*Szombat reggel*
*Harry szemszöge*
Reggel hét óra volt, amikor csengetett az óra. Gyorsan leállítottam, hogy Liz ne ébredjen még meg majd felkeltem és felöltöztem. Amilyen csendben csak tudtam kimentem a szobánkból és megpróbáltam összeszedni a cuccokat a hétvégi bulira. Az én ruháimat öt perc alatt elrendeztem de a Lizétől valósággal rettegtem. Nem igazán tudtam, hogy mit lehet ilyenkor összepakolni egy lánynak, ezért pár ruhát összeraktam és arra döntöttem, hogy biztosabb ha felhívom Lilit és megkérdem tőle. Letettem a kis táskát amibe Liz ruhái voltak és elővettem a telefonom, hogy felhívhassam Lilit.
- Szia Harry! Mi van?- szólt bele morrogva
Csak ekkor vettem észre, hogy még csak hét óra.
- Sajnálom, hogy megébresztettelek, hidd el nem tettem volna ha nem lett volna ilyen fontos.
- Jól van Harry. Mondjad!- kacagott bele az ásításába
- Hát...arról lenne szó, hogy összepakoltam Liznek a hétvégére de nem tudom, hogy valami fontosat kihagytame. Segítenél kérlek?- kértem meg
- Ömmm....Oké...Ha 10 perc múlva ott leszek akkor az megfelel?
- Persze. Imádlak Lili.- tettem le a telefont
Még 10 percet sem kellett várnom már Lili meg is érkezett
- Na szia!- nyitottam ajtót
- Szia. Liz?- nézett körül
- Alszik.- hívtam be
- Oh. Akkor csendesen!
- Igen! Gyere!- kísértem fel az emeletre
- Hol van a táska?- nézett körül a gardróbba
- Ott!- mutattam a földön levő kis táskára
- Mi? Hogy fért bele abba minden?- nézett rám
- Hogy- hogy? Hát rendesen!- vontam meg a vállam mire ő odasétált a félig megpakolt táskához
- Egy nadrágot raktál?- nézett rám nagy szemekkel
- Igen! Mert? Nem elég?
- Ezt most komolyan kérdezted?- mosolygott fel rám
- Igen! Miért?
- Harry! Egy egész hétvégéről van szó, nem csak egy napról vagy pár óráról.
- Oké. Felfogtam. Akkor rakj be neki még cuccokat.
- Akkor meg hozz egy másik táskát.- adta ide az elsőt
- Oké.
Átmentem a kacatos szobába és elvettem onnan egy kicsit méretetsebb táskát. Nem gondoltam, hogy Lilinek sikerülhet ezt is telepakolnia.
- Ez megfelel?- adtam oda
- Tökéletes. Na akkor kell ez, ez, ez, ez, ezek, ez, ez és még ez a pár.- tette bele a táskába
- Te jó ég! Ez mind?- néztem bele
- Ez a minimum. Most még arra lennék kíváncsi, hogy merre vannak a sminkes cuccok meg ilyenek?
- Ömmm....Talán a mosdóban.- kísértem el oda is
- Remek! Akkor innen pár cucc és minden kész.
Miután késznek nyílvánította az óriási csomagot megfogtam a táskát és kivittem a kocsiba, majd hamar visszamentem és leültem Lili mellé a kanapéra
- Köszi, hogy segítettél. Tényleg.
- Igazán. Semmiség volt.
- Mennyi az idő?- kérdeztem
- Ha minden igaz akkor 9 óra.- nézett a csuklójára
- Oh...Akkor már elég késő van.
- Hahó.- jött le Liz az emeletről- Lili?- lepődött meg
- Szia.- pusziltam meg- Boldog szülinapot szerelmem.
- Köszönöm. Aranyos vagy.
- Boldog szülinapot!- ölelte meg Lili is
- Köszi szépen. Hát te, hogy kerülsz ide?- ült le mellém
- Ömmm...izé....- makogott
- Lili átjött, hogy menjünk együtt anyudékhoz és amíg vártuk, hogy felkelj addig meghívtam egy kávéra.- füllentettem egyet
- Ja...De a találkozóig még van két óra.- nézett ránk kíváncsian
- Ömmm....igen. Én hívtam, hogy jöjjön át, hogy kicsit tudjunk beszélgetni. Csak elfelejtettem szólni. Bocsi.- mosolyogtam rá
- Oké. Akkor én is iszom egy kis kávét. Ti kértek még?- indult a konyha fele
- Én nem köszi.- Lili
- Oké? Harry?
- Nem köszi. Felszaladok az emeletre. Pár perc és jövök.
- Oké.
Ahogy felértem egyből hívni kezdtem Louist.
- Na szia.- szólt bele
- Heló. Akkor minden rendben van?- kérdeztem
- Persze, hogy igen. Kateéknél találkozunk ugye?
- Igen. Úgy lesz, hogy z ebéd vége fele fel fog hívni minket Paul, hogy valami fontosat mondjon és mi mind az ötön lelépünk. Aztán arra gondoltam, hogy Eleanor felveti az ötletet, hogy menjenek ki valamerre egyet és Rob meg Tom kihoznák a házhoz őket ahol mi már rég várjuk és mindent elkészítettünk. Mit szólsz?- meséltem el a tervet
- Szuper ötlet. Így csodás lesz.
- Remek, akkor két óra múlva találkozunk.
- Oké. Heló!- tette le a telefont.
Arra döntöttem, hogy felhívom Fradyt ő mindennel kész vane.
- Mondjad Harry!- lihegett a telefonba
- Mi van? Miben fáradtál így el?
- Most szedtem össze a hiányzó lufikat és az üzletből futok.
- Ja oké. Akkor minden rendben van?
- Igen persze.
- Jó. Akkor hamarosan találkozunk.- köszöntem el
- Heló.
Mivel már fent voltam arra döntöttem, hogy előveszem a cuccaimat amibe megyek Kateékhez, ezért bementem a gardróbba de sehogy sem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel.
- Liz? feljönnél egy percre?- kiáltottam le
Nem válaszolt csak Lili érkezett meg két perc múlva.
- Ömmm....Liz, lehet ha mégis jobb lett volna ha te jöttél volna fel.- nézett végig a meztelen felsőtestemen
- Mi a baj?- jött fel ő is- Harry?! Mit csinálsz?- nézett rám
- Nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. Ez? Vagy ez?- mutattam fel két ruhadarabot
- Hát...Szerintem szinte tök egyforma a kettő.- mosolygott rám
- Nem...Nem az.
- Tényleg nem az Liz. Harry, szerintem vedd a jobb kezedben levőt.- mondta Lili
- Oké. Azt jobban is szeretem.
- Látod, hogy mégis jobb, hogy te jöttél fel. - kacagott Liz
- Ja...- pirult bele Lili
- Na jó. Akkor ha kész vagyok lemegyek.- mondtam
- Jó. Ahogy gondolod.- indultak el lefele
*Liz szemszöge*
Visszamentünk a földszintre és megittuk még a maradék kávénkat. Nemsokára Harry is megérkezett és csatlakozott hozzánk. Addig beszélgettünk, hogy azon kaptam magam még csak egy fél óra van az indulásig és még tusolnom is kellett. Ezért hamar felmentem az emeletre és beálltam a tus alá. 10 perc alatt kész is voltam és indultam a gardróbhoz, hogy kiválaszthassam a ruhámat. Sokat gondolkodtam, hogy mit vehetnék fel mert nem akartam túl elegáns sem lenni és túl sportos sem lenni és mivel Harry inget vett ezért én is egy lenge virágos ruha mellett döntöttem egy kis sarúval.
Miután felvettem a ruhát bementem a mosdóba és feltettem egy enyhe, natúr sminket és megszárítottam a hajam ami autómatikusan begöndörödött. De sehol sem találtam az egyik szempillaspirálomat, szerencsémre többet is tartottam itthon.
- Harry? Nem tudod merre van a zöld tubuzsos szempillaspirálom?- kiáltottam le
- Az amelyiken kék írás van?- kérdezett vissza
- Igen! Láttad valahol?
- Persze. Ott a tásk....- de nem fejezte be
- Hol? Nem értettem.
- Bocsi. Nem emlékszem. Azt hiszem a múltkor mikor ideadtad, hogy elrakjam ott hagytam anyukádéknál. Ne haragudj.- kért bocsánatot
- Oké. Semmi gond. Megoldom.
Befejeztem a sminkem és én is lementem Harryékhez.
- Kész vagyok.
- De szép vagy!- állt fel Harry
- Köszi.
- Annyira aranyos, hogy mindig megdícséred.- mondta Lili
- Igen. Tényleg aranyos.- pusziltam meg Harryt
- Mehetünk?- fogta meg a kezem Harry
- Igen. Ti menjetek. Én addig bezárok.- mondtam
- Oké.
Bezártam az ajtót és én is kimentem az udvarra. Szeptember volt de még most is erőssen sütött a nap, eléggé meleg volt.- Gyere Liz.- hívott Harry
Beszálltam az autóba és indultunk is anyáék fele. Nem kellett sok hamar megérkeztünk. Már nyitottam volna be mikor Rob nyitotta ki az ajtót.
- Sziasztok.- puszilt meg minket és kezet fogott Harryvel- Boldog szülinapot tesókám.- puszilt meg még egyszer
- Köszi. Merre mész?- kérdeztem
- Ki. Kint süt apa és megnézem, hogy halad. De ti menjetek be mert anyáék már várnak.
- Oké. Megyünk.
- De Harry ha van kedved akkor gyere te is hátra. Liam és Niall is hátul vannak.- hívta magával
- Oké. Én akkor hátralépek.- csókolt meg
- Rendben.- mosolyogtam rá és bementem
- Liz!- kiáltott utánam Eleanor
- Sziasztok.
- Elkéstünk! Mondtam, hogy el fogunk késni!- szídta Louist- Amúgy sziasztok!- köszönt nekünk
- Nem késtetek el. Mi is csak most jöttünk.- mondtam
- Akkor jó. És Boldog szülinapot!- adott ide egy nagy csokor virágot és egy nagy ajándékcsomagot
- Köszönöm. Nagyon aranyosak vagytok. De mondtam, hogy ne csináljatok belőle nagy dolgot.
- Oh....Itt azért még van valami.- vett elő Louis egy dobozt
- Mi van benne?- néztem rá sokat sejtően
- Torta.- kacagott Eleanor
- Oh. Répatorta.- kacagtam el magam a kinyítása után
- Nagyon finom elhiheted. Én készítettem.- vigyorgott rám Louis
- Oh. Akkor nem tudom, hogy meg merjeme enni. Vajon meghalok?- kacagtam
- Nem tudom. De egy próbát megér.- vonta meg a vállát
- Na jó. Akkor menjünk be. Gyertek.- csuktam be az ajtót
- Liz.- jött oda Tom- Boldog szülinapot.- puszilt meg
- Szia Tom. Köszi. De elvennéd ezeket kérlek?- adtam oda neki az ajándékokat
- Persze. Leteszem a nappaliban. Ti menjetek be az ebédlőbe. Jövök én is két perc.
- Oké. Köszi.
- Sziasztok.- jött felénk anya
- Szia.- öleltem meg
- Boldog szülinapot kicsim.
- Köszönöm anya.
- Sziasztok. Boldog szülinapot.- jöttek oda Danielle és Perrie
- Nagyon köszönöm.- mosolyogtam rájuk
- Né ki van itt!- jött be Niall meg a többiek
- Sziasztok.
- Szia nagylány! Akkor boldogat.- ölelt át a szőkeség
- Köszönöm.
- Mit is hoztam neked? Áh...Itt van.- vett elő a zsebéből egy dobozt.
- Oh. Ez....- néztem rá majd a dobozra
- Nyisd ki.- mosolygott rám
- Ömmm legyen.
Amikor kinyitottam a dobozt egy csodálatos nyakék volt a dobozban. Lenyűgözően nézett ki és egy ilyen gyémánt kővel kirakott nyaklánc nem kevés pénzbe kerül.
- Niall ez...ez..ezt nem fogadhatom el.- makogtam össze vissza
- De. Elfogadhatod. Sőt. Kérlek, fogadd el!. -nézett rám gyönyörű kék szemeivel
- De hát ez egy...Egy méreg drága nyakék. Ez...Édes istenem Niall.- sóhajtoztam a nyakéket bámulva
Szó mi szó tényleg elragadó szépség volt az a kis nyakék.
- Megengeded, hogy feltegyem?- kért meg
Mindenki csak csodálkozva nézett minket, főleg Harry, szerintem nem esett neki jól, hogy Nialltől ilyen ajándékot kaptam. Tappintatlan lettem volna ha nem engedem meg Niallnak, hogy feltegye a tőle kapott ajándékot, de akkor is tappintatlan lettem volna ha megengedem mert akkor Harryt hoztam volna kínos helyzetbe. Így sikerült két tűz közé kerülnöm.
- Ömmm....Azt hiszem, hogy biztosabb ha a dobozban marad.- mondtam mosollyal az arcomon
- Oké. Ahogy gondolod.- tette vissza a dobozba és a kezembe adta
- Köszönöm. Nagyon szépen.- öleltem meg.
- Szivesen.
- Akkor ha már így ajándékozunk akkor mi is odaadnánk neked szerény kis ajándékunkat.- kacagott Liam Niallra nézve
- Köszönöm szépen.- pusziltam meg mindkettejüket
- Na hát én igazából nem tudtam mit vehetnék ezért csak egy bicajt hoztam, mivel eszembe jutott, hogy mondtad újat akarsz venni csak még nem volt rá időd. Na hát én vettem neked egyet. Remélem tetszeni is fog.- ölelt át Zayn
- Köszönöm Zayn. Igazán figyelmes vagy.- mosolyogtam rá
- Van az ülés alatt egy boríték. Olvasd el majd ami benne van.- súgta a fülembe
- Mindenképp elfogom olvasni.
- Mi is odaadnánk.- jött oda Mike meg Frady egy nagy csomag valamivel.
- Köszi srácok. Aranyos tőletek.
- És itt a mi ajándékunk is.- jött oda Greta.
- Oh. Basszus...Ti megvettétek ezt a ruhát meg cipőt amit már egy hete nézegetek magamnak? De szeretlek titeket. Tényleg.- pusziltam meg testvéreméket
- Mi is Liz.
- Én is boldog szülinapot kívánok.- ölelt át Lili
- Köszönöm.
- Parancsolj.- adott ide egy hatalmas dobozt.
- Istenem. Annyit költekeztetek. Szóltam, hogy ne csináljatok belőle nagy dolgot.- néztem Niallra
- Liz. Ez a 18. születésnapod, ilyenkor semmi sem lehet túlzás.- mondta Niall
- Igaza van Niallnak! Boldog szülinapot!- ölelt meg Perrie és ideadott egy dobozt
- Köszönöm. Mi ez?- néztem rá
- Bontsd ki!- mosolygott
- Oh. Egy fényképezőgép. Istenem.....köszönöm. Tom akkor azt hiszem majd órákat kell vennem tőled.- kacagtam
- Persze, neked bármikor tesókám.- puszilta meg a hajamat- Na de akkor én se maradjak ki a sorból....Én vettem neked egy...Izé....Hogy is hívják?- mosolyodott bele- Inkább nem mondom meg. Majd megtudod.- és azzal adott egy puszit
- Hát...Nem tudom, hogy mit de köszönöm.- kacagtam
- Igazán szívesen.
- Kicsim....Mi is átadnánk neked a kis ajándékunkat.- jött oda apa meg anya
- Oh. Ez egy utalvány?- néztem a kis papírra
- Igen. A sportüzletbe. Gondoltuk, hogy hagyjuk te döntsd el mit szeretnél magadnak.- puszilt meg apa
- Köszönöm. Nagyon aranyosak vagytok. Tényleg mindenkinek nagyon hálás vagyok azért, hogy itt van és velem ünnepli ezt a számomra nagyon fontos eseményt.
- Igazán nincs mit.- ölelt át Louis tettetve a sírást
- Ne szórakozz te!- löktem meg
- Megint kezdik!- sóhajtott Eleanor
- Na, amíg el nem komolytalanodnátok teljesen addig én szeretnék mondani valami.- állt fel Harry az asztal mellől- Először is Boldog 18. születésnapot szerelmem, másodszor meg köszönettel tartozom nektek Kate és Sam. Ha ti nem lettetek volna akkor ez a gyönyörű lány- fordult felém- most nem lehetne itt és nem ünnepelnénk együtt őt. Tudom, hogy mindenkit megleptünk azzal, hogy ilyen hamar összeköltöztünk és, hogy ilyen hamar kialakult köztünk valami, de ti is tudjátok, hogy van ez. A szerelmet nem lehet irányítani és én ha nem vagyok a közeledben Liz, úgy érzem mint ha egy darab hiányozna belőlem, mintha nem lennék egész ember. Szóval még egyszer köszönet nektek.- nézett anyáék fele
Ezután a mozdulata után térdre ereszkedett és felnézett rám, majd elővett egy kis doboz.
Ebben a pillanatban mindenkinek elállt a lélegzete a lepődöttségtől.
Nem tudom szavakba foglalni, hogy mit éreztem akkor. Hirtelen egy olyan érzés támad belém, hogy nem akarom azt amit most Harry csinál és, hogy én erre még nem vagyok kész. Legszívesebben elfutottam volna de azt nem tehettem meg Harry miatt. Abban a pillanatban akartam is Harryt meg nem is. Átfutott az agyamon az összes jó pillanatunk és az összes rossz is. De nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni mert Harry már nyitotta is a dobozt és én ezzel párhúzamosan csuktam a szemem. Kis idő után hallottam, hogy mindenki sóhajtott ezért kicsire nyitottam a szemem. Mikor megláttam, hogy mi van a dobozban mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Hatalmas megnyugvás volt, hogy a dobozban nem egy gyűrű ékeskedett hanem egy kulcs.Szerintem mindenki megkönnyebbült, mikor meglátta, hogy Harry nem eljegyezni akart hanem csak megviccelni.
- Egy kulcs?- néztem rá boldogan
- Igen! Egy kulcs. Majd meglátod melyik zárt nyitja.- mosolyodott el és felállt
- bolond vagy!- csókoltam meg
- Tudom Liz.- ült vissza az asztalhoz
- Ne haragudjatok de fel kell vennem!- állt fel Louis az asztaltól
- Semmi gond! Menj nyugodtan.- mosolyogtam rá
Nem kellett sok Louis hamar vissza is jött de nagyon szomorúnak tűnt. Mintha rázúdították volna az egész világot.
- Valami gond van?- kérdeztem
- Semmi!- ült le búskomoran
- Látom! Olyan vagy mint akiből kiölték a hülyeséget
- Igazad van! A helyzet az, hogy most hívott Paul, hogy siessünk be mert valami gubanc van a turnéval és ha most nem megyünk be akkor az egész évi munkák kárba megy. Persze megmondtam neki, hogy nem megyünk sehova.- nézett rám halál komolyan, még sosem volt ennyire komoly
- Nem! Hívd fel, hogy bementek. Miattam nem megy kárba egy egész év!- néztem rájuk
- Szó sem lehet róla. Komolyan ez a pali mindig akkor hív amikor épp nem kéne.- ordított Harry
- Hé Harry! Semmi gond! Bementek, és majd mikor elmondta amit akar visszajöttök.- próbáltam kicsit lenyugtatni
- Csak az a baj, hogy ez egy több órás dolog lenne.- mondta Louis
- A francba is.- háborogtak már a többiek is
- Semmi gond! Ez sokkal fontosabb mint a szülinapom srácok.- erőltettem egy mosolyt
- Nem lenne gond kicsim ha elmennénk?- ölelt át Harry
- Nem! Menjetek nyugodtan. Tényleg.- mosolyogtam rá
Bár nem esett jól, hogy itt kellett hagyjanak de tudtam, hogy ez sokkal fontosabb mint, hogy én jól érezzem magam.
- Ne haragudj!- jött oda Liam
- Semmi baj Liam. Ez van.
- Tényleg bocs!- puszilt meg Louis meg Niall
- Tényleg nem gond srácok!
- Na jó! Akkor sziasztok!- búcsúztak el
- Amint tudunk majd jövünk.- nézett vissza Harry
- Oké.- pusziltam meg és becsuktam az ajtót- Na de lányok! Azért tortát azt együnk!- mondtam hatalmas mosollyal a számon, de nem nagy kedvem volt hozzá
- Lányok! Kösz!- állt fel Mike meg Frady
- Ja.- bólogatott Tom
- És rólam nem is beszélve!- kacagott apa
- Oké. Akkor fiúk lányok. Így jobban tetszik?- kacagtam
- Sokkal.- mondta Mike
- Na jó. Akkor hozom a tortát.- állt fel anya
- Oké.
Nem sokára már jött is vissza a tortával.
- Anya. De szép.- mosolyogtam rá
- Tényleg. Gyönyörű.- nézték meg a többiek is
- Kár, hogy ezt Harryék nem láthatják.- mondta Mike ami ismét elrontotta a kedvem.
- Semmi gond Liz. Megörökítjük neked.- vette elő az új fotógépemet Tom
- Tényleg ez szuper ötlet.- mosolyogtam rá
Amilyen hamar lefotóztuk, olyan hamar meg is ettük. A srácoknak tettünk félre pár szeletet és a többi mind elfogyott.
- Tudjátok mi jutott eszembe?- nézett rám Eleanor
- Mi?- kérdeztem
- Az, hogy van egy jó kis hely a város szélén ahova elmehetnénk. Mit szóltok?- vetette fel az ötletet
- Szuper lenne!- mondta Perrie Eleanort nézve
- Nekem is tetszik az ötlet.- helyeselt Mike
- Tényleg. Menjünk.- állt fel Frady és Tom
- Liz? Te mit szólsz hozzá?- kérdezte Rob
- Hát...Nem kéne megvárni Harryéket?- kérdeztem
- Szerintem nincs értelme. Ki tudja mikorra jönnek. Az is lehet, hogy egész késő estig elhúzódik majd a dolog.- mondta Eleanor
- Igaz....Hát...akkor legyen.- egyeztem bele én is
- Na akkor szedjük le az asztalt.- állt fel Greta
- Nem! Menjetek nyugodtan, én majd ezt a felét elintézem.- mondta anya
- Miért? Ti nem jöttök?- kérdeztem
- Nem! Ez már nem a mi életterünk, hagyjuk, hogy ti élvezzétek ki magatokat.- mondta apa
- Ahogy gondoljátok.
- Na akkor, hogy utazunk?- kérdezte Tom
- Én megyek veled! Még jön valaki?- néztem a többiekre
- Én megyek!- jött oda Eleanor
- Oké! Akkor én meg megyek Robékkal.- mondta Perrie
- És akkor jöjjön még Mike és Lili velünk és veletek meg Frady. Akkor meg is vagyunk.- magyarázta Rob
- Oké!- helyeseltem
- Na akkor jó utat.- köszöntek el anyáék
- Sziasztok!- pusziltam meg őket
- Vigyázzatok magatokra.
- Oké.
- Ki megy elől?- kérdezte Tom
- Menj te mert Eleanor tudja az utat.- válaszolt Rob
- Oké. akkor ott találkozunk.- szállt be mindenki az autóba
~*******************~
Már vagy egy órája, hogy autókáztunk, mikor egy kis mezei útra tértünk. Gondoltam, hogy már nem lehetünk messze.
- Merre vagyunk? Sok vane még?- kérdeztem Eleanort
- Nem! Mindjárt megérkeztünk.
- Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy a világ vége fele haladunk.- kacagtam
- Megjöttünk.- mondta Eleanor
Ekkor befordultunk egy kicsi házhoz. Kis eldugott hely volt de gyönyörű. Mindenhol madarak röpködtek és énekeltek, csobogott a patak. Csodás hely volt.
- Istenem. De szép hely!- szálltam ki
- Akkor várj amíg meglátod a házat belülről.- indultunk el feléje
- Hát...Simán eltöltenék itt egy hétvégét, csak Harryék hiányoznak.- nyitottam én be elsőnek
Ahogy benyitottam szinte megállt a szívem.Hirtelen nem tudtam mit mondani csak álltam ott lefagyva. Meg sem tudtam szólalni. Ott volt a kis házban az egész csapat egy nagy tortával a kezükben a happy birth day- t énekelve és én még mindig csak álltam ott szó nélkül.. Annyira jól esett amit csináltak, hogy nem tudtam megmukkani sem csak pár könnycsepp nyert szabadulást a szememből.
Visszacsókolni is alig tudtam úgy folytak a könnyeim.
- Akkor hallgasd meg ezt!- jött oda Niall a gátárjával és eljátszott egy dalt amit ő írt nekem kimondottan a szülinapomra
A végére már annyi könnyem elfolyt, hogy nem csak Londont hanem az egész világot el lehetett volna árasztani velük.
- Köszönöm nektek! Annyira hálás vagyok mindenért.- nyögtem ki valahogy.........................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése