köszönt majd felém fordult
- Harry! Ő itt Lili, egy régi barátnőm! Lili, Harry!- mutattam be őket egymásnak
- Az a Lili?!- kérdezte Harry
- Igen! A legjobb barátnőm Franciaországból és Tom exe is.- magyaráztam
- Ja. És látogatóba jöttél?- nézett Lilire
- Hát...Nem igazán. Az az igazság, hogy ideköltözöm Londonba.
- Oh! Hát az remek! Ne haragudjatok de én felmegyek és gyorsan letusolok. Még találkozunk!- csókolt meg, majd adott egy puszit Lilinek is.
- Ja Harry! Lili ma itt alszik oké?- szóltam utána
- Oké!- és bement a tusolóba.
Én leültem de Lili csak úgy állt mintha kővé vált volna.
- Valami gond van?- kérdeztem rá
- Ja nem- nem! Csak most kaptam egy puszit Harry stylestől, a csaja a legjobb barátnőm és ömmm......ma itt alszok a házában....Szóval...Ennél már csak az lenne a durvább ha az egész One Directionos srácot megismerném....- ült le velem szemben
- Ne aggódj! Majd holnap bemutatlak nekik is.- mosolyogtam rá
Erre már nem válaszolt mert Harry egy száll törölközőben kijött a tusolóból és odajött hozzánk.
- Kicsim! Ez az én szappanom?- vigyorgott ránk
- Ömmm.....Igen!- kacagtam el magam
- Most mi van? Ne nézzetek így rám! Nem akartam már visszaöltözni.
- Jó jó! Menj már!- kacagtam még mindig
- Olyan tök jó életed lehet. Lányok ezrei bármikor helyet cserélnének veled.- mosolygott Lili
- Oh! Hát...Én is szeretem az életem!
- És az a legvitcesebb, hogy te nem is nagyon kedvelted a One Directiont.
- Igen! De már nagyon is.
- Azt el is hiszem!
- Na jó...Gyere menjünk vessünk ágyat.- hívtam
- Oké!
Kicsit féltem ettől a dologtól mert Lolát is így sikerült elveszítenem, és ezt Lilivel már nem szeretném.
~*********************~
- Na jó éjt!- köszönt el Lili
- Neked is!- csuktam be a vendégszoba ajtaját
Bementem a hálószobánkba és befeküdtem Harry mellé
- Na! Sikerült eljönnöd?- simított végig a nyakamon
- Igen! Tudod most milyen boldog? Nagy rajongótok. Főleg a tied.
- Uh! Hát akkor most tényleg boldog lehet. De úgy- e megbízhatunk benne? Úgy értem, hogy a sajtó nem fog majd megtudni olyanokat amiket nem kéne?- nézett rám
- Nem! Teljesen megbízok benne. Különben aztán azt kacagtam a legjobban amikor mepusziltad. Utána 10 percig meg sem mozdult.- kacagtam el a végét
- Oh! Akkor majd holnap is megpuszilom!- nevetett velem ő is
- Dilis! Amúgy holnap jön velem suliba.
- Megnézi az óráidat?
- Ő is ezt a sulit választotta. Osztálytársak leszünk.
- Ez tök jó!
- Igen! Tényleg az! Na aludj jól!- pusziltam meg
- Te is szerelmem!- adott egy hosszú csókot
Lekapcsoltuk a lámpát és megpróbáltunk elaludni................................................
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)