2.Fejezet

Sziasztok! Átalakítottam. Rendesen. Az első és a második részt is. Szerintem olvassátok el majd még egyszer mert rengeteg meglepetést takarnak az új változatok amik majd a későbbi történéseket is megváltoztatja. Köszönöm együttműködéseteket.

*Liz szemszöge*


- Szia.- léptem be a konyhába
- Szia Liz. Segítenél egy kicsit légyszí?- nyújtott felém egy csomó tányért evőeszközökkel a tetején
- Persze. Töröljem el őket?
- Ja nem dehogy, csak tedd le nyugodtan. Majd én megcsinálom.
- Na persze. Eleget dolgoztál te a konyhába. Honnan vehetem el a törlőt?
- Ott a harmadik fiókban.
- Oké.
- Kate? Kint maradt?- kérdezte
- Ja nem. Ők apával gyalog jöttek. Szóval még nem értek ide.
- Értem. Ömmm...tudod Liz, én nem akarok tolakodó lenni de...emlékszel, volt neked az a Brad barátod aki...tudjuk mit csinált...vele mi lett végül...úgy értem tudom, hogy szakítottatok, de utána? Hidd el nem kérdeztem volna...de valamelyik nap eszembe jutott és kérdeztem Robot de nem tudott semmit.
Nem hittem a fülemnek. Nem akartam elhinni, hogy tényleg Bradről kérdezett. Vajon olvasott a gondolataimban, hogy eszébe jutott az a hülye? Legszívesebben, bár szerettem Gretát, megpofoztam volna, hogy miért kérdez ilyent de végül csak egy mosollyal válaszoltam, majd hozzá tettem:
- Brad egy szemét volt. És most is az, nehogy azt hidd, hogy kicsit is megváltozott. Többet nem tudok róla. Tudod...igyekeztem őt elkerülni.
- Elhiszem. És ne haragudj, hogy rákérdeztem.
- Semmi baj.
- És van most valaki? Úgy értem aki tetszik?- mosolygott rám
- Hát...Ismersz...Mindig van valaki.- kacagtam fel.

- És szereted?- kérdezte poénosan
- Igen. Ő életem szerelme. Soha senki mással nem tudom elképzelni az életem.- játszottam el nagy szerelmest
- Greta!- jött be Harry
- Igen?- fordult hátra
- Oh! Megzavartam valamit?- nézett ránk Harry
- Ja nem, mi csak beszélgettünk.- állt fel Grata
- Értem. Azt mondja Rob te tudod hol van a dugóhúzó és kérdezzem tőled mert te raktad el.- mondta enyhe mosollyal a szája szélén
- Ja, igen. Fent van az emeleten.
- És ott hol?
- Ömmm...Tudod mit? Egyszerűbb ha én hozom le. Te valószínűleg nem találnád.- mondta majd elindult kifele- Addig ismerkedjetek.- kacsintott ránk
- Greta!- kiáltottam utána
- Dilis csaj. De szeretem.- ült le Harry az egyik székre
Nem hittem el, hogy maga Harry Styles ül mellettem és próbál beszélgetést kezdeményezni, velem. Ez egy álom volt. Nem lehetett más.
- Igen. Tényleg az. De nagyon jólelkű egyébként.
- Az. És szóval akkor Franciából jöttetek?- mosolygott rám
- Igen.
- És akkor te most a szüleiddel élsz vagy a...
- A szüleimmel. Mert?
- Hát...Azt hittem a barátoddal laktok.
- Ja...A barátommal...
- Igen. De bocsi...akkor ezek szerint nem.
- Mivel, hogy nincs barátom.- kacagtam el magam- Miből gondoltad?
- Ömm...Hát..húú...ez most nagyon gáz volt. Bocsi...én azt hittem, hogy te és Tom...érted...- vakarta meg a tarkóját idegességében
- Ja...úr isten!- nevettem el magam- Dehogy....fújj...ő a bátyám...és Rob öccse.- magyaráztam
- Oh te jó ég. Sajnálom....Kavarom a szart....Megint...Ne haragudj!
- Semmi baj. De ha már itt tartunk megkérdezhetem, hogy miből gondoltad?
- Őszintén szólva nem tudom. Talán abból, hogy kézen fogva jöttetek be, aztán megpuszilt...meg most amikor jöttem hallottam egy annyit, hogy nem tudnád nélküle elképzelni az életed.- mondta
- Ja. Hát csak Gretát szívattam vele. Igazából nem...semmi ilyesmi nincs az életemben.
- Oh..Akkor ünnepélyesen is bocsánatot kérek a hülye feltételezéseim miatt.- kacagta el magát
- Ünnepélyesen is megbocsájtok.- kacagtam el magam
- Bocsi, hogy elhúzódott csak én sem találtam.- jött vissza Greta- Oh! Akkor csak összebarátkoztatok.- kacagott
- Persze...Már meg is kértem a kezét.- röhögött Harry
- Őszintén szólva szívem, ki is nézném belőled.- röhögte ki
- Na...Azért nem na.- tette csípőre a kezét
- Jó na...
- Na azért.
- De Liz...Azért te csak vigyázz vele mert nagyon kis nőcsábász féle. Mindenkit meghülyít.- világosított fel Greta
- Oh...Na persze...csak azt aki hagyja.- kacsintott Harry
- Ne aggódj Grety. Vigyázok magamra.- böktem meg Harryt
- Akkor jó. Na gyertek mert megjöttek Kateék és várnak, hogy menjünk vacsizni. Harry...hozd azokat a tányérokat kérlek.
- Oké.
- Szia anya. Ti is idetaláltatok?- kavagtam
- Ne is mond. Eltévedtünk. Apád valami rossz utat tudott. Lefagytam édes lányom. Ezután csak a gyermekeimre hallgatok.- kacagott
- Jó estét. Harry vagyok.- mutatkozott be az újonnan szerzett ismerősöm
- Szia. Kate. Liz édesanyja, és ha lehet akkor tegeződjünk.- mosolygott rá anya
- Rendben. Most már értem Liz honnan örökölte a szépségét.- kezdett bókolni
- Nocsak fiam, egyszerre bókolsz a két legfontosabb nőnek az életemben. Lassíts öcsém.- kacagott apa
- Jó estét Mr. Hawson.- nyújtott kezet neki is
- Szevasz! Sam vagyok!- kacsintott egyet apa
- Gyertek apa...üljetek le ti is.- hívott Rob
- Azta...tökre megéheztem.- látott neki Niall
- Igazad volt Rob. Tényleg egyformák Tommal.- kacagtam
- Hogy mi egyformák?- nézett rám Tom
- Igen. Mindketten egyformán vagytok haspókok.- néztünk össze Robal
- Nem is.- ellenkezett Niall
- Na persze.
- Na jó együnk!- mondták teljesen egyszerre.
Erre mindenki röhögni kezdett, csak szegények ketten nem értették milyen bajunk van.
- Húú Graty. Isteni ez a csirke.- dicsérte meg Louis
-  Köszönöm Louis. Próbálkoztam.
- Egyébként jól utaztatok?- kérdezte Zayn
- Igen. Tűrhető volt csak hosszú.- mondta Tom
- Igen...ne is mond...A múltkor átmentünk Perrievel és hát...eluntuk. De azért nagyon szép hely.
- Igen. Én is nagyon szerettem. Sajnálom, hogy ott kellett hagyjuk igazából de na.
- És Liz...Te akkor még suliba jársz?- nézett rám a velem szemben ülő Harry
- Igen. Még egy évet.
- Oh akkor még kicsi vagy.- kacagott
- Na nem mondod...Négy évvel vagy idősebb.
- Az épp elég.- nevetett ki- Akkor igyunk Liz jövőjére!- emelt poharat Harry majd megvillogtatta nekem fehér fogsorát
- Lizre.- kiáltott fel Niall
Mindenki koccintott és mélyen belekortyolt a poharába.
Én csak rámosolyogtam Harryre, aki huncutul viszonozta is.

 Vacsora után segítettem lepakolni Gretanak az asztalról.
Igazán jól éreztem magam. Ahhoz képest, hogy semmi kedvem sem volt jönni most mégis van kedvem maradni. Igaz, hogy bennem volt már akkor pár pohár bor de nem igazán foglalkoztatott.
- Kincsem! Szerintem mi megyünk lassan.- hajolt oda anya Robhoz
- Már?- néztem anyára
- Nektek nem muszáj. Maradjatok nyugodtan ha van kedvetek. Csak én már nagyon elfáradtam.
- Oké. Tom?- néztem testvérem felé
- Ne haragudj Liz de én is nagyon fáradt vagyok. Tudod milyen napom volt.- nézett rám megértést várva
- Jó tudom. Akkor én is megyek.
- De hát...Maradj...majd én hazaviszem a lányotokat.- ajánlotta fel Harry
- Nekem igazán mindegy.- egyezett bele anya
- Tényleg nem gond?- kérdezte Tom
- Dehogyis. Szívesen hazaviszem.
- Oké. Hát akkor köszönjük ezt a csodás vacsorát.- puszilták meg Gretát majd Robot.
- Igazán szívesen.
- Jó éjt fiatalok!- köszöntek el
- Várjatok. Kikísérlek.- indultam el
- Kicsim, a hátsó ajtó nyitva lesz. Oké?- nézett rám apa
- Rendben. Sziasztok.- intettem
- Sziasztok!
- Na gyertek be.- hívott vissza Rob
- Én kicsit kint maradok még. Leülök a hintára.- mondtam
- Ahogy gondolod. Harry? Mész vagy jössz velem?- kérdezte
- Megyek. Ha Lizt nem zavarom vele.
- Dehogy. Gyere nyugodtan.
Hátra mentünk a hintához és leültünk. Beszélgetni kezdtünk,hogy milyen híresnek lenni meg az ilyen alap dolgokról, amiknek szerepet kell hagyni egy ilyen beszélgetésben. Harry sokat érdeklődött felőlem, minden kis lényegtelen dolog érdekelte. Minden.
- Nem fázol?- kérdezte
- Nem. Miért? Te igen?
- Dehogy. Csak kérdeztem. Egyébként láttam egy családi fotót itt Robéknál rólatok. Az a srác aki veled van rajta az a volt barátod?- kérdezett rá
Nem hittem  a fülemnek. Ő ma a második ember aki rákérdez Bradre. Szuper. Szerintem vagy belelátnak a fejembe és idegesíteni akarnak, vagy nem látnak bele és idegesítenek.
- Igen az.- fordítottam el a fejem bólogatva- Sajnos.

- És egyben életem legszarabb döntése.
- Miért?- nézett rám kíváncsian
- Mert Brad egy nagy seggfej, hogy konkrét legyek.
- Értelek. És mióta szakítottatok?
- Kb. fél éve. De mit számít ez?
- Semmit. Igazad van. Hanyagoljuk is. Ne beszéljünk róla.
- Oké. Benne vagyok.
- Láttad már a várost egyébként?- terelte a témát
- Nem. Ma érkeztünk. Illetve tegnap, mivel már már egy óra is elmúlt.- néztem az órámra
- Értelek. És...nem lenne kedved...eljönni velem várost nézni?
- Hát...végül is. Mikor?
- Hát...mondjuk holnap? Vagy holnapután?
- Ömm...Holnap pakolok meg ilyenek, de utána oké...vagyis terveim szerint nem csinálok semmit, de még egyeztetek anyáékkal.
- Oké. Akkor megadom a számom és majd hívj fel.- mosolygott rám
- Rendben. Oh...nincs nálam a mobilom.
- Semmi baj...Akkor add meg te és majd hívlak én. Oké?
- Jó...- vettem el a telefonját, hogy beírhassam a számom- Kész.
- Oké. Akkor holnap felhívlak és megbeszéljük.
- Rendben. Szerintem menjünk be, mert szerintem a többiek elkönyvelték, hogy idefagytunk a hintára.- álltamfel
- Igazad van. Menjünk be.
- Na mi van, Betaláltatok?- piszkálódott Louis
- Nem Lou...Még kint vagyunk. Szerintem menj ki és szólj nekem, hogy mostmár jöjjek be különben megfázok.- röhögte el magát Harry
- De dilis vagy!- löktem meg
- Ő kezdte a piszkálódást.- mentegetőzött Harry
- Jó, hogy jöttetek, azt hittük már nélkületek kell elindulnunk.- állt fel Liam
- Köszi mindent Graty.- öleltem át leendő sógornőmet
- Nincs mit.- puszilt meg
- Szia Rob.- adtam neki is búcsúpuszit
- Sziasztok. Harry! Nagyon vigyázz rá, és óvatosan vezess!!- utasította
- Jó jó apu!- kacagott Harry
- Ezt komolyan mondom Harold!
- Én is apu. Nyugi.- fogta át a derekam- Vigyázok rá.
- Ettől félek a legjobban!- kacagott egy keserveset
- Mi ez már, hogy mindenki ezzel jön. Nyugi nem akarom  bevinni az első bokorba a húgodat.
- Ez igazán megnyugtató Harry!- kísértek ki
- Csak a másodikba!- toldotta oda a végére
- Harry! Kinyírlak!- fenyegette meg Rob
- Nyugi nyugi, egy haja szála sem görbül meg.- ült be az autóba
- Ajánlom is neked melegen.
És végre elindulhattunk. Kicsit tényleg elfáradtam, de hát nem is csodálom, egy ilyen nap után ez nem is meglepő.
- Álmos vagy mi?- fordította felém egy pillanatra a fejét
- Igen...Kicsit.
- Nem csodálom. Húzós napod lehetett.
- Igen. Tényleg az volt. Minden álmom, hogy végre otthon legyek és aludhassak.
- Elhiszem.
- Egyébként neked nem lesz gáz a városban mászkálni velem? Úgy értem nem fognak majd rajtunk csámcsogni az emberek?
- Hát de...lehetséges...sőt...biztos. De ez engem már nem nagyon érdekel, de ha téged zavar akkor meg semmi baj. Lemondhatod.
- Dehogy. Ha van valaki aki tényleg tesz az emberek véleményére az én vagyok.
- Ennek igazán örvendek.
- Ez az a ház- mutattam a jobb oldalra.
Harry gyorsan félre is húzott és megállította a motort.
- Köszönöm, hogy haza hoztál.
- Szívesen....- fordult felém
- Ömm...jó éjt Harry!- szálltam ki
- Jó éjt.
Már majdnem bent voltam mikor utánam szólt.
- Liz!
- Igen?- fordultam vissza

- Majd hívlak!- mosolygott rám és becsukta az ajtót
Besétáltam a kerten keresztül egészen a hátsó bejáratig, és csak most fedeztem fel, hogy van nekünk egy kerti medencénk is.
Csendesen nyitottam ki az ajtót és amilyen halkan csak tudtam bementem a nappaliba.
Felkapcsoltam a villanyt, de amikor megláttam Tomot a kanapén üldögélni annyira megijedtem, hogy szinte ott abban a percben összeestem, és akkorát visítottam, hogy ha eddig anyáék nem keltek fel akkor most sikerült őket felébresztenem.
- Sssss!- tette a kezét a számra
- Hülye vagy?- próbáltam csendesen ordibálni- Mi a fenét csinálsz te itt? Miért nem alszol?
- Próbáltam, de nem ment. Ezért felhívtam Lilit és beszélni kezdtünk, és hát eléggé felkavart ami azt illeti. Aztán nem tudtam elaludni miattad, mivel, hogy aggódtam mi van veled és arra döntöttem itt megvárom míg hazajössz.
- Jaj te. Lili mit mondott?- ültem le
- Hát...Semmi különöset. Inkább mesélj...milyen volt Robéknál?
- Jó...Harry elhívott városnézésre.
- Mi? Ez komoly?
- Igen? Miért?
- Ja semmi csak meglepődtem kicsit. De nincs semmi bajom, ne gondold.
- Jó. Ennek örvendek.
- Szerintem menjünk aludni. Elég álmos vagyok ami azt illeti.
- Oké. Én egyszer iszom egy bögre tejet. Te kérsz?- indultam a konyha fele
- Aha. Az jól esne.
Kitöltöttem a két pohár tejet és miután megittuk mindketten felmentünk az emeletre, elköszöntünk és visszavonultunk a szobáinkba.
Lehúztam a cipőmet és megpróbálkoztam a ruhámmal is de nem jött össze, beakadt a zibzárja. Még kicsit próbálgattam de sehogy sem jött össze, ezért csendben átsurrantam Tomhoz és bekopogtam.
- Na mi a helyet? Csak nem félsz a sötétben egyedül?- kacagott
- Nem megy le rólam a ruha.- panaszoltam el
- Ajj...na gyere be.- nyitott ajtót
- Nem megy le a zibzár.
- Gyere ide.- hívott a lámpa fele.- Tessék.- húzta le nekem a zibzárt
- Köszi.- próbáltam levenni magamról a ruhát de szokás szerint a szerencsétlenségemnek köszönhetően beakadt a fejem- Tom! Segíts már!
- Jaj te! Mit boldogtalankodsz?- röhögött ki, majd lesegítette rólam a ruhát

- Köszi. Na megyek mielőtt még valaki félre nem érti ezt az egészet.- néztem végig magunkon
Hisz rajtam csak fehérnemű volt és Tomról is hiányzott a felső...szóval nem lepődtem volna meg ha ebből valaki valami érdekes kis történetet fabrikál.
- Oké. Jó éjt.- szorított magához
- Neked is.
Átmentem a szobámba és egyből indultam a mosdóba. Beálltam a tus alá és tíz percen keresztül csak folyattam magamra a meleg vizet. Nagyon jól esett. Kicsit megnyugtatott.
Megtörölköztem és felvettem a pizsamámat majd egyből ágyba bújtam.
Megnéztem a telefonomat és volt három nem fogadott hívás. Kettő Lilitől és egy Tomtól, meg két olvasatlan üzenet.
Az elsőt Lili írta:
"Szia. Nem vetted fel, csak jó éjt akartam kívánni. Szórakozz jól. Puszi. Lili"
A második üzenet pedig névtelen volt:
"Szia, gondoltam kipróbálom minden oké e a számmal amit megadtál. De ezek szerint igen. Jó éjt.
H."

Persze egyből rájöttem, hogy Harry írt. Elmentettem a számát majd pár percre megnyitottam a fecebookkot, de mivel semmi érdekes nem volt pár új poszton meg commenten kívül így inkább lezártam, lekapcsoltam  villanyt és megpróbáltam elaludni..........................................