~Üdv újra. Roxi~
*Liz szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy Harry a nyakamat csókolgatja. Gondoltam egy kicsit megviccelem ezért nem reagáltam reagáltam rá.
- Liz???- szólt hozzám csendesen
Egy gyors és hirtelen mozdulattal ráugrottam és csikizni kezdtem.
- Ne! Ne! Ne!- kacagott
- Na jó na...!- szálltam le róla
- Ja nem arra mondtam! Nyugodtan maradhatsz rajtam csak ne csikizz!- mondta perverz vigyorral az arcán
- Ha- ha- ha! Na megyek és felébresztem Lilit!- indultam kifele
- Oké!
Bekopogtam az ajtón majd bementem.
- Szia! Mióta vagy ébren?- ültem le az ágy szélére
- Helló! Hát...Kb. 10 perce!
- Na....Akkor ma suli!- mosolyogtam rá
- Ja. Biztos jó fejek a többiek.
- Hát...Izé....Van egy pár hogy is mondjam...Érdekes személyiség.- kacagtam el magam
- Oh!
- De amúgy egy pár csaj kivételével tök normálisak. Ja amúgy ma suli után nekem mennem kell táncot tanítani és utána arra gondoltam, hogy átmennénk anyáékhoz mert ott náluk fogunk találkozni Harryékkel is. Mit szólsz?- kérdeztem
-Ömm...Én is kell menjek mindenhova?- nézett rám
- Igen Lili! Muszáj jönnöd anyáékhoz! Tudom, hogy csak Tom miatt nem akarsz, de úgy is fogtok találkozni....
- Igaz! Na jó....- egyezett bele
- Szuper! Na akkor megyek öltözni. Lent találkozunk.- indultam el kifele
- Rendben!
Bementem a szobánkba de Harry már nem volt bent. Gyorsan felvettem egy farmert meg egy szürke blúzot és én is lementem. Mire leértem Harry és Lili már a kávéjukat iszogatták.
- Igen! És amúgy szerintem Kanada volt a legjobb. Én nagyon élveztem.- mesélte Harry
- Szia Liz! Épp a turnékról beszéltünk Harryvel.- Lili
- Tessék! Itt a kávéd!- adta ide Harry a csészémet
- Köszi!- ültem le
Hamar megittam és is a kávémat és elindultunk a suliba. Mivel arra döntöttünk, hogy gyalog megyünk ezért Harry nem jött velünk.
- Na itt a suli!- mutattam a bejárat fele
- Tök szép...- mondta de láttam, hogy kicsit izgul
- Nyugi!- léptünk be az ajtón
Felmentünk a mi emeletünkre és egyből az osztályba indultunk. Persze egyből összefutottunk Vikivel és az ő kis csapatával.
- Na mi van? Hoztál magaddal egy kis One Direction kedvecet?- nézett flegmán Lilire
- Jaj! De ne aggódjatok mert hamar megunják őt is és akkor őt is kirakják, pont úgy mint engem.
- Lola? Velük?- néztem nagyot
- S ha igen? Zavar?- flegmáskodott
- Nem! Azt csinálsz amit akarsz!- néztem rá lesajnálóan
- Csak aztán nehogy téged is kidobjanak.- nevette el magát Lola
- Én a te helyedben hallgatnék, mivel nem engem utasított vissza Harry Styles hanem téged. Szóval....- vágtam vissza
- Menjünk lányok! Hagyjuk!- indult el Viki és utána a kis csapata
- Gyere! Bemutatlak Mikenak.- hívtam Lilit
- Oké!
- Liz! Ennyire durva?- nézett Lolára
- Igen! Azt hiszem ez az ösztön mindig benne volt csak most bontakoztatta ki. Na de hagyjuk is őt. Ő itt Lili! Lili, Mike+- mutattam be őket egymásnak.
- Helló Mike!
- Szia!- fogtak kezet
- Ja Mike! És mielőtt még megkérdeznéd, hogy hogyan került ide Lili, elmondom. Képzeld ideköltözik Franciaországból és itt fogja kijárni a végzős osztályt.- meséltem el
- Oh! Ez remek!
- Jó reggelt!- jött be a tanárnő
- Jó reggelt!- állt fel mindenki
- Oh! Akkor maga az új diák Franciaországból, mint Elizabett kisasszony.- nézett Lilire
- Igen!
- És nem ismerik egymást?- kérdezte
- De! A legjobb barátnőm!- válaszoltam
- Rendben! Kérem mutatkozzon be a többieknek is.
- Hát...Lili Brake vagyok és 17 éves. Imádok énekelni, ami persze nem azt jelenti, hogy tudk is. -nevette el magát és vele az egész osztály is- Azon kívül táncolok is....Ennyi nagyjából!- fejezte be
- Köszönjük Lili! Leülhet!
Az óra többi része hamar eltelt és kicsengettek.
- Na? Hogy tetszett az első óra?- kérdeztem kifele menet
- Egész jó! Csak Frady, az új padtársam...Elég rámenős!- mosolyogta el magát
- Az...Tényleg eléggé rámenős de jó fej! Hidd el!
~***********************~
Az összes óránk lejárt és épp kifele tartottunk az iskolából.
- Na! Akkor? Mi legyen? Nekem kell mennem táncot tanítani. Te mit szeretnél?- kérdeztem
- Hát...Én arra gondoltam, hogy te amíg táncot tanítasz addig és hazamegyek és átöltözöm majd amikor végzel szólsz és valahol találkozunk, majd onnan megyünk anyudékhoz. Mit szólsz?- nézett rám
- Oké!
- Akkor szia!- köszönt el mert odaértünk Frady autójához
- Szia!- szálltam be
- De hát...Miért nem jössz velünk?- kérdezett rá Frady
- Hát...Most inkább megnézem, hogy állnak a lakásommal.
- Hát jó!- ült be ő is
Még egy utolsót integettünk és elindultunk. Már vagy 10 perce autóztunk és azóta Fradyt hallgatom ahogy Liliről áradozik.
- És tudod ő annyira.....- de nem hagytam, hogy befejezze mert már vagy 20× elmondta
- Igen tudom Frady, hogy rendes barátnőm van! Már rengetegszer elmondtad!- mosolyogtam rá
- Ja...Ne haragudj!
- Semmi gond! Tetszik neked igaz?- néztem rá sokat sejtőn.
- Hát...Szép...De ne mondj neki semmit! Kérlek!
- Rendben! Hallgatok!- egyeztem bele
- Köszönöm!- állította meg az autót
Bementünk és Frady elindult a táncterem fele én meg Daniellet akartam megkeresni mert beszélni szerettem volna vele valamiről, de nem találtam sehol ezért bementem az irodába de ott is csak annyit tudtak mondani, hogy elment valamerre. Végül jobbnak láttam ha én is bemegyek Fradyékhez így az öltöző fele siettem. Elővettem a cuccaimat és amikor a cipőmet akartam felhúzni egy kis papírdarab akadt a kezembe. Nem tudtam hogyan kerülhetett oda és nem is nagyon érdekelt ezért kidobtam, de mikor a kukába esett írást láttam rajta. Kivettem és tényleg írás volt rajta.
" Vagy leakadsz a pasimról te kis ribanc vagy ígérem, hogy megkeserítem az életed minden egyes percét."
És a végén volt egy "L" betű is, ami gondolom a feladó monogramja volt. Nem tudtam mire vélni ezt a kis fenyegetést. Nem vagyok ráakaszkodva senki pasijára sem, ezért arra mertem következtetni, hogy egy utálkozó Harry rajongó tehette bele a táskámba, de a kérdés, hogy mikor mert egyáltalán nem lett volna senkinek alkalma rá mivel a testőreim folyamatosan a nyomomban vannak. Szóval ezt a verziót nyugodtan kizárhattam. Kis gondolkodás után jöttem rá, hogy talán Viki keze van a dologban és nem Harryre hanem Fradyre célzott a "pasimról" szóval. Végül is Frady az iskola legmenőbb sráca és Viki már szóban is célzott arra, hogy hagyjak békén Fradynek. Ránéztem az órámra és 10 perce már bent kellett volna lennem így a kis papírt betettem a táskámba, felhúztam a cipőmet és bementem a terembe.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem....- köszöntem
- Szia!
- Frady! Valamit meg kéne beszélnünk!- hívtam félre
- Most?!- nézett a srácokra majd rám
- Hát.....
- Oké! Akkor egy perc és itt vagyunk! Addig vegyétek át a lépéseket. Leo! Tied a zene!- utasította
- Oké!
- Na gyere!- fogta meg a kezem
Miután kimentünk becsuktam az ajtót és keresni kezdtem a papírt a táskámban.
- Mi az a fontos dolog?- kérdezte
- Azt keresem!
- De mégis mit???- jött oda
- Nem találom!- borítottam ki a cuccokat a táskámból
- Liz! Jól vagy?!- tette a tenyerét a homlokomra hogy megnézze nem vagyok- e beteg.
- Persze, hogy jól vagyok!- fordultam vissza a táskámhoz- Kaptam valakitől egy cetlit amin egy fenyegető szöveg volt. Méghozzá az, hogy száljak le annak a valakinek a pasijáról mert ha nem akkor megkeseríti az életemet.- mondtam idegesen
- Ammm...Talán csak egy...utálkozó. Nem gondolod?
- De persze! Gondoltam már rá. De aztán rájöttem, hogy az nem lehet mivel ma reggel még nem volt a táskámban és a délután folyamán nem találkoztam rajongókkal. Meg ha találkoztam volna sem lett volna alkalmuk ilyent csinálni mivel a testőreim!......- néztem a most is közelünkben levő fekete ruhás pasasokra
- Igaz....Akkor van még ötleted?
- Igen! Hát...Én arra gondoltam, hogy talán nem Harryre gondoltak az üzenetben hanem rád.....
- Már miért gondoltak volna rám?- lepődött meg
- Tudod...Ma Viki megállított a suliban és azt mondta hagyjalak békén. Talán....
- Hogy Viki írja???? Kizárt! Nem hinném, hogy ilyent tenne. Mi oka lenne rá! Sőt...Nem az volt írva, hogy a pasijáról szálj le?- Frady
- De.
- Na! És Viki nem a csajom!- mondta
- Tudom....De ahogy észre vettem ő ezt nem így gondolja.
- Lehet...De nem hiszem, hogy az ő keze lenne benne. Amúgy is....
- Amúgy is....Mi?- néztem rá
- Amúgy is miért gondolna bármelyik másik lány rám?- hajtotta le a fejét
- Te most csak viccelsz úgy-e?....Frady! A suli összes lánya utánad fut...és mind azt akarják, hogy te legyél a...., hogy is mondják??? "Szőke hercege"- kacagtam el a végét
- Tudom! De én nem azt akarom, hogy azért szeressenek mert az apám rohadt gazdag, vagy azért mert cuki a pofim!- vágott egy grímaszt de nem hülyéskedés beszélt belőle- Azt szeretném, hogy azért szeressenek vagy utáljanak amilyen vagyok! A rohadt életbe is!- állt fel
Nagyon furcsán viselkedett. Igazából nem értettem, hogy mi a baja.
- Én....- mentem oda hozzá
- Utálom az életem! Tudod.....Ez...Ne! Inkább hagyjuk!- hajtotta le a fejét
- Igen! Igazad van hagyjuk!- fogtam meg a kezét és visszahúztam a terembe.
Láttam, hogy meglepődött rajtam, hogy nem akarom kifaggatni de nem ismeri még a terveimet.
- Srácok! Figyeljetek! Mára végeztetek! Ne haragúdjatok, hogy most itt hagyunk benneteket de személyes problémáink akadtak, szóval...Majd találkozunk. Szép délutánt!- köszöntem el tőlük és bementem az öltözőnkbe. Kis idő múlva Frady is érkezett.
- Mi volt ez? Semmi dolgunk nincs ma....-nézett rám meglepődve
- Dehogy nem! Rengeteg dolgunk van!- húztam át a cipőmet
- Igen? És mégis mi?- kezdett öltözni ő is
- Nincs estére programod igaz?- kérdeztem
- Tudtommal nincs! Mert?
- Remek! Akkor most elmegyünk valamerre és onnan jössz velem anyáékhoz. Majd meglátjuk! Oké?- vettem fel a felsőmet
- Oké! Ezt mikor tervezted el?
- Most! Na gyere!- húztam magammal
- Jövök már!
Lementünk és beszálltunk az autóba.
- Na merre menjek?- nézett rám
- Hát tudod...Vagy nem tudod....Mindegy! Menj a házunk fele és onnan majd mondom!
- Okés!
20 perc autózás után meg is érkeztünk arra a helyre ahol Harryvel szoktunk futni.
- Mi ez a hely?- nézett körül Frady
- Itt szoktunk futni és lazítani Harryvel!- szálltunk ki az autóból
- Oh! Nagyon gyönyörű hely! De miért jöttünk ide?- nézett rám
- Mit gondolsz? Miért hoztalak egy futó pályára?- mosolyogtam rá
- Futni akarsz?- lepődött meg
- Igen! Azt is! Na gyere már! Ne lustálkodj!- kezdtem el futni
- Na várj csak!- futott utánam
10 perc futás után Frady nagyon fáradtnak tűnt ezért gondoltam jobb ha megállunk egy kicsit pihenni.
- Na mi van? Elfáradtál?- ültem le a fűbe
- Hát...Egy kicsit!- lihegte
- Ja persze...Egy kicsit!- kacagtam el magam
- Igaz! Rohadtul elfáradtam. De jól esik! Szóval köszönöm, hogy elhoztál!- nézett rám
- Nincs mit! Nekem is nagyon jót tett egy kis futás. Ha már nem volt rendes próbánk.
- Igen! De arról nem én tehetek. Te fújtad le.- nézett rám
- Igen! Ez igaz! Láttam rajtad, hogy valami nincs rendben, ezért gondoltam most a próba sem menne jól.- magyaráztam meg
- Hát...Tényleg nem voltam a legjobb passzban.- hajtotta le a fejét
Láttam rajta, hogy nem mond el valamit és ez szokás szerint idegesített, ezért arra döntöttem, hogy megbeszélem vele.
- Elkezdtél valamit az öltözőben mesélni de abbahagytad....- fordultam felé
- Ömmm.....Nem tudom miről beszélsz....- fordította el a fejét, hogy ne keljen a szemembe néznie
- Dehogyis nem! Pontosan tudod miről van szó.
- ........
- Na. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.- mosolyogtam rá
- Tudom....Csak nem olyan könnyű.
- Elhiszem. De próbáld meg.- tettem rá a kezem az övére
- Hát...Tudod...Az apám...Ő...Ő....- de nem tudta befejezni, kis könnycseppeket véltem felfedezni a szemében
- Csak nyugodtan engedd ki!- néztem rá
- Oké....Szóval....Ma beszéltem anyummal és el akar válni az apámtól.
- Oh!- csak ennyit tudtam erre mondani
- Ezzel nem lenne semmi gond, sőt.....csak....
- Várj!- szakítottam félbe- Hogy érted, hogy sőt?- néztem rá meglepődve
- Ahogy mondtam. Ez egy hosszú történet.....
Megint nem hagytam, hogy befejezze.
- Van időm....- dőltem hátra
- Oké....- sóhajtott egy nagyot- Szóval...amikor még kicsi voltam apám sokat vert, engem meg anyámat is. Egy munkamániás szemét alak volt és még most is az....- szorította ökölbe a kézfejét- Soha nem törődött velünk, soha sem kaptam egy kis apai szeretetet, soha nem mutatott nekem jó példát, mindig csak azt a kemény külsőt. De egy idővel ez belém nevelődött. Már nem volt furcsa, hogy minden este megverődök, egy idő után már nem is fájt.- csendesedett el a hangja.- De felnőttem, 16 évesen szembe álltam apámmal, nem engedtem többé, hogy megüssön és ő ezt nem tűrte......Megvárta míg betöltöm a 18- at és elküldhet a fenébe. Berakott a rohadt bentlakásba, és ezzel elzárt attól a személytől akit mindig is próbáltam megvédeni, az anyámtól. Próbáltam valahogy meggyőzni anyámat, hogy váljon el de ő nem akart belemenni, eleinte nem értettem, hogy miért akar egy ilyen emberrel élni de később rájöttem, hogy az a gazember megfenyegette és anyám nem mert lépni semmit, engem meg nem akart belekeverni. Ennyi röviden.- nézett rám majd csak a földet kémlelte
- Frady én....én nem tudom mit mondhatnék.....
- Erre nincs mit. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez természetes én....barátok vagyunk...Vagy nem?- néztem rá
- De....- ölelt át
- És akkor most az anyukád?- kérdeztem rá
- Hát....Ma felhívott, hogy el akar válni az apámtól de ő megfenyegette és....nem tud mit kezdeni......
- Olyan nincs! Valamit akkor is lehet tenni....Apád nem teheti ezt....Tudod mit? Ha gondolod beszélek Robbal meg az apámmal, hogy beszéljék át ezt az ügyet. Egy ügyvéd mégis többet ért hozzá. És hát ha tudnak mondani valami megoldás. Ha mást nem akkor bíróság elé kell vinni az ügyet.- mondtam
- Oh! Pont ez...apám azzal fenyegetőzött, hogy ha anya elválik tőle vagy ha bíróság elé talál menni megkeseríti az egész életét és nem csak az övét hanem az enyémet is.
- Ezt nem teheti meg, majd apáék kitalálnak valamit hidd el. Oké?- néztem rá
- Oké!
- Na gyere! Lili már biztos vár!- álltam fel
- Ja...Lili.- mosolyodott el
- Mi van?
- Oh semmi.
- Semmi....- néztem rá solkat sejtőn
- Tudod, hogy tetszik.....De miért is jelentenék én neki akármit is.- ült be az autóba
- Hogy érted ezt?- kérdeztem- Úgy mondod mintha semelyik lány nem nézne rád....Mert ha így gondolod akkor valamit rohadt rosszul tudsz ugyan is a suli összes lánya utánad fut.- ültem be én is
- Menj már! Azért nem!
- Igazad van...Én most kimondottan Harry után...- kacagtam el magam- De nem veszed észre, hogy amikor megölelsz a sul.iban mindenki milyen féltékenyen néz rám?
- Lehet....De ők nem azért szeretnek mert Frady vagyok, hanem mert sok a pénzem és.....
- Ne mond ezt...
- De....Ez az igazság....Soha senkit nem engedtem közel magamhoz, mindig csak a külsőmet mutattam mindenkinek és ezzel megtévesztettem őket. Nem tudtak megismerni, hogy milyen is vagyok valójában. Senki......- emelte meg a hangját
- Sajnálom!- hajtottam le a fejem
- Nem! Én sajnálom! Tudom, hogy csak jót akarsz....
- Próbállak megérteni....Bocsi de fel kell vennem!- nyúltam a csörgő telefonomért
- Oké
- Szia....Igen....Két perc és ott vagyunk. Oké???....Sietünk......- tettem le
- Ki volt? Lili?
- Igen! Már kint van a háza előtt.- mondtam
- Oké....Már meg is érkeztünk. -állt meg a ház előtt
- Sziasztok!- szállt be Lili
- Szia!- köszöntünk
- Milyen volt az edzés?
- Szuper....-néztem hátra
- Ja...Kb. 10 perc belőle. Tényleg jó volt!- kacagott Frady
- Hogy érted, hogy 10 perc? Mit csináltatok akkor eddig?- nézett ránk
- Futottunk!- mondtam
- Hát...Nem vagytok semmit az biztos.
- Hát...Ez van. Ismersz!- mosolyogtam rá
- Akkor anyukádékhoz megyünk igaz?- nézett rám Frady
- Igen.
- Oké!
- Amúgy innen mennyi idő odaérni?- kérdezte Lili
- Hát ha lassan megyünk 10 és ha gyorsan akkor 5 perc.
- Oh.
Az út többi részét Frady és Lili átbeszélték. Én nem nagyon szóltam bele mert elvoltam a saját gondolataimmal. Hogy milyen lesz ez a találka. Hogy mit mond majd Tom, mert ők igazából a távolság miatt szakítottak és nem azért mert nem egyeztek, szóval még bármi lehet köztük.
- Megérkeztünk.- szállt ki Lili és egy nagyot fújtatott
- Ideges vagy?- álltam melléje
- Kicsit.
- Nem kell. Semmi baj nem lesz. Ne aggódj.- fogtam meg a kezét és úgy sétáltunk be
Bekopogtunk és anya nyitott ajtót.
- Sziasztok!
- Szia anya.- öleltem meg
- Lili?- nézett barátnőmre
- Szia Kate.
- Te jó ég. Hát, hogy?
- Lili...- jött oda apa is
- Szia apa!- köszöntem neki
- Szia Liz. Jöttél látogatóba?- kérdezte apa
- Nem igazán. Az a helyzet, hogy Londonba költöztem mert itt kaptam egy nagyon jó egyetemet és előtte itt akarom kijárni a végzős osztályt, hogy legyek úgymond képben a dolgokkal.- mosolyodott rájuk
- Oh. Ez remek ötlet.- anya
- Anya.Tom merre van?- kérdeztem
- Fent. Tom! Lejönnél egy percre?- szólt fel anya
- Jövök!- érkezett a válasz
- Addig üljetek le.- mondta apa Lilinek meg Fradynek
- Mi a baj anya?- jött le Tom- Li- Lili?- lepődött meg
- Szia.- mosolygott rá
- Te jó ég!- ölelte meg- Hogy kerülsz te ide?
- Hát...Ideköltöztem. Mármint nem ide hanem Londonba.
- Ez komoly?
- Igen.
- Te jó ég.- ült le
- És Lizel egy suliba járok.- nézett rám
- Ja. Ha már így szóba került akkor én elmondanám, hogy arra a döntésre jutottam, hogy magántanárt fogadok és abbahagyom a sulit, mert nem bírom így a tánc mellett még azt is.- mondtam el
- Na ne! Ne! Ne! Ne!- állt fel Lili
- De tényleg elég nehéz így. Meg a másik, hogy elegem van abból, hogy a One Direction rajongók nem szállnak le rólam. Ez nekem sok.- magyaráztam el
- Mit fogunk mi csinálni nélküled?- nézett rám Frady
- Hogy érted, hogy mit? Nem fogok világgá menni.- mondtam
- Én teljes métékben támogatlak Liz.- mondta Tom
- Köszönöm.
- Mi is kicsim. Ha szerinted így jobb lesz akkor csináld ahogy jónak gondolod.- apa
- Azt hiszem mi sem tehetünk ellene.- szomorodott el Lili
- Nem. Már eldöntöttem.- mondtam határozottan
- És mióta vagytok együtt?- nézett anya Fradyre meg Lilire
- Hát...Fradyvel csak osztálytársak anya.- javítottam ki hamar de így elég kínos volt
- Oh! ne haragudjatok a kombinálásért.- kért bocsánatot
- Semmi gond!- Lili
- Ja Liz. Mivel szombaton szülinapod lesz ezért szeretnénk ha átjönnétek egy ebédre. Mit mondasz?- terelte anya a témát
- Rendben. De ne csinálj nagy dolgot belőle.- néztem rá
- Oké- oké.
- Megyek kinyítom.- indultam az ajtó fele mivel kopogtak
- Rendben.
- Heló!- emelt meg Niall az ajtóban
- Szia Niall!- tett le.-A többiek?- kérdeztem.
- Liamék meg Zayn most parkolnak, de Harry meg Louisék is jönnek hamarosan.- mondta de erre már Liamék meg Zayn is megérkezett
- Szia Liz.- puszilt meg Liam
- Sziasztok! Dani. Hol voltál ma? Kerestelek.- mondtam
- Oh...Hát gyűlés volt.- makogott
- Értem! Akkor meg gyertek már bennebb.- mosolyogtam rájuk
- Oké.
Bementünk az ebédlőbe és mindenki helyet foglalt.
- Srácok, csajok. Bemutatom nektek Lilit a legjobb barátnőmet, Franciaországból. És Lili, bemutatom neked...Ő itt Liam Payne, Danielle Payzer, Niall Horan, Zayn Malik, Perrie Edwards. A csapa többi tagja meg rejtélyes okok miatt eltűnt.- kacagtam
- Itt vagyunk!- vágódott be Louis az ajtón és utána Eleanor majd a végén Harry.- Hiányoztam csajszi?- ölelt át Louis
- Nagyon! El sem tudod képzelni, hogy mennyire.- kacagtam adtam neki egy puszit
- Jaj! Ezt visszafogod még kapni.- nézett rám
- Persze!- kezdtem el csikizni
- Na jó! Hagyjátok már abba.- kacagott Eleanor
- Ja Lili. Ő itt Eleanor Calder és Louis Toml....Hogy is hívnak?- néztem Louisra
- Ha ha!- grímaszkodott Louis
- Sziasztok! Nagyon örvendett.- fogtak kezet Lilivel
- Kezdek féltékeny lenni.- jött oda Harry és megcsókolt
- Bolond vagy!
- Oh! Lili!- puszilta meg Lilit is
- Szia Harry.
- Képzeld Harry, anya áthívott szombatra ebédelni.- mondtam
- Oh! Az szuper.- mosolygott rám, mint ha ma
már tudott volna róla
- Ja. Tényleg az.
- Éhesek vagytok e? - állt fel anya
Mindenki nemleges em válaszolt ezért végül arra döntöttünk, hogy haza megyünk mert mindenkinek elég fárasztó volt a mai nap. A srácok hazamentek, már csak mi voltunk meg Lili.
- Anya, azt hiszem, hogy mi is megyünk mert elég fáradt vagyok én és Harry is. Úgyhogy majd holnap találkozunk. - pusziltam meg
- Rendben kicsim. Ahogy gondoljátok.
-Lili merre van? - nézett körül Harry
- Itt vagyok.- jött le a lépcsőn
- Lili, jössz velünk vagy maradsz? - kérdeztem
- Hát nem is tudom. Lenne még amit megbeszéljünk.- nézett Tomra
- Igen. Maradj és ha gondolod majd hazaviszlek.- ajánlotta fel a testvérem
- Hát.....Végül is. - egyezett bele
- Na jó. Akkor mi megyünk is. Sziasztok! - indultunk ki
- Sziasztok!
Beültünk az autóba és indultunk is.
- És.....Milyen volt ma a stúdióban? - kérdeztem
- Hát... Tűrhető. Bár eléggé elfáradtunk. És még a jövő hét sem lesz jobb mert sokat kell dolgoznunk a turné miatt.- nézett rám elszomorodva
- Akkor egy újabb hét egyedül? - néztem ki az ablakon
- Úgy tudom, hogy Eleanorék szabadok lesznek.
- Úgy mint most? - kérdeztem flegmán
- Nem tudom!
- Nem azért mondom de mostanában komolyan mint ha leakarnának rázni. - mondtam sértődötten
- Hát...nem hinném, hogy direkt csinálnák.
- Lehet. Csak olyan rossz volt egyedül. Ezért arra gondoltam, hogy mi lenne ha egy kis időre Frady oda költözne hozzánk? - néztem rá
- Mi? Minek?- lepődött meg
- Tudod épp most válnak a szülei és nincs a legjobban. Arról meg nem is beszélve, hogy te egész héten elleszel foglalva a munkával. Nem szeretnék egyedül lenni. Kérlek! - néztem rá
- Oké - sóhajtott
- Komolyan beleegyezel? És nem kezdesz féltékenykedni?
- Nem! Bem mert megbízom benned.- fogta meg a kezem
- Aranyos vagy.
- Mint mindig. - vigyorgott rám
- Hmm....Holnap az utolsó nap a suliban. - gondoltam bele
- Igen. És én meg keresem neked a legjobb magán tanárt. Persze ha szeretnéd.
- Az szuper lenne.
- Na gyere! - állította meg az autót
Bementünk a házba. Összeszedük holnapra a cuccokat és lefekudtünk. Nem kellett sok hamarosan mind a ketten aludtunk....................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése