23. Fejez

Sziasztok! Itt van még egy rész...Kicsit bűntudatom volt, hogy olyan hosszú ideig nem volt rész ezért siettem nektek egy kicsit. A részről meg csak annyit, hogy egyik kedvenc részeim közé tartozik, és az elkövetkező három rész is. Jó olvasást nektek és ne féljetek kommentelni. Nektek nem telik sokba de nekem rengeteget jelent. Előre is köszi!:))) Puszi nektek.

*Harry szemszöge*

Reggel mikor megébredtem Liz már nem volt mellettem. Gondoltam, hogy kimehetett a mosdóba ezért én is felkeltem.
- Kicsim? Itt vagy?- néztem be az említett helyiségbe
- Lent vagyok!- kiáltott vissza
Lementem és Liz már készem volt csak a füzetét bújta.
- Miért nem költöttél fel engem is?- csókoltam meg
- Hát mert még korán van és egy kicsit akartam tanulni.- magyarázta meg
- Értem!  És? Hogy megy a tanulás?- kérdeztem
- Hát...Nem akarok panaszkodni...De ez egy kicsit sok tudod a fotózás, suli és még a tánc is hát.......- hajtotta le a fejét
- Elhiszem! Engem nem kell meggyőznöd. És van valami terved, hogy jobb legyen?
- Gondolkodtam egy magán tanáron. Mit gondolsz?- nézett rám
-Szerintem tök jó ötlet. Talán így még több időnk lenne egymásra. Amúgy nagyon szexisen áll ez a szemüveg!- mosolyogtam rá
- Oh! Köszi!- vette le









- Most már csak az a kérdés, hogy anyudék mit szolnak majd az ötlethez.
- Nem tudom! De szerintem belemennek.- állt fel
- Igen! Hát ahogy apudat ismerem biztos.
- Ja. Figyelj Harry! Ma nem kell menjek táncot tanítani. Nem csinálunk valami közös programot?- nézett rám nagy szemekkel és ez nem jó mert nem mondhatok neki igent a szülinap szervezése miatt, pedig nagyon szívesen lennék vele.
- Hát...Az a helyzet, hogy ma is rengeteget kell dolgoznunk. Nem tudok eljönni.- mondtam szomorúan
- Oh! Már megint?- szomorodott el ő is
- Igen! Tudod most ez a turné plusz munkát igényel.- füllentettem
- Na nem baj! Akkor meg felhívom Eleanort, hogy jöjjön át, hogy ő se meg én se unjuk magunkat.- mondta
Valamit tennem kellett. Nem akartam, hogy Eleanor megint lerázza őt mert az egy kicsit feltűnő lenne így gondoltam gyorsan kitalálok valamit.
- Louis a tegnap azt mondta, hogy El valami régi barátnőjét látogatja meg ma. Ja meg Dani dolgozni fog és Perri ő...ő az anyukájánál lesz!- találtam ki valamit
- Oh! Ammm...Figyelj! Zavarnék ha én is bemennék a stúdióba?- kérdezte
Annyira sajnáltam, hogy megint lerázom, de nem tehettem mást.
- Ammm......Annyira szarul jön ki ez ez egész de tudod tényleg rengeteg dolgunk van ma és semmi időm nem lenne rád. Annyira rossz így de már nem tart sokáig. Ígérem!- öleltem át
- Akkor....Oké! Azt hiszem átmegyek anyáékhoz..- mondta de láttam rajta, hogy nagyon rosszul esett neki
- Tényleg sajnálom!
- Semmi gond! Megértem! Ez a munkád része!- mosolygott rám egy erőltetettet
- Köszönöm!- adtam a homlokára egy puszit.
Örvendtem, hogy nem haragudott meg emiatt mert akkor el kellett volna mondanom neki mindent. De szerencsére ez nem történt meg
- Na akkor mehetünk?- indult el
- Persze!

                                                           ~****************~

Már Louisék fele tartottam mikor Liam hívott.
- Szia! Mondjad!- szóltam bele
- Szia Harry! Már itt vagyunk a háznál, de elfelejtettük kihozni a reflektorokat.....Nem hoznátok el légyszí?- kért meg
- De, persze! Honnan kell elhozni?
- Tudod! Ott a Juice mellett van az az elektronikus üzlet....Na onnan.- magyarázta el
- Oké! Akkor jövünk mi is nemsokára!
- Oké! Helló!
- Szia!- kanyarodtam be Louisék utcájába
Kiszálltam az autóból és elindultam befele. Kopogtam de nem nyitottak ajtót. Csengettem is de semmi. Végül arra döntöttem, hogy felhívom Louist. Nem kellet sok Louis márt bele is szólt.
- Merre vagytok?- kérdeztem
- Bocsi, csak Paul felhívott, hogy beszélni akar velünk és mondtam, hogy sok a dolog így velem is megelégedett. Most jöttünk ki az irodából.- magyarázta
- És mit akart?- szálltam vissza a kocsiba
- Hát...Semmi jót! A turnéval kapcsolatban, de majd elmondom kint! Te merre vagy?- kérdezte
- Nállatok! Voltam! Most indultam el! Kint találkozunk!- tettem le
Gyorsan elvettem a reflektorokat és elindultam ki a házhoz. Nem kellet most csak egy háromnegyed óra és megérkeztem.
- Sziasztok!- vettem ki a reflektorokat a kocsimból
- Helló! Várj! Segítek!- jött oda Louis
- Kösz! Hogy álltok?- néztem körül
- Remekül! Hamarosan megvagyunk a naggyával.
- Na az szuper! És Louis, mit beszéltél Paulal?- kérdeztem
Láttam, hogy erre a kérdésemre mindenki nagyon szomorú lett. Nem tudom mit mondhatott Paul de nem lehet valami jó ha mindenki ilyen savanyú tőle.
- Hát...Elmondta, hogy két hét múlva lesz a turné.
- És addig kell egy úja dal!- Zayn
- Igen!
- Na ez nem olyan rossz hír! Vagy van még valami?- kérdeztem félve
- Hát....Ne legyél túl dühös de....Sajnos Paul nem tudta megoldani, hogy........hogy a lányok jöhessenek velünk a turnéra
- Mi?...De hát!....Azt mondta, hogy.....- lepődtem meg
- Én is így vagyok Harry! Hidd el!- mondta Louis szomorúan
- Ezt én sem értem. Azt mondta el tudja intézni!- háborodott fel Liam is
- Nyugi!- csillapította le Dani
- Komolyan! Hogy a fenébe mondom és meg Liznek, hogy fél évet külön kell lennünk!?- temettem a tenyerembe az arcomat

- Hát..Nem tudom Harry! De 4 hónap még nekünk is rengeteg, és a ti kapcsolatotok még elég friss!- mondta Louis
- Valahogy muszáj lesz megoldanulnk!- Liam
- Sajnálom srácok!- mondta halkan de hallhatóan Zayn
- Köszi!- néztem rá- Figyeljetek! Arra kérlek, hogy Liznek ne mondjatok semmit a szülinapjáig. Oké?
- Ez természetes! Tartjuk a szánkat.
- Köszönöm! Na akkor....Folytassuk!- néztem rájuk

                                                     ~*********************~

*Liz szemszöge*

Ma nem tartott túl sokáig a suli. Sőt. Kifejezetten rövid volt a mai nap.Pedig most amikor nincs mit csinálnom délután...tarthatott volna tovább is. Az igazság az, hogy az utóbbi 3-4 napban eléggé egyedül éreztem magam mert Harry dolgozik, Eleanor nincs soha otthon, Danninek is programja van, Perrie meg a szüleinél van. Szóval egyedül vagyok hagyva, és ez egy kicsit kezd gyanús lenni. Olyan mintha kerülnének.
Végül aztán nem mentem át anyáékhoz mert eluntam, így arra döntöttem, hogy hazamegyek és fagyit fogok zabálni egy sírós filmet nézve így egy magányomban, mivel mindenki egyedül hagyott teljesen elment a kedvem mindentől, hogy így egyedül hagyott mindenki. Még azt is eluntam, hogy Tacit hívjak, végül aztán gyalog mentem haza, ami beletelt 2 órába, így már 6 óra volt. Hulla fáradtan estem be a házba és magamra zártam az ajtót. Elővettem egy doboz fagyit, beraktam egy DVD- t és ledobtam magam az ágyra. Úgy a film felénél tarthattam, mikor valaki csengetett. Gyorsan cipőt húztam és kiszaladtam. Mikor megláttam, hogy ki az még gyorsabban szaladni kezdtem a kapu fele. Gyorsan kinyitottam és se szó, se beszéd gyorsan a vendégem nyakába ugrottam.

- Liz!- szorított magához
- Lili? Te meg mit keresel itt?- toltam el magamtól, hogy végigmérhessem
- Gondoltam meglátogatlak!- mosolygott rám
- És miért nem szóltál? És honnan tudtad, hogy itt lakom és nem anyáékkal? Hm???- zúdítottam feléje a kérdéseimet
- Azért nem szóltam mert meglepetésnek szántam, és onnan tudtam, hogy otthon minden újság a One Directionről szól.- mosolygott rám- És így többekközt rólad is.
- Ja...Igaz!- csaptam a homlokamra.- És, hogy vagy? Ne haragudj, hogy olyan ritkán írtam de itt rengeteg a program és most aztán főleg.- mondtam el mindent egyszerre
- Semmi gond! És amúgy szuperül vagyok köszi! És ti? Hogy vagytok Harryvel?- kérdezte
- Nagyon jól! Nagyon szeretem. Már értem miért rajongtatok értük annyira. rohadt jók!
- Hát igen! Otthon mindenki irigy rád!- mosolyogta el magát
- Na! Gyere menjünk be!- hívtam magammal
- Oké!
Ahogy bementünk a házba kb 10 perc csak azzal telt el, hogy Lili nézelődött.
- Mi van?- néztem rá egy kis idő után
- Ja bocsi, csak még mindig nem tudom elhinni, hogy Harry Styles lakásában vagyok, ami persze mostmár a tied is.- ámuldozott
- Igen! Nagyon szerencsés vagyok! Gyere!- hívtam a konyha fele
- És Tom? Mi van vele?- kérdezte
- Hát...Nagyon nehezen tudott túllépni rajtad. Sokáig maga alatt volt.
-  Szegény! Vajon mit szól hozzá ha megtudja, hogy itt vagyok?- nézett rám
- Hát...Nem tudom!- mosolyodtam el - De szerintem örvendeni fog

- És ha elmondom neki, hogy ide akarok költözni?- lepett meg engem is
- Hogy mi? Ide akarsz költözni?- néztem rá nagy szemekkel
- Hát....Igen....Meg van a ház csak még nem tudok beköltözni mert most pakolják a cuccokat. Ezért is kérlek meg téged, hogy hadd aludjak itt nálatok.- mesélte el
- Ez természetes!- mondtam boldogan- És mi van a sulival?
- Hát beiratkoztam már.....
- Hova?
- Ahova te is jársz! Ismét egy suliban leszünk!- ölelt át
- Jaj de szuper! El sem tudom mondani mennyire örvendek.
- ÉS is nagyon!
- Amúgy Tomnak még nincs barátnője.- kacsintottam rá
- Hát...Nem hinném, hogy.....- erőltetett egy mosolyt
- Most mi bajod van!? Ideköltözöl és szingli vagy, ő is szingli...Ebből következik, hogy nektek össze kell jönnötök.- mosolyogtam rá
- De szerintem Tom már túllépett rajtam.
- Hát azt nem hinném mivel sokat emleget.- én
- Igen?
- Aha!
- Kicsim! Megjöttem!- hallottam Harry hangját lentről
- Ez Harry lesz!- mosolyogtam Lilire
- Oké!- vett nagy levegőt és várta, hogy Harry felérjen
- Bocsi, hogy ké.....- hagyta abba a mondanivalóját és Lilire nézett- Szi-szia!- köszönt majd felém fordult
- Harry! Ő itt Lili, egy régi barátnőm! Lili, Harry!- mutattam be őket egymásnak

- Szia!- Lili
- Az a Lili?!- kérdezte Harry
- Igen! A legjobb barátnőm Franciaországból és Tom exe is.- magyaráztam
- Ja. És látogatóba jöttél?- nézett Lilire
- Hát...Nem igazán. Az az igazság, hogy ideköltözöm Londonba.
- Oh! Hát az remek! Ne haragudjatok de én felmegyek és gyorsan letusolok. Még találkozunk!- csókolt meg, majd adott egy puszit  Lilinek is.
- Ja Harry! Lili ma itt alszik oké?- szóltam utána
- Oké!- és bement a tusolóba.
Én leültem de Lili csak úgy állt mintha kővé vált volna.
- Valami gond van?- kérdeztem rá
- Ja nem- nem! Csak most kaptam egy puszit Harry stylestől, a csaja a legjobb barátnőm és ömmm......ma itt alszok a házában....Szóval...Ennél már csak az lenne a durvább ha az egész One Directionos srácot megismerném....- ült le velem szemben
- Ne aggódj! Majd holnap bemutatlak nekik is.- mosolyogtam rá
Erre már nem válaszolt mert Harry egy száll törölközőben kijött a tusolóból és odajött hozzánk.
- Kicsim! Ez az én szappanom?- vigyorgott ránk

- Ömmm.....Igen!- kacagtam el magam
- Most mi van? Ne nézzetek így rám! Nem akartam már visszaöltözni.
- Jó jó! Menj már!- kacagtam még mindig
- Olyan tök jó életed lehet. Lányok ezrei bármikor helyet cserélnének veled.- mosolygott Lili
- Oh! Hát...Én is szeretem az életem!
- És az a legvitcesebb, hogy te nem is nagyon kedvelted a One Directiont.
- Igen! De már nagyon is.
- Azt el is hiszem!
- Na jó...Gyere menjünk vessünk ágyat.- hívtam
- Oké!
Kicsit féltem ettől a dologtól mert Lolát is így sikerült elveszítenem, és ezt Lilivel már nem szeretném.

                                                       ~*********************~

- Na jó éjt!- köszönt el Lili
- Neked is!- csuktam be a vendégszoba ajtaját
Bementem a hálószobánkba és befeküdtem Harry mellé
- Na! Sikerült eljönnöd?- simított végig a nyakamon
- Igen! Tudod most milyen boldog? Nagy rajongótok. Főleg a tied.
- Uh! Hát akkor most tényleg boldog lehet. De úgy- e megbízhatunk benne? Úgy értem, hogy a sajtó nem fog majd megtudni olyanokat amiket nem kéne?- nézett rám
- Nem! Teljesen megbízok benne. Különben aztán azt kacagtam a legjobban amikor mepusziltad. Utána 10 percig meg sem mozdult.- kacagtam el a végét
- Oh! Akkor majd holnap is megpuszilom!- nevetett velem ő is
- Dilis! Amúgy holnap jön velem suliba.
- Megnézi az óráidat?
- Ő is ezt a sulit választotta. Osztálytársak leszünk.
- Ez tök jó!
- Igen! Tényleg az! Na aludj jól!- pusziltam meg
- Te is szerelmem!- adott egy hosszú csókot
Lekapcsoltuk a lámpát és megpróbáltunk elaludni................................................