*Liz szemszöge*
Reggel, amikor Harrynek akartam bújni, meglepődve állapítottam, meg, hogy egyedül fekszem az ágyban. Kicsit körülnéztem de nem láttam. Gondoltam megnézem lent.
- Jó reggelt Rose!- én
- Jó reggelt!- nézett rám az épp mosogató Rose!
- Nem látta Harryt?
- Nem! Csak most jöttem! Sajnálom!
- Áhhh...Semmi gond!- legyintettem a kezemmel
- De hát nincs itt?- nézett rám
- Hát...Eddig még ma nem láttam!
- Jó reggelt!- jött be Harry az ajtón
- Szia! Merre voltál?- indultam el feléje
- Péksütiért!- csókolt meg
- Oh! De rendes vagy!- mondtam mivel imádom a péksütit
- Tudom!- mondta önelégülten- Ja és Rose! Ma ne főzzön mert ebédre vagyunk hivva.
- Jó, rendben. Akkor nekilátok a takarításnak!- indult el
- Jó! Köszönöm!- Harry
- Na mi van a zacsíban?- kiváncsískodtam
- Hát...valami almás meg... pizzás....- emelte el az orrom előtt.
- Ne szívass már! Inkább add ide!- nyúltam a zacsi után
- És mit kapok érte?- emelgette meg a szemöldökét
- Hát....Mit szeretnél?- kacérkodtam
- Azt, hogy gyere fel velem a szobába....- tért a lényegre
- Igen?!?- közeledtem ajkaihoz és megcsókoltam.
Visszacsókolt. Én kihasználtam az alkalmat és, amikor nem figyelt kikaptam a kezéből a zacsit.
- Megvan!- futottam el
- Na várj csak!- futott utánam
Felfutottam az emeletre ahol épp Rose portalanított. Szegény biztos teljesen hülyének nézett minket ahogy rohangáltunk a folyósokon. Benyitottam Harry szobájába de nem tudtam már becsukni az ajtót mert valaki nekem rontott és az ágyra döntött.
- Na megvagy!- csókolt meg
- Igen! De már nem sokáig!- próbáltam kibújni alóla
- hát....Ez nem fog menni!- röhögött
- A fenébe!
- Mit szólnál ha feldobnánk egy kicsit ezt a reggelt?- kezdte el lehúzni a pólómat
- Ne Harry! Két óra múlva anyáéknál kell lennünk!
- Már 12 óra van?- nézett csuklójára
- Igen! Úgyhogy gyere!- álltam fel
- A fenébe!- mérgelődött
- Nyugi! Nem örökre megyünk oda!
- Igazad van! Úgyis holnaptól már itt fogsz lakni.- mondta el örvendezve
- Ammm...hát...Izé!- makogtam
- Mi a baj? Nem akarsz már?
- Jajj dehogyis nem...csak tudod még nem vagyok 18 és nem tudom anyáék mit szólnának hozzá.- biggyesztettem le a számat
- Basszus! Látod...Ezen még nem is gondolkodtam.- fújtatott egy nagyot
- Hát majd meglátjuk mit mondanak!
~****************~
- Sziasztok!-nyitott ajtót Tom
- Szia!- öleltem meg
- Hello!- fogtak kezet Harryvel
- Nicole? Anyáék?- néztem Tomra
- Bent vannak!- mutatott az ebédlő fele
-Oké!- indultunk el feléjük
- Sziasztok!- köszöntünk
- Hello!- jött oda Nicole meg Adam
- Na? Hogy aludtatok?- én
- Szuperül!- Ad
- És mióta vagytok együtt Harryvel?- nézett rám Nicole
- Most van két hónapja.- ölelt át Harry
- Gratula!- Ad
- Köszi!- Harry
- Tudom, hogy már találkoztatok de azért elmondom, hogy ő Nicole az unokatesóm, vagyis apa testvérének a lánya és ő meg Ad, a jegyese...Most már. Ha nem tévedek!
- Ad...Elmondtad, hogy....???- nézett Nicole Adre
- Miért? Titok volt?- én
- Hát Liz....Szerinted anyáék mégis mit szólnának ha megtudnák, hogy a 17 éves lányukat egy 24 éves pasi jegyezte el. Kicsit sem akadnának ki...Igaz???- mosolygott rám Nicole
- Uhhh....Basszus igaz! Különben megértem mert Képzeld...anya még Harryt is ellenezte.....Pedig ő csak 19.- sóhajtottam
- De végül látom megbékélt!- mosolygott Ad
- Ja! De most meg azzal álltunk elő, hogy Harryhez akarok költözni...Jobban mondva meg akarjuk kérdezni...Jó mi?- kacagtam
- Ez merész vállalkozás lesz! Ahogy Katet ismerem.- nézett rám ferde mosollyal Nicole
- Az! De szeretnénk megpróbálni, hogy milyen az élet egy fedél alatt.- Harry
- Hát...Sok szerencsét hozzá!
- Köszi!
- Liz! Különben hallottuk, hogy táncot tanítassz meg modellkedsz is mellette.- Ad
- Igen.....Az előző az Harrynek az utóbbi meg Tomnak köszönhető....
- Hééé....Van egy szuper ötletem!- kezdett bele Harry
- És mi?- néztünk rá kíváncsian
- Mit szólnátok ha elmennénk holnap valahová??? Mondjuk egy tengerpartra?- vetette fel az ötletet
- Nekünk oké!- néztek össze Nicoleék
- Szerintem is jó ötlet!- helyeseltem
- Hívhatnánk Eleanorékat is magunkkal!- Harry
- Hát...Ha van kedvük! De akkor már a többieket is!- én
- Rendben!- Nicole- Jó fejnek tűnnek!
- Azok is!
- Kislányom! Már nem is jössz be a házunkba?- kacagott apa
- De! Itt vagyok!- pusziltam meg apát
- El vagy veszve kicsim! Már alig látlak itthon!- kezdett bele apa
- Beszélj vele!- súgta oda Harry és kettesben hagytak apával
- Jut is eszembe apa....Az a helyzet, hogy....!- túrtam bele a hajamba
- Na! Bökd már ki!- nézett rám
- Hát...tudod....Azt beszéltük Harryvel, hogy.....Vagyis az a lényeg, hogy el szeretnék kől....- de nem tudtam befejezni mert Rob jött oda
- Liz! Szia, hogy vagy?- puszilt meg
- Köszi...Csak kicsit fáradt vagyok a tegnapi buli után....Amúgy te?
- Én is jól köszi! Na jó! Az az igazság, hogy extra jól!- örvendezett
- Annak örvendek!
- És Harry? Nem jött???
- Ja de! Itt van, beszélget Nicolékkal. Azt hiszem....
- Na megyek, elszaladok a mosdóba......Aztán még beszélünk!
- Oké!
- Na... Hol is tartottunk?- kérdezte apa
- Ohhh! Már nem fontos!- tereltem a témát
- De igen! Mond el kérlek!
- De tényleg nem fontos!- én
- Én akkor is hallani akarom!- akaratoskodott
- De nem hiszem, hogy örvendenél neki....
- Nem gond! Ha elkezdted azért mond el...
- Hát tudod....Harryvel azt beszéltük, hogy odaköltöznék ha megengednétek!......- csuktam be a szemem és úgy vártam apa reakcióját
- És ezt nem merted elmondani nekem?- mosolygott rám apa majd megemelte a fejem
- Attól félek nem mentek bele!- néztem rá
- Hmmm!- sóhajtott mosolyogva
- Mi az?
- Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is...De, hogy ilyen hamar....- hajtotta le a fejét
- Akkor ez azt jelenti, hogy...???- néztem rá reménykedve
- Igen! Én elengedlek!
Annyira boldog lettem, mikor ezt kimondta. Nem hittem a fülemnek. Az apám aki eddig mindentől óvni próbált most elengedett. Elengedett végre. Örömömben a nyakába ugrottam és sirni kezdtem.
- De azért meglátogatsz még igaz?- törölte le a könnyeit, hogy ne lássam ő is elérzékenyült
- Persze! Nagyon köszönöm! Imádlak!- pusziltam meg könnyektől áztatott arcát
- Én is szeretlek! Te jó ég! Az én kislányom is felnőtt lett!
- De azért mindig is a kislányod maradok!- mosolyogtam fel rá
- Reméltem is!- szorított meg
- Most már csak anyát kell meggyőznöm! Kicsit tartok tőle, hogy nem fog belemenni....
- Hidd el ha elmagyarázod neki is, hogy mennyire szeretnétek akkor ő is belemegy.... Higgy nekem!- biztatott
- Köszönöm! Remélem, hogy igazad lesz. Harry is azt mondta.
- Na jó! Menj már! Közöld Harryvel a jó hirt !- ölelt meg még egyszer
- Oké! Köszi még egyszer!- indultam el Harryék fele
- Rendben!
- Na merre mész?- jött szembe velem Rob
- Hát...gondoltam megkeresem Harryt!- mentem is tovább
- De Harry elment!
- Mi? Hova ment?- lepődtem meg
- Nem tudom csak annyit hallottam, hogy köszönt és kiviharzott az ajtón.- magyarázta el
Ezek a szavak hallatán lebiggyesztett szájjal indultam el a szoba fele. Elszomorított, hogy Harry most is pont akkor ment el, mikor szükségem lenne rá.
- Valami gond van köztetek?- lépett utánam Rob
- Semmi! Csak valahogy mindig akkor megy el, amikor szükségem lenne rá....- szomorodtam el
- Beszéljek vele?- nézett rám
- Ja, ne! Nem kell köszi!- beszéltem le róla
- Jó! De ha bármi gond van kérlek szólj!- kötötte a lelkemre
- Ígérem!- indultam el Nicoleék keresésére
- Rendben!
- Szia Liz! Merre mész?- jött szembe most Adam
- Titeket kerestelek!
- Ja! Nicole a mosdóban van!
- Értem! Nem tudod hova ment Harry?- kérdeztem rá az engem nagyon foglalkoztató kérdésre
- Hát...Azt hiszem, hogy Eleanor megkérte, hogy menjen utána!
- Most úgy-e csak viccelsz?- lettem kicsit idegesebb
- Nem! Miért tenném?- nézett rám meglepődve
- Komolyan mondom, hogy ezt nem hiszem el!- kezdtem el idegesen árkálni
- Mi a baj?- jött ki Nicole
- Semmi! Igazán semmi! Csak.....Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet az, hogy ha Eleanor füttyent Harry azonnal ugrik! Ez nem igaz!- nedvesedett be a szemem
- Jajj Liz! Ne sírj! Gyere ide!- ölelt át Nicole
- Kérlek ne szóljatok senkinek, hogy sírtam!- töröltem le a könnyeimet- Ha anya ezt megtudja akkor nem engedi meg, hogy elköltözzek.
- De miért akarsz odaköltözni Harryhez ha nem bízol meg benne? - kérdezett rá Ad
- Ez egy jó kérdés! Azért mert szerelmes vagyok belé!
- És azt mondod, hogy féltékeny vagy a legjobb barátnődre?- nézett rám Nic
- Nem tudom...Talán.
Ebben a pillanatban jött be Harry és Eleanor az ajtón.
- Sziasztok! Szia kincsem!- próbált megcsókolni de nem engedtem neki
Nagyon nehéz volt ellenállnom de megtettem!
- Valami baj van?- nézett rám majd Nicolera Harry
- Mi inkább ebből kimaradnánk!- hagytak kettesben minket
- Kicsim! Megbántottalak valamivel?- fordította maga felé az arcom
Nem mondtam semmit csak csendben küszködtem a könnyeimmel.
- Mondj valamit kérlek!
- Igen! Tudod én megbeszéltem apával, hogy költözhessek ő belement. Elakartam mondani neked a jóhirt és te sehol sem voltál. Adamtől kellett megtudnom, hogy megint Eleanort furikáztatod. Nem mintha neki nem lenne aki furikáztassa! De tudod mit? Már megszoktam!- néztem másfele
- Ne már Liz! Most komolyan a legjobb barátnődre lettél féltékeny?
- Igen! Nem akarok, hidd el! De nem megy! Annyira zavar, hogy egyet csettint és te már ugrassz is!
- Liz! Figyelj...Sajnálom! Igazad van! Tényleg ez van! De ezután nem ez lesz! Ígérem!- ölelt át
- Sajnálom! Tudom, hogy azt egyeztük megbízunk egymásban de...ez annyira nehéz....
- Tudom kicsim! Tudom!- sóhajtott
- De egy jó hír! Apa belement a költözésbe.- mosolyogtam fel rá
- Annyira örvendek neki!
- Én is! Anyával mikor beszélünk?
- Hát akár most!- Harry
- Rendben akkor menjünk és keressük meg!
- Oké!- indultunk el
Egyből a konyhába mentünk mert gondoltuk, hogy anya csak is ott lehet.
- Szia Kate!- köszönt Harry
- Sziasztok!
- Szia anya!- öleltem meg
- Jajj gyerekek!- kezdett bele anya
- Igen?!?- néztünk rá kíváncsian
- Meg kell kérdeznem....Összevesztetek?- nézett ránk
- Ammm....Honnan veszed ezt anya?- lepődtem meg és szerintem Harry is
- Hát...a torta....- és nem hagytam, hogy befejezzem, mert tudtam, hogy mire céloz.
- Anya...Louis csak a barátom, és az, hogy megölelt az nem jelent semmit!- magyaráztam meg
- Ezt Harry is így gondolja?- nézett az emlitett személyre
- Nem tudom, hogy Harry, hogy gondolja de nem hiszem, hogy ezt veled kéne megbeszélnünk!- lettem kicsit komolyabb
- Nyugi kicsim! Igazából csak azért jöttünk, hogy megkérdezzünk valamit. Nem igaz Liz?- nézett rám Harry
- De...Engedélyt szeretnék kérni, hogy odaköltözhessek Harryhez!- mondtam ki konkrétan
Nem mondott semmit csak sírni kezdett. Sem én sem Harry nem értettük, hogy mi a baja.
- Anya? Valami rosszat mondtam?- tettem a vállára a kezem
Most sem mondott semmit csak szorosan megölelt.
- Tudtam!- mondta ki végre az első szót
- Mit?- néztem rá
- Azt, hogy egyszer majd te is elköltözöl de azt hittem, hogy te leszel az utolsó.
- El fogok költözni? Szóval megengeded?- nyitottam nagyra a szemeimet
- Igen! Ha apád is belemegy!- fejezte be a mondandóját
- Apa már megengedte!- mondtam izgatottan
- Akkor már csak az van hátra, hogy megkérem Harryt, mindig vigyázzon rád!- törölte le a könnyeit
- Ez természetes!- Harry- Mindig is vigyázni fogok a lányotokra mert szeretem, teljes szívemből.- csókolt meg
- Én is nagyon szeretlek!
- Köszönöm Kate!- hálálkodott Harry
- Én köszönöm, hogy boldoggá teszed a lányomat!
- Köszi anya!- öleltem meg ismét, majd rámosolyogtam
- Igazán nincs mit! Az a lényeg, hogy ti boldogok legyetek!
- Amúgy a többiek merre vannak?- én
- Hát Louis azt mondta, hogy 10 perc és itt vannak Niallékkal együtt.- Harry
- A többiek meg szerintem most jöttek meg! Úgy hallom!- mondtam
- Tényleg!- nézett ki Harry az ablakon
- Sziasztok!- jött be Liam és Danielle
Köszöntünk mi is és a konyha fele vettük az irányt. Nem kellet sok már a többiek is megjöttek és Niall kedvéjért nekifogtunk enni.
- Nagyon jó lett!- nézett a csirkére majd rám Niall- Te csináltad?
- Nem én voltam, hanem anya meg Gréta.
- De azért köszi a "finom csirke" jelzőt!- kacagott Gréta
- Ohh Szívesen! Amúgy Lola...Te is tudsz ilyent sütni???- mosolygott Niall
- Nem....Én sajna nem tudok főzni!- Lola
- Sebaj! Ez van! Majd jövök Lizékhez!- kacagott
- Ja! Az szuper lesz!- kacagtam
- Na ha már igy mind itt vagyunk! Arra gondoltunk egy páran, hogy lemennénk a tengerpartra, és ha van kedvetek akkor gyertek.....- vetettem fel Harry ötletét
Mindenki beleegyezett. Láttam, hogy Zayn elég furán néz rám. Gondolom nem tudta eldönteni, hogy ez a meghívás neki szól-e, ezért egyet bólintottam azzal jelezve, hogy igen.
- És, mikor mennénk?- nézett ránk Liam
- szerintem 10 óra fele. Holnap.- én
- Rendben...Akkor tudunk jönni!- Liam
- Jó.
Megegyeztük, hogy akkor holnap találkozunk 10- kor Harrynél vagyis már nállunk fogunk találkozni.
Már majdnem befejeztük az evést, mikor Zayn felállt. Gondoltam, hogy mondani akar valamit.
- Bocsi! Egy kis figyelmet légyszi!- kezdett bele
- Igen? Hallgatunk!- mondta anya
- Lenne egy bejelenteni valónk! Az a helyzet, hogy már nem vagyunk együtt Perrievel.- monda ki
- Mi? Hogy?- lepődött meg anya
- Hát...Sok volt a veszekedés.....Ezért úgy döntöttünk talán jobb lenne nekünk külön!- füllentett Perrie
Láttam, hogy anyáéknak feltűnt mi nem lepődtünk meg annyira, ezért ezt nem is hagyták szó nélkül.....
- Srácok! Mióta tudjátok?- kérdezett rá Rob és Gréta
- Hát...Egy ideje!- Louis
- Nem akartuk, hogy elrontsa a kedveteket az esküvőn...- magyarázta meg El
- De azért barátok maradtatok?- Gréta
- Hát...Fogjuk rá!- Perrie
- Elég eseménydús lett ez az ebéd!- terelte a témát anya
- Igen...De azért mi is be szeretnénk jelenteni valamit.- állt fel Harry
- Na ne! Úgy-e nem vagy terhes Liz?- nézett rám Rob
Én egy kicsit elvörösödtem de azért bátran álltam fel Harry mellé.
- Nem Rom!- nyugtattam meg mindenkit.
- Amit elakarunk mondani!- Harry
- Az az, hogy úgy döntöttünk Harryvel...összeköltözünk!- fejeztem be
- Na végre! Valami jó hír is!- jegyezte meg Eleanor
- Ne már! Itt hagysz engem egyedül?- kérdezte Tom
- Igen tesókám! De szerintem megleszel te egyedül is! nem gondolod?- kacagtam
- Nehéz lesz! De majd valahogy megszokom!- tetette a sírást
-Ohhh Harry! Akkor ezután nálad is vagyis nálatok is fogunk tartani csajos estéket!- kacagott Lola
- Jajj! Mi lesz akkor velem?- vágott hülye pofát Harry
- Hát vagy elmész, vagy kicsit kiszépítünk! kacagott Dani
- Jujj Louis! Menekülnünk kell!- Harry
- Üdvözöllek a csajok által kísértett pasik klubbjában!- grímaszkodott Louis
- Ilyen is van?- kacagott Harry
- Most már van!
- Na jó! Köszi mindent!- álltunk fel az asztaltól Harryvel
- Szívesen!- anya
- Azt hiszem megyek és összeszedem a cuccaim nagyrészét!- indultam el
- Segítsek?- kiáltott utánam Eleanor
Nem igazán akartam vele kettesben maradni de azért most jól jönne a segítség.
- Ha van kedved!- én
- Jövünk mi is!- indultak el mind a lányok
- Oké! Köszi! Ja...és srácok! Lehordanátok majd a cuccokat?- néztem rájuk
- Igen! szólj mikor kell!- Louis
- Rendben!
- Nagyon szép ez a szoba!- Lola
- Köszi! Próbáltam kicsit az ízlésem szerint alakítani.
- Na...Akkor hol kezdjük?- nézett rám eleanor tanácstalanul
- A ruháimmal.
Már vagy két órája pakoltunk mind a haton, mikor rájöttünk, hogy nyolc bőröndöt teljesen megtöltöttünk. Úgy döntöttünk, hogy megkérjük a srácokat hordják le Harry kocsijához.
- Ez mind a te ruhád?- nézett körül Louis
- Igen! Köszi srácok!- én
- Nincs mit!
A srácok hamar lehordták a cuccokat és már eléggé késő is volt.
- Anya! Apa! Mi mennénk ha nem lenne nagy gond!- öleltem meg őket
- Rendben! Akkor majd beszélünk!- apa
- Szerintem most már mindannyian megyünk mert nyolc óra van. Köszi mindent!- Eleanor
- Nincs mit! Mi köszi, hogy jöttetek!- apa
Mindenki elbúcsúzott. Mi hazamentünk, és felhordtuk az összes bőröndöt. Nekiálltam kipakolni a cuccokat de hamar elfáradtam ezért inkább máskorra hagytam. Bementem a szobánkba és végigdőltem az ágyon.
- Na... Már meg is vagy?- kérdezte Harry
- Nem, dehogy! Csak elfáradtam!
- Azt hittem, hogy te nem szoktál elfáradni!- mosolygott Harra
- És ezt mégis miből gondoltad?- könyököltem fel
- Hát.....Nem tudom!- Harry
- Kb. fele van meg! De holnapra összecsomagoltam!- pusziltam meg
- Az remek! Nekem is?
- Igen!- én
- De édes vagy!
- Köszi! Na de gyere! Aludjunk mert holnap nyolckor költlek!
- Ne! Olyan korán?- nyavajgott Harry
- Igen! Na jó éjt!
- Jó éjt!- csókolt meg majd lekapcsolta a lámpát..................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése