*Liz szemszöge*
- Gemma gyereket vár!- mondta Austin ami mindenkit meglepett
Senki nem mondott semmit, mindenki csendben volt. Ránéztem Annera aki csak Gemmát bámulta tátott szájjal. Majd a szemem Harryre futott akinek az arcán halvány mosolyt véltem felfedezni.
- Ez remek hír gyerekek!- szólalt meg végre valaki aki Harry nagymamája volt
- De Gemma! Hogy? Nem értem ezt! Miért nem szóltatok?- Anne
- Mi is csak a tegnap jöttünk rá!- magyarázta meg Austin
- Nagybácsi leszek! Hurrá!- örvendezett Harry
- Igen Harry!- mosolygott Gemma testvérén
- És? Hányadik hétben vagy?- kérdeztem, hogy én is mondjak valamit
- Az 5. hónapban.
- Aszta!- döbben le mindenki
- És eddig, hogy hogy nem vetted észre?- kérdezte Anne
- Nem tudom! Nem voltak feltűnő jelek.
- És lehet tudni, hogy fiú vagy lány?- vigyorgott Harry
- Igen....És lány!- Gemma
- Az az!- örvendezett Harry még mindig
- És nevet már gondoltatok?- néztem Austinra
- Hát...én személy szerint Lisara gondoltam, de Gemma szeretné ha Hopenak neveznénk.- avattak be
- A Hope az nekem is nagyon tettszik!- magyarázta Harry
- Igen! Az szép név!
Kicsit belegondoltam, hogy milyen jó lesz most Gemmanak meg Austinnak. Egy közös gyerek. Ami még erősebbé teszi a kapcsolatukat. Nem olyan rég a napokban mi is beszéltünk erről Harryvel...de nem mutatott valami nagy kedvet a gyerekhez....Nem azt mondom, hogy 17 évesen gyereket akarok csak nem tudom, hogy ő mennyire szeretne a későbbiekben. Attól félek, hogy ő ezt nem szeretné. A gondolataimat hamar kiverte a fejemből Harry nagymamája egy kérdéssel.
- És az esküvő?
- Azt hiszem, hogy az elmarad a jövő nyárra nagyi!- mosolygott Gemma
- Na jó! Köszönjük a reggelit. Mi most megyünk egyet sétálunk! Megmutatom Liznek a helyet!- állt fel Harry
- Oké! Majd találkozunk!- puszílták meg egymást Gemmával
- Rendben. Sziasztok!- köszöntünk el
Kimentünk a házból és sétálni kezdtünk, elég lassan mivel Harrynek még a gyaloglás is nehezére esik. Egy kis idő múlva megfogta a kezem, megcsókolt majd a szemembe nézett.
- Tudod mire emlékeztet ez a séta?
- Nem, mire?- kérdeztem
- Hát...Az első randinkra amin összejöttünk.
- Igen.....Emlékszem, hogy az elején kicsit kételkedtem, hogy menni fog ilyen hamar de most már látom, hogy jól megy.
- Tudod mi volt a legjobb abban a napban?
- Nem! Mi?
- Az első csók! Imádtam ahogy csókoltál.- mosolygott
- Miért? Már nem csókolok olyan jól?- kacagtam
- De- de! Csak az olyan különleges volt!
- Nekem is! Életem legjobb félperces csókja volt.
- Liz! Tudod én nagyon szívesen járkálnék még veled így össze- vissza de már nagyon fáj az is ha megyek.- sóhajtott Harry
- Rendben! Akkor menjünk vissza! Amúgy mit szólsz ahhoz, hogy nagybácsi leszel?- kérdeztem
- Nagyon boldog vagyok! Tudod...Azt egyik gyengém a gyerekek!
- Igen? Mégis a tegnap, mikor felmerült a gyerek téma eléggé ellenezted.- hoztam fel
- Igen! Mert még nem érzem elég felnőttnek hozzá magam!- magyarázta meg
- Ezzel én is pont így vagyok! Azt hiszem, hogy még komolyodnom kell az anyasághoz! Ami nem azt jelenti, hogy a későbbiekben nem akrok majd gyereket csak.... most még nem!
- Akkor egy véleményen vagyunk!- Harry
- Igen!
- És amúgy várod már a sulit?
- Hát Harry....Tudod attól félek, hogy nem tudnak majd befogadni mert.....
- Mert egy híresség barátnője vagy!- fejezte be
- Igen......
- Hát.....szerintem nem lesz gond! Biztos vagyok benne, hogy nem fog mindenki imádni...de ez van! Hidd el, hogy aki valamire való ember az nem fog furán nézni rád.- csókolt meg
- Köszönöm! Sokat jelent ez nekem, hogy mellettem vagy!
- Szívesen! Na gyere!- indult el
- Hova futsz úgy te törött bordájú?- mentem utána gyors léptekkel
- Mi van? Lemaradtál?
- Csak óvatosa Harry!- karoltam belé
~*******************~
- Na gyere! Feküdj le!- segítettem rá a kanapéra
- Ez így olyan unalmas!- fogta meg a kezem és magára húzott
- Tudom...De ez van!- indultam el a konyha fele
- Hova mész?
- Turmixot csinálni. Kérsz?- kérdeztem
- Igen, kösz!
Elővettem a gyümölcsöket és minden hozzávalót de amire elkezdtem volna csinálni arra megszólalt a telefonom.
- Ki az?- kérdezte Harry
- Louis!- válaszoltam- Szia!
- Szia Liz! Mit csináltok?
- Hát én épp turmixot...Harry meg fekszik az ágyon.- meséltem el neki
- Ammm...Biztos jól szórakoztok!- röhögött
- Ne kacagj te! Most jöttünk haza!- büszkélkedtem el
- És hol voltatok?- kacagott még mindig
- A városban!
- Oh...Akkor kicsit nosztalgiáztatok.
- Igen. És veletek mi van?
- Hát...bulit szerveztem és itt van mindenki csak ti hiányoztok!- szívatott
- Bezzeg!- irigykedtem
- Csak szívatlak! Dög unalom van! Basszus! Mindenkinek programja van csak nekünk nincs!- és gondolom vágott hozzá valami hülye pofát
- Tudod mit? Megbeszélném itt a többiekkel és ha belemennek akkor gyertek le Eleanorral. Mit szólsz?
- Oké! De akkor most leteszem, hogy tudd megdumálni a többiekkel én meg beszélek Eleanorral. Oké?-vázolta fel a tervet
- Rendbe! kkor majd hívlak. Szia!
- Oké! Szia!- nyomta ki a telefont
- Azt hittem soha nem teszed le!- kiáltott ki Harry a szobából
Gyorsan befejeztem a turmixot és bementem.
- Harry! Tudod...Elhívtam Louisékat ha anyukád meg persze te is bele mentek.- adtam oda a turmixot
- Oké! Szerintem anya is örvendene neki! Nagyon szereti Louisékat.
- Na oké! Akkor megyek és felhívom Annet.- indultam ki
- Már megint itt hagysz?- szomorodott el
- Jövök nemsokára.
Beütöttem Anne számát és már hívtam is.
- Haló?- szólt bele Anne
- Szia! Liz vagyok!
- Szia Liz! Valami gond van?- komorodott el a hangja
- Ja nem! Csak azon gondolkodtunk Harryvel hogy ha nem lenne nagy gond akkor lehívnánk ide Louisékat.
- Jó! Remek ötlet! Addig is nem unatkoztok!
- Köszi szépen! Hát csak ennyit akartam!- mondtam
- Harry?- kérdett rá fiára
- Pihen!
- Rendben van! Köszönöm, hogy vigyázol rá!- hálálkodott
- Ez természetes!
- Na jó! Egy óra és otthon vagyok! Szia!- köszönt el
- Oké! Szia!- nyomtam ki
- Na mi az?- kérdezte Harry
Gondoltam, hogy felhívom Louist, hogy megmondjam neki a jó hírt amit meg is tettem, majd visszamentem Harryhez.
- Na mi az?- kérdezte
- Pakolnak és jönnek!- mondtam
- Az szuper!
- Ja és anyukád is itthon van egy óra múlva- mondtam
- Akkor...Használjuk ki azt a kevéske időt....- harapta meg alsó ajkát
- Hidd el, hogy nekem is lenne kedven hozzá de már mondtam, hogy az fájna...És nem akarom!- álltam fel
- De Liz! Egy próbát megér! És ha fáj akkor szólok! Kérlek!- nézett rám boci szemekkel
Tudtam, hogy gondban leszünk "kicsi" Harryvel de, hogy ilyen hamar?
Fújtattam egyet és visszaültem melléje. Egy óvatos csókot adott ajkaimra majd magára húzott. Egyre szenvedélyesebben kezdett el csókolni ami engem is eléggé beindított. Apró puszikat hagyott a testem minden kis részén. Annyira beleéltem magam az egészbe, hogy azt vettem észre, hogy Harry maga alá fordított és elkezdte levenni a blúzát.
- Harry!- állítottam meg
- Mi az?- kérdezte két csók között
- Állj meg! Valaki jött!
Erre ő is megállt de mivel a hangok már nem hallatszottak folytatta. Én sem hallottam semmit ezért visszacsókoltam.
- Sziasztok haza.......- jött be Anne de el is fordult
- Basszus!. mondtam csendesen
- Bocsi! Kicsit hamarabb jöttem!- magyarázta meg Anne a konyha fele menet
- Semmi gond! Mi bocsi! Megyek felöltözök!- szaladtam fel a lépcsőn
- Oké!
*Harry szemszöge*
- Ne haragudj, hogy.......- kezdett bele anya
- Figyelj anya! Semmi gond! Annyi, hogy nem gondoltuk, hogy ilyen hamar haza jössz. És egy kicsit elkapott a hév.- magyaráztam meg
- Tudom fiam...a ti korotokban ez természetes!
- Na megyek megkeresem Lizt!
- Rendben!
Felmentem a szobánkba és a síró Lizel találtam szemben magam-
- Mi a baj?- ültem le melléje
Ő nem válaszolt csak átölelt. Nem tudtam eldönteni, hogy most mi is a baj...Az, hogy anya meglátott vagy....nem tudom.
- Mond el!- kértem meg
- A nagymamám.......Szívrohamot kapott!-nézett ki az ablakon és egy könnycsepp gördült le az arcán
- Hogy hogy?- lepődtem meg
- Hát....Rosszul lett és bevitték a kórházba. Majd ott kapott szívrohamot.
- És oda akarsz menni. Gondolom!
- Nem! Nem foglak itt hagyni!
- De nyugodtam menjél! Nem kell itt maradnod.
- Azt beszéltük anyával, hogy majd csak akkor megyek ha rosszabbodik az állapota.- magyarázta el
.- Ne aggódj mert nem fog rosszabbodni! Helyre jön!- próbáltam biztatni
- Gondolod?- nézett rám
- Nem gondolom! Tudom Liz! Tudom, hogy rendbe fog jönni
- Köszönöm!- ölelt át
- Nincs mit! Gyere! Menjünk le!- hívtam
- Gondolod, hogy most jó ötlet lenne lemenni?
- Miért ne?- kérdeztem
- Hát mert Anne.....Tudod......
- Igen tudom, hogy mire célzol de nem lesz gond! Anya nem mondott semmit csak azt, hogy ez a mi korunkban természetes, szóval nem kell aggódnod.- nyugtattam meg
- Jó! Csak most nem valami jó a hangulatom. Nagy gond lenne ha én nem mennék le.- kérdezte
- Nem! Ha nem szeretnél akkor nem kell.
- Egy kicsit még itt maradok de aztán jövök!
- Oké!- indultam le
~******************~
*Liz szemszöge*
Még 10 percig fent voltam de aztán arra döntöttem, hogy lemegyek. Szemeimet törölgetve indultam el lefele a lépcsőn.
- Pont most akartam felmenni hozzád!- jött szembe velem Harry a lépcsőn
- Miért?
- Mert megjöttek Louisék és, hogy tudj róla.- fogta meg a kezem
- Oké!
- Szia Liz!- futott oda hozzám Eleanor
- Szia!- öleltem át és egy könnycsepp gördült végig az arcomon
- Mi a baj?- kérdezte Louis
- Semmi!- próbáltam visszafogni a sírást
Harry nem várta meg, hogy én mondja el csak megfogta a kezem és a többiekre nézett.
- A nagymamája kórházban van!
- Oh Liz! Én....Mi.....Nagyon...Sajnáljuk!- mondta Eleanor
- Köszönöm! Nagy gond lenne ha kicsit kimennék a kertbe?- kérdeztem
- Nem! Menj nyugodtan!- El
- Menjek veled?- kérdezte Louis
- Igen! Az jó lenne!- egyeztem bele
- Oké!
Kimentünk és sétálni kezdtünk. Louis nem szólt semmit csak mentünk és mentünk.
- Kösz, hogy kijöttél.
- Nincs mit Liz! Nem ülünk le egy kicsit?- kérdezte
- Leülhetünk!
- Hogy vagy?
- Nem a legjobban!- törtek elő a könnyeim ismét
- Gyere ide!- ölelt át
- Félek Louis! Félek, hogy lesz valami a nagyival. Nem akarom elveszíteni őt.- szorítottam magahoz
- Nem lesz semmi baja. Rendbe fog jönni! Hidd el!- bíztatott
- Gondolod?
- Biztos vagyok benne!- emelte meg az arcom az államnál fogva
Elmosolyodtam és a szemeibe néztem. Gyönyörű szemei voltak, és ahogy csillogtak. Megbabonázott.
- Mi az?- mosolyodott el
- Am semmi!- kaptam el a tekintetem
Ő lassan visszafordította a fejem, majd ajkai közelíteni kezdtek az enyémekhez. Annyira megijedtem. Féltem, hogy valami olyant fogunk csinálni amit majd később megbánunk. De végül Louis adott egy puszit és azt súgta a fülembe, hogy menjünk be mert nem akarja, hogy megfázzak. Én bólintottam és elindultunk befele. Harry és Eleanor bent ültek a kanapén egymás mellett de egy szót sem szóltak.
- Menj be hozzájuk! Én addig hozok valami innivalót.- mondta Louisnak
- Oké!- indult el befele
Én a konyha fele vettem az irányt amit később megbántam. Anne épp pakolta ki a vásárolt dolgokat.
- Szia!- köszöntem csendesen
- Szia Liz!
- Viszek a fiúknak meg El- nek valami ennivalót.
- Oké.
Gondolkodtam és úgy éreztem meg kell ezt beszélnem Anneval. Ezért fel is hoztam a témát.
- Am....tudod....- kezdtem bele
- Igen tudom, hogy mit akarsz mondani de nem kell. Figyelj Liz én nem haragszom azért a kínos pillanatért. Sőt örvendek, hogy boldoggá teszed Harryt. Az igazság az, hogy én őt még sosem láttam ennyire boldognak és szerelmesnek. És ezt te váltod ki belőle amit nagyon köszönök.
- Harry is olyanokat hoz ki belőlem, hogy nem is gondoltam volna van bennem ilyen.- mosolyogtam rá
- Ennek nagyon örvendek. Tudod attól féltem, hogy amitől tartottam az be fog következni.
- Mi?- néztem rá
- Tudod minden híres emberben megvan egyfajta nagyképűség, és ez Harryn is kezdett meglátszani. De most, hogy vagy neki teljesen más a helyzet. A régi Harry az.
- Igen. Az a helyzet, hogy én is próbálok alkalmazkodni ehhez az élethez de nagyon nehéz. Talán ezért alakul ki egyfajta nagyképűség.
- Igen, talán igazad van. Különben hoztam haza egy magazint amit mindig megveszek és most ti vagytok a címlapján.
- Hogy- hogy mi?- értetlenkedtem
- Hát te meg Harry.
- Oh! És mit írnak?- kérdeztem
- Hát, hogy milyen romantikusak vagytok, hogy lejöttetek ide kettesben, és te vigyázol Harry bordáira.
- Ti rólam beszéltek?- jött be Harry
- Te miért nem fekszel?- mentem oda hozzá
- Mert Louis azt mondta, hogy valami üdítőt akarsz hozni és azt hittem nem találod. Na és kiről folyik a duma?
- Hát arról, hogy mi vagyunk az egyik magazin címlapján.
És milyen hülyeséget írtak?- sóhajtott Harry
- Hát most azt, hogy mennyire romantikusak vagyunk, hogy lejöttünk ide kettesben.
- Na! Ezek tudnak jót is írni?- lepődött meg
- Ritkán összejön nekik!- kacagtam
- Na nem jöttök?- jött ki Louis meg Eleanor.
- Nem Louis! Itt akarunk éjszakázni is!- nyújtottam ki a nyelvem rá
- Bolond!- kacagta el magát Louois
- Mi? Hogy én bolond? Te bolondabb vagy!
- Nem is igaz!- Louis
- Na jó! Egyezzük meg, hogy mindketten bolondok vagytok!- El
Mi Louisal csak összenéztünk és kacagni kezdtünk! Imádom ezt a srácot, pont olyan hülye mint én.
- Szia Anne!- ölelte meg Louis Annet
- Szia!- puszilták meg egymást Eleanorral
- Éppen kész az ebéd? Esztek úgy-e?- Anne
- Amm....Igen köszi!
- És, hogy vannak anyudék?- kérdezte Anne Louistól
- Jól! És üdvözőlnek!
- Valami rokonságban vagytok?- kérdeztem Harrytől
- Igen! Harmadik unokatesóm. Mert anya meg Louis édesanyja második unokatesó.
- Én ezt eddig nem is tudtam!- lepődtem meg
- Na hát akkor már tudod, lökött csajszi!- bökött meg Louis
- Hülye gyerek!- vágtam vissza
- Látom bírjátok egymást!- kacagott Anne
- Igen.....legjobb barátok!- mondták egyszerre Eleanor meg Harry
- És ti nem vagytok féltékenyek?- kérdezte Anne Eleanortól meg Harrytől
- Én nem!
- Én sem!- El
- Ezt úgy is kell!- helyeselt Anne
- Nem adunk rá okot!- mondtam
Megettük az ebédet és addig még ott voltunk amíg elmosogattam.
- Én felmegyek és segítek Eleanoréknak felcuccolni.- csókoltam meg Harryt
- Oké!
Felmentünk a vendégszobába és minden csomagot leraktunk. Eszembe jutott egy ötlet ezért mindenkit lehívtam a konyhába, hogy elmondhassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése